Oda-vissza vádaskodásokkal átszőtt, bonyolult eseménysor zajlik az utóbbi hónapokban Lengyelországban úgy, hogy Donald Tusk koalíciós kormányzásának még csak az elején vagyunk, amikor elsősorban a nyolc évig hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) által leuralt, a kritikák szerint pártszócsővé süllyedt közmédiát akarja visszafordítani a korábbi ellenzék.
A tavaly október 15-i parlamenti választást a PiS megnyerte ugyan, de Jarosław Kaczyński és Mateusz Morawiecki pártja messze volt a többségtől, és nem tudott kormányt alakítani. Végül a Tusk mögött álló hármas szövetség (Polgári Platform, Harmadik Út, Baloldal) kapott bizalmat a lengyel parlament alsóházában, a szejmben. Azóta pedig több területen is látványosan megpróbálták visszacsinálni a PiS lépéseit, ebből azonban olyan jogi vita kerekedett, amelynek még mindig nem látszik a vége.
A médiaostrom elkezdődik
Az új, Donald Tusk vezette koalíciós kormány egy jogi kiskapura hivatkozva egy héttel a beiktatása után, december közepén eltávolította a PiS-féle vezetőséget, és új embereket nevezett ki a lengyel közszolgálati médiumok, a TVP köztévé, a Polskie Radio és a PAP hírügynökség élére.
Bartłomiej Sienkiewicz kulturális és örökségvédelmi miniszter azzal érvelt, hogy saját hatáskörben, egy parlamenti határozatra és a kereskedelmi törvényre hivatkozva legitim módon dönthetett arról, hogy kit nevezzen ki az állam 100 százalékos tulajdonában álló közmédiumok élére. Tuskék szerint a közmédia működése egyébként is törvénysértő volt, mivel az kimondja, hogy semlegesnek kell lennie, ehelyett a PiS szócsöveként használták. Korábban a köztévé egyik vezető munkatársa is arról beszélt, hogy a 2023-as választási kampányban „még a ’70-es évek kommunista rendszerénél is silányabb propagandát” műveltek az adófizetők pénzéből.
Míg korábban a minden médiumot felügyelő KRRiT (Országos Rádió- és Televíziótanács) nevezte ki a közszolgálati médiumok vezetőit, a PiS-kormány 2016-ban létrehozta a 2028-ig tartó megbízatású Nemzeti Médiatanácsot (RMN), amely innentől kezdve kizárólagosan felelt az állami médiumokért. Bár a kormány meghagyta és feltöltötte a saját embereivel a KRRiT-t is, az RMN-en keresztül sokkal jelentősebb nyomást tudott helyezni a lengyel állami média vezetésére, és így rajtuk keresztül annak teljes működésére.
A szejm decemberi határozata viszont utalt arra, hogy 2016-ban az alkotmánybíróság megállapította, a PiS reformjai a közmédia felügyeletét ellátó testületek esetében alkotmányellenesek voltak. Tuskék arra is hivatkoztak, hogy a TVP 2,5 milliárd złoty veszteséget jelentett be, ez csődközeli helyzetet jelent (az állami pénzek belengetett megvonásával), tehát rendbe kell tenni a cégek anyagi helyzetét is. A kultuszminiszter ezért elindította a közmédia felszámolását, így kinevezhetett felszámolóbiztosokat, ezeken keresztül is irányítva az állami médiát.
Persze a fenti sorok sem egyértelműek, az egyes politikai oldalakhoz húzó jogászok máshogy értelmezik a paragrafusokat. A PiS által jelölt Andrzej Duda köztársasági elnök pedig azzal vádolta a kulturális minisztert, hogy alkotmányt sértett. A helyzetet bonyolítja, hogy Duda december végén megvétózta az új vezetésű közmédiának 3 milliárd złoty (kb. 263 milliárd forint) költségvetési forrást előirányzó törvényt.
Január 19-én a PiS panasza nyomán a lengyel alkotmánybíróság megállapította, hogy Sienkiewicz alkotmányellenesen cselekedett, amikor a kereskedelmi törvényre hivatkozva leváltotta a közmédia vezetőit. A bíróság a lengyel alaptörvény második cikkelyére is hivatkozott, ami kimondja, hogy az országnak olyan demokratikus államnak kell lennie, amit a jogrend irányít, és tartja magát a társadalmi igazságossághoz. A Notes from Poland cikke megjegyzi, ellenzékben a mostani kormánypártok is tiltakoztak ellene, hogy miniszter nevezze ki a közmédia vezetőségét.
A döntés után azonban a kulturális minisztérium azt írta, hogy az alkotmánybíróság nem független, ezért döntéseinek „nincs általánosan kötelező erejük, és nem véglegesek”, a jogi gyakorlatban pedig „nem létezőnek tekintendők, így mellőzendők”. Az alkotmánybíróságot némi jogi csavarással a PiS a saját embereivel töltötte fel, így az Euractiv szerint többek közt az Európai Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) sem tartja pártatlannak. Erre hivatkozva Tusk kormánya is azon az állásponton van, hogy a PiS irányítja a testületet, így a friss döntésnek szerintük nincs jogi következménye.
Miután pedig január végén a varsói kerületi bíróság az alkotmánybíróság döntésére hivatkozva elutasította Sienkiewicz felszámolásról szóló döntésének bejegyzését, a kulturális miniszter azt mondta, ez nincs hatással a felszámolás alatt álló társaságok működésére. Fellebbezést nyújtott be, és azt mondta, a gazdasági törvényszék döntésére várnak. „Ez nem csak egy jogi vita arról, hogy ki a felelős a televízióért. Ez a vita a lengyel közélet lényegéről szól” – mondta.
Kezdettől jogi vitákat hozott
Az azóta is fennálló jogi vitákat jól szemléltette, amikor a Notes from Poland még decemberben három szakértőt is megkérdezett a közmédiában történtekről.
Krzysztof Izdebski, a Stefan Batory Alapítvány jogásza azt mondta, a közmédia nagyon elfogult volt ugyan, valamit valóban tenni kellett vele, de jobban is végre lehetett volna hajtani az átállást. Az alkotmánybíróság azóta kimondta, hogy a kulturális miniszter jogkörei nem terjednek ki a közmédia vezetésének megváltoztatására, erre Izdebski se látott sok opciót, de szerinte a hatalom legalább világosan kommunikálhatta volna, hogyan fogja garantálni a jövőben az átalakított közmédia függetlenségét, tárgyszerűségét és sokszínűségét. Így fogalmazott: „Ha a jogi lépések kétségesek, akkor legalább elő kellett volna készíteni egy jó narratívát egy világos vízióval.”
Michał Romanowski, a Varsói Egyetem kereskedelmi jogi professzora szerint jogos volt a lépés: a TVP, a Polskie Radio és a PAP állami hírügynökség is részvénytársaságok, amelyek tulajdonosa a lengyel államkincstár, azt pedig a kultúráért felelős miniszter képviseli. Szerinte így dönthet is arról, ki kompetens a cégvezetésben. Hozzátette, hogy a PiS által létrehozott médiahatóságról nincs szó az alkotmányban, sem a kereskedelmi törvényben, sőt 2016-ban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a PiS menedzsmentcseréjét a közmédiában.
Dominika Bychawska-Siniarska, a Prágai Polgári Társadalmi Központtól már decemberben kételkedett, szerinte a médiatanács igenis szereplő ebben a történetben, nem lehet kikerülni, a feje felett dönteni személyi változásokról.
A keresetek körül is elkezdődött a csatározás
Bartosz Wieliński, a liberális Gazeta Wyborcza főszerkesztő-helyettese a médiahelyzetről azt mondta a Telexnek, hogy a közmédia vállalatainak felügyelőbizottságaiban is kellett változtatásokat végrehajtani, ezekbe viszont csak a PiS által létrehozott Nemzeti Médiatanács delegálhat új embereket. A Wyborcza szerkesztője amúgy felidézte, hogy az őszi PiS-vereség után volt némi sokk a közmédiában (emlékezetes volt Marcin Wolski műsorvezető kifakadása a TVP kommunista jellegű propagandájáról), de szerinte a sokk lecsengésével „aztán elkezdték újra a szokásos gyűlöletkampányt”.
A szerkesztő hozzátette még, hogy a PiS-korszak köztévés keresetei elég magasak voltak, főleg mivel a normál munkabéren és juttatásokon felül sok kiemelt arc egyéni vállalkozói szerződésekkel is rendelkezett, így ily módon is történtek kifizetések. Wieliński szerint a közmédiához tartozó több regionális médiumnál többen jelezték már, nem akarnak tovább hazudni a nézőknek.
Az utóbbi hetekben azon kezdődött még csatározás, miért kereshetett 1,5 millió złotyt (kb. 134 millió forint) 13 hónapnyi munkával – 2016-ban és 2022–2023 között, kétszer is szerződött a csatornával – a TVP eltávolított vezérének felesége, Joanna Kurska. Az Onet portál írt először a fizetéséről, amit a TVP új vezetése is megerősített, miközben Kurska tagadott, és perrel fenyegetőzik. Kurska szerint a kormány bosszút akar állni a férjén, mert az ő regnálása alatt „a gyönyörű és erős TVP megnyerte a lengyelek lelkéért vívott harcot”.
Hatalmi játszmázás a bíróságok terepén
Az egész helyzetet azonban tovább bonyolítja az alkotmánybíróság körüli vita. A Financial Times megjegyezte, nem ez volt az első, a mostani kormánynak nem tetsző alkotmánybírósági döntés. Január elején megtiltotta a képviselőknek, hogy a PiS által kinevezett jegybanki vezetőt bíróság elé kényszerítsék amiatt, mert visszaélt a hatalmával.
Zgut-Przybylska Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének adjunktusa azt mondta a Telexnek, hogy a PiS korábban több igazságügyi szervezetet leuralt, ezek a testületek szerinte nem függetlenek. Szerinte a PiS-hez lojális bírók beemelése a testületekbe „egy alternatív jogrendet hozott létre Lengyelországban”, amit csak a kormánypárti média ismert el.
„A szakértők nagy része egyetért abban, hogy egy jogilag teljesen kaotikus és sok esetben jogellenes állapotot hagyott maga után a PiS, amit sokkal nehezebb helyreállítani, mintha légüres térben, a nulláról akarnánk felépíteni egy demokráciát.”
Ezzel még a Tusk-kormánnyal kritikus akadémikusok is egyetértenek, akik a jogilag ellentmondásos lépések helyett arra mennének rá a mostani kormányzat helyében, hogy egyezzenek ki Duda elnökkel (esetleg megvárnák mandátuma 2025-ös lejártát).
A szakértő szerint Tuskék tisztában voltak a nehézségekkel, „jogi állóháborúra készültek”, mivel „az új kormánynak egyszerre kell kerülgetnie a foglyul ejtett felügyeleti intézményeket és az államfőt”. Duda vétójának felülírásához pedig háromötödös többség kéne, ami nincs meg a Polgári Platformnak és koalíciós partnereinek.
A következő lövészárok az adjunktus szerint az ügyészség és a bíróságok lehetnek a két nagy tömb között. „Adam Bodnar igazságügyi miniszter decemberben egy úgynevezett jogállamiság ötös csomagot terjesztett elő”, ami szinte az összes bírói szervezet és az ügyészség elszámoltathatóságát állítaná vissza, „ami a fékek és ellensúlyok szétverésével lényegében megszűnt 2016 után”. Elindították Lengyelország csatlakozását az Európai Ügyészséghez is.
Zgut-Przybylska Edit szerint a PiS nem valószínű, hogy európai uniós bírósághoz fordulna, hiszen „évekig megkérdőjelezte az EU bíróságának hatásköreit, jogi értelemben is aláásta az uniós jog elsőbbségét, valamint nem hajtott végre több, az EU bírósága által meghozott ítéletet”.
Bartosz Wieliński szerint a hangsúly nem azon van, ki jelölte bizonyos testületek, így az alkotmánybíróság tagjait, hanem hogy ez sok esetben jogsértő módon történt meg. A szerkesztő és az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint három AB-tag törvénytelen úton került a testületbe, amit a Jog és Igazságosság viszont nem ismer el. A lengyel AB elnökének, Julia Przyłębskának ráadásul 2023 decemberében lejárt a hatéves elnöki megbízatása, ennek ellenére Duda elnök meghosszabbította, a mai napig kvázi ügyvivőként vezeti a testületet (ő azzal érvel, hogy a bírói megbízatása lejártáig, 2024 végéig marad az elnöki poszton is). Summázva a helyzetet, a mostani kormány álláspontja az, hogy a lengyel alkotmánybíróság nem legitim a jelenlegi összetételében, így a döntései se kötelezően alkalmazandók.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (KRS), ami a bírókat nevezheti ki, szintén csatatérré válhat. A PiS változtatásai alapján ugyanis a szejm dönthet arról, kik kerülnek a tanácsba, így közvetve arról, kiből lehet bíró egyáltalán (a 25 fős testületnek 15 bíró tagja van). „Ez az európai jog ellen van, illegális, ezen változtatni kell” – mondta Wieliński. Az új összetételű szejm is megszavazta decemberben a határozatot, ami lemondásra szólítja fel a tanács PiS által megválasztott tagjait.
Az ügyészséggel is hasonló csörte folyik, Adam Bodnar igazságügyi miniszter, egyben általános főügyész igyekszik szétszálazni a PiS okozta, az ügyészi hierarchiát felbontó helyzetet. Vele párhuzamosan létezik egy államügyész is, akit az államfő nevez ki, válthat le. Wieliński szerint ő, azaz Dariusz Barski szintén jogsértően lett kinevezve, és rendszeresen blokkolja a PiS-t érintő vizsgálatokat. Barski helyére új államügyészt akart kinevezni a Tusk-kormány, de az alkotmánybíróság ezt megtorpedózta döntésével, amit Bodnar hibásnak nevezett.
„2016-ban nagy viták voltak az alkotmányjog körül, akkor meg kellett tanulnia a lakosságnak az alkotmányjogot. Csodálom a nemzettársaimat, hogy értik, miként működik a demokratikus rendszer. Értik a hatalommegosztást, hogy mit tehet a rendőrség, mik a jogaid tüntetésen, polgári engedetlenség során”
– mondta Wieliński arról, hogy a bonyolult jogi csatározásokat mennyire érti a lengyel nép.
Lecsapódás a lengyel flaszteren
A történtek miatt a pár száz főstől a több tízezres tüntetésekig mozgósított a PiS, amelynek vezetője, Jarosław Kaczyński, német gyarmatosításról beszélt (utalva a kampányban is sokat hangoztatott, alaptalan állításra, miszerint Donald Tusk német ügynök). A BBC január közepén a jelenlegi Lengyelországra jellemző állapotokat talált a TVP székháza környékén: a hóesésben vacogó-kucorgó rendőrök védték a körbekordonozott épületet, miután ellenzéki képviselők tiltakoztak a közmédia székházánál, és ülősztrájkba fogtak.
A BBC cikkének írásakor a műsorgyártás a főépület helyett a szórakoztató műsorokra szakosodott stúdiókra, más épületekre koncentrálódott. A 24 órában sugárzó hírcsatorna visszatért adásba, de a Wiadomosci című híradót már 19:30-nak hívják, a régi kormányközeli arcok új műsorvezetőknek és újságíróknak adták át a helyüket, a technikusok maradtak csak. Pawel Pluska, a 19:30 új szerkesztője azt mondta, hogy a gyűlölet és kirekesztés nyelvezetét a nyitottságéval szeretnék felváltani. Ennek megfelelően a PiS kormányellenes tüntetéseiről is beszámolnak (bár a párt politikusai demonstratíve nem nyilatkoznak nekik, a résztvevők pedig szidalmazzák a stábokat). A korábban a demokrácia aktív lebontásával vádolt PiS támogatói most visszadobják a labdát, egy Jacek nevű tüntető azt mondta:
„Nincs többé demokrácia. Megszegik a szabályokat. Megvannak a saját szabályaik.”
Arkadiusz Mularczyk PiS-képviselő a tüntetésen azt mondta, „a zsarnoksághoz vezető út” az, ahogy Tuskék átvették a TVP-t. Azt, hogy a korábbi TVP és a közrádió mennyire elfogult volt, azzal ütötte el, hogy szerinte „a lengyel média kilencven százaléka elfogult” a mostani kormánypártok iránt. Miközben a köztévé új dolgozói válogatott szidalmakat kapnak online, a PiS szavazói tömegesen kapcsolnak a Republika nevű, Kaczyński pártja felé hajló csatornára.
A közmédia 2022 előtti pártosságával a Helsinki Alap is egyetértett, de komoly aggodalmait fejezte ki az új kormány módszerei miatt, noha a kormányzat azzal védekezik, felelősen és tisztán jártak el, a korábbi TVP-t pedig az adófizetők finanszírozták, mégis pártszócső lett belőle. „Csak annyit akarunk, hogy a közmédia független legyen” – mondta Krzysztof Gawkowski miniszterelnök-helyettes.
Több, sajtószabadságot védő szervezet közös közleményben állt ki január 22-én a változtatások mellett, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ezek csak a jogrend keretein belül történhetnek meg. Szerintük fontos lenne, hogy a lengyel közmédia újra független legyen, és ezt egy új médiatörvény szavatolja.
Éhségsztrájkoló képviselők a rács mögött
A szélsőségesen polarizálódott Lengyelországban az is nagyon eltérő véleményeket váltott ki, amikor két korábbi PiS-képviselőt, a kétezres évek elején a belügyminiszteri posztot is betöltő Mariusz Kamińskit és akkori helyettesét, Maciej Wąsikot hivatali visszaélés miatt január 9-én bebörtönözték. Andrzej Duda köztársasági elnök hivatalából vitték el a két politikust, akiknek Duda 2015-ben kegyelmet adott, miután először elítélte őket egy bíróság. A legfelsőbb bíróság ezt a kegyelmi döntést megsemmisítette (Kamińskiék büntetése akkor még nem volt jogerős, ezért nem adhatott Duda kegyelmet nekik), tavaly decemberben pedig ismét 2 év börtönre ítélték őket.
Kamiński és Wąsik már letartóztatásuk másnapján éhségsztrájkba kezdtek a börtönben, mondván, ők politikai foglyok (a komplett PiS erre és a diktatúra hangoztatására építette mondandóját az ügyben). Duda végül január 22-én másodszorra is kegyelmet adott nekik, amit már Tusk is elfogadott. Szymon Hołownia házelnök az államfői kegyelem dacára meg akarta szüntetni az elítélt két képviselő mandátumát, amit Duda nem akart elfogadni, szerinte ezzel nem lenne legitim a szejm működése. Kamińskiék múlt héten be is akartak jutni a törvényhozás épületébe, de az azt védő rendőrök útjukat állták (lásd a lenti fotón).
A két képviselő ügyéről Zgut-Przybylska Edit azt mondta, a PiS célja, hogy „visszaállítsa Kamiński és Wąsik képviselői jogállását, és egyfajta Szmolenszk 2.0 típusú összeesküvést gyártson” az EP-választások előtt (az ellenzékbe került PiS-t vezető Jarosław Kaczyński testvérének, az akkor az elnöki posztot betöltő Lechnek a repülője egy oroszországi látogatás idején zuhant le, a lengyel politika jobbszéle állítja, az oroszok szándéka miatt, de erre a mai napig nincs bizonyíték).
Az új kormány nem akar hidegháborúzni az EU-val
Věra Jourovának, az Európai Bizottság a politikai értékek és az átláthatóság koordinációjáért felelős alelnökének Andrzej Duda elnök felhozta a január közepi, davosi Világgazdasági Fórumon a közmédiával történteket. Jourová szerint a Tusk által örökölt szituáció nem feltétlen jogosított fel a cselekvésre, azt mondta, a Bizottság mindig aggódik, ha a közmédiánál változások történnek.
Jourová az Euronews szerint azt mondta, hogy a Bizottság folyamatosan figyeli a lengyel helyzetet, és lépni fog, ha az EU-s jogszabályok megsértéséhez vezetnének az események. Hozzátette, sajnálja, hogy az Európai Unió médiaszabadsági törvénye még nem lépett hatályba, mert az lehetővé tenné a beavatkozást ilyen esetekben. Jourová azt is hozzátette a bírói függetlenségre utalva, hogy Tusk és kormánya olyan helyzetben került hatalomra, amikor „nagyon sok dolgot kell kijavítani a lengyel igazságügyi rendszerben”.
Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter február elején arról beszélt, hogy Lengyelország mostantól arra törekszik, hogy véget vessen az Európai Unió intézményeivel és Németországgal, Varsó legnagyobb kereskedelmi partnerével és fontos szövetségesével szembeni „hidegháborúnak”. A miniszter szerint az érdek- és véleménykülönbségek ellenére fenntarthatók „a párbeszéd normális csatornái”, még ha továbbra is lesznek olyan ügyek, amelyek megoldásra várnak, „nem lesz mindenben egyetértés”.
A lengyel kormány ellen eleve kevesebb eljárás indult még az illiberalizmust építő PiS alatt is, mint a magyarral szemben. Eddig csak utóbbinál élesítették a jogállamisági feltételességi eljárást, és amíg a magyar hatóságok hivatalosan csak négyet tudtak le a felzárkóztatási támogatások részéért vagy szinte teljes egészéért elvárt 17 (más számítás szerint 21) + 4 feltételből, a lengyeleknek már csak hármat kellett kipipáltatniuk. (Arról, hogy pontosan mi mit blokkol a magyar pénzeknél, itt írtunk bővebben.) Ezeket is teljesítették, posztolta Katarzyna Pełczyńska-Nalęcz régiókért felelős miniszter január közepén. Az Európai Bizottság a Reutersnek megerősítette, hogy a kormány beküldte a szükséges önértékelést, amit az uniós testületnek három hónapon belül kell elbírálnia.
Összegre a magyarnál borúsabb a helyzet: amíg a hazai támogatásokból eredetileg nagyjából 30 milliárd eurót fagyasztottak be jogállamisági okokból (ebből közel egymilliárd egy kerülőutas előleggel futott be, több mint tízmilliárd pedig a négy teljesített feltétel miatt vált elérhetővé), a lengyel költségvetéstől 76 milliárd euró felzárkóztatási forrást tartanak vissza, 60 milliárdot pedig az EU egyszeri helyreállítási alapjából. Előbbiből a miniszter szerint március–április környékén futhat be az első összeg, amit megvalósult fejlesztések számláiért fizet ki az EU. A lengyelek január közepéig 6,9 milliárd euróra adtak be kérelmet. (Összehasonlításképp: a magyar kormány első körben 445 millió eurót számlázott, amit januárban meg is kapott.)
Utóbbiból Donald Tusk miniszterelnök bejelentése alapján a lengyelek is kaptak előleget, amihez nem kellett a feltételek teljesítése. Az ötmilliárd eurós előleg mellé hétmilliárdról küldtek számlát, de ehhez többek között biztosítani kell az igazságügy függetlenségét. „Van eltökéltség, nagyon fontos az üzenet a jogállamiságról, de ez nem elég. Reformokat kell látnunk. Ez időbe telhet” – mondta Didier Reynders igazságügyi biztos. Valószínűleg nagyon finoman fogalmazott: további törvények még szükségesek a korábbi bírósági rendszer helyreállításához, de a lengyel elnök már jelezte, hogy vétózna, pedig a lengyel igazságügy jóval nagyobb vihart kavart, mint a magyar kormány vagy bíróságok bármelyik lépése. A helyzet már az EU alapját, az uniós jog elsőbbségét kezdte ki, és tavaly júniusra több mint félmilliárd eurós büntetéshez vezetett.
Mit mutatnak a felmérések?
Az elmúlt hónapok azt a dilemmát mutatják, hogy Donald Tusk kormányzata hiába akar mindent visszaállítani, amit a PiS-kormányok átalakítottak, nincs meg a szükséges mértékű többség hozzá. A demokrácia helyreállításával kampányoló Tusk pedig a bírálatok szerint épp nem demokratikus módszerek határán mozogva igyekszik a PiS gyűlölködő szócsövévé silányult köztévét és közrádiót visszafordítani.
A Tusk-kabinet eddigi lépéseit viszont egyes felmérések szerint a lengyelek enyhe többsége támogatja. Az Ibris intézet Rzeczpospolitának készített január 18-i közvélemény-kutatása szerint a lengyelek 56,3 százaléka többé-kevésbé elégedett a kormány eddigi munkájával, 36,9 százalék viszont nem. Ez utóbbi adat a PiS és a szélsőjobbos Konföderáció szavazóit fedheti le, közülük ugyanis 0 százalék fejezte ki elégedettségét.
A Politico felméréseket összesítő oldala alapján mostanra szűken már a Tusk-féle Polgári Platform a legnépszerűbb erő 32 százalékkal, a PiS-t 29-re mérték (az októberi választáskor még 35-31 százalék volt az állás a PiS javára). Összességében pedig ez alapján a három kormánypárt együtt 58 százalékot érne el, ha most tartanák a választásokat. Egyes elemzők szerint Tusk pártja azért is igyekszik aktívan tartani a bázisát, mert áprilisban helyhatósági, júniusban EP-választások jönnek.