Hszi Csin-ping leszámolt az elmúlt negyven év alapvetéseivel, csak ő maradt hatalmi központ

Két szokatlan incidenssel, egy meglepő kinevezéssel, de a nagy kérdéseket illetően különösebb izgalmak nélkül zárult le a Kínai Kommunista Párt (KKP) 20. kongresszusa vasárnap Pekingben.

Az ötévente megtartott tisztújításon Hszi Csin-ping a várakozásoknak megfelelően (és az utóbbi két évtized hagyományainak ellentmondva) egy harmadik ötéves ciklusra is pártfőtitkár maradt. A hétvégén a KKP felső vezetésének, a 205 fős Központi Bizottság (KB), a KB 24 fős Politikai Bizottsága (Politbüro) és a Politikai Bizottság hétfős Állandó Bizottságának (ÁB) új felállását is kihirdették, amelyek összetétele azt jelzi, hogy Hszi még hosszabb távra bebetonozza magát a hatalomba.

• Az új ÁB tagjai egytől egyig olyan káderek, akiknek jó ideje Hszi egyengette politikai karrierjét, és előrelépésüket a pártfőtitkárnak köszönhetik. Azaz az értékelések szerint ezek mind Hszihez lojális emberek, akik legfeljebb erősen korlátozott politikai autonómiával bírnak.
• A hétfős testületben nincs olyan politikus, aki potenciális utódjelölt lehetne: a korábbi hatalomváltások esetén az volt a jellemző, hogy az utódjelölt(ek) az 50-es éveik elején-közepén kerültek be a legfőbb vezetői testületbe (Hszi 54 évesen, elődje 49 évesen), most az Állandó Bizottság legfiatalabb tagja 60 éves. Ez arra enged következtetni, hogy Hszi nem csak öt további évre tervez.
• Mindez a nagyobb létszámú Központi Bizottság egészére is igaz, ahol az új tagok jellemzően hatvan körüli férfiak, akik nagy többsége Hszihez közeli szereplő, miközben a régi pártbéli frakciókhoz köthető emberek száma látványosan megcsappant.

Az új hatalmi felállás a gazdaságpolitikai döntéshozók körében is nagy változásokat hoz, a korábbi, mérsékeltebb technokraták visszavonulásával a stratégiai technológiai szektorok képviselői törtek fel. Ez azt jelzi, hogy Peking az Egyesült Államokkal szembeni gazdasági háború és technológiai versengés fokozódására számít, és igyekszik beásni magát az amerikai szankciókkal szemben.

Arra viszont nem kaptak választ a piacok, hogy Kína a közeljövőben enyhít-e a koronavírus kezelését jellemző szigoron, ahogy arról sem érkezett egyértelmű jel, hogy mi lesz a növekvő pénzügyi és ingatlanpiaci kockázatokkal. Hétfőn a tőzsde eséssel, a külföldi befektetők tőkekivonással reagáltak a hétvégén történtekre.

Központosítás

A KKP tisztújítása mögötti fő kérdés az volt, hogy Hszi szakít-e a párt elmúlt négy évtizedének hatalompolitikai gyakorlatával. A párt az 1980-as évektől Mao Ce-tung személyközpontú diktatúrájának túlkapásaiból tanulva a kollektív vezetés irányába indult, a párton belüli formális és informális fékeket és ellensúlyokat – például kétciklusos vezetői mandátumkorlátot és 68 éves informális nyugdíjkorhatárt – alakított ki egy új Mao felemelkedésének elkerülése érdekében. (Ezekről a kérdésekről korábbi cikkünkben hosszabban is írtunk.)

Ezeket a kereteket Hszi hatalomkoncentrációja eddig is feszegette. A pártfőtitkár 2012-es hatalomra jutása óta korrupcióellenes harcba csomagolva eltakarította pártbéli ellenfeleit, és felszámolta a potenciális riválisainak gazdasági és politikai hátországát. Hszi alatt a kínai megfigyelőállam is terebélyesedett, a nyugati Hszincsiangban élő ujgur kisebbségek vegzálásától és átnevelésétől kezdve a városi középosztálynak a koronavírus-járvány előtt megindult és a járvány során markánsan erősödő nyomon követéséig. Az utóbbi években a kínai iskoláktól a diplomáciai iratokig kötelezővé vált a bölcs vezér gondolatainak ismételgetése, és a kongresszuson is olyan jelzőkkel illették a pártfőtitkárt, amelyeket Mao óta nem használtak.

Egyes értékelések szerint a hétvégi kongresszus a végső lépcső volt ebben a folyamatban. Csang Taj-szu, a Yale Egyetem professzora szerint az új hatalmi felállás két politikai paradigma végét jelenti Kínában.

• Az egyik a hatalom megosztásának és az intézményesítésének paradigmája, amely szerinte Teng Hsziao-ping, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao alatt működött. A korábbi informális hatalmi szabályoknak vége, és amíg új szabályok alakulnak ki, a rendszert a nyers politikai erő, a személyes kapcsolatok és az érdekszövetségek mozgatják majd.
• A másik a technokrata, meritokrácián alapuló vezetés paradigmája, amely szerint a párt legfelsőbb pozícióit a tapasztalat, érdemek és eredmények alapján töltik be, nem lojalitás vagy frakciózás alapján.

A kollektív hatalomgyakorlásnak vége, a mandátumkorlátoknak és a nyugdíjkorhatárnak vége. A felső vezetésen belüli frakciós ellensúlyozásnak vége. Csak Hszi maradt mint hatalmi központ. Ez még nem a maoizmus, de jelentős eltérés a Teng Hsziao-ping korábbi pártvezér által képviselt, jogi és intézményi alapokból fakadó hatalomgyakorlástól, írta Sam Crane, a Williams College professzora.

Csang mindazonáltal azt is megjegyezte, hogy Hszit – pont a fentiek miatt – nem helytálló császárnak nevezni, miután a legtöbb kínai császár nem rendelkezett korlátlan hatalommal, és jó előre igyekezett bebiztosítani az utódlását.

Leszámoltak az önállóbb szereplőkkel

A pártvezetés új felállása a hatalomkoncentrációt tükrözi. Az eddigi kormányfőt, a 67 éves Li Ko-csiangot és az Állandó Bizottság egy másik leköszönő tagját, a szintén 67 éves Vang Jangot nemhogy a hétfős vezetésből, de a Központi Bizottságból is kirakták. Száműzésük a spekulációk szerint leginkább Hszi hatalmi bázisának bebetonozásáról és a jelentősebb (bár Hszi mellett így is eltörpülő) hatalmi bázissal bíró szereplők eltakarításáról szól.

Li és Vang a kínai KISZ-ből tört fel a felső vezetésbe, és távozásukkal nem marad KISZ-es tagja a testületnek. Bár nem feltétlenül alkotnak egy szilárd, egységes csoportot, a jellemzően szerényebb családi és anyagi háttérből felemelkedett KISZ-esek főleg Hszi elődje, Hu Csin-tao alatt kerültek magas pozíciókba, ami nem tette őket népszerűvé a hagyományosan erős pártbéli frakciók, a régi pártelit hercegek néven emlegetett leszármazottjai vagy a hagyományosan befolyásos sanghaji érdekkörök szemében. Hszi alatt a KISZ-esek befolyásának végleg lőttek, de a többi régi frakció is eljelentéktelenedett Hszi emberei mellett.

Sok értetlenkedést szült, hogy Li Ko-csiangot Li Csiang sanghaji párttitkár váltotta a rezsim második embereként.

Bár az a hagyományok alapján várható volt, hogy a sanghaji pártvezér bekerül a legfelsőbb döntéshozók közé, a tavaszi sanghaji járványkitörés, a hatósági fellépést jellemző káosz és a Lit ért online bírálatözön miatt sokan furcsának tartották, hogy ilyen látványos vezetői baki után felfelé bukott.

Bekerült még az Állandó Bizottságba Ting Hszüe-hsziang, aki a KB általános irodájának vezetőjeként – egy nyugati politikai párhuzammal élve – gyakorlatilag Hszi kabinettitkáraként funkcionált. Li Hszi Kanton tartomány vezetőjeként került az ÁB-be, és a párt belső korrupciós és fegyelmi ügyeiért fog felelni. Caj Csi pedig pekingi párttitkárként jutott el a csúcsra, előtte pedig Hszi Csin-pinggel dolgozott Csöcsiang és Fucsien tartományokban.

Az eddigi tagok közül Hszi mellett ketten maradtak még a testületben: Csao Lö-csi, aki az elmúlt öt évben a korrupcióellenes harcért (és a pártbéli tisztogatásokért) felelt és Vang Hu-ning, aki a rendszer egyik kiemelt ideológusaként már az 1990-es években az Egyesült Államok elleni harcról vizionált.

Nők helyett repülőgépmérnökök

Számos fontos gazdaságpolitikai döntéshozó is távozott a Központi Bizottságból, köztük az amerikai kereskedelmi háborúban navigáló Liu Ho, Ji Kang jegybankelnök, Liu Kun pénzügyminiszter és Kuo Su-csing, a bankfelügyelet vezetője.

Ők nagyrészt a régebbi mérsékelt, inkább piacpártibb technokrata vonalat képviselték a pártállamban. Visszavonulásukkal a spekulációk alapján a gazdaságpolitikában is korszakváltás jöhet. Hogy Hszi számára mi a prioritás e téren, azt jelzi, hogy a Politbüro 24 tagja közül heten a stratégiai technológiák irányából érkeztek. A tartományi vezetésben is nagyobb szerepet kaptak a fontos technológiai szektorok, például az információs technológiák, a félvezetőipar, a repülőgépipar és más magas hozzáadott értékű feldolgozóipari területeken vezetői tapasztalatot szerző káderek.

Azaz úgy tűnik, hogy míg a legfelsőbb vezetésben a lojalitás a minden, a napi ügyek terelgetését illetően marad – sőt Hszi alatt erősödött – a szakértelem és tapasztalat szerepe, miközben a piaci szereplők vesztettek erejükből az állammal szemben.

Másfelől világos, hogy Hszi számára kiemelt szerepet játszik a kinevezésekben az Egyesült Államokkal való technológiai versengés, amely az utóbbi bő két évben meghatározta a két ország kapcsolatát, és az amerikai szankciók erősödésével egyre fokozódik.

A Központi Bizottság 205 rendes tagja közé 11 nő, a (szavazati joggal nem rendelkező) 171 megfigyelői tag közé 22 nő került be, ami 8,8 százalékos arány. Ez valamivel alacsonyabb még a magyar Országgyűlésben helyet foglaló nők arányánál is (utóbbi 12,6 százalék, míg az európai uniós átlag 33 százalék). Az elmúlt három évtizedben a nők aránya nem járt 10 százalék felett a KB-ban. A Politikai Bizottságba egy nő sem került be, miközben az elmúlt 25 évben mindig volt legalább egy női tagja a testületnek.

Egy másik, mellékes érdekessége a kongresszusnak, hogy a kínai politika általános zártsága és a kongresszust övező nagy titkolózás ellenére a Wall Street Journal egy hete megírta Li Csiang kormányfői kinevezését és az Állandó Bizottság két további új tagjának a nevét. Ez jelzi, hogy néha még a pekingi hatalom is szivárog, na meg azt is, hogy mennyire érdemes komolyan venni, amikor a kínai rezsim fizetett és önkéntes szószólói arról polemizálnak, hogy a szemellenzős nyugati sajtó semmit nem tud arról, mi folyik Kínában.

Incidensek, spekulációk

A kongresszus egyik leglátványosabb és merőben szokatlan eleme volt, hogy a 79 éves Hu Csin-taót, az előző pártfőtitkárt a szombati ülésen kivezették a teremből, miközben ő próbált ellenállni ennek.

A visszavonult politikus nem sok vizet zavar a kínai politikában, sőt a kongresszus kezdetén látszólag kedélyesen cseverészett Hszivel, és a kivezetése előtt készült felvételeken az esti híradóban is szerepelt (ha eltakarították volna, akkor ez nem így lenne). Emiatt a legvalószínűbb magyarázat, hogy a hosszú ideje betegeskedő, láthatóan gyenge fizikai állapotban lévő Hut egészségügyi okokból kellett elvonszolni, a kínai pártállami média is ezt állítja. Mások ezzel szemben politikai erődemonstrációnak tartották a dolgot, ami mellett az szól, hogy nem látszik, hogy Huval valami hirtelen gond lenne, a kongresszuson nem szoktak ilyen váratlan fordulatok történni, főleg nem a kamerák előtt, és az egész epizód mélyen megalázó Hszi elődjére nézve.

Mind a két verziónak ellentmond a harmadik: Hu a kivezetése előtti felvételek alapján ki akarta nyitni az elé (és mindenki más elé) helyezett vörös dossziét, amiben a balján ülő Li Csan-su (a rezsim eddigi harmadik embere, Hszi egy régi bajtársa) megpróbálta megakadályozni, majd a jobbján ülő Hszi Csin-ping odaszólt, és erre meg is jelentek a biztonságiak. Azaz ezen verzió szerint az öreg Hu nem tudta türtőztetni magát, és oda nyúlkált, ahova nem kellett volna.

Egy hasonló közjáték volt, hogy a kongresszus alatt a harmadik negyedéves kínai gazdasági adatok publikálását is elhalasztották, ami merőben szokatlan. Természetesen az első pletykák arról szóltak, hogy az adatok annyira rosszak lettek, hogy nem merték kiadni őket. Egy prózaibb magyarázat, hogy a kongresszus résztvevői egy hétig el voltak zárva a külvilágtól, ezért a statisztikai hivatal sem tudta elérni azokat az elvtársakat, akiknek jóvá kell hagyniuk az adatok közreadását.

Ez nem jelenti, hogy a GDP-adatok rosszak lennének, csak azt, hogy az alacsonyabb beosztású funkcionáriusok nem mernek olyan lépéseket tenni, amelyek potenciálisan elterelnék a figyelmet a kongresszusról, mondta a Bloombergnek a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetem professzora és a kínai gazdasági adatok megbízhatóságának kutatója, Carsten Holz.

Ezt támasztották alá a hétfőn közölt adatok is, amelyek a korábbi elemzői várakozásoknál jobbak voltak: a harmadik negyedévben, július és szeptember között 3,9 százalékkal nőtt a kínai gazdaság teljesítménye a tavalyi év azonos időszakához képest, az év első három negyedévében 3 százalékos volt a növekedés. Ez gyengébb a korábbi, 5,5 százalékos célnál, de nagy javulás a második negyedévhez képest, amikor csupán 0,4 százalékos volt a növekedés a koronavírushoz köthető lezárások miatt.

Az is igaz ugyanakkor, hogy az adatközlés ideje előre tudott volt, és a korábbi kongresszusok idején nem voltak ilyen fennakadások. Az pedig Hszi Csin-ping hatalomra jutása óta jellemző, hogy a nyilvánosságra hozott adatok mennyisége csökken: a Financial Times gyűjtése szerint a kínai statisztikai hivatal a 2010-es évek elején 80 ezer gazdasági mutatót közölt évente, ami 2020-ra 40 ezer alá csökkent, tavaly és idén pedig a 20 ezret sem érte el.

Ezek az esetek is jelzik, hogy a kínai politika teljes zártsága miatt a legkisebb mozzanatokból is élénk spekuláció kerekedik, a kicsit is szokatlan incidensek pedig a hidegháborús kremlinológia legsúlyosabb fotelpszichológiai megfejtéseit idézik.

Jelentős sajtóvisszhangot kapott az is, hogy Manchesterben a kínai főkonzul részvételével behúztak egy, Hszi és a KKP ellen tüntető hongkongi fiatalt a konzulátus udvarára, és összeverték. Az eset után a manchesteri konzul közölte, hogy kötelessége volt megtépni a tüntető haját, miután az inzultálta a kínai vezetést. Az eset után a kínai állam diplomáciai tiltakozását is kifejezte az Egyesült Királyság felé a demonstrációk miatt.

Az erő az erő vagy a gyengeség jele?

Ahogy a KKP belső ügyeivel lenni szokott, az új felállással kapcsolatban is szögesen ellentétes értékelések jelentek meg. Az egyik elmélet szerint az, hogy különösebb hatalmi bázis nélküli, Hszi Csin-pingtől függő és felé lojális emberekkel töltötték meg a párt felső vezetését, a pártfőtitkár korlátlan hatalmát és pártbéli dominanciáját jelzi.

Ezzel szemben a másik olvasat, hogy ha Hszi valóban teljesen nyeregben érezné magát, nem kellene lojalistákkal megtöltenie a vezetői pozíciókat, hanem megengedhetné magának, hogy a legjobb és legrátermettebb embereket engedje az asztalhoz – más szóval ebből a megközelítésből Hszi gyengeségét és/vagy paranoiáját jelzi a dolog.

A fentiek egyesítéséből az jön ki, hogy a vezetés összetétele azt mutatja, Hszi számára első a személyes lojalitás, és másodlagos a szakmai rátermettség, illetve az, hogy több fajta vélemény is helyet kapjon a pártállam irányítói között.

Ebből a nézőpontból az, hogy Hszi a lojalisták mellett döntött, nem jelent jót a kínai pártállam hatékonyságára nézve. A maói Kínától kezdve a putyini Oroszországon át az orbáni Magyarországig számos példa van rá, hogy a személyközpontú vezetéseknél a kormányzat hatékonysága idővel csökken, ahogy erősödik a kontraszelekció, a kinevezésekben nagyobb szerepet kap a lojalitás, a vezetői körökben eltűnik a vita és az álláspontok ütköztetése, és a vezér megsértésének kerülése miatt információs vákuum alakul ki a felső vezetésben.

A kongresszus és általában Hszi Csin-ping hatalomkoncentrációja miatt a nyugati sajtóban számos olyan vélemény is megjelent, hogy Kína lejtőre került vagy kerül Hszi uralma alatt. Eszerint a gazdaság dinamizmusa csökken, a pártállam befolyása nő, a beruházások hatékonysága látványosan esik, az Egyesült Államokkal szembeni geopolitikai feszültségek (és azok költségei) fokozódnak, a demográfiai helyzet romlik, a pénzügyi rendszer recseg-ropog és a személyközpontú vezetési stílus elnyomja azokat az impulzusokat, amelyek eddig Kína gyors, bár ázsiai összehasonlításban nem kiemelkedő fejlődéséért feleltek.

Több biztonság, kevesebb piac

Ezzel szemben a kínai pártállam hivatásos és önkéntes kommunikátorai ennek az ellenkezőjét hangoztatják: a Nyugat válságban van, az Egyesült Államok egy hanyatló hegemón, amely világgazdasági és világpolitikai vagdalkozásával csak felgyorsítja eljelentéktelenedését, ezzel szemben a bölcs Kínai Kommunista Párt a nép szavát szem előtt tartva, a valós közérdeket megvalósítva menetel a végtelen fejlődés útján.

A kínai gyengeségről szóló jövendöléseket az is gyengíti, hogy hosszabb távon az adatok nem ezt sugallják. Hszi alatt a kínai gazdaság teljesítménye a globális GDP 15-ről 19 százalékára nőtt, az egy főre eső kibocsátás konstans árakon, vásárlóértéken (azaz az infláció és árfolyamváltozás hatásai nélkül) 10 300-ról 17 600 dollárra nőtt (a magyarérték 33 500 dollár, az amerikai 63 ezer). A beadott szabadalmak terén Kína ma már messze világelső (bár ez természetesen nem sokat mond a minőségükről), katonai költségvetése stabilan második a világon, és nagyon lassan, de zárja az ollót Amerikával.

A KKP külső kommunikációért felelős tagjai azt is igyekeztek hangoztatni, hogy felesleges nagy dolgokat belelátni a felső vezetés névsorába, és a pártelit erőviszonyairól való spekuláció is időpocsékolás. Ezen álláspont szerint a kongresszus lényegi része az egyhetes ankét elején kiadott pártfőtitkári jelentésben rejlik, amely az eddigi időszak értékeléséről és a jövő kihívásairól és céljairól szól.

A dokumentumot, valamint Hszi beszédét a kínai és a nemzetközi sajtó a különböző szavak, kifejezések, nagy jelszavak előfordulásának összehasonlítása mentén szokta elemezni. Ezen módszer alapján idén

Hszi sokkal többet beszélt a biztonságról és különösen a nemzetbiztonságról, mint a korábbi években, kevesebbet a piacról, a reformról és a gazdaságról, többet a marxizmusról.

Azonban a legtöbbet így is a fejlődést emlegette, bár az szembetűnő volt, hogy a jelentésben az utóbbi évek nagy gazdaságpolitikai jelszavaiból relatíve kevés maradt meg.

Hogy ez mennyire irányadó a jövőre nézve, arról persze megoszlanak a vélemények. Annak fényében, hogy a KKP milyen keveset valósít meg az ígéreteiből (például a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséből), és milyen erősen torzítja a szavak jelentését (például demokráciának hívja magát a rendszer), nem vagyok biztos benne, hogy van értelme sokat belelátni a szóhasználatba, írta Jang Hszi-fang, a német Die Zeit kínai tudósítója.

A kongresszus nem hozott újdonságot azon két kérdésben sem, amely a pénzvilágot leginkább foglalkoztatta az ankét előtt. Egyelőre nincs jele annak, hogy Peking komolyabb változásokat eszközölne a koronavírus kezelése terén, azaz vélhetően egy ideig továbbra is szigorú karanténintézkedésekkel reagálnak majd a vírus legkisebb felbukkanására is. Egyes spekulációk szerint a drákói sanghaji lezárásokat vezető Li Csiang kormányfői kinevezése is azt jelzi, hogy nincs irányváltás.

A másik kérdés az volt, hogy a nyári hónapokban megrogyott kínai ingatlanpiac kap-e nagyobb, közvetlen állami segítséget. E téren szintén nehéz bármi konklúziót vonni, bár az alacsonyabb szinteken a tartományi és városi önkormányzatok elkezdtek több pénzt pumpálni a szektorba, amely megállította az eladások és beruházások esését.

Bár a pártkongresszus nem a szakpolitikai, hanem a személyi döntésekről szól, a piacok nem értékelték a hétvégi eseményeket.

Hétfőn a hongkongi tőzsdén jegyzett kínai cégek árfolyamát követő Hang Sheng Enterprise index 7,3 százalékkal csökkent egy nap alatt, ami a legnagyobb napi esés volt a 2008-as pénzügyi válság óta, a kínai jüan árfolyama pedig – sok más valutához hasonlóan – rég nem látott mélységekbe, 14 éves mélypontra esett a dollárral szemben. A hongkongi esést elsősorban a külföldi befektetők eladásai hajtották, és az inkább a kínai pénz mozgatta sanghaji tőzsde kevésbé volt drámai hangulatban, de ott is méretes, 3 százalékos mínuszt hozott a hétfői kereskedés.