Itt már senki sem tartja testvérnek az oroszokat

Hiába a háborús fenyegetettség, az ország több, háborútól sújtott pontjáról viszonylagos nyugalomról vagy legalábbis vihar előtti csendről számoltak be a Telexnek, miközben Izjum környékén lassan, de nyomulnak előre orosz erők, más részeken pedig az ukránok tudtak ellentámadásokat indítani. A háború állását itt lehet megnézni az Institute for the Study of War térképén:

Harkiv harmadik hónapja tartja fel az orosz erőket

A keleti határhoz közeli Harkiv a háború elejétől kezdve a közelbe jutott orosz erők nyomása alatt áll, ám a békeidőben egymilliós város – korábbi helyszíni riportunkat itt olvashatják – a súlyos csapások után is tartja magát. „Sokan elmentek, ami érthető, folyamatosak az orosz tüzérségi támadások. Akármit célba vesznek, szupermarketet vagy olyan helyeket, ahol humanitárius segélyeket osztanak” – mondta egy önkéntes védő Harkivból.

A cél egyértelműen a polgári infrastruktúra megsemmisítése – amit az orosz fél tagad.

„De hiába a sok támadás, a központban utakat is renováltak, romokat takarítottak el, az élet megy tovább. Az autóforgalom is beindult, áramunk, vizünk van.”

A boltok működnek, de a humanitárius szállítmányok is nélkülözhetetlenek. Az emberek még meglévő anyagi tartalékaikból és a kormányzati támogatásból élnek: még a járvány idején jelentek meg a koronavírus anyagi kárainak enyhítésére kiadott kártyák, amelyre most már a háború miatti központi pénzeket utalják, esetenként akár 6500 hrivnyát (egy hrivnya kb. 11 forint).

Eközben a helyzet a Harkivhoz közeli Pivnyicsna Szaltyivkában továbbra is forró, az orosz támadások folyamatosak, de mégis bizakodás hallatszik ki beszélgetőpartnerünk hangjából.

„Az orosz hadsereg nem olyan jó, mint amilyennek papíron látszott. És hát abban is tévedtek, hogy az oroszpártinak hitt Harkiv majd tárt karokkal fogadja őket. Hát nem egészen ez volt

– mondta a harcokban több orosz egység megsemmisítésében részt vett önkéntes. – Szerencsénk volt az időjárással, nem volt erős fagy, így az utakon jöttek az orosz konvojok, ott lehetett őket megsemmisíteni. Ha a fagyott mezőkön át mindenhol tudtak volna jönni, még nehezebb dolgunk lett volna.”

Szerinte a városban a védelmi morál sem hagyott alább, az emberek az elejétől kezdve aktívak a mozgósításkor, hosszú tömött sorokban álltak a toborzóirodáknál.
Mostanra az esetleges diverzánsok is eltűntek: eleinte voltak alvóügynökök vagy oroszpárti civilek, akik lézerrel jeleztek az oroszoknak egy-egy támadásra kijelölt célpontot – rendőrségi épületet, az Ukrán Biztonsági Szolgálat helyi központját, infrastrukturális csomópontokat. Miután ez nem vezetett eredményre, onnantól kezdték támadni az orosz erők a polgári célpontokat, lakónegyedeket, benzinkutakat, villanyhálózatot, piacot.

„A városba nem törnek be, tudják, hogy itt semmi jóra nem számíthatnak” – mondta az oroszok harkivi esélyeiről az önkéntes védő, bár megjegyezte, hogy egyes pontokon a várostól alig 2-3 kilométerre is vannak orosz tüzérségi állások.

A védő szerint ott, ahol nem tudták nagyon beásni magukat a támadók, sikerült visszaszorítani őket. Az utóbbi időben nem látta jelét annak, hogy újabb erőket vontak volna össze a környéken az oroszok. „Észak felől nem nőtt a nyomás, mert inkább Izjum felé mentek a közelmúltban az oroszok. Nincs elég erejük, hogy mindent elfoglaljanak, így inkább egy irányra összpontosítanak.”

A védő szerint Moszkva május 9-ig győzelmet akar kicsikarni, legalább Luhanszk és Donyeck megyében újabb területeket elfoglalni, Herszonban megerősíteni a megszállást, és végleg felszámolni az ellenállást a sokat szenvedett Mariupol utolsó pontján.

„Aztán nyilván folytatnák, elhúzódó harcokkal számolva. Én nem látom a végét, de annyit mondhatok, orosz anyanyelvűként is, hogy február 24. óta, aki korábban testvérként tekintett Oroszországra, már az sem gondolja így. Itt már senki sem tekinti testvérnek, senki sem szereti az oroszokat.”

Mikolajivban már nem ugrásra készen alszanak

„Képzelje, ma az ágyamban aludtam, és nem a padlón. Sőt, hálóingben voltam, nem pedig utcai ruhában, összecsomagolva, ugrásra készen” – adott képet a helyzetről az orosz erők által korábban heteken át lőtt dél-ukrajnai városból egy mikolajivi nagymama. Az idős nő – aki márciusban elvesztette önként bevonult férjét, amikor a város laktanyáját négy orosz rakéta találta el, amiről helyszíni riportunkban is beszámoltunk – a városra terülő relatív nyugalom bizonyítékaként beszélt arról, hogy már nem tart a rakétatámadás alatt berobbanó ablakoktól. Legalábbis most. Az orosz tüzérségi támadásoktól fenyegetett Mikolajivot lassan egy hete nem érte támadás.

A békeidőben félmilliós, folyami kikötővárosban továbbra is van áramellátás, üzemanyagot is be lehet szerezni, a boltok egy része is működik.

Víz azonban három hete nincs Mikolajivban, miután a 60-70 kilométerre állomásozó orosz erők támadása alatt megsérült a várost ellátó vízvezeték. Április végén már alternatív vízkészleteket elérő fúrásokat végeztek, de a csapból egyelőre továbbra sem folyik víz.

„Palackokban szállítják ide a vizet, ha nehezen is, de jut elég” – mondta az idős nő.
Mikolajiv a február végi villámháborús tervek idején kiemelt jelentőségű célpontja volt az orosz erőknek, hogy utat nyissanak maguknak nyugatra Odessza, illetve északra Kijev felé. A város védelmi vonalainak köszönhető, hogy a fővárost nem tudták bekeríteni az orosz erők, amelyek Mikolajivtól keletre, a már említett Herszon bevételéig jutottak. Igaz, a békeidőben 300 ezres város lakossága nem állt át orosz oldalra, tömegek vonultak utcára, hogy az orosz páncélosok gyűrűjében is tiltakozzanak. A városházát csak a napokban szállták meg az orosz fegyveresek, miután látták, hogy az önkormányzat nem támogatja a megszállást, amelyet a Kreml hivatalosan nácitlanításnak, felszabadításnak nevez.

A közelmúltig sokan menekültek Herszon felől Mikolajivon keresztül, mostanra azonban megcsappant a számuk: beszámolók szerint ugyanis az orosz erők már akadályozzák a civilek kijutását.

Egyre fontosabb ugyanis, hogy megtartsák a lakosságot, bizonyítandó, hogy a háborút – azaz megint csak a Kreml hivatalos szóhasználata szerint, különleges katonai műveletet – azért indították el, hogy megvédjék a polgárokat „a fasiszta ukrán juntától”.

„Nálunk is voltak korábban többen, akik Herszonból jöttek el, de nemrég már csak két nő szállt meg nálunk, ők is nehezen jutottak át, férfiak már nem jöhettek el” – mondta a mikolajivi nő, aki egy szállón dolgozik. (A hírek szerint az orosz megszállók a 2014-es donyecki és luhanszki szakadárok támogatásához hasonlóan Herszonban is népszavazást készítenek elő egy Moszkvához lojális szeparatista állam kikiáltása érdekében, bár ezt az orosz fél tagadja.)

Odesszában a flottától és a szakadárállamtól tartanak

130 kilométerrel nyugatabbra, Odesszábban az élet valamivel nyugodtabb, mint Mikolajivban, bár az egymilliós, fekete-tengeri kikötőváros külső részeit az orosz flotta és a légierő is támadta. A súlyos háborús csapások azonban egyelőre elkerülték.

Pénteken és hétfőn, majd kedden is érték rakétatámadások a város külterületeit, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt mondta, hogy az egyik egy kollégiumot ért, ahol meghalt egy 14 éves fiú és repesztől megsérült egy 17 éves lány.

„A Fekete-tenger felől tengeralattjáróról, de az utóbbi időben egyre többször a Kaszpi-tenger felől érkeznek a rakéták” – mondta Anna Seleszt. A biztonságpolitikai szakértő szerint azonban ezzel együtt Odesszában nyugalom van. A város infrastruktúrája is működik – itt a vízellátással sincs gond –, nyitva vannak a boltok és a kávézók is.

Igaz, hétfőn egész napos kijárási tilalmat rendeltek el. Ennek oka azonban nem közvetlenül a harci helyzet volt, hanem az, hogy 2014-ben ezen a napon a városban összecsaptak az oroszpárti és az EU-párti tüntetők, majd máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt a szakszervezeti épület, amelyben 48 ember meghalt.

Ukrajnai értelmezés szerint a nyolc évvel ezelőtti tragédia orosz provokáció, Moszkva szerint oroszpártiakkal való kegyetlen leszámolás volt. Akárhogy is, a helyi vezetés jobbnak látta a kijárási tilalom elrendelését az érzékeny évfordulón.

A hétvégén egy 12 fős csoportot vettek őrizetbe Odesszában, azzal a gyanúval, hogy az évfordulóra provokációt akartak végrehajtani.

Aggodalmat Odesszában tehát nem a szárazföldi orosz erők közeledése okoz, inkább a kikötőt megbénító orosz fekete-tengeri flotta, a jóval távolabbról indított rakéták, valamint a várostól alig 70 kilométerre nyugatra fekvő Dnyeszter Menti Köztársaság (PMR).

Tartanak ugyanis attól, hogy a Moldovától 1993 óta elkülönülten, orosz támogatással élő szakadárállam aktívan bevonódik a harcokba. (Korábbi helyszíni riportunkat Moldovából itt olvashatják.) A félmilliós kváziállammal való közvetlen összeköttetés megteremtésének célját az orosz hadsereg vezetése nem tagadja különösebben. Aggodalomra ad okot, hogy a szakadárállamban állítólag már megkezdték a hadra fogható civilek mozgósítását. Hasonló történt a donyecki és a luhanszki szakadárállamokban idén év elején, néhány héttel az Oroszország által megindított háború előtt.

Ehhez kapcsolódhat, hogy Odesszától 90 kilométerre nyugatra Bilgorod-Dnyisztrovszkij vasúti hídját a napokban több rakétatámadás is érte, legutóbb hétfőn. Ezzel az orosz hadsereg az esetleges NATO-szállítmányoknak akarja útját állni Románia felől, másrészt jelzi, hogy Ukrajna legtávolabbi pontján is képes csapást mérni.

Beszámolók szerint azonban a szakadár PMR ódzkodik attól, hogy aktív részese legyen a harcoknak. (Rácz András Oroszország-szakértő is egy hete arról beszélt a Telexnek, hogy bár a Dnyeszter Menti Köztársaságban is támadással vádolták múlt héten Ukrajnát az oroszpártiak, nem valószínű, hogy a mostani konfliktus kiterjedhet Transznisztriára.) Ennek jele, hogy a PMR képviselői a napokban tárgyaltak az újraegyesítésért felelős moldáv reintegrációs minisztérium vezetőjével.
Seleszt elmondása szerint a PMR-ből is megindultak a civilek, tartva a fenyegetettség növekedésétől: van, aki inkább Ukrajnába jön át, mások Moldovába, esetleg azon keresztül Romániába mennek – sokuknak ugyanis a szakadárállamban a moldáv mellett román és ukrán útlevele is van. A határátlépésnek egyelőre nincsen akadálya.

„Arra számítunk, hogy május 9-ig feszültebb lesz a katonai helyzet, igaz, ez elsősorban az orosz erők által ellenőrzött keleti területeket érintheti” – mondta a biztonságpolitikai szakértő.

Jó szögből nézve Kijev nyugodt helynek látszik

„Lassan visszatér az élet Kijevbe. Ha valaki most semmiről sem tudva itt teremne, nem is venné észre, hogy háború van. Legfeljebb a sok esetben most csak készenlétben lévő barikádok miatt fogna gyanút” – mondta egy helyi lakos. Kinyitottak a kávézók teraszai is a város szívében.

A heteken át menedékül szolgáló metrómegállókban sincsenek már ideiglenes szállások, az emberek vagy visszamentek otthonaikba, vagy már elhagyták a békeidőben 2,8 milliós fővárost.

Jár a tömegközlekedés, egy hosszabb szünet után megkezdődött az online oktatás is.
„Most nem tartunk rakétatámadásoktól, csütörtökön volt egy, de előtte és azóta nem” – adott képet a relatív békéről az ötvenes kijevi férfi. A múlt hét végi rakétacsapásban hárman sérültek meg, a várost akkor érte a támadás, amikor az ENSZ főtitkára, António Guterres befejezte a tárgyalását Zelenszkijjel.

A nekünk nyilatkozó kijevi férfi jóslásokba azonban nem bocsátkozott, szerinte akár Kijev körül is kiújulhat a háború, de az is lehet, hogy a bucsai, irpinyi, borogyankai megszállás borzalmai nem ismétlődnek meg.