A lengyel bírósági vita minden eddiginél súlyosabb konfliktus az EU-val

2021. július 26. – 11:45

frissítve

A lengyel bírósági vita minden eddiginél súlyosabb konfliktus az EU-val
A képen megjelenő feliraton az „alkotmány” szó olvasható Gdańskban, Lengyelország északi részén, 2021. július 17-én. A lengyel alkotmányosságot népszerűsítő eseménysorozat a jogállamiság helyreállítását szorgalmazza – Fotó: Michal Fludra / NurPhoto / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Lengyelország szembeszegülése az Európai Bírósággal minden eddiginél súlyosabb konfliktust jelent, aminek az egész Európai Unió működése szempontjából is jelentősége lehet. Brüsszel éppen ezért nem engedhet, és most már pénzügyi retorziókkal fenyegetik Varsót. Az Európai Bizottság kedden augusztus 16-ig adott határidőt Lengyelországnak, hogy léptesse életbe az Európai Bíróság múlt csütörtöki határozatát az átalakított lengyel bírósági rendszerről. Jarosław Kaczyńskiék közben az orbáni receptet követve rámennek a független médiára.

A kedden nyilvánosságra hozott EU-s jogállamisági jelentés két országgal, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben fogalmazott meg súlyos kifogásokat, és az egyik legfontosabb kifogásolt terület mindkét esetben az igazságügyi rendszer átalakítása. A jogállamisági kifogások Varsó és Budapest ellen egyaránt régóta visszatérő kérdések, de ennek idáig kevés gyakorlati eredménye látszott. Most azonban Brüsszel két területre hivatkozva nem hagyta jóvá a helyreállítási alapból érkező pénzek kifizetését Magyarország számára, Lengyelországtól pedig sürgős lépéseket várnak. Ha ezeknek egy hónapon belül nem tesznek eleget, szintén pénzügyi retorziókra számíthatnak.

Nem nehéz összefüggést látni a brüsszeli bekeményítés és az előző heti fejlemények között. Azzal, hogy alkotmánybírósági szinten megkérdőjelezték az EU közös keretrendszerének két meghatározó elemét, az uniós jog primátusát, valamint az Európai Bíróság joghatóságát, Lengyelország frontálisan szembement Brüsszellel. Ezután meghatározó figurák is elkezdtek a brexit mintájára „polexitről” beszélni: arról, hogy ha így megy tovább, Lengyelország akár az EU-t is elhagyhatja.

Ezt a lengyel belpolitikába az ellenzéki összefogás programjával visszatérő Donald Tusk kezdte felemlegetni, de a frissen eltávolított ombudsman, a kormánypártnak régóta a bögyében lévő Adam Bodnar is arról beszélt, hogy Lengyelország a tűzzel játszik, és ez akár az EU jogi elhagyásához is vezethet. Ugyanezt hangsúlyozta közös nyilatkozatban a lengyel bírósági elitből korábban eltávolított 25 hajdani bíró, és uniós szinten hasonló tónusban nyilvánult meg Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke és a néppárti frakcióvezető Manfred Weber is, miközben a Bizottság hivatalosan is rendkívül aggasztónak nevezte a lengyel alkotmánybíróság döntését, ami „megerősíti a jogállamiság lengyelországi helyzetével kapcsolatos aggodalmakat”.

A polexitet a lengyel kormány alaptalan találgatásnak nevezi: Mateusz Morawiecki miniszterelnök szerint ennek semmi realitása, ilyen szándék nincs, Lengyelországnak mindig is Európában volt a helye, álláspontjukat pedig nem EU-ellenesnek, hanem eurorealistának nevezte.

Ez Lengyelország, nem az EU

A Lengyelország elleni jogállamisági eljárás négy éve, a mögöttes konfliktus a Fidesz legközelebbi szövetségesének számító Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ös hatalomra jutása óta tart, de a szembenállás az uniós joghatóság nyílt megkérdőjelezésével most jutott új szintre.

A bíróságokkal kapcsolatos múlt heti döntéseknek ad némi nemzeti romantikus gellert, hogy ezek július 15-én születtek, azon a napon, amikor 611 éve a Lengyel–Litván Nagyfejedelemség a grünwaldi csatában elsöprő győzelmet aratott a német lovagrend felett. A nemzeti szuverenitást csökkentő brüsszeli birodalom ott is kedvelt politikai toposz, Elżbieta Witek, a lengyel alsóház, a szejm PiS-es elnöke is azt hangoztatta a hétvégén, hogy „ez Lengyelország, nem az EU”, miközben tüntetők az „alkotmányosság” és „független bíróságok” jelszavaival igyekeztek félbeszakítani.

Elżbieta Witek beszél egy Andrzej Duda mellett szóló kampányeseményen a lengyel elnökválasztás előtt, 2020. július 1-jén – Fotó: Artur Widak / NurPhoto / AFP

A lengyel jobboldal az EU-val való konfliktusokat (kicsit a magyarhoz hasonlóan) szereti német–lengyel frontként tálalni. A német érdekek képviselőjének állítják be a brüsszelita Tuskot, akit a leamortizált Polgári Platform környékén évek óta messiásként vártak, és most, hogy tényleg visszatért, folyamatos össztüzet zúdít rá a propagandacsatornaként működő lengyel közmédia. Ő azzal lő vissza, hogy Kaczyński és a PiS putyini tervet megvalósítva a kilépés felé viszi Lengyelországot. A történelmileg ruszofób Lengyelországban az összeputyinozásnál nagyobb sértés nincs, és a lengyel kormánypárt nemzetközi szövetségkeresésében az egyik fő nehézség inkább éppen az, hogy az új jobboldali internacionáléban sem akarnak szorosan együttműködni olyanokkal, akik tényleg jól be vannak kötve a Kremlbe.

A jogállamisági kérdés politikailag tovább mélyíti a szuverenista és föderalista irányzatok közötti törésvonalat Európában, és még inkább kiélezi a „renitens” keleti tagállamok és Brüsszel konfliktusát. Ezt mutatják a magyar kormányzati kommentárok is. Orbán Viktor Ljubljanában Morawiecki lengyel miniszterelnök társaságában már előzetesen is EU-s „jogállamisági dzsihádról” beszélt, majd a lengyel döntés után Deutsch Tamás EP-képviselő arról, hogy az alapkérdés az, „hogy az EU-t lépésről lépésre szétverve tovább folytatódik-e a brüsszeli birodalomépítő törekvés”. Varga Judit igazságügyi miniszter lopakodó EU-s hatáskörtúllépést emleget.

A függetlenség nem biztosított

Az Európai Bizottság kedden augusztus 16-ig adott határidőt Lengyelországnak, hogy léptesse életbe az Európai Bíróság előző csütörtöki határozatát az átalakított lengyel bírósági rendszerről. Ez az egész konfliktus alapja, a határozat szerint ugyanis a lengyel bíróságok függetlensége és pártatlansága nem biztosított, a PiS a rendszer fokozatos átszabásával az igazságszolgáltatás feletti politikai kontrollt és nyomásgyakorlás lehetőségét erősíti. A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság ítéletét azonban a lengyel alkotmánybíróság még aznap elutasította, miután egy nappal korábban alkotmányellenesnek minősítette a testület által ideiglenesen elrendelt intézkedéseket a lengyel bírák fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályozással szemben.

Lengyelországot maga az Európai Bizottság vitte az Európai Unió Bírósága elé, miután a 2019 végén elfogadott lengyel igazságügyi reform során Varsó nem vette figyelembe Brüsszel ajánlásait. A bírói kar, valamint a nemzetközi tiltakozások ellenére elfogadott törvény a Bizottság szerint

aláássa a lengyel bíróságok függetlenségét, és nem egyeztethető össze az uniós jog elsőbbségével sem, és az Európai Bíróság ugyanerre jutott.

A PiS régóta kritizálta a lengyel bíróságok működését. A lassú ítélkezés és szakmai problémák mellett a bíróságokat nagyjából posztkommunista kövületnek látták, és átfogó reformokkal igyekeztek szorosabban a kormánytöbbség alá vonni őket. Előbb az Országos Bírósági Tanács tagjait cserélték le kényszernyugdíjazás címén a mandátumuk lejárta előtt, a helyükre a szejm kormánypárti többsége ültetett új tagokat, köztük sok PiS-közelit. A politikának való kitettséget növelte, hogy a bírói kollégiumok tagjait már az igazságügyi miniszter nevezi ki, és később azt is megtiltották a bíráknak, hogy az Európai Bírósághoz forduljanak, mondván, Lengyelországban a lengyel hatóságok és törvények irányadók, nem a brüsszeliek.

2019-ban korlátozták a bírák szólásszabadságát, büntethetővé téve közülük azokat, akik politikai tevékenységet folytatnak, vagy nyilvános bírálatot tesznek más bírók kinevezésével kapcsolatban. A szakmai kritikák tiltása mögött egy, a kormány által a bírók ellenőrzésére létrehozott új szerv, a fegyelmi kamara körüli feszültségek álltak. Ez a testület fegyelmi vétséget állapíthat meg a meghozott ítéletek mentén, vagyis a bírók retorziót kaphatnak az ítéleteik tartalma alapján. A fegyelmi kamara tagjait szintén a PiS által megválasztott igazságszolgáltatási tanács nevezi ki, ami a kritikák szerint erősíti a nyomásgyakorlást és a politikai kontrollt az ítéletek fölött. Az Európai Unió Bírósága e miatt a fegyelmi tanács miatt marasztalta el a lengyel igazságszolgáltatást: a mostani ítélet szerint a fegyelmi tanáccsal Lengyelország megsértette az uniós jogot, a fegyelmi kamara függetlensége és pártatlansága ugyanis nem biztosított.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök találkozója Brüsszelben 2021. július 13-án – Fotó: Valeria Mongelli / Hans Lucas / AFP

„Az Európai Bizottság által megrendelt, politikailag elfogult ítélet született, amivel jókra és rosszakra akarják felosztani a tagállamokat” – kommentálta a luxembourgi döntést Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter, és arra hivatkozott, hogy Németországban és Spanyolországban még inkább centralizáltan és politikai kinevezésekkel működik a vezető bírói testület.

A politikai nyilatkozatoknál azonban fontosabb a – szintén PiS-kinevezettekkel feltöltött – lengyel alkotmánybíróság határozata. E szerint az Európai Bíróság döntése a lengyel bírósági rendszerről ellentétes a lengyel alkotmánnyal. „Az európai jog nem vonatkozik a bírósági szervezetekre, ami tagállami hatáskörbe tartozik” – közölte Małgorzata Manowska, a legfelsőbb bíróság elnöke, hozzátéve, hogy véleménye szerint a legfelsőbb bíróság teljesen függetlenül működik.

Ez egy „extra vires” érvelés, vagyis a lengyel álláspont szerint az Európai Unió Bírósága hatáskörtúllépéssel próbál beavatkozni egy uniósan nem szabályozott kérdésbe. Ez a bírósági álláspont a lengyel kormány régóta hangoztatott véleményének felel meg, évek óta arról beszélnek,, hogy a bírósági szervezetekre nincs uniós szabály. Ez valóban így van, az Európai Unió Bírósága szerint azonban a bírósági rendszer átalakításával Lengyelország egy általános, az alapszerződésben is rögzített elvet sértett meg: az Európai Unió 19-es cikkét, amely azt mondja ki, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogi védelmet minden állampolgárnak. Ennek a bírói függetlenség lenne az egyik alapfeltétele, ezt pedig a bíróságok politikai átalakítása után Lengyelországban nem látják garantáltnak.

Elsőbbségi viták

A konfliktus azonban nem csak a lengyel bírósági rendszert érinti. „A lengyel alkotmány a legfontosabb jogi okmány az országban, és elsődleges az uniós joghoz képest” – fogalmazott az ügyben Zbigniew Ziobro. Azzal, hogy Varsó kimondta, hogy nem fogadja el az uniós jog elsőbbségét a lengyel nemzeti jog felett,

a szembenállás az EU működésének, jogi rendjének az alapját kérdőjelezi meg, és a konfliktus kimenetele elvileg az unió jövőjét általában is érintheti.

Az Európai Bíróság döntésével való szembehelyezkedés uniós alapelvet sérthet, a tagállamoknak ugyanis alá kellene vetniük magukat a luxembourgi ítéleteknek. Az Európai Bíróság még 1963-ban mondta ki a közösségi jog közvetlen hatályának elvét a tagállamokban, majd egy évvel később, az ún. Costa-ügyben hozott ítéletében – szűk többséggel – a közösségi jog belső jogszabályokkal szembeni elsődlegességét is megfogalmazta. Az uniós alapszerződéshez csatolt nyilatkozat 17-es cikke kimondja, hogy az uniós egyezmények és az ezeken alapuló uniós jog elsőbbséget élveznek a tagállami joggal szemben, a 267-es pedig biztosítja a tagállami bíróságoknak a jogot, hogy EU-s jogértelmezési kérdésekben a luxembourgi Európai Bírósághoz forduljanak. Az alapszerződést Lengyelország is aláírta, méghozzá az a Lech Kaczyński (Jarosław Kaczyńskinak a szmolenszki légibalesetben meghalt ikertestvére), aki 2007-ben lengyel részről államfőként szignálta a lisszaboni szerződést.

Lech Kaczyński lengyel elnök ikertestvérét, Jarosław Kaczyńskit nevezi ki lengyel miniszterelnöknek a varsói elnöki palotában 2006. július 10-én – Fotó: Wojtek Radwanski / AFP

Ezek alapján az Európai Unió konszenzusos alapelvének tűnhet az uniós jog primátusa. Az Európai Bíróság ítéletének hatáskörtúllépés miatti elutasítása azonban nem precedens nélküli. A német alkotmánybíróság tavaly szintén szembement az EU bíróságával az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programjának ügyében: a karlsruhei székhelyű német szövetségi testület szerint az Európai Bíróság megsértette Németország alkotmányos identitását, ezért annak ítélete a konkrét ügyben nem köti a német alkotmánybíróságot – emiatt az Európai Bizottság idén júniusban kötelezettségszegési eljárást is indított Németország ellen, az ügy folyamatban van.

A konfliktus további élezése Lengyelországban is lehetséges. Mateusz Morawiecki miniszterelnök egy olyan indítványt is beterjesztett a lengyel alkotmánybírósághoz, melyben már az EU-s szerződések egyes részeinek alkotmányosságát firtatta. Az EU igazságügyi biztosa, Didier Reynders levélben kérte a lengyel kormányt, hogy ezt az indítványt vonja vissza, de ezt Varsó elutasította. Ebben az ügyben augusztus 3-án hoz döntést a varsói alkotmánybíróság.

Közben a lengyel kormánypárt már a médiára fordult rá: a meghirdetett „repolonizáció” keretében az amerikai kézben lévő legnagyobb kereskedelmi csatorna, a TVN-csoport koncesszióját akarják egy törvénymódosítással megszerezni, erről már a héten szavazhatnak. Miközben az igazságszolgáltatás átalakításában a lengyelek járnak előrébb, a kritikusok szerint a médiában a lengyel kormány próbálja a magyar modellt másolni, hogy a bíróságok után a nyilvánosságban is tovább erősödjön a kormány befolyása.

Kékkel a Lengyelország uniós tagsága mellett, pirossal az ellene lévők aránya a kilencvenes évek közepe óta – Forrás: CBOS

A lengyel közvélemény azonban továbbra is markánsan EU-tagság-párti: a CBOS állami közvélemény-kutató intézet felmérése szerint 88 százalék azt szeretné, hogy Lengyelország az Európai Unióban maradjon. Ez a valaha mért egyik legmagasabb érték Lengyelországban.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!