A polgári célpontok elleni támadások is jelzik, hogy elfogyott a Kreml türelme

Egyre nehezebb tájékozódni az Ukrajnában folyó konkrét katonai műveleteket illetően. Oroszországban a független média maradékát is ellehetetlenítették az elmúlt napokban, súlyos börtönbüntetés fenyegeti azokat, akik nem kizárólag az állami propaganda szövegét osztják meg. Az orosz tájékoztatás persze idáig is nagyon korlátozott volt, most azonban már az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara sem ad ki érdemi közleményeket az egyes harcterületek helyzetéről. Ezt részben információvédelmi szempontok indokolhatják, részben azonban a romló ukrán harcállásokkal függhet össze, és mindenképpen megnehezíti, hogy átfogó képet alkossunk a háború menetéről.

Miközben a hivatalos ukrán tájékoztatás továbbra is a hősies ellenállást és a súlyos orosz veszteségeket hangsúlyozza (ukrán közlés szerint az oroszok hétfőig 290 harckocsit, 999 páncélozott harcjárművet, 46 repülőgépet és 68 helikoptert vesztettek), az ukrán hadsereg egyre nehezebb helyzetben van. A kezdeményezést a legtöbb frontvonalon elvesztették, és bár az elmúlt napokban részsikerekről beszámolhattak, ezek inkább taktikai jellegűek, stratégiai ellentámadást sehol nem sikerült elérniük.

Moszkva türelmetlen

Az orosz előrenyomulás ezzel együtt valóban lassabb annál, mint amivel Moszkvában eredetileg számoltak. Több jel utal arra, hogy az oroszok a támadás kezdetekor valóban villámháborúra készültek. Ezért próbálhatták meg már a háború első napján bevenni a Kijev melletti hosztomeli repülőteret, hogy aztán különleges egységekkel megbénítsák az ukrán központi irányítást. Szintén az ellenállás megtörése érdekében törhettek több irányból is előre minél gyorsabban, kikerülve a nehezebb terepnek ígérkező városokat.

Az ukrán harci szellem és a lakosság számtalan helyen megtapasztalt élénk ellenállása azóta láthatólag stratégiaváltásra késztette az orosz haderőt. Míg az első napokban nem bocsátkoztak nagyvárosi harcokba, azóta egyre több a polgári lakosságot sem kímélő támadás. A legdrámaibb a helyzet Mariupolban, az Azovi-tenger-part egyetlen ukrán kézen maradt városában. A kikötővárost egy hete folyamatosan ágyúzzák, a polgármester szerint már nincs se áram-, se víz-, se hőellátásuk. A humanitárius katasztrófahelyzetben a civil lakosság evakuációja mellett döntöttek. Ez hiúsult meg szombaton, amikor ukrán források szerint az orosz csapatok megszegték a tűzszünetet, és elkezdték a humanitárius folyosó útvonalát bombázni.

„Az oroszok láthatólag megszegik az evakuációs megállapodásokat, ezzel is meg akarják törni az ellenállást”

– mondta a Telexnek Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa. A kutató úgy látja, máshol is egyre több a civil célpontok elleni támadás. „Az oroszoknak kevés precíziós eszközük van, ezért azokat lehetőleg nem vetik be. Ez az egyik oka annak, hogy »butabombákat« használnak lakott területeknél is, másrészt ez is része a pszichológiai hadviselésnek.”

A Kijevtől északra lévő Csernyihivben, ahol gyakorlatilag a háború kezdete óta az egyik legnagyobb az ukrán ellenállás, kazettás bombákat is bevethettek, és máshonnan is érkeztek ilyen jelentések. Ezek különösen súlyos pusztítóeszközök, amikkel el sem lehetne kerülni a nagy pusztítást, nem véletlenül írta alá száznál is több ország a használatuk tiltását.

De bevetettek más, a hagyományosnál szintén jóval brutálisabb fegyvert is az oroszok a háborúban: az Ukrajna északkeleti részén lévő Ohtirkában egy laktanya elleni támadásban termobárikus fegyvert, más néven vákuumbombát használtak a gyanú szerint. Ez az a bomba, ami kiszívja a környező oxigént, az óriási nyomást okozó robbanáshullám komplett épületeket képes a földdel egyenlővé tenni.

„Ha a támadók indiszkriminatív módon, válogatás nélkül civil lakónegyedeket lőnek, az mindenhol háborús bűn”

– hangsúlyozza Csiki Varga Tamás.

Úgy tűnik, egyre nagyobb a türelmetlenség az orosz vezetésben. Bár több irányból is nyomulnak előre, részben a logisztikai problémáik miatt ez lelassult, és valójában nagy áttörést még sehol nem értek el – emeli ki Csiki Varga. A kutató szerint az eddigi legnagyobb orosz eredmény talán a 300 ezres Herszon elfoglalása volt, de ennél több kellene egy orosz részről jól kommunikálható hadi sikerhez. Az NKE SVKI szakértője ezért úgy látja, hogy katonailag Oroszországnak még nem érdeke jelen pillanatban beszüntetni a harcokat, ezért némileg szkeptikus a tűzszüneti tárgyalások gyors sikerével kapcsolatban.

Elakadt az orosz hadoszlop

Pedig hétfőn több olyan lépés is történt, ami előrevetíthetné a diplomáciai rendezés vagy legalábbis egy átmeneti tűzszünet lehetőségét. Miközben az Európai Unió újabb szankciós csomagon dolgozik, és a következő napokban elkezdi megvitatni Ukrajna esetleges gyors csatlakozását, Belaruszban újabb tárgyalási forduló kezdődött az oroszok és az ukránok között. A Kreml újra előterjesztette követelési listáját, és az is eldőlt, hogy csütörtökön Törökországban találkozik Szergej Lavrov orosz és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter.

A háború kitörése óta ez lesz a legmagasabb szintű találkozó a két ország között.

Ahhoz kevés információ van, hogy megítéljük, valódi megegyezési szándék is van, vagy csak információs elterelés. Az olyan bejelentések, hogy Moszkva Oroszországba nyitna evakuációs folyosókat az ostromlott ukránoknak, inkább kétségeket ébreszt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint totálisan erkölcstelen javaslat, hogy az ukránok ne ukrán területre, hanem az ellenséghez távozzanak; az ukrán elnök szerint az oroszok az emberek szenvedését használják fel a kívánt televíziós kép megteremtéséhez.

Az orosz fél közben az ukrán vezetésre igyekszik tolni a felelősséget a civil áldozatokért. Az orosz dezinformáció részének tekinthető az az állítás is, hogy Ukrajna nukleáris fegyvert készített Csernobilban, és ugyanebbe a kategóriába tartozhat, hogy az oroszok állítólagos amerikai biológiai fegyverkísérletekről beszélnek Ukrajna területén.

Az oroszok fő katonai nehézségét továbbra is a logisztika és az ellátási gondok jelentik. Az ukránok nagyon sok kerekes szállítójárművet támadnak és semmisítenek meg, Bayraktar drónokkal két nagy üzemanyag-szállító vonatot is kilőttek az elmúlt napokban. Az orosz ellátási nehézségeket mutatja a hatalmas orosz hadoszlop helyzete is Kijev fölött.

Az amerikai jelentések szerint 64 kilométer hosszú konvojról az elmúlt napokban kevesebb volt a hír, de attól még nem vált köddé, továbbra is az ukrán főváros felett áll. Annak, hogy megrekedt, kényszerű oka is van: egyrészt az üzemanyag-ellátás nehézségei, másrészt az útviszonyok.

Itt hírek szerint az ukránok egy víztározó megnyitásával előzetesen elárasztották a környéket, az iszonyú sár miatt az orosz tankok nem tudnak lemenni az útról, hogy megkerüljék saját elakadt járműveiket. Becslések szerint a működőképes orosz harcjárművek nem kevesebb mint 15 százaléka van itt lekötve. Az útviszonyok mellett befolyásoló tényező az időjárás is. Kijev környékén a következő napokban fagypont alatti hőmérséklet várható, ami nem kedvez a védőknek.

Az ukrán főváros egyelőre északról és nyugatról van körbezárva, most leginkább délnyugat felől nő az orosz szorítás. A kijevi védelmi parancsnokság hétfői jelentése szerint a várost még mindig el lehet hagyni dél és kelet felé, ez a humanitárius konvojok útvonala is. A kör bezárása még több napot vagy akár egy hétnél is többet vehet igénybe.

„A főváros teljes blokádja a mostanihoz képest is erősebb nyomásgyakorlást jelentene, és direkt fenyegetést a kijevi kormány ellen”

– mondja Csiki Varga Tamás.

Kiéheztethetik, de szét is lőhetik a városokat

A városok körbezárása után a támadóknak alapvetően két forgatókönyvük lehet. Az egyik a közszolgáltatások, a víz, villany, gázellátás lezárása. Ez az 1,4 milliós Harkivnál is megtörtént, és bár a kelet-ukrajnai nagyváros körüli gyűrű ideiglenesen kinyílt, lehetőséget adva a muníciók feltöltésére és a menekülésre, azóta az oroszok újra bekerítették a várost. A víz-, élelmiszer- és áramhiány különösen drámai a Kijev melletti Irpinyben és Bukában, valamint Mariupolban, ahol a tartós áramszünet miatt alig van kapcsolat a pincékbe és óvóhelyekre kényszerült lakosokkal.

Országszerte 646 ezren maradtak áram nélkül az ukrán energiaügyi minisztérium közleménye szerint. Egyelőre 130 ezren vannak gáz nélkül, de a Donyeck–Mariupol-gázvezeték tönkretétele miatt ez a szám biztosan növekedni fog.

Az egyik elvi lehetőség az oroszok előtt tehát a civil lakosság kiéheztetése, illetve az azzal való fenyegetés, az ellenállás megtörése. A másik a totális városharc, a védők erőinek katonai felszámolása. Groznij példája mutatja, hogy ez mekkora pusztulással járhat: Csecsenföldön annak idején, 1994–95-ben a páncélos erők benyomulása után szinte teljesen szétlőtték a terület fővárosát.

A városharc azonban a támadónak is súlyos árat jelent: rendkívül lassú, leköti az erőket, és – ha ez még számít – a jelenleginél is tovább növeli a Kreml-ellenességet a világban és talán odahaza is.

Az ukrán harci szellem a fokozódó nyomás és az egyre brutálisabb, polgári célpontok elleni orosz támadások ellenére továbbra is magas, de ez nem jelenti azt, hogy Ukrajnának jó kilátásai lennének. A védők kénytelenek hátravonni a védőállásaikat, a harcképes egységeik leginkább a városok körüli védelmi állások kialakításával vannak elfoglalva, és egyre inkább partizán jellegű akciókat hajtanak végre. Az ország keleti részében is meggyengültek a pozícióik, miután az oroszok Donbaszban is áttörték az ukrán védelmet.

Közben délnyugaton is intenzíven támadják az orosz egységek Mikolajivot. A polgármester hétfőn itt is orosz kazettás bombákról számolt be, a város hajógyára, a Szovjetunió egykori legnagyobb ilyen üzeme gyakorlatilag megsemmisült. Odessza térségét is bombázzák, de itt még csak orosz szabotázs- és felderítőcsoportok vannak jelen. Korábban arról jöttek hírek, hogy itt az oroszok nagyszabású partraszállásra készülnek, ezt azonban az amerikai hadügy kétségbe vonta.

Az orosz légi fölény is egyre nagyobb, az ukrán légvédelemnek már nem sok eszköze van az olyan rakétatámadások ellen, mint amilyen Vinnicja repülőterét is megsemmisítette vasárnap. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy Ukrajna a környező NATO-országok segítségét – reptereik használatát és repülőgépeiket – kérte a légi háborúhoz, sőt, az Ukrajna feletti repüléstilalmi övezet elrendelését követelte. Utóbbi egy közvetlen NATO– orosz háborút jelentene, a kérést tehát kapásból elutasították. A repüléstilalmi övezet jelentőségéről itt írtunk részletesebben. Azóta már Lengyelország is visszautasította a lengyel repterek bázisként való használatát, miután Oroszország azzal fenyegetett, hogy ezt a fegyveres konfliktusban való részvételnek tekintené.

A nyugati katonai segítség így továbbra is kimerül a fegyverszállításokban, az információs és kiberháborúban való segítésben (Ukrajna szombaton gyakorlatilag csatlakozhatott a NATO kibervédelmi együttműködéséhez, ezt az elmúlt években Magyarország blokkolta), illetve megérkeztek Ukrajnába az első – brit – önkéntesek is, hogy csatlakozzanak az ukrán hadsereghez. Az ukrán védelmi minisztérium szerint már több mint ötven országból jelentkeztek önkéntesek.

Ezek a lépések azonban összességében nem tudják megfordítani az orosz erőfölényt, bár a háború gazdasági, politikai és társadalmi költségeit érdemben növelhetik Oroszország számára. Azt azonban még ezzel együtt sem látni, hogy Moszkva mikor lenne hajlandó a deeszkaláció felé mutató lépéseket tenni a mostani helyzetben.

Csiki Varga Tamás szerint az orosz vezetés számára az első lehetséges kilépési pont, amikor már valamilyen érdemi katonai eredményt tudnának kommunikálni odahaza, az a 450 ezres, a szakadár területekhez közeli Mariupol bevétele lenne – ez azonban további óriási civil szenvedéssel járna.