Az teljesen kizárt, hogy elfogyna az oroszok lőszere, de nagy szükségük lenne a vasútvonalakra

„A gyalogság csatákat nyer, a logisztika háborúkat” – mondta John J. Pershing, az első világháborúban részt vevő amerikai expedíciós csapatok főparancsnoka. Ha a gyalogság szerepe változott is az elmúlt bő száz évben, a logisztika ugyanolyan fontos maradt. Az utánpótlási vonalak megszervezése, a haderők jól időzített felvonultatása kulcskérdés a hadi sikerekben. Sőt, sokan az elsődlegesnek tartják, a katonák között egy másik idézett mondás, hogy az amatőrök foglalkoznak a taktikával, a profik logisztikát tanulnak. Persze, tegyük hozzá, egyik sincs meg a másik nélkül.

Az oroszok február 24-én indították meg a támadást Ukrajna ellen, és minden jel arra mutat, hogy villámháborúra számítottak. Egy hónap elteltével az ukránok viszont még mindig szívósan védekeznek, és az orosz haderők csak lassan tudnak előrenyomulni a kezdeti gyors területfoglalások után, amerikai források szerint az elmúlt napokban pedig több helyen is megpróbáltak visszafoglalni területeket az ukrán erők. Szervezetlenségre és ellátási problémákra utalt, hogy orosz katonák élelmiszerboltokat fosztogattak, és erről több videófelvétel is bejárta a netet. Mostanra ez annyi változott, hogy már nemcsak ételt, hanem más értékeket is ellopnak.

Az, hogy az oroszok néhány nap után „elakadtak”, több elemző szerint logisztikai gyengeségeiket mutatta meg, míg a mostani visszafogottabb haladás már azt is jelezheti, hogy stabilizálódott utánpótlási rendszerük,

éppen ezért nehéz kritika nélkül elfogadni az olyan kijelentéseket, mint amilyet az ukrán vezérkar tett március 21-én. Abban a jelentésükben azt írták, hogy az oroszoknak már csak három napra elegendő lőszerük van, és ugyanígy állnak üzemanyagból is, mert nem tudtak csővezetékeket kiépíteni az utánpótláshoz.

Orosz lőszerből még van elég

„Azt, hogy az orosz haderő teljes lőszerkészlete csak ennyi lenne, a mitológia kategóriába sorolnám, de némi cinizmussal azt is mondhatnám, hogy térjünk vissza erre egy nap múlva, és nézzük meg, bekövetkezett-e ez az esemény. Egy normál dandár alapesetben 30 napra elegendő lőszerrel rendelkezik, háborúba pedig nyilván még nagyobb mennyiséggel mennek. Az oroszoknak eszelős nagyságú készleteik vannak, nem biztos, hogy a legjobb állapotban vannak az eszközeik, de hogy elfogyna, az teljesen kizárt. Már csak azért is, mert mindent elsöprő lőszerraktár-robbanásokról, amik hirtelen apasztanák le a készletet, sem értesültünk” – mondta Rácz András Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója.

„Az lehet, hogy egyes orosz alakulatoknak vannak hiányaik, de csak helyi szintű ellátási zavarok lehetnek. És bár azt pontosan tudjuk, hogy a precíziós lőszerek kifogyóban vannak, de a nem precíziós, »buta« lőszerekre ez nem igaz. Emellett fontos részlet az is, hogy az ukrán közlemény az Ukrajnában harcoló orosz alakulatok készleteit említette, nem az orosz erőket általában. Másképp fogalmazva, ha az Ukrajnában aktív orosz csapatoknak épp lehetnek is hiányaik, ezeket az oroszországi készletekből minden bizonnyal lehet pótolni” – mondta.

Az tagadhatatlan, hogy az oroszoknak nehézségeik voltak az első két hétben, de ahogy azt Ryan Baker korábbi tengerészgyalogos írta a Washington Postban, egy ilyen léptékű gépesített invázió valószínűleg bármelyik hadseregnek gondot okozott volna.

Elemzők szerint az orosz hadvezetés azzal is nagy hibát követett el, hogy a papíron hadgyakorlatra küldött alakulatokkal nem ismertették mozgósításuk valódi célját. Mivel nem volt világosan megfogalmazott cél, a felkészülés sem lehetett tökéletes. Egy katona mást választ akkor egy csomagolási listából, ha tudja, hogy három hétre megy háborúzni, és mást, ha egyhetes hadgyakorlatra küldik. Mivel az orosz logisztikusok is egy rövid háborúba készültek, hadi felszerelésből vagy a járművek mozgatásához szükséges pótalkatrészekből is kevesebbet pakolhattak fel. Mint láttuk a Kijev közelében álló hatvan kilométeres menetoszlopnál, utóbbi is nagyon fontos, defektet kapó, műszaki hibás szállítójárművek váltak használhatatlanná.

Az Atlantic Council azt írta, hogy a Belaruszba küldött egységek különösen nehéz helyzetbe kerültek. Ezek a csapatok egy többhetes hadgyakorlaton vettek részt, amelyen az ellátmány gondos kezelése nem elsődleges szempont. Részben azért, mert a gyakorlaton nyújtott jó teljesítmény a tisztek értékelésének fontos eleme, a jó pontokért pedig nem takarékoskodnak az eszközökkel. Ezek a csapatok ellátmányuk jó részét el is használták Belaruszban, majd amikor átvezényelték őket, a készletezés sem sikerülhetett túl jól. A hazaútra készülő, sátrakban élő, kis fejadagokat kapó, átfagyó katonák morálja nem lehetett erős, nem tarthatták be maradéktalanul a protokollt, megszabadulhattak a még használható készletek egy részétől is, így félig üres konvojok indultak el Ukrajna felé.

A vasúton gördülő hadsereg

Az orosz csapatmozgásokat az is hátráltatja, hogy a felszerelésüket eddig csak Ukrajna kis részén tudták vasútra tenni, az orosz hadseregnek pedig nincs elég teherautója, amit az is jelez, hogy már civil szállítójárműveket is bevontak.

„Egy átlagos orosz dandárnak körülbelül harmadannyi teherautója van, mint egy nyugatinak. Ennek az az oka, hogy már a cári haderő is a vasútra alapozta a logisztikáját, majd ezt a hagyományt folytatta a szovjet és az orosz hadsereg is. Oroszországban relatíve sűrű vasúthálózat van, amelyen jól szállíthatók a tüzérségi eszközök, amelyekre építenek az oroszok. A seregüket viszont arra optimalizálták, hogy a saját területüket védjék, csak ott tudnak sikerrel csatákat megvívni, ahol széles nyomtávú vasút van” – mondta Rácz.

Ahogy a szovjet utódállamokban, úgy Ukrajnában is széles nyomtávon járnak a vonatok, de az ukránok még február végén használhatatlanná tették Belarusz és Oroszország felé tartó vonalaikat, így lelassíthatták az inváziót. Az oroszok persze dolgoznak a vasúti kapcsolatok helyreállításán. A vasút-üzemeltetésre egy külön, 30 ezer katonát magába foglaló fegyvernemet is létrehoztak még a cári időkben, és ez azóta is létezik. Ez az alakulat bonyolítja a szállítást, vasútépítést- és helyreállítást. Sziszifuszi lehet a munkájuk, már ha igaz az ukrán vezérkar közlése, hogy Belaruszban rendszerellenes lázadók szedtek fel síneket.

A War on the Rocks egyik elemzője szerint az oroszok a vasúti csomópontoktól nagyjából 70 kilométerre eltávolodva tudják fenntartani az utánpótlási vonalaikat, ez az a távolság, amit egy teherautó oda-vissza háromszor megjár egy nap fel- és lerakodással. A szaklap szerint az oroszoknak meg kéne duplázniuk teherautó-kapacitásukat, ha ennél nagyobb távolságokra akarnak merészkedni. Erre azért is lehet szükségük, mert a tüzérség rakétái és lövedékei nagy méretűek, eleve csak keveset tudnak belőlük szállítani egyszerre, és akkor még nem is beszéltünk az élelmiszer-ellátásról, orvosi és technikai eszközök vagy az emberanyag szállításáról.

A szállítójárművek könnyű célpontot is jelentenek, az ukránok rendszeresen támadják is ezeket, nem véletlenül álcázzák már az üzemanyag-szállító tartályos kocsikat is ponyvákkal. De arra is volt már példa, hogy a lerohadt, üzemanyagból kifogyó teherautókat csak úgy odébb vontatták az ukránok.

Rácz szerint az oroszok logisztikai problémái részben megoldódtak, de néhány területen továbbra is gondokkal küzdenek, és ehhez érdemes ránézni Ukrajna vasúti térképére is.

„Kijev környékére nem vezet közvetlenül vasútvonal Belaruszból, az oroszok a Minszk–Gomel–Csernyihiv-vonalat használhatnák. A villámháborús tervek szerint Csernyihivet valószínűleg az első nap el akarták foglalni, de a város már négy hete tartja magát, így továbbra sem tudtak vasúti összeköttetést teremteni a fő fronttal.”

A déli fronton az oroszok jobb helyzetben vannak, a 2014-ben annektált Krím felől Herszon és Melitopol felé is van vasúti összeköttetésük, itt nagyobb területeket is kontrollálnak, és most a háború szempontjából is fontos momentum volt, hogy 2019-ben átadták a Kercsi-szoros fölött átívelő vasúti hidat amely közvetlen összeköttetést biztosít Oroszországgal.

Hogy az oroszoknak milyen fontosak a vasútvonalak, azt az is jelzi, hogy eddig nem nagyon támadták a vasúti infrastruktúrát (van azért kivétel), nyilvánvaló, hogy ők is használni akarják majd azt. Az ukránoknak is fontos a vasút, egyrészt szovjet hagyományokat követve, ők is építenek arra a logisztikában, másrészt több millió ember menekült már el eddig is vonatokon.

„Az ukrán vasúti fővonalak nagy kapacitásúak, kiterjedt és erős infrastruktúrát jelentenek, egyelőre nagyjából épek is. Mivel az ukránok vannak a rövidebb körön, előnyben vannak, többet tudnak rajta szállítani, keletre is el tudnak juttatni fegyvereket. Ebből a szempontból jobb helyzetben vannak, mint az oroszok” – mondta az NKE kutatója.

Ha nagyobbak is az orosz veszteségek, az ukránoké a súlyosabb

Az ukránok részben a nyugatról kapott fegyverszállítmányokból pótolják a készleteiket, de hogy mennyi tartalékuk van, arról is csak becslések léteznek. Hogy milyen veszteségeik vannak a harcoló feleknek, azt is nehéz felmérni. Az ukrán vezérkar szinte naponta ad ki győzedelmi jelentésekkel felérő nyilatkozatokat, amelyekben hatalmas orosz veszteségekről számolnak be. Így például szerintük már több mint 15 ezer orosz katona halt meg a harcokban.

„Háborúban ne keressen senki objektív kommunikációt, amit elismernek az oroszok vagy ukránok, az alsó küszöbnek jó, de valószínűleg sokszor ennyi halott van, és egy halottra három-négy sebesült is jut. Ha hiszünk az Egyesült Államok által közölt adatnak és hétezer orosz halottat számolunk, akkor még húszezer harcképtelent is hozzávehetünk, ez nagyon sok, de nem tudjuk, hogy tényleg ennyi-e” – mondta Rácz.

Ukrán lapokban azt is láthatjuk, hogy címlapjukon piktogramokban közlik az oroszok hadi veszteségeit, de Rácz szerint az ilyen adatokkal is merülnek fel kétségek. Az Oryxspioenkop oldalon is összesítik a veszteségeket, és fotót is közölnek a megsemmisített, megsérült vagy elkobozott harci eszközökről, ha nem is teljes körű statisztika, de objektív alapokon nyugszik.

Eszerint például Oroszország 270 harckocsit veszített, míg Ukrajna 73-at, összes eszközt tekintve 1707-505 az arány, amiből elsőre azt a következtetést vonhatnák le, hogy az ukrán haderő van kedvezőbb helyzetben. Rácz András rámutatott arra, hogy ez téves következtetés lenne, mert a bázist is mindig figyelni kell. Az oroszok sokkal magasabb bázisból indultak (harckocsiból Oroszországnak 2800 darab van aktív állományban, Ukrajnának pedig körülbelül 700, ergo az orosz veszteség kevesebb, mint 9%, míg az ukrán valamivel több, mint 10%-ot jelent) így valójában Ukrajna ebből a szempontból most valamivel rosszabbul áll a háborúban.

Miután a villámháború nem jött össze, a kezdeti problémák után Oroszország is hosszabb háborúra rendezkedhet be. „Nagyon sokat lassult a hadműveletek sebessége, mostanra csak napi pár kilométeres, és ez több időt ad a logisztika megszervezésére is. Az oroszok ezt a lassú és módszeres haladást az előnyükre is fordíthatják. Kisebb-nagyobb döccenők nyilván vannak, de nem látszanak náluk az alapvető működést veszélyeztető hiányok, legalábbis egyelőre” – mondta Rácz.