Repüléstilalmi övezet: az ukrán kérés, ami NATO–Oroszország háborút is jelenthetne

Legfontosabb

2022. március 04. – 12:02

Repüléstilalmi övezet: az ukrán kérés, ami NATO–Oroszország háborút is jelenthetne
A német légierő vadászgépei egy romániai NATO támaszponton 2022. március 2-án – Fotó: Christophe Gateau / DPA / AFP

Másolás

Vágólapra másolva
  • Az utóbbi napokban az ukrán vezetés és kommentátorok részéről is felmerül, hogy a NATO-nak repüléstilalmi övezetet kellene bevezetnie Ukrajna felett, hogy megakadályozza az orosz légicsapásokat.
  • Bár ez elsőre ártatlanul hangzik, a gyakorlatban arról van szó, hogy a NATO-nak ki kellene lőnie az orosz légierő gépeit, és hogy erre képes legyen, ahhoz az orosz légvédelmi radar- és rakétarendszereket is ki kellene iktatnia.
  • Ez a nyugati országok vezetői szerint közvetlen NATO–Oroszország háborút jelentene, ami az atomháború veszélyét is magában hordozza.
  • Mások szerint ugyanakkor nem lenne végzetes a NATO ilyen beszállása, és közepes szinten lehetne tartani a konfliktust egy repüléstilalmi övezettel együtt is.
  • A támogatók mindenesetre nagyrészt elvi és erkölcsi, mintsem stratégiai indokokkal magyarázzák a lépés szükségességét.

A napokban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Dmitro Kuleba külügyminiszter is arra kérte a NATO-t, hogy a katonai szövetség vezessen be repüléstilalmi övezetet Ukrajna felett. „Meg kell fontolnunk az égbolt teljes lezárását az orosz rakéták, repülőgépek és helikopterek előtt” – mondta Zelenszkij.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a NATO megtiltaná az orosz (és bármilyen más) harci repülőgépeknek, hogy belépjenek Ukrajna légterébe. Ez meggátolná az oroszokat abban, hogy a levegőből bombázzák az ukrán településeket és katonai létesítményeket, és légi támogatást nyújtsanak a szárazföldi csapatoknak. Miután az oroszok papíron jelentős légi fölényben vannak Ukrajnával szemben, ez elméletben jelentősen korlátozná az orosz haderő csapásmérési képességét.

Hasonló kitétel már az első világháború után Németországgal kötött versailles-i békében is szerepelt, amikor az országot eltiltották a légierő fenntartásától (mint ismeretes, ez hosszabb távon nem volt különösen hatékony). A modern repüléstilalmi övezeteket viszont már aktív konfliktushelyzetekben, a polgári lakosság védelme érdekében vezették be.

  • Először 1991-ben, az öbölháború után vezetett be két (egy északi és egy déli) repüléstilalmat Szaddám Huszein diktátor légierejével szemben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország a kurdok és a síita muszlimok elleni támadásokra hivatkozva.
  • 1993 és 1995 között, a délszláv háború idején a NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával Bosznia-Hercegovina légterében tartott fent repüléstilalmat, hogy megakadályozza a szerbek bombázásait.
  • 2011-ben Líbiában szintén az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával hoztak létre repüléstilalmi övezetet, megakadályozandó, hogy Moammer Kadhafi lebombázza az ellene lázadókat.
  • A szíriai háború alatt is felmerült egy repüléstilalmi övezet bevezetése, miután Bassár el-Aszad rezsimje elkezdte saját népét bombázni, de ez végül nem valósult meg.

Ennek ellenére Ukrajna esetében sem az Egyesült Államok, se az európai NATO-tagállamok nem fontolgatják komolyan, hogy eleget tesznek a kijevi kérésnek, amely a fenti konfliktusok és az ukrán háború közti jelentős különbségek fényében racionális álláspontnak tűnik.

Le kellene lőni az orosz gépeket, radarokat, rakétákat

Az első probléma, hogy az oroszok vélhetően nem fognak hirtelen felhagyni a berepülésekkel a NATO felszólítására, azaz a repüléstilalmi övezetet erővel kell betartatni. Ez már Oroszországnál jóval gyengébb államok esetében is jelentős erők mozgósítását kívánta meg: Irakban 1991 és 2003 között 225 ezer bevetést hajtottak végre, Boszniában bő két év alatt 100 ezer bevetést repültek (bár itt a repüléstilalom mellett később a Boszniába vezényelt ENSZ-erők légi támogatásába is beszálltak).

A másik, relevánsabb probléma, hogy míg Szaddám Huszein, a szerb légierő vagy Moammer Kadhafi esetében nem kellett súlyos ellencsapástól, a háború eszkalációjától, sőt akár atomháborútól tartani, Oroszországgal szemben ezek mind lehetséges opciók. Egy 2016-os cikkben két amerikai katona például már Szíria esetében is azt írta, hogy a korábbi tapasztalatok szerint a repüléstilalmi övezet betartatása értékelhető tüzérség, légvédelem és föld-levegő rakétarendszerek jelenléte esetén logisztikai és politikai szempontból sem tűnik jó opciónak.

Rakétatalálatot kapott lakóépület Kijevben 2022. február 26-án – fotó: Huszti István / Telex
Rakétatalálatot kapott lakóépület Kijevben 2022. február 26-án – fotó: Huszti István / Telex

Mint többek között Ben Wallace brit védelmi miniszter kiemelte, ez azt jelentené, hogy a NATO-tagállamok harci repülőgépeinek le kellene lőniük az Ukrajna légterébe belépő orosz gépeket. Ha pedig az oroszok leszednének egy NATO-gépet, az „háborúhoz vezetne Oroszország ellene, egész Európában”. Ezt „a NATO tagjai nem hajlandók felvállalni”.

A harmadik probléma, hogy betartatás nem csak az orosz gépek lelövéséről szól. Az orosz gépek lelövéséhez a NATO-nak aktívan jelen kellene lennie az ukrán légtérben (máshogy nem tudja leszedni az orosz gépeket), ehhez viszont biztosítani kellene, hogy az oroszok ne legyenek képesek megvédeni ugyanezt a légteret.

Philip Breedlove nyugalmazott amerikai tábornok, a NATO volt főparancsnoka ezt illetően a napokban arról beszélt egy interjúban, hogy

„A második dolog, amelyet senki sem fog fel, hogy ha például repüléstilalmi övezetet hirdetünk ki Kelet-Ukrajnában, és NATO-gépekkel berepülünk oda (a betartatás végett), akkor ki kell iktatnunk minden olyan fegyvert, amely képes kárt tenni a repülőgépeinkben. Tehát le kell bombáznunk az ellenséges radarokat és légvédelmi rendszereket a határ túloldalán. És tudjuk, hogy ez mit jelent, ugye? Ez a háborúval egyenlő.”

Vannak, akik így is támogatják

Természetesen vannak olyanok is, akiket az eszkaláció nem zavarna, sőt. Az ukrán vezetés számára például más a költség-haszon képlet, mint a NATO számára, hiszen a nyugati beavatkozás nélkül vélhetően Ukrajna függetlensége hamarosan véget érhet, az ukrán lakosság jelentős része odaveszik az orosz agresszióban, az ország infrastruktúráját és városait romba döntik az orosz erők.

Ez utóbbi miatt egyes nyugati hangok szerint a veszélyeitől függetlenül erkölcsi kötelesség lenne a NATO beavatkozása. Philip Breedlove például annak ellenére is támogatja a repüléstilalmi övezetet, hogy az háborút jelent Oroszországgal. „Ölbe tett kézzel fogjuk nézni, hogy egy nagyhatalom megszáll és lerombol és leigáz egy szuverén országot? (...) Mi lesz, ha az oroszok azt csinálják, amit Kelet-Szíriában, hordóbombákat dobnak le, a földdel teszik egyenlővé a városokat, terrorizálják a lakosságot, és arra kényszerítik őket, hogy (Nyugat-)Európába meneküljenek? Hol van az a vonal az embertelenségben, amelynek átlépése után a világ reagál?”

Mások azt vetik fel, hogy az ukrajnai fegyverszállításokkal a NATO végső soron már beszállt egy szinten a háborúba, és a repüléstilalmi övezet bevezetése, a NATO és Oroszország közti konvencionális háború, valamint az esetleges atomháború az eszkaláció nagyon más szintjeit jelentik, amelyek nem feltétlenül követik egymást.

Az orosz hadsereg eddigi ukrajnai teljesítménye fényében például nem úgy tűnik, hogy rengeteg szabad kapacitásuk lenne a NATO elleni ellencsapásra, az atomháború ellen pedig régi érv, hogy a kölcsönös megsemmisítés/megsemmisülés veszélye visszatartja az atomhatalmakat az atomfegyverek egymás elleni bevetésétől.

Más szóval nem arról van szó, hogy az első orosz- vagy NATO-gép lelövése után rögtön nyomják a piros gombot, és vége a világnak.

Az orosz Sputnik állami hírügynökség által kiadott fotó egy orosz Ka-52 harci helikopterről Ukrajna és az orosz fennhatóság alatt álló Krím-félsziget határán az invázió első napján 2022. február 24-én – Fotó: KONSTANTIN MIHALCHEVSKIY
Az orosz Sputnik állami hírügynökség által kiadott fotó egy orosz Ka-52 harci helikopterről Ukrajna és az orosz fennhatóság alatt álló Krím-félsziget határán az invázió első napján 2022. február 24-én – Fotó: KONSTANTIN MIHALCHEVSKIY

Nem maradna el az ellencsapás

Az ellenérvek is inkább arról szólnak, hogy egymás gépeinek lelődözése növeli a további eszkaláció valószínűségét, és lépéskényszerbe hozza Oroszországot.

„Ha a NATO büntetlenül lelőhet egy orosz repülőgépet egy repüléstilalmi övezet betartatása érdekében, mi a végjáték Oroszország számára? Miért ne támadna tovább a NATO? Oroszország megtorlással való fenyegetése hiteles, mert nem engedheti meg magának azt a precedenst, hogy következmények nélkül lehessen támadást elkövetni az orosz erők ellen”

írta Dan Altman amerikai politológus, aki szerint Putyin korábbi nukleáris fenyegetése, a stratégiai elrettentő erők vasárnapi készültségbe helyezése is a repüléstilalmi övezetről szóló ukrán kérésekre adott válasz volt.

Vannak olyan elméletek is, amelyek szerint lehetséges opció egy korlátozott atomháború. Ez azt jelenti, hogy Oroszország például nem azonnal Washington ellen indított interkontinentális ballisztikus rakétákkal reagálna, hanem egy kisebb pusztításra képes taktikai atomfegyvert vetni be akár Ukrajnában, akár máshol, jelezve, hogy a további támadások esetén kész a legmagasabb szintre eszkalálni az ellenlépéseket, de egyúttal azt is, hogy nem feltétlenül akar elmenni a falig.

A repüléstilalmi övezet pedig eleve nem jelentené Ukrajna felszabadulását, például nem sokat érne az ellen a rengeteg orosz páncélos ellen, amely az utóbbi napokban felsorakozott Kijevtől északra; ahogy a kelet-ukrajnai és déli partmenti városokat támadó orosz tüzérség kiiktatásához sem járulna hozzá.

Kövess minket Facebookon is!