Harcias táncok, többezres menetek, kisebbségi harag: jogaik csorbításától tartanak az új-zélandi őslakosok

Kaotikus jelenetek játszódnak le mostanában a régen még a déltengerek békeszigeteinek számító Új-Zélandon. Ezrek vonultak keresztül az országon különleges, kék-fehér-piros, tarajos hullámot ábrázoló zászlókkal, autópályákat blokkoltak kemény motoros figurák, harci táncot lejtettek képviselők a parlamentben, a populista jobboldal pedig igyekszik tematizálni a közvéleményt.

A vonulós tiltakozáshullámot egy 19. század közepi, az őslakosok és a gyarmatosító brit korona között kötött egyezmény értelmezése váltotta ki.

Előbb egy kis belpolitikai kanyar: a (külföldön) népszerű, de a hatalomgyakorlásba belefáradt Jacinda Ardern 2023 eleji lemondása után utódja, Chris Hipkins elbukta a választásokat. 2023 novemberében Christopher Luxon a Nemzeti Pártból, az ACT nevű jobboldali-libertárius pártból és az Új-Zéland az Első (New Zealand First) nevű populista pártból álló koalíció élén lett az ország miniszterelnöke. Ez azért lényeges, mert a 123-ból 11 hellyel rendelkező ACT dobta be még a kampányban, hogy jó lenne egy népszavazással egybekötve felülvizsgálni az 1840-es waitangi szerződést, őslakos becenevén a Te Tiritit.

Az egyezmény annak idején azért köttetett, hogy békét teremtsen a gyarmatosítók és az őslakos maori törzsek közt. Beleírták többek között, hogy a maorik a brit korona teljes jogú alattvalóivá válnak, cserébe elismerik a korona fennhatóságát Új-Zéland (maoriul Aotearoa) felett. Ennek fejében megtarthatták fennhatóságukat bizonyos földek és természeti erőforrások felett. Több mint ötszáz maori törzsfő írta alá a dokumentumot, amit viszont bonyolított, hogy nem ugyanazt tartalmazta a maori és angol nyelvű verzió, ez az értelmezését a mai napig megnehezíti.

A Te Tiriti ugyan a mai értelemben nem számít alkotmánynak, mindenek felett álló jogi aktusnak, de gyakorlatilag a mai Új-Zéland egyfajta összenemzeti alapdokumentuma, ami – a korban szokatlan módon – egyenjogúnak ismerte el az őslakosokat – bár ezt a britek elég sokszor megszegték, voltak földfoglalások és korlátozták maori nyelv használat is. A jelenlegi új-zélandi államrendszer, nyelvhasználat és jog is épít és hivatkozik rá, ezáltal lehetnek a maoriknak saját törvényhozóik és választókerületeik, illetve az angol mellett emiatt is vannak kiírva a fontos feliratok maoriul. Egy Waitangi Bíróság is felállt, ami az őslakos ügyekben ítélkezik, ez földkárpótlási perekben is hozott már a maoriknak kedvező döntéseket – dollármilliárdos értékben.

A maorik a BBC szerint az egyezmény ellenére a mai napig több szinten hátrányos helyzetűek. Az ország lakosságának 18 százaléka vallja maorinak magát. Nekik rosszabb az egészségi állapotuk, kisebb a keresetük. Alacsonyabban képzettek, nagyobb arányban kerülnek börtönbe és hamarabb halnak meg, mint a többség. Margaret Mutu, az Aucklandi Egyetem professzora szerint a vitatott javaslat eltagadja a tényt, hogy a maorikat gyarmatosították, elvettek tőlük mindent, így ha az ACT terve átmenne, „másodrendű állampolgárok” maradnának, mondta a Washington Postnak.

A mostani nagy fölhorgadást az ACT-s törvényhozó, David Seymour igazságügyiminiszter-helyettes javaslata váltotta ki. Seymour, aki maga is maori gyökerekkel bír, azt vallja, hogy az új-zélandi polgárok a waitangi rendszer hibájából nem egyenjogúak.

Pártja ötlete arról szól, hogy részletekbe menően, sok helyen pontosítva kodifikálnák a jogilag elég homályos, többféleképp értelmezhető 1840-es egyezményt. Ezáltal nem mindig a bíróságokra hárulna a teher, hogy precedensekkel értelmezzék a waitangi szerződést jogviták esetén. Elsőre nem is tűnik durvának a javaslat: a kormány kormányoz, a parlament törvényeket hoz, a maorik jogait elismeri a korona és mindenki egyenlő a jog előtt. A javaslat viszont voltaképp kiherélné, értelmetlenné tenné a 19. századi szerződést és az arra épülő jogszabályokat, precedenseket.

A politikus szerint mivel a waitangi egyezmény értelmezése a bíróságokra hárult, ezért azok ítéletei alapján alkalmazzák. Ez viszont Seymour szerint sérti az egyenlő jogok elvét. Erre példának a közhivatalokban működő etnikai kvótát hozta fel. Fel is tette a kérdést a Washington Post szerint: hol jó ötlet származás alapján különböző jogokat adni az állampolgároknak?

Seymour ötlete a waitangi egyezmény felülvizsgálatára és újraértelmezésére nem aratott osztatlan sikert. Jobb- és baloldalról politikusok, egykori kormányfők, az ország legismertebb jogászai és több ezer maori és nem maori új-zélandi jelezte rosszallását az Independent szerint. A kritikák alapján az ACT javaslata megosztja az országot, főleg, hogy egy népszavazással kéne a javaslatot megerősíteni, és a kampány csak széthúzást hozna.

A Waitangi Bíróság is közleményt adott ki, a BBC szerint ebben azt írják, hogy a törvény benyújtói kerülték az előzetes egyeztetést a maorikkal, „megszegve ezzel a partnerségi elvet” és a korona kötelességét a maori jogok és érdekek védelmében. A jogszabály tervezete szerintük félreértelmezi a Te Tiritit és előítéletes a maorikkal szemben.

Sok bírálat szerint a tervezettől kissé berzenkedő Luxon-kormány több intézkedése összhangban van az ACT javaslatával. Például bezáratták az előző kormány által létrehozott Maori Egészségügyi Hatóságot, valamint újra az angol nyelvet emelték az első helyre a kormányszervek megnevezésénél.

Múlt csütörtökön, bár már ez is heves ellenállást szült, a parlament vitára bocsátotta a tervezetet, amiről a végszavazás előtt még hat hónapos egyeztetést tart egy parlamenti bizottság az érintettek meghallgatásával, de várhatóan a koalíciós partnerek se fogják a végszavazásnál támogatni. Az El-Dzsazíra szerint a Nemzeti Párt és az Új-Zéland az Első első körben is csak azért szavazta meg a tervezetet, mert ez feltétele volt a koalíciós szerződésnek.

Luxon miniszterelnök szerint Seymour egy tollvonással próbálja megoldani a helyzetet, az előterjesztő szerint viszont a tervezet ellenzői akarnak félelmet és megosztottságot szítani.

Hīkoi a Te Tiritiért

Békés tiltakozásként kilencnapos, ezer kilométeres gyalogmenetet, ún. hīkoit szerveztek a maori szervezetek az Északi-sziget déli csücskében található főváros, Wellington felé. A BBC szerint az ország legnagyobb városában és gazdasági központjában, Aucklandben már ötezren vonultak, a kikötői hídon két óra alatt kelt át a menet. Winston Pond, az egyik menetelő azt mondta, a nemzeti identitás része a Te Tiriti. „Egy multikulturális társadalom vagyunk, amit bikulturális alapra építettek, ez olyasvalami, amit nem lehet megváltoztatni” – magyarázta a tiltakozó. Egyébként a hetvenes években már voltak nagy hīkoik, ezek eredményeképp kezdte el az állam komolyabban betartani a waitangi egyezményt és a maorik támogatását.

A menet magyar idő szerint kedd hajnalban érte el a fővárost, az AP szerint valószínűleg a szigetország történetének legnagyobb, maorik ügyében tartott tüntetése lett végül a wellingtoni, amin tízezrek. a rendőrségi szerint 42 ezren vettek részt. A menet mentén, buszmegállókban rengetegen álltak maori zászlókkal, a demonstráción a wellingtoni polgármester is részt vett a beszámolók szerint. „Most már erősebbek vagyunk, a tamarikink [gyermekeink] már erősebbek, tudják, kik ők, büszkék arra, akik” – mondta egy Bob nevű résztvevő a békésen lezajlott tüntetésen. A tervezetet benyújtó Seymour egyébként kisétált a parlamentből megnézni a tüntetést, az emberek azonban kipfújolták őt.

A menet mellett a parlamentben is tiltakoztak három napja, egy maori képviselőnő elkezdte előadni a haka nevű törzsi, a közhiedelemmel ellentétben nem minden esetben harci táncot, amihez több képviselőtársa és a karzaton megjelent civilek is csatlakoztak. A BBC szerint a legfiatalabb, 22 éves képviselő, Hana-Rawhiti Maipi-Clarke (Te Pāti Māori párt) volt a hangadó, aki látványosan össze is tépte és a földre vetette a törvény tervezetét. Őt utána fel is függesztették 24 órára, míg egy másik, Seymourt hazugnak nevező képviselőt, Willie Jacksont eltávolíttatták a házból. A munkáspárti képviselő ugyanis szégyennek mondta az ACT tervezetét, és jelezte, régóta Seymourt tartja az ország „legveszélyesebb politikusának”. Rawiri Waititi a maori pártból pedig a Ku-Klux-Klanhoz hasonlította az ACT-t.

Maipi-Clarke-ról a Washington Post külön írt is a haka-akció miatt. 2022-ben lett országosan ismert, miután még civilként gyújtó hangulatú beszédet tartott a parlament előtt. 2023-ban indult a választásokon, a kampányidőszakban vandálok többször megtámadták otthonát, megrongálták a kerítését, őt pedig megfenyegették. Meg is üzente nekik, hogy nem fél, hisz „a kohanga reo nemzedék itt van”, utalt a maori iskolahálózat első felnőtt, öntudatos generációjára. Maipi-Clarke végül a választáson megverte a munkáspárti Nanaia Mahutát, aki az ország első maori külügyminisztere volt az előző kormány idején.

Zászló-zárszó

Hogy Új-Zélandon mennyire vita van az ország identitásáról mostanság, jól jelzi az a másik – motorosokkal megspékelt – menet, amit Brian Tamaki, a Végzet Egyháza nevű felekezet vezetője szervezett Auckland környékére két napja. A Donald Trump mozgalmának nevét átalakító, Make New Zealand Great Again (Tegyük újra naggyá Új-Zélandot!) nevű tüntetést azért szervezte, hogy megvédje az ország zászlaját – írja a New Zealand Herald. Ez azért is különös, mert szűk egy évtizede népszavazásokon erősítette meg Új-Zéland, hogy nem akarja a brit Union Jacket is tartalmazó lobogót lecserélni, de mint említettük, a fent említett másik vonuláson a maorik a saját, hullámos zászlajukat használták, a cikk elején említett hullámtarajosát (lásd a lenti fotón).

Tamaki tüntetése miatt kiakadt a rendőrség, főleg mert az 1-es autópályára több gyalogos tüntető is kivonult a hatóságok értesítése nélkül. Hogy az egész még bonyolultabb legyen, ez a nacionalistának és konzervatívnak tűnő csoport is nekiállt eljárni a hakát, többen hagyományos maori öltözetben. Egy felüljáróról később többen a hullámos maori és palesztin zászlókat lógattak le a menet elhaladásakor, a résztvevők be is mutogattak egymásnak. Tamaki később az Auckland Domain parkban azt nehezményezte, hogy az új-zélandiak nem teszik ki büszkén zászlójukat. Követelte még, hogy legyen a kereszténység az államvallás, ez ügyben a kormányhoz tervez fordulni.