Orosz ostrom alatt a 400 ezres Mariupol, a polgármester humanitárius katasztrófát, népirtást emleget

„Ezek a szemétládák nem tudtak megtörni minket, ezért most megpróbálják megakadályozni, hogy megjavítsuk az áram-, víz- és hőellátást” – tájékoztatott Mariupol polgármestere hivatalos Telegram-csatornáján a legfrissebb fejleményekről. Az indulatos üzenetben azt állítja, hogy a városban humanitárius katasztrófa van kialakulóban, Oroszországot pedig azzal vádolja, hogy Leningrádot csinálnak Mariupolból, utalva annak 872 napig tartó szörnyű ostromára a második világháborúban.

Vadim Bojcsenko szerint az orosz csapatok egy hete szándékosan lövik a város létfontosságú infrastruktúráját, köztük a vasúti összeköttetést, ami miatt nem tudták evakuálni a nőket, a gyerekeket és a sebesülteket. „Tönkretették a vonatokat és a hidakat, megakadályozzák, hogy ellátást kapjunk.” A polgármester azt is mondta, hogy létre kell hozni egy „zöld folyosót”, amin keresztül evakuálni tudják az embereket – ennek érdekében pedig már el is kezdtek dolgozni különböző nemzetközi szervezetekkel.

Üzenetének végén Bojcsenko népirtásnak nevezte az ostromot. „Azért jöttek ide, hogy megmentsék Mariupol és a régió orosz ajkú lakosságát, de valójában népirtást hajtanak végre ukrán, orosz, görög és más népeink ellen.” Az ukrán nemzeti gárda vezetője a CNN-nek csütörtökön megerősítette, hogy a helyzet „továbbra is nehéz” Mariupolban, de hangsúlyozta, hogy nem fogják feladni a várost.

A BBC-nek sikerült elérnie a délkelet-ukrajnai kikötőváros néhány lakóját, akiknek a beszámolói alátámasztják a polgármester szavait. Egy fiatal programozó szerint a városban már két napja nincs se áram, se víz, se fűtés. „Mariupolba nem tudnak behozni gyógyszert vagy élelmet. A helyi önkormányzat megpróbált kenyeret és vizet osztani, de már elfogyott” – mondta.

„Megtöltöttem a fürdőkádat vízzel, mielőtt leállt a vízellátás. Körülbelül öt liter maradt.”

Akadozik a telefonösszeköttetés is, sokan nem tudják felhívni szeretteiket, és az Ukrajna más részein élő családtagok sem tudják elérni a Mariupolban ragadtakat. Alina Hridina, egy 31 éves kijevi marketinges szerda reggel beszélt utoljára a szüleivel, amikor azok felhívták, hogy boldog születésnapot kívánjanak a bátyjának. Azóta sem őket, sem a nagynénjét, sem a nagymamáját nem tudja elérni. „Láttam néhány képet a neten, amelyek azt sugallták, hogy a város központi része, ahol laknak, még épségben van, még nem ég” – mondta. „Ez az egyetlen gondolatom most. Ebbe kapaszkodom.”

A többségben orosz ajkú, de jelentős görög kisebbséggel rendelkező 445 ezres Mariupol stratégiailag rendkívül fontos a szakadár területekhez közeli fekvése és Azovi-tengeri kikötője miatt. Az orosz hadsereg az invázió kezdete óta próbálja megszerezni a várost, és ha sikerülne elfoglalniuk, azzal lényegében folyamatos szárazföldi folyosót nyitnának a Krím félszigetről támadó orosz csapatok és a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságok között.

Mariupolban állomásozik a hírhedt Azov-zászlóalj, egy nyíltan neonáci önkéntes katonai alakulat, aminek nagy szerepe volt abban, hogy a Donyecki Népköztársaság megalakulásakor a város nem került szakadár kézre. Az önkéntesek jelentősen hozzájárulnak az oroszok elleni harcokhoz, az ukrán Nemzeti Gárda például pár napja rakta ki hivatalos Twitter-fiókjára, ahogy disznózsírral kennek be fegyvergolyókat, amiket a muzulmán csecsenek ellen terveznek használni.