Kihallgatás, vérhas, borzalmas állapotok – ukrán pár mesélt a Mariupol melletti orosz gyűjtőtáborról

2022. április 25. – 15:37

frissítve

Kihallgatás, vérhas, borzalmas állapotok – ukrán pár mesélt a Mariupol melletti orosz gyűjtőtáborról
A Sputnik orosz állami irányítású hírügynökség által kiadott fotón emberek hagyják el az orosz hadsereg által megszállt Mariupolt 2022. április 24-én – Fotó: Ilya Pitalev / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Egy orosz gyűjtőtáborban szerzett tapasztalatait mesélte el a BBC-nek egy ukrán pár, akiket Mariupolból evakuáltak.

A tengerparti kikötővárost heteken át tartó bombázások után mostanra nagyrészt teljesen az ellenőrzése alá vonta az orosz hadsereg. A civilek korábban humanitárius folyosókon hagyhatták el a várost, akiket az oroszok táborokban helyeztek el.

Átvizsgálták a telefonokat

Olekszandr és Olena maga próbált meg elmenekülni az ostrom alatt álló városból. El is jutottak a Mariupoltól északnyugatra fekvő Nikolszke faluig, innen viszont egy oroszok által létrehozott menekültközpontba, vagy ahogy ők nevezik, „szűrőtáborba” vitték őket.

„Olyan volt, mint egy igazi koncentrációs tábor”

– mondta az egykori iskolában kialakított táborról a BBC-nek a 49 éves Olekszandr. A párról ujjlenyomatot vettek, minden oldalról lefényképezték őket, mint a börtönben, majd az orosz biztonságiak több órán keresztül vallatták őket.

A házaspár számított arra, hogy bele fognak nézni a telefonjaikba. Az invázió kezdete óta tudható, hogy az oroszok elveszik a civilek telefonjait, ezeken keresztül ugyanis a civilek is jelezhetik az ukrán hadseregnek az orosz hadállásokat.

Olekszandr és Olena ezért minden Ukrajnával kapcsolatos bizonyítékot előre letörölt a készülékéről, még a lányukról készült fotókat is, amelyeken egy ukrán zászló előtt látható. A házaspár nem tévedett. A kihallgatásukon az orosz biztonsági tisztek a telefonjaikon lévő fényképeket, híváselőzményeket vizsgálták át, és arra voltak kíváncsiak, kapcsolatban állnak-e újságírókkal, kormányzati vagy katonai tisztviselőkkel.

Egy vécé több ezer emberre

Olekszandr azt állította: ha valakit azzal gyanúsítottak, hogy „ukrán náci”, azt Donyeckbe vitték további vizsgálatra vagy kivégzésre, de ezeket az állításokat természetesen a BBC nem tudta ellenőrizni. A férfi állítása szerint a kihallgatás nagyon veszélyes és kockázatos volt, mert bármilyen kis kétség, bármilyen kis ellenállás esetén előfordulhatott, hogy az illetőt levitték a pincébe további kihallgatásra, ahol szerinte meg is kínozták az embereket. A férfi azt mondta: „mindenki félt attól, hogy Donyeckbe viszik.”

A párt végül őrizetbe vették, és felkerültek egy evakuálási listára. A táborban elképesztő állapotok uralkodtak. Idős emberek matracok és takarók nélkül aludtak a folyosókon, több ezer emberre csak egy WC és egy mosdó jutott. Normális mosdásra vagy tisztálkodásra nem volt mód, a központban elviselhetetlen volt a bűz. A szappan és a fertőtlenítőszer már a második napon elfogyott, egy idő után nem volt vécépapír és egészségügyi betét. Hamar terjedni is kezdett a vérhas a tábor lakói között.

Az orosz hatóságok a párt egy olyan buszra akarták feltenni, ami Oroszországba indult. Hogy erőszakkal ne deportálják őket Oroszországba, Olena és Olekszandr kockázatosabb utat választott. Privát sofőrökkel kezdtek el tárgyalni, kockáztatva azt, hogy azok oroszok vagy kollaboránsok lehetnek.

Mezőkön, földutakon

Egy sofőr segítségével végül sikerült eljutniuk a táborból az oroszok által megszállt Bergyanszk városába. Az autó Olena elmondása szerint mezőkön, földutakon, keskeny ösvényeken keresztül, az ellenőrző pontokat megkerülve haladt, mert nem voltak megfelelő okmányaik, hogy átjussanak az orosz ellenőrzésen.

Bergyanszkban három napig kerestek egy újabb sofőrt, aki hajlandó kockáztatni, és elvinni őket ukrán ellenőrzés alatt álló területre. Végül 12 orosz ellenőrző pontot kikerülve sikerült biztonságosan eljutniuk Zaporizzsjába. A házaspár innen egy éjszakai vonattal utazott Lvivbe. Itt beszéltek a BBC riporterével.

Irány Oroszország

Ugyanezen a napon érkezett Lvivbe Valentyina és férje, Jevgenyij is, aki szintén beszélt a BBC riporterével. Elmondásuk szerint a helyzet Mariupolban elviselhetetlenné vált. Egy pincében húzódtak meg, konzervekből, a kertjükben termesztett maréknyi krumpliból és a bojlerből vett vízből éltek. Ők is bekerültek „szűrőtáborba”, de hamarabb kijutottak onnan, talán annak köszönhetően, hogy Jevgenyij fogyatékkal élő.

„A szűrőtáborok olyanok, mint a gettók” – mondta Valentyina. „Az oroszok csoportokra osztják az embereket. Akiket azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatban állnak az ukrán hadsereggel, a területvédelemmel, az újságírókkal, a kormány dolgozóival, azokat Donyeckbe viszik a börtönökbe, és megkínozzák őket” – állította a nő.

A szűrőtáborokból sokakat Oroszországba küldtek. Néha azt mondták az embereknek, hogy ukrán ellenőrzés alatt álló területre szállítják őket, aztán a busz végül orosz ellenőrzés alatt álló területre indult. A házaspárnak szerencséje volt, ők egy kisebb nyugat-ukrajnai városba tartó buszra kerültek.

Korábban a Guardian Petro Andrjuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadójára hivatkozva azt írta: 300 ukránt, köztük 90 gyereket deportáltak erőszakkal Oroszországba. Az embereket április 21-én szállították el a Mariupoltól 9000 kilométerre lévő Vlagyivosztokba. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov tagadta a vádakat, és hazugságnak nevezte az állításokat. Az orosz hatóságok szerint 420 ezer embert evakuáltak a harcok sújtotta ukrán területekről, mind önként távoztak Oroszországba.

Két ukrán nő viszont a Guardiannak arról beszélt, hogy 200-300 másik emberrel együtt buszokkal szállították őket az orosz-ukrán határ közelében található Bezimenne nevű faluban kialakított „szűrőtáborba”. Műholdfelvételeken is látszik a 30 sátorból álló, 450 fő befogadására alkalmas létesítmény. Az egyik orosz állami lap szerint eddig 5000 ukránt világítottak át a táborban annak érdekében, nehogy „ukrán nacionalisták menekültnek álcázva beszivárogjanak Oroszországba, hogy elkerüljék a büntetést.”

Kapcsolódó
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!