Elhúzódó, hosszú harcokra kell számítani, mert nagyon keményen védekeznek az ukránok

Bár az Azovi-tenger partján fekvő, több hónapja támadott Mariupolt sikerült szinte egészében elfoglalniuk, az ukrán ellenállás miatt nem valószínű, hogy elérnék az új kelet-ukrajnai offenzívát indító oroszok a kitűzött céljaikat május 9-re a háborúban. Azonban elképzelhető, hogy a győzelem napján jelenti be Vlagyimir Putyin Oroszország teljes mozgósítását – ugyanis vészesen fogynak az orosz háborús gépezet tartalékai.

Rácz András Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa szerint az oroszoknak ugyan meghatározó a technikai és az anyagi fölényük, de sem a létszámadatok, sem a terepadottságok nem kedveznek nekik.

Éppen ezért nem valószínű, hogy nagy áttörés jöhet az orosz–ukrán háború harmadik hónapjában: „Elhúzódó, hosszú harcokra kell számítani.”

A harcok pedig továbbra is megmaradnak Rácz szerint Kelet- és Dél-Ukrajnában: bár az elmúlt napokban a moldáv–ukrán határon fekvő, szakadár Dnyeszter Menti Köztársaságban is támadással vádolják Ukrajnát az oroszpártiak, nem valószínű, hogy a mostani konfliktus kiterjedhet Transznisztriára (Moldova és szakadár állama helyzetéről itt írtunk részletesebben).

A háború aktuális állásáról és a következő napok-hetek várható fejleményeiről beszélgettünk az Oroszország-szakértővel.

Lépésről lépésre törnék meg az oroszok az ukrán ellenállást

Az oroszok új keleti offenzívája húsvét környékén kezdődött, és bár azóta a hadművelettel folyamatosan haladnak a megszálló csapatok előre, Rácz szerint csak rendkívül lassan, mivel nagyon véres és intenzív harcok nehezítik meg a nyomulást. Egyelőre a művelet legnagyobb orosz eredménye Mariupol bevétele – azonban még így sem sikerült kiűzniük az utolsó ukrán védőket, és velük együtt nagyjából ezer civilt az Azovsztal acélgyárból.

Rácz azt mondja, a legvalószínűbb, hogy egy adott ponton lerohanják a gyárat, addig pedig muszáj erőket ott tartaniuk az oroszoknak, hogy elszigeteljék, körbezárják az alagútrendszerekben rejtőzködő ukrán egységeket. „Az alagútrendszer a második világháború után épült, és behálózza nemcsak a gyár területét, de vannak olyan információk, hogy a város más részeire is el lehet onnan jutni. Ezért erőket kell ott tartani, hogy ez a néhány száz katona ne tudjon kitörni, vagy valamiféle utolsó kirohanásszerű akcióban túl nagy károkat okozni.

Akik megmaradtak a védők közül, az feltehetően az elit elitje – néhány száz ember ugyan, de nagyon jól képzettek, nagyon motiváltak, nagyon tapasztaltak, és már nincs sok veszítenivalójuk”

– mondja a szakértő. Mivel a védők sejtik, hogy még az oroszországi körülményekhez képest is rosszabb sors várna rájuk, ha a kelet-ukrajnai, oroszbarát szeparatisták kezébe kerülnének, ezért Rácz szerint a végsőkig ki fognak tartani.

Mindenesetre Mariupolban elértek egy olyan kvázisikert az oroszok, aminek a hitelesítésére Vlagyimir Putyint is bevetették: az orosz elnöknek közvetlenül Szergej Sojgu védelmi miniszter jelentette be a hírt. A bejelentésről közreadott videó viszont Putyint meglehetősen rossz állapotban mutatta be:

„Korábban is látszott már, hogy Putyin nincs különösen jó fizikai jó állapotban. Ezen a videón viszont rosszabbul néz ki, mint eddig bármikor: ahogy kapaszkodik az asztalba, ahogy ül ebben az összegörnyedt, székbe belesüppedő testtartással, meg ahogy dobol a lábával”

– mondja Rácz. „Azt gondolom, hogy egy ilyen videó, amin az elnök ennyire rosszul néz ki, nem jöhetett volna ki az elnök személyes utasítása nélkül. Nincs az a PR-os, aki ezt kiengedi – kivéve, hogyha az elnök ezt személyesen akarja.” Szerinte a bejelentéssel három dolgot akartak kommunikálni: Mariupol a kezükben van; Sojgu továbbra is Putyin bizalmát élvezi; és a védelmi miniszter a hírekkel ellentétben aktív és munkaképes.

A mariupoli kvázisikertől eltekintve viszont egyelőre nem látszik, hogy Oroszország nagy áttörést tudna csinálni, az ukránok védekezési vonala ugyanis szinte sértetlen: „Az ukrán erők még nincsenek akut bekerítésveszélyben, sőt, nagyon messze vannak attól, hogy egyáltalán be lehessen őket keríteni. Nagyon kitartó, nagyon szívós védekezést produkálnak, ami ukrán oldalról néhány hétig még biztosan tartható, ha nem történik valami váratlan – ezt nyilván nem tudjuk előre.”

„Azt a kezdettől lehetett látni, hogy az oroszoknak meghatározó technikai és anyagi fölényük van, ugyanakkor sem a létszámadatok, sem a terepadottságok nem igazán kedveznek nekik”

– mondja a szakértő. A két kelet-ukrajnai szakadár tartománynál lévő Donyeck és Luhanszk megye területe ugyanis bár sík terep, de rengeteg kisebb-nagyobb folyó, halastó, víztározó és mocsaras terület nehezíti az oroszok előrenyomulását. A keleti frontot itt lehet megnézni az Institute for the Study of War térképén:

Az oroszok által tervezett, harapófogó-szerű bekerítésről előre lehetett tudni, hogy „nem egy villámháborús nagy átkarolás lesz, vagy mélységi bekerítő művelet”, hanem lassan, szisztematikusan kell lépésről lépésre felőrölniük az ukrán ellenállást.

„Izjumtól délre haladnak előre, illetve Szeverodonyeck, Liszicsanszk bekerítésére törekednek, de tényleg naponta csak néhány kilométert tudnak előrehaladni, néhány falut, egy-egy kisebb várost megszerezve. Ez ebben a tempóban biztosan nem fejeződik be május 9-re.”

A nehézségek ellenére viszont Rácz szerint az oroszok fenn fogják tartani ezt a nyomást az ukránokon – ráadásul elkezdték szisztematikusan rombolni a vasúti infrastruktúrát Közép-Ukrajnában is, hogy gyengítsék az ukrán erők ellenállását. „Donyeck megye még meg nem szállt részeire két nagy főútvonal vezet: az egyik a Barvinkove–Szlavjanszk-országút és -vasútvonal – utóbbi kulcsfontosságú. Ha ezt a Szlavjanszkot Ukrajna többi részével összekötő vasútvonalat el tudják vágni az oroszok – vagy elég nagy kárt tudnak benne tenni ahhoz, hogy ne működjön – az elég komoly problémát fog jelenteni az ukrán utánpótlás-szállításokban. Egyelőre még ez a vasútvonal működik, meglátjuk, meddig marad ez így.”

Hasonló támadást terveznek az oroszok a Dnyepertől nyugatra, Mikolajiv megye északi részén Krivij Rih város irányába: „Ennek a fő célja valószínűleg az, hogy elvágja a Dnyiprót Nyugat-Ukrajnával összekötő fő közlekedési és vasútvonalakat, hogy megakadályozzák az ukrán utánpótlás és nehézfegyverzet beérkezését a keleti frontra. Nagy áttörés itt nem valószínű: elhúzódó, hosszú harcokra kell számítani, mert tényleg nagyon keményen védekeznek az ukránok.”

Az elmúlt napokban egyébként több támadásgyanús esetet is jelentettek a Moldova és Ukrajna határán fekvő Dnyeszter Menti Köztársaságból: az oroszbarát, jogilag Moldovához tartozó szakadár terület illetékesei szerint kedd este több drónt is láttak érkezni az ukrán határ környékéről, ráadásul a kijevi kormányt vádolják egy orosz adókat sugárzó rádióállomás összedöntésével is. Rácz szerint a hírek ellenére rövid távon nem valószínű, hogy újabb katonai konfliktus robbanna ki a Dnyeszter-melléken:

„Ehhez nincs elég erejük sem a szakadároknak, sem Moldovának, és valójában nem is érdekük felrúgni az elmúlt harminc évben kialakult stabil status quót”

– mondta. „A térségbe Oroszország nem tud utánpótlást juttatni, és Ukrajnának sem hiányzik, hogy megossza az erőit, és a keleten folyó harcok mellett még Transznisztriába is bevonuljon.” Szerinte az akciók fő célja, hogy feszültséget keltsenek Moldova és Ukrajna között, és ezzel gyengítsék, destabilizálják a moldovai, Európa-barát vezetést.

Egyelőre a Kreml próbálja elkerülni a hadiállapot bevezetését

Az oroszok elsődleges célja továbbra is a két Donyec-medencei szakadár tartomány, a Donyecki és a Luhanszki „Népköztársaság” kiterjesztése az ukrajnai megyék teljes területére. Rácz szerint ezt a célt a győzelem napjaként hirdetett május 9-ig nem tudják megszerezni. „Amit be tudnak valószínűleg jelenteni, az az, hogy Mariupol már megvan – még akár úgy is, hogy adott esetben az Azovsztalban még vannak kitartó védők, a belföldi propagandában ezt el lehet adni” – mondja, hozzátéve, hogy az ünnepnap jelentőségét nem érdemes túldimenzionálni:

„Itt ez nem olyan típusú határpont, hogy ha május 9-ig nem érnek el döntő eredményt, akkor vége a világnak, és akkor újra kell gondolni a stratégiát. Nincs szó ilyesmiről: szimbolikus dolog, örömteli bejelenteni valamit május 9-én, de ezzel együtt ha még nincsenek elérve akkor a katonai célok, attól még május 10-én gond nélkül fog folytatódni a háború.”

Sőt, lehet, hogy csak onnantól indulnak be az események igazán: Rácz egy csütörtöki konferencián arról beszélt, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a győzelem napi ünnepségen jelenti be Putyin azt, hogy Oroszország háborúban áll Ukrajnával. Ez eddig hivatalosan még nem történt meg, az orosz állami médiában még most is „speciális katonai műveletről” beszélnek, így nincs hadiállapot sem. Azonban ha hadiállapotot vezetnének be, akkor „tömeges mozgósítást lehet elrendelni, be lehet hívni a tartalékosokat, és onnantól gyakorlatilag hadi üzemmódba lehet átállítani az egész országot – mondja a szakértő. – De annak nagyon súlyos gazdasági és politikai következményei lennének, Oroszország ezt láthatóan igyekszik egyelőre elkerülni.”

Ennek érdekében próbálnak minél több csatornán utánpótlást szerezni az ukrajnai szárazföldi erőikhez, az oroszok ugyanis kritikus létszámhiánnyal küzdenek, hadiállapot nélkül pedig nehezebb mozgósítani a tartalékokat. Rácz szerint hatféle módon próbál a Kreml élő erőt behívni az oldalán a háborúba:

1. Szíriából, Abháziából és Dél-Oszétiából hozzák haza az orosz békefenntartókat, hogy harcba küldjék őket;
2. eseti jellegű megkeresésekkel, sok pénz ígéretével igyekeznek tartalékosokat rávenni arra, hogy álljanak be a frontra;
3. korlátozottan, elsősorban orosz területen igyekeznek a háború logisztikai támogatására sorkatonákat felhasználni – bár előfordult, hogy a háború elején sorkatonák estek ukrán hadifogságba, és az elsüllyedt Moszkva cirkálón is voltak sorállományú matrózok, akik meghaltak;
4. katonai magánvállalatokat, zsoldosokat alkalmaznak, a Wagner-csoport és más cégek munkatársai közül;
5. harcosokat toboroznak harmadik országokból: „dokumentált, hogy szírek és líbiaiak vannak már jelen a harctéren, nagyon alacsony harcértékkel”;
6. és a már megszállt ukrán területeken is kényszersorozzák a lakosságot.

„Donyeckben és Luhanszkban a háború kezdete óta szó szerint áruházakban és parkolókban fogdossák össze a férfiakat, és viszik a hadkiegészítő parancsnokságokra” – mondja Rácz, aki szerint nagyon vegyesek ezek a kényszersorozott egységek mind életkor, mind egészségi állapot, mind felszerelés szempontjából. Általánosságban viszont elmondható, hogy „idősödő, láthatóan rossz egészségi állapotú embereket” küldtek az oroszok harcba, „időnként teljesen szedett-vedett felszereléssel”.

„Nyilván ezek az alakulatok nem lesznek különösen magas harcértékűek, mert nem kapnak rendes kiképzést, nincs összekovácsolás, nyilván a moráljuk is alacsony – nem akartak ők katonák lenni, és hát a sajátjaik ellen kellene harcolni. A hivatásos, szerződéses ukrán erőkkel szemben nem nagyon van esélyük, de – némileg durván fogalmazva – ágyútölteléknek így is jók”

– véli a szakértő, hozzátéve, hogy gyakran záróalakulatokat alkalmaznak a kényszersorozott seregek mögött, hogy ne tudjanak sem visszafordulni, sem elmenekülni a katonák. „Vagy az ellenség lövedékei végeznek velük, vagy a saját záróalakulataik.” Rácz szerint már a frissen megszállt Herszon és Zaporizzsja megyékben is bevetették ezt a módszert az oroszok, ami szerinte hosszabb távon tovább mélyítheti az ukrán társadalmon belüli törésvonalakat – hiszen a saját embereiket küldik az oroszok a honvédőkkel szemben.

Több százezer ukrán állampolgár lehet alkuk tárgya

Ráadásul nemcsak a frontvonalra hurcolnak embereket az orosz megszállás alatt tartott területekről, hanem Oroszország távoli régióiba, a hírek szerint Szibériába és Vlagyivosztokba is. Rácz szerint valahol 800 ezer és 1 millió között lehet ezeknek a civileknek a száma, akiknek sorsáról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni. „A nemzetközi szervezetek nem nagyon látják ezeket az embereket, az orosz hatóságok nem közölnek róluk információkat, egyik rémhír követi a másikat.”

„Az orosz hatóságok igyekeznek ezt úgy beállítani, hogy humanitárius folyosót és menekülési lehetőséget biztosítanak ezeknek az ukrán állampolgároknak. Ha itt tényleg csak humanitárius cél lenne, akkor ez így ebben a formában nem felel meg teljesen a valóságnak, mert ha ki akarunk menteni valakit egy háborús övezetből, akkor semmi ok nincs arra, hogy sok ezer kilométert utaztassuk az ország másik végébe. Bőven elegendő lenne a rosztovi vagy a voronyezsi körzetben menekülttáborokat felállítani – de nem ez történik.”

Rácz aggasztó fejleménynek tartja a történteket, és szerinte az oroszok célja ezzel az, hogy újabb ütőkártya legyen a kezükben az orosz–ukrán tárgyalások során. „Az alkufolyamat részét fogja képezni ennek a több százezer ukrán állampolgárnak a sorsa.”

A két fél között egyébként a mai napig aktív a kommunikáció – annak ellenére, hogy az elmúlt napokban hírek jelentek meg arról, hogy Putyin már nem akarná tárgyalásos úton rendezni a konfliktust. „Ezek a hírek az információs hadviselés részei. Pontosan tudjuk, hogy zajlanak tárgyalások a háttérben – többek között onnan, hogy máskülönben nem történhetnének rendszeresen fogolycserék. Nyilván ezek a tárgyalások nem a nyilvánosság előtt zajlanak, és lehet, hogy nem Putyin–Zelenszkij-szinten, de ezzel együtt természetesen van kommunikáció a felek között.”

Ami az ukrán határon belül van, az már nem NATO-szállítmány

Május 9-re tehát nem valószínű, hogy Donyeck és Luhanszk megye maradékát képes lesz bevenni az orosz hadsereg, de Rácz szerint ezt a célt nem fogják kiengedni a kezükből – ahogyan az eddig megszállt területeket, így az Azovi-tenger partját és Herszon és Zaporizzsja megyék egy-egy részét sem. „Az, hogy ennél továbbmennek-e, szerintem nyitott kérdés, és nagyban függ az erőforrásoktól is. Nem nagyon látszik az, hogy Oroszországnak lenne ereje ahhoz, hogy például a Fekete-tenger egész tengerpartját elfoglalja Ukrajnától, mert azért tényleg végesek az orosz erőforrások.”

Ha nem jutnak tovább az oroszok, és az ukránoknak sem lenne erejük visszatámadni, akkor elképzelhető, hogy a két kelet-ukrajnai megye nyugati határán alakulhat ki egy hasonló, hosszú időre beálló, kvázi stabil frontvonal, ami az elmúlt nyolc évben valamivel keletebbre húzódott a megyéken belül. „Állásháború akkor tud kialakulni, ha mindkét fél nagyjából elfogadja azokat a pozíciókat, amik megvannak, és egyikük sem erőlteti túlságosan azt, hogy áttörje ezeket a vonalakat – legalábbis az eddigi kelet-ukrajnai harcok tapasztalatai ezt mutatták.”

Kelet-Ukrajnán túl is lehet viszont továbbra is hallani rakétatámadásokról: többek között Odesszát, Dnyiprót és Lvivet is rakétatámadás érte az elmúlt napokban – sőt, António Guterres ENSZ-főtitkár látogatása idején három rakéta is Kijevbe csapódott. Nem véletlen, hogy talán éppen egy ilyen támadástól félve voltak annyira óvatosak az amerikaiak a külügyminiszter és a védelmi miniszter kijevi látogatásakor, hogy csak utólag erősítették meg, hogy Antony Blinken és Lloyd Austin valóban az ukrán fővárosban jártak.

Rácz szerint ilyen esetben teljesen indokolt az óvatosság, hiszen bár a közép-európai kormányfők vagy az EU-s vezetők kijevi látogatását nagy nyilvánosság övezte, a washingtoni kormánytagok „annyira VIP-célpontnak számítanak, hogy nem szabad kockázatot vállalni”.

Az Egyesült Államok egyébként komoly segítséget ígért Ukrajnának: csütörtökön Joe Biden amerikai elnök bejelentette, 33 milliárd dollár (átszámítva közel 12 ezer milliárd forint) értékben adnak segítséget, ebből 20 milliárdot katonai felszerelésekre szánnak. Oroszország korábban már kihirdette, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat katonai célpontnak tekintik, Rácz András azonban kizártnak tartja, hogy emiatt az oroszok megcéloznák egy NATO-tagállam határát – mert ez „rettenetesen kockázatos” lenne:

„A szállítások úgy zajlanak, hogy a határon ezeket az eszközöket átadják az ukránoknak – onnantól hivatalosan nem NATO-szállítmánynak minősülnek”

– magyarázta Rácz. „Közvetlenül a határon támadni ezeket a szállítmányokat azért volna roppant kockázatos, mert egy célt tévesztett rakéta esetén NATO-tagország területét érné támadás. Orosz oldalról logikusabb már az Ukrajnán belüli elosztási pontokat, raktárakat támadni, ahova megérkeznek ezek az eszközök.”

Most már az ukránok sem restek visszatámadni

A napokban azonban felmerült az is, hogy Oroszország szerint Ukrajna ellencsapásokat hajtott végre orosz területeken: Kijevet vádolják például a Brjanszk megyei olajtároló elleni támadással is. Rácz András szerint elképzelhető, hogy valóban ukrán rakétacsapásokról lehet szó, de lehetnek a támadások között megrendezett esetek is.

„Az orosz–ukrán határ mentén az ukrán különleges erők is minden bizonnyal képesek műveletekre. Annál is inkább, mert a háború elmúlt nyolc évében nyilván nemcsak az oroszok törekedtek saját, ukrajnai pozícióik erősítésére, de ugyanez fordítva is igaz volt: Ukrajna is igyekezett felderíteni a támadható célpontokat a határ orosz oldalán, ügynököket toborozni”

– mondja Rácz. „Emellett a mostani háborúban már láttunk is ukrán támadást orosz terület ellen, ilyen volt például a millerovói katonai repülőtér ellen végrehajtott ukrán rakétacsapás.” A szakértő szerint az ukránok most is támadnak olyan határ menti célpontokat, például lőszerraktárakat, olajlétesítményeket, amelyek fontosak a mostani orosz katonai erőfeszítések szempontjából.

„Vannak azonban katonai értelemben nehezebben magyarázható támadások is, például orosz falvakat ért szórványos tüzérségi csapások, amelyekről az orosz média széles körben tudósít, illetve Oroszország belsejében is a szokásosnál több a tűzeset a különféle katonai és energiaipari létesítményekben” – magyarázza Rácz, aki szerint ezekben az esetekben sem kizárható, hogy ukrán akció állhat mögöttük, bár ezeknél jóval kevésbé egyértelmű az indíték.

„Az mindenesetre bizonyos, hogy Oroszország területét mostanra bőven elegendő károk érték ahhoz, hogy a Kreml, ha akarja, hivatkozhasson ezekre mint háborús agresszióra Ukrajna részéről.”