Egységet mutatott a NATO- és EU-csúcs, de ez még nem a megoldás

2022. március 27. – 14:01

Egységet mutatott a NATO- és EU-csúcs, de ez még nem a megoldás
Joe Biden amerikai elnök, Olaf Scholz német kancellár és Boris Johnson brit miniszterelnök a G7-ek csúcstalálkozóján Brüsszelben, 2022. március 24-én – Fotó: Michael Kappeler / Pool via Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

A héten az Európai Unió, a NATO és a világ hét legnagyobb fejlett gazdaságát tömörítő G7-ek is csúcstalálkozót tartottak Brüsszelben, amelyeket a nyugati egység jelképes erősítése és az Ukrajnában több mint egy hónapja háborút indító Oroszországgal szembeni fenyegetőzés lengett be.

Egyebek mellett felszólították az oroszokat, hogy menjenek haza Ukrajnából, megbeszélték, hogy segítséget nyújtanak Ukrajnának egy esetleges orosz vegyifegyver-támadás esetén (az Egyesült Államok szerint Oroszország vegyi fegyverek bevetését mérlegeli), valamint további szövetséges csapatokat vezényelnek Bulgária, Románia, Szlovákia és Magyarország területére az orosz fenyegetésre hivatkozva. A NATO eddig több mint 40 ezer fővel növelte a keleti végein állomásozó csapatok létszámát, a mostani bejelentés még ezen felül jelent több ezer újonnan érkező katonát.

Ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kérésével szemben nem merült fel komolyan, hogy a NATO repülési tilalmat vezessen be az ukrán légtérben (ennek veszélyeiről itt írtunk részletesen), valamint csapatokat sem küldenek Ukrajna területére. Felszólították viszont Kínát, hogy tartózkodjon Oroszország támogatásától, Joe Biden amerikai elnök pedig azt hangoztatta, Pekingben is tudják, gazdaságilag a Nyugattól függenek (hogy ez így van-e, arról megoszlanak a vélemények).

Az Egyesült Államok elvállalta továbbá százezer ukrán menekült befogadását, egymilliárd dolláros humanitárius segélyt ígért az ukrán államnak, és a következő öt évben további 11 milliárdot szán az ukrajnai háború okozta potenciális élelmiszer-ellátási zavarok kezelésére. A csúcsokon újabb szankciókat is bejelentettek, további négyszáz orosz személyt és intézményt sújtottak vagyonbefagyasztással és egyéb pénzügyi korlátozásokkal, nagyrészt vezető orosz politikusokat és állami tulajdonú védelmi vállalatokat.

Biden a csúcson „mészárosnak” nevezte Vlagyimir Putyint, és a hétvégén, lengyelországi látogatása alkalmából azt is kijelentette, hogy az orosz elnök „nem maradhat hatalmon”. Ugyanakkor a Fehér Ház később leszögezte, nem arról van szó, hogy rezsimváltást akarnak Oroszországban, csupán arról, hogy „nem szabad hagyni, hogy Putyin hatalmat gyakoroljon a szomszédos államok és a térség felett”.

A csúcsok ezzel együtt nem hoztak különösebb újdonságot, és nem adtak választ a nagy kérdésre, azaz hogy mi a NATO távlati stratégiája az utóbbi hetekben állóháborúvá vált ukrajnai konfliktussal kapcsolatban, és a fegyverszállításokon túl mit tud tenni az észak-atlanti szövetség Putyin jobb belátásra bírása érdekében. Egyes értékelések szerint ugyanakkor erre egyelőre nincs is szükség, miután az oroszok feltartóztatása így is sikeres.

Stratégiai iránytű

Az Európai Unió válsághelyzetben való cselekvőképességének javítása érdekében elfogadtak egy „stratégiai iránytű” névre hallgató programot is, amely egyebek mellett tartalmazza egy ötezer fős gyorsreagálású uniós katonai erő létrehozását 2025-re, rendszeres közös hadgyakorlatokat helyez kilátásba, új eszközöket rendel a hibrid és kiberfenyegetések észlelésére és kezelésére, valamint a stratégiai együttműködés megerősítését célozza „hasonló gondolkodású országokkal”, mint például az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, az Egyesült Királyság vagy Japán.

Ezzel együtt a program nem jelent valamiféle forradalmi elmozdulást: az EU védelmi integrációja már jó ideje halad, hagyományosan óvatos, bár az utóbbi években francia unszolásra a megszokottnál valamivel erősebb tempóban, folyamatosan növekvő eszköztárral. A stratégiai iránytűt sem most hozták össze pár hét alatt, az a korábbi tervekre épült.

Abban viszont valóban változást hozott az ukrajnai háború, hogy annak hatására az EU most „az első alkalommal, a legmagasabb szinten, kollektíve adott ki egy közös értékelést a fenyegetésekről, egy közös víziót és részletes célokat biztonsági és védelmi téren”,

mondta Isabella Antinozzi, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) nevű agytröszt elemzője az Euronewsnak.

A másik, a mostani csúcsoktól független nagy változás, hogy az ukrajnai orosz invázió hatására a németek is elkezdték komolyabban venni a védelmi kérdéseket. Ha hosszabb távon kitart ez a lendület, az fontosabb, mint bármilyen EU-s programnyilatkozat.

Ezzel együtt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vágyaitól így is messze elmaradt Európa és a NATO cselekvési vágya. Bár a színészből lett politikus szokásához híven erős és drámai beszéddel próbálta meggyőzni az európai államokat, hogy mihamarabb, gyorsított eljárásban vegyék be Ukrajnát az EU-ba, ezt számos uniós vezető élből kizárta.

A Biden-kormányt és a NATO európai tagjait belföldön és külföldön is bírálták egyesek, amiért túl készségesen zárják ki a keményebb lépéseket Oroszországgal szemben ahelyett, hogy bizonytalanságban tartanák Putyint az esetleges ellenlépések súlyosságát illetően.

Ugyanakkor a nagyobb NATO-tagállamok azt hangoztatják, hogy a súlyosabb ellenlépések csak a konfliktus további eszkalációját jelentenék, ami senkinek sem érdeke. Nyugati politikusok és elemzők pedig kiemelték, hogy a nyugati stratégia számos eleme jól működik, a szankciók láthatóan megrengették az orosz gazdaságot, az ukrajnai fegyverszállítmányok nagy szerepet játszottak az orosz csapatok feltartóztatásában, és egyelőre az előzetesen valószínűsített formában a kiberháború is elmaradt. Közben az oroszok nem merték célba venni a NATO-szállítmányokat, azaz az elrettentés mégis csak megvan.

Energiafüggés

Kiemelt kérdés volt a csúcson az EU Oroszországtól való energiafüggősége, illetve az orosz importtól való függetlenedés kérdése. A megállapodás értelmében az Egyesült Államok idén plusz 15 milliárd köbmétert, a jövő évtől 2030-ig 50 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt (LNG) ígért az EU-nak. Az EU jelenleg évi 155 milliárd köbmétert importál Oroszországból, az orosz behozatal az uniós fogyasztás 40 százalékát fedezi.

A politikai megállapodás ellenére az ugyanakkor nem világos, hogy ki és mennyit fog szállítani a beígért gázból.

A megállapodás szövege szerint Washington „nemzetközi partnerekkel együttműködve” akarja biztosítani a gázt, és egy amerikai tisztviselő a Politicónak arról beszélt, hogy egyelőre ázsiai és más vállalatokat próbálnak megnyerni az európai szállítások felpörgetéséhez, nem pedig amerikai exportról van szó.

Egy alkalmazott a Gazprom szudzsai szivattyúállomásán – Fotó: Denis Sinyakov / Dile Photo / Reuters
Egy alkalmazott a Gazprom szudzsai szivattyúállomásán – Fotó: Denis Sinyakov / Dile Photo / Reuters

Az LNG-bizniszben utazó vállalatok szerint ez addig reális, amíg Ázsiában vannak fölös kapacitások, de például egy, a szokottnál hidegebb tél esetén nem tartható a terv. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) pedig márciusi jelentésében arról írt, hogy az importőrök számára nincs sok alternatíva, és az uniós LNG-import növelésének tere mérsékelt, bár 10-20 milliárd köbmétert ki lehet sajtolni a rendszerből, például a norvég és azerbajdzsáni termelés növelésével.

A brüsszeli csúcson ezt leszámítva kisebb jelentőségű, átmeneti lépéseket hoztak energiaügyben, és a nagyobb tervek, például az Emmanuel Macron francia elnök által felvetett közös európai uniós gázszerződés megkötése, pedig egyelőre messze vannak attól, hogy valóra váljanak. A Politico értékelésében emiatt a brüsszeli energiaügyi megállapodások kimenetele „a klasszikus EU-s elkenés” volt, amely „lehetővé tette minden vezető számára, hogy valamiféle győzelmet mutasson fel, miközben a nehezebb döntéseket elnapolták”.

Olaf Scholz, a gázügyben hagyományosan oroszbarát Németország kancellárja mindenesetre arról beszélt Brüsszelben, hogy az orosz gázról való leválás, „nagy, de megoldható feladat”, amelyet a vártnál hamarabb végig lehet vinni.

A klímavédelem mellett kampányoló civil szervezetek szerint ezt eleve nem az orosz gázimport kiváltásával, hanem az energiahatékonyság javításával és a megújuló források kiaknázásával kellene megoldani. Ahogy Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője írta, kétmillió magyar otthon hőszigetelésének javításával közel évi kétmilliárd köbméter földgázt, a teljes lakossági fogyasztás felét lehetne megspórolni.

Az elmúlt tíz évben ezer milliárd forintos összegben építettünk sportlétesítményeket. Ha ezt a pénzt támogatásként fűtéskorszerűsítésre és szigetelésre fordítottuk volna, ami mellé a magánszektor is odatette volna magát, akkor nagyrészt már múlt időben beszélhetnénk erről a kérdésről

írta Pletser a G7.hu-n.

Mit jelent, hogy Putyin rubelben kérné az orosz gáz árát?

Vlagyimir Putyin energiaügyben azzal reagált, hogy közölte, innentől a „barátságtalan” országoknak (azaz az Oroszország ellen szankciókat hozó, jellemzően nyugati országoknak) rubelben kell majd fizetniük az orosz gázért. A lépésnek két racionális magyarázata van,

  • az egyik szerint az oroszok azzal akarják megtámasztani a rubel történelmi mélyponton lévő árfolyamát, hogy rubelvásárlásra kényszerítik a nyugati világot;
  • a másik elképzelés szerint az orosz pénzügyi rendszer elleni szankciók enyhítését és a Nyugat megosztását akarják elérni a manőverezéssel.
Vlagyimir Putyin orosz elnök videón beszél tisztviselőivel Moszkvában, 2022. március 25-én – Fotó: Mikhail Klimentyev / Sputnik / Kreml via Reuters
Vlagyimir Putyin orosz elnök videón beszél tisztviselőivel Moszkvában, 2022. március 25-én – Fotó: Mikhail Klimentyev / Sputnik / Kreml via Reuters

Ezekből egyik sem különösebben reális. Európa eddig euróval fizetett a gázért, amely eurót az orosz jegybank arra használt, hogy rubelt vegyen belőle az árfolyam megtartása érdekében. A putyini bejelentéssel legfeljebb annyi változna, hogy Európa majd euróért vesz rubelt, és azzal fizet a gázért, azaz a rubel ugyanott lesz.

A szankciók megbontására sem alkalmas a lépés, mert rubelt közvetítőkön keresztül is bőven lehet szerezni a globális pénzpiacon, és az orosz gáz szankcionálását egy nagy európai felhasználó sem támogatta. Egyelőre a jelek szerint csak azt érte el a bejelentéssel Putyin, hogy egyes uniós vezetők szerződésszegéssel vádolják meg Oroszországot, és a kevésbé oroszfüggő szereplők belengessék a gázbiznisz felmondását.

Nemcsak Ukrajnáról szólt

Az ukrajnai háború mellett több kevésbé látványos, de fontos ügyben is volt elmozdulás. Az egyik ilyen az euroatlanti adatvédelmi megállapodás, amelyről kétéves tárgyalások után Biden és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének bejelentése szerint most született meg a politikai egyezség.

A paktum egyfelől valamelyest javítaná az európai felhasználók adatvédelmi jogait az amerikai cégekkel szemben (cserébe pedig egyszerűbbé tenné az amerikai online szolgáltatók európai bizniszelését), másfelől ugyanakkor az amerikai titkosszolgálatoknak is nagyobb legális hozzáférést nyújtana az Európa és Amerika között áramló adatokhoz (már ha feltételezzük, hogy jelenleg nem férnek hozzá bármihez, amihez akarnak).

Az utóbbi pont miatt eddig Európának nem nagyon volt sürgős a dolog, és a potenciális adatvédelmi problémák fényében vélhetően az Európai Unió Bírósága elé kerül majd a tervezet, azaz ez még nem lefutott kör.

Ezzel együtt jelképes, hogy az ukrán válság árnyékában politikai szinten szeretnék elsikálni a fennmaradó vitás ügyeket.

Ezzel párhuzamosan viszont másfél éves vajúdás után megszületett az uniós digitális piacról szóló irányelv is, amely a legnagyobb online szolgáltatócégek – például a Google, a Metára keresztelt Facebook-birodalom, az Apple, az Amazon és az Alibaba – európai tevékenységét tervezi szigorúbb versenyjogi és fogyasztóvédelmi szabályozás alá vonni.

Az ukrajnai háború a potenciális élelmiszerkereskedelmi hatásai miatt – Ukrajna és Oroszország is jelentős agrárexportőr, így az amúgy csúcson lévő globális piaci árak fényében különösen a fejlődő világot nehezen érintheti a háború okozta esetleges exportkiesés – az EU elfogadott egy élelmiszerpiaci akciótervet is, amely az uniós és az ukrán gazdák segítéséről szól.

Pávatáncból meghunyászkodás, meghunyászkodásból harc

Bár a nagypolitikai döntések szempontjából huszadrangú szereplő, a magyar kormány retorikájával igyekezte azt a benyomást kelteni, hogy hatalmas csatába indul a magyar érdekek védelméért.

Mint a 444 levezette, valójában egyik kérdésben sem volt tétje a dolognak, az Orbán Viktor miniszterelnök által veszélyesnek tartott repüléstilalmi övezetet vagy az ukrajnai háborúba való nyílt NATO-beavatkozást az észak-atlanti szövetség és az EU gyakorlatilag egyetlen tagállama sem támogatja, és az összes befolyásos uniós állam ellenzi a teljes gázembargót is.

Orbán unalomig elemzett diplomáciai „pávatánca” a gyakorlatban eddig is azt jelentette, hogy a tét nélküli ügyekben Magyarország nyugodtan hisztizhetett, de amikor igazi tétje volt a döntésnek, akkor Orbán Viktor és Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter azt a gombot nyomták a szavazásokon, amelyet Washingtonban és Berlinben kijelöltek nekik. Ez most is hasonlóképpen történt, a miniszterelnök a csúcs után arról beszélt az MTI-nek, hogy „Magyarország a NATO tagja, a NATO pedig egységes és erős”.

Ezzel együtt Orbán Budapestre hazatérve mégis hirtelen felbátorodott, és szombaton már arról posztolt a Facebookon, hogy „április 3-án üzenjük meg: nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától vagy Brüsszeltől. Harcolni fogunk!” Az a posztból nem világos, hogy kik fognak harcolni, és kik ellen.