Putyin és Hszi Csin-ping megfogadták, hogy közösen lépnek fel a rendszerváltó mozgalmak ellen

A pekingi téli olimpia pénteki nyitóünnepsége előtt a házigazda Hszi Csin-ping kínai elnöknek ceremoniális feladatai közé még sikerült beszuszakolnia egy találkozót egyik illusztris vendégével, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A magyar idő szerint délelőtti megbeszélést követően a két vezető közös közleményben szólította fel a nyugati hatalmakat arra, „hagyjanak fel a hidegháborús ideológiai megközelítéssel”, és hagyjanak fel a NATO keleti bővítésével (ami Ukrajna és Grúzia 2008 óta húzódó esetleges tagságát jelenti). De a BBC szerint a közleményben konkrétan Ukrajnát nem említik.

Hszi és Putyin elítélték a Kína Dél-kínai-tengeren mutatott agresszív bázisépítésére és katonai erőfitogtatásra válaszul az USA bábáskodásával formálódó regionális biztonsági megállapodást, illetve a szintén a délkelet-ázsiai helyzetre válaszul megkötött – a francia tengeralattjáró-megrendelés ejtése miatt nagy diplomáciai vihart kiváltó – brit-ausztrál-amerikai Aukus trilaterális katonai szerződést.

Miután Hszi közös tájékoztatójukon leszögezte, „a demokrácia igazi szellemiségének védelme biztosít stabil alapot ahhoz, hogy egyesítsük a világot a válságokkal szembeni védekezésben és az egyenlőség védelmében”, a két autoriter vezető arról is megállapodott, hogy országaik közösen lépnek fel a rendszerváltó „színes forradalmak” (ami az autoriter rezsimek szótárában a demokratikus ellenzéket takarja) és a „külföldi befolyás” (azaz emberi és politikai jogsérelmek miatti kritikák) ellen.

Putyin pedig úgy méltatta kollégáját, hogy „hosszú ideje ismerem őt”, és „jó barátként és a világról sok közös nézetet osztó politikusként mindig szoros kapcsolatban álltam vele”. Az orosz elnök látogatására időzítve egyébként a kínai állami hírügynökség megjelentetett egy Vlagyimir Putyin által jegyzett publicisztikát is, melyben az orosz elnök a két ország kapcsolatának formális méltatása mellett „alapjaiban elhibázott” lépésnek nevezte az olimpia diplomáciai bojkottját.

A két vezető a hivatalos csúcstalálkozót követően közösen vesz részt a pekingi téli olimpia nyitóünnepségén.

Az orosz-ukrán konfliktus miatt is sürgőssé vált a találkozó

Hszi Csin-pingnek a koronavírus-járvány 2020-as kezdete óta ez volt az első személyes találkozója egy külföldi vezetővel, és a pekingi utat megelőzően Putyin is csak kétszer hagyta el Oroszországot az elmúlt két évben (2021-ben Újdelhibe, majd pedig a genfi csúcstalálkozóra utazott). A kínai vezető választása több szempontból is kézenfekvő volt:

1. Nincs nagy választék

A súlyos emberi jogsértésekre és a hongkongi demokrácia felszámolására válaszul az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Litvánia és Koszovó diplomáciai bojkottot hirdetett, ami annyit tesz, hogy az ország vezető tisztségviselői nem jelennek meg a játékokon (Japán ezt nem deklarálta, de az ország vezetői szintén távolmaradnak), más nyugati országok vezetői pedig a koronavírus-járványra hivatkozva utasították vissza a meghívást. Így azután a 2008-as pekingi olimpián megjelent 68 külföldi állam- és kormányfőhöz képest csak 21 állami vezető látogatott el a kínai fővárosba.

2. Putyin Hszi állandó tárgyalópartnere

Azóta, hogy Hszi Csin-pinget 2012-ben a Kínai Kommunista Párt főtitkárává választották, már 37-szer találkozott orosz kollégájával – többször, mint bármelyik külföldi vezetővel. Legutóbb 2021 decemberében tartottak virtuális csúcstalálkozót.

3. Szövetségbe forrasztotta Kínát és Oroszországot az Amerika-ellenesség

Donald Trump elnöksége óta az Egyesült Államok Kínában látja első számú globális ellenfelét (a szembenállásról és annak közép-európai hatásáról itt olvashat részletesen), és elődje ezen ítéletét osztja a Biden-kormányzat is. Ehhez képest az utóbbi hónapokban az Ukrajnával szembeni fenyegető – bár talán nem háborúval fenyegető – lépéseknek köszönhetően újra Oroszország lett az aktuális nemzetközi mumus. Az Egyesült Államokkal szembeni fellépés a felszínen szorosabbra húzta a két ország szövetségesi-partneri viszonyát.

Decemberi virtuális csúcstalálkozójukon Hszi „barátjának” nevezte Putyint, és nagy egyetértésben tettek fogadalmat az USA – kiterjedt katonai szövetségekben és a dolláralapú világgazdasági rendszerben megtestesülő – hegemóniájának megtörésére. Az ukrán válság legutóbbi fejleményeire reagálva Kína támogatásáról biztosította Oroszország NATO-val és az Egyesült Államokkal szembeni követeléseit, az ENSZ Biztonsági Tanácsában is Moszkvával szövetségben vétózta meg az ukrán helyzetről szóló határozattervezetet. Az 1,4 milliárd lakosú ország szigorúan cenzúrázott médiaterét pedig a konfliktussal kapcsolatban szinte kizárólag a NATO belső megosztottságán és az USA álszentségén élcelődő hírek uralják.

4. Az ukrán válság új megállapodásokat igényel

Az orosz-ukrán válság Peking számára annyiból könnyebbséget jelent, hogy az amerikai katonai-diplomáciai nyomásgyakorlás súlypontja 2014 után újból Európába került át. Az ukrán konfliktus ráadásul egyfajta kísérleti laborként is szolgál Peking számára, melyben a különféle katonai, retorikai vagy akár kiberháborús húzásokra érkező nyugati reakciókat szondázhatja, és tapasztalatai alapján csiszolhat a Kína Ukrajnájának számító Tajvannal kapcsolatos tervein. Oroszország egy esetleges katonai akcióval komoly amerikai és uniós szankciókat kockáztat (a 2014 óta életben lévőkön felül); és ahhoz, hogy ezek ne roppantsák meg az amúgy sem túl acélos orosz gazdaságot, nagy szüksége lehet a szankciók megkerülésében, gazdasági hatásainak mérséklésében a szakirodalomban „sötét lovagnak” nevezett szerepet bevállaló Kínára.

Kína azonban még így is távol áll attól, hogy egy ilyen érzékeny helyzetben egyértelműen Oroszország mellett tegye le a jüant.

Washington egy ideje próbálja meggyőzni Pekinget arról, hogy az ukrán konfliktus eszkalációja senkinek sem állhat érdekében, és bár a kínai diplomácia a nyilvánosság előtt lesöpörte az amerikai érveket, a legitimációját a gazdasági növekedésre alapozó rezsimnek valóban van félnivalója egy háború, de még egy miniinvázió által keltett globális lökéshullámoktól. Amellett Kína elkötelezte magát Oroszország mellett, de ez inkább az Egyesült Államokról szól, mintsem Ukrajnáról. Kínának ugyanis komoly gazdasági érdekeltségei vannak Ukrajnában, amellett pedig Peking a Krím orosz annexióját sem ismerte el – azon az alapon, hogy ha Ukrajnával szemben áthághatónak minősíti a területi integritás szentségét, akkor az gyengítheti Kína Tajvan feletti szuverenitásának jogalapját.

Kínát az is óvatosságra inti – és erre az amerikai politikusok is naponta figyelmeztetik – hogy a szankciók elkerülésében segédkező kínai vállalatokat is elérheti az amerikai szankciós kasza.

30 évre szóló gázszerződéssel melegítettek a találkozóra

2014-ben Oroszországnak jól jött a Kínával megkötött, 400 milliárd dollár értékű gázvásárlási szerződés – még akkor is, ha a kínai tárgyalófeleknek nem kellett túlságosan megizzadniuk egy kedvező ár kialkudásáért. Kína az orosz nyersolaj és földgáz legnagyobb vásárlójává vált, 2019-ben adták át a „Szibéria Ereje” nevű vezetéket, mely a transzuráli lelőhelyekről Kínába szállítja a gázt. Közvetlenül Putyin látogatása előtt pedig a Gazprom aláírt egy olyan szerződést, melyben vállalta egy új vezeték kiépítését, melyen keresztül az orosz energiaszolgáltató 30 éven át évi 10 milliárd köbméter gázt szállít Kínának. Az euróban kötött megállapodás értelmében a „Szibéria Ereje 2” 2026-tól áll rendszerbe, és a Guardian szerint akár a szankciók által veszélyeztetett Északi Áramlat 2-t is kiválthatja, azaz a várakozások szerint enyhítheti az orosz energiaszektor függőségét Európától.

Az új gázszerződés nemcsak új bevételi forrást jelent Oroszországnak (és nyilván olcsó energiaforrást Kínának), hanem újabb lökést ad az amúgy is nagy ütemben növekedő kereskedelemnek, melynek éves volumene 2015 óta több mint duplájára, 68 milliárd dollárról 147 milliárdra nőtt. Szintén a csúcstalálkozó előtt jelentették be, hogy a kereskedelem volumenét a felek 200 milliárd dollárra akarják növelni. Azonban ahogy a Carnegie Alapítvány elemzése megállapítja, az orosz IT- és hadiipari szektorba irányuló kínai befektetések előtt komoly korlátként magasodik az orosz hatóságok bizalmatlansága a többször is agresszív ipari kémkedésen kapott kínaiakkal szemben, a kínai cégeket pedig elriasztja az állandóan változó szabályozási környezet és a mindent átható korrupció.

Azonban a kereskedelem aránytalan szerkezetéről az illetékesek udvarias hallgatásba burkolóztak. A két ország viszonya rendkívül aszimmetrikus: míg az orosz külkereskedelem több mint 20 százaléka irányul Kínába, addig a kelet-ázsiai ország külkereskedelmének alig 2,4 százaléka származik az orosz kapcsolatból. Oroszország – az ország lényegében egyetlen exportképes iparcikkén, a fegyvereken kívül – csak nyersanyagot szállít délkeleti szomszédjának. Az energiahordozók jelentőségéhez képest minden más exportcikk eltörpül, de számottevő tételt jelent a gabona, a feldolgozott hal vagy a fűrészáru is. Ezzel szemben Kína oroszországi exportjának meghatározó tételét képviselik az elektronikai- és számítástechnikai termékek, a sportszerek és a gyógyszerek.