Diplomáciai bojkott, kemény üzengetés, de mit jelent ez a pekingi téli olimpiára nézve?

Már alig több, mint két hét van hátra a 2022-es pekingi téli olimpia február 4-i kezdetéig, az esemény előtt pedig már egy ideje fellángolt az üzengetés, miután több ország is bejelentette, hogy diplomáciai szempontból bojkottálni fogja az egészet. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland és Japán sem küld kormányzati delegációt Pekingbe. Kína erre válaszul megüzente, hogy

a bojkottáló országok megfizetnek majd ezért a ballépésükért.

A kommunista vezetésű ország politikai manipulációval vádolta az Egyesült Államokat, de a fenyegetések ellenére nem valószínű, hogy meglepte volna a nyugati országok lépése.

Az olimpia bojkottja nem számít új kártyának a diplomáciai játszmákban, és az sem, hogy kifejezetten a Kínában megrendezett játékokat hagynák ki egyes országok tisztségviselői. A kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme bojkottot szervezni a pekingi téli olimpia ellen abban a formában, ahogy azt most tervezik, illetve hogy ha végigviszik is ezt, akkor milyen válaszreakcióra lehet majd számítani az ázsiai nagyhatalom részéről.

Mit takar a bojkott?

Fontos tisztázni, hogy pontosan mit takar a bojkott, milyen verziói lehetnek egy olimpia esetében. A legismertebb és egyben legdrasztikusabb megoldás a teljes bojkott, amikor egy ország még a sportolóit se engedni elindulni a versenyeken. Ez történt például az 1980-ban megrendezett moszkvai és az 1984-ben Los Angelesben megrendezett nyári olimpián is. Moszkvába először az amerikaiak nem mentek el, mire négy évvel később a Szovjetunió és több szövetségese (köztük Magyarország) jelentette be, hogy nem küldenek sportolókat a játékokra. A keleti blokk arra hivatkozott, hogy sportolóik biztonságát veszélyezteti a szovjetellenes hangulat, és a szervezőket is kritizálták, de nyilvánvaló, hogy inkább válaszlépésről volt szó.

A most tervezett bojkott ettől különbözik, tulajdonképpen a gyengébb verzióról van szó, mégpedig a már említett diplomáciai bojkottról. Ez azt jelenti, hogy bár a sportolók elmennek és részt vesznek a versenyeken, nem utazik velük diplomáciai küldöttség az olimpia idejére. Az ezt támogató és az ezt ellenző véleményekre még kitérünk.

Nem ez lenne egyébként az első hasonló próbálkozás: a 2008-ban tartott pekingi nyári olimpia idején is volt róla szó, hogy az Európai Unió távol tartsa a tisztségviselőit Kínától. Akkoriban egyes amerikai hírességek is elálltak az olimpia közeléből, illetve bojkottra szólították fel az akkor hivatalban lévő George W. Busht, de a szerveződésből végül nem lett semmi. 2008-ban azért indult el ezen a vacillálás, mert úgy hírlett, hogy Kína különösen erőszakosan lép fel a tibeti tüntetőkkel szemben, legalább százan meghaltak és több ezer embert letartóztattak a kínai hatóságok. Ahogy 2008-ban, úgy most is emberi jogi problémákra hivatkoznak.

Súlyos jogsértésekről szólt az elmúlt két év Kínában

A nyugati országok kiállásának egyik oka nem meglepő módon az elmúlt években elterjedt vád, miszerint a kínai kormány kényszermunkára fogja be a Hszincsiang régióban élő, muszlim vallású ujgur kisebbséget, akiket kényszersterilizálnak, és átnevelőtáborba küldenek. Egyes emberi jogi csoportok szerint az országban népirtás zajlik. Kína tagadja a vádakat, és azzal érvel, hogy a táborok hálózata csupán az ujgurok „reedukációját” szolgálja. Az ujgurok vegzálásáról és az ebből kirobbant nemzetközi adok-kapokról itt írtunk bővebben.

De ha az ujgurokat félretennénk, akkor sem lenne tökéletes az ország bizonyítványa. Az elmúlt két évben a kínai kommunista párt egyre szűkebbre húzta a hurkot Hongkong nyaka körül. Többször is rendőri intézkedésekkel szorították vissza a demokráciapárti tüntetőket, sorra zárják be a független sajtóorgánumokat, a nemrég tartott törvényhozási választásokon pedig az ellenzéki bojkott mellett hogy, hogy nem, 90-ből egyetlen képviselőt kivéve mindenki Kína-párti lett.

2021 végén Peng Suaj kínai teniszező története is bejárta a világsajtót, aki rejtélyes módon eltűnt, miután szexuális zaklatással vádolta meg az ország egyik magas rangú politikusát. Peng a Weibón, a legnagyobb kínai közösségi médiumban írt róla, hogy, Csang Kao-li, a volt kínai miniszterelnök-helyettes évekig viszonyt folytatott vele, és megerőszakolta őt. A posztot fél órával a megjelenése után törölték, Peng pedig hetekig nem adott életjelet magáról. A sportoló ügyéről ebben a cikkben írtunk részletesen.

A botrány miatt a Női Tenisz Világszövetség (WTA) közölte, hogy 2022-ben semmilyen tornát nem szerveznek az országban. Később a kínai állami média által közzétett fotókon, interjúkban lehetett látni Peng Suajt, aki most már tagadja, hogy bárkit szexuális erőszakkal vádolt volna. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) jelezte, hogy kétszer is felhívták telefonon, de sokak szerint kérdéses, hogy a nő mennyire szabadon beszélt. Az aggodalmakat az ellentmondásos nyilatkozat és Peng látszólagos épségének híre sem oszlatta el.

Eddig sem volt rózsás a helyzet diplomáciailag

„Az Egyesült Államok diplomáciai jelenléte a játékokon azt jelentené, hogy minden rendben van, szemben a Kínai Népköztársaság kirívó emberi jogsértéseivel és a Hszincsiangban elkövetett rémtettekkel. Egyszerűen nem tehetjük ezt” – fogalmazott Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború mellett is egy sor feszültség van a két ország között.

A hozzájuk csatlakozó Nagy-Britannia miniszterelnöke, Boris Johnson szerint „a kormány számára nem volt kérdés”, hogy szóba hozzák a Kínával szemben felmerülő problémákat, ahogy azt ő is tette a Hszi Csin-ping elnökkel folytatott legutóbbi találkozóján.

A kanadai parlament egyhangúlag döntött arról, hogy diplomáciai bojkottot hirdetnek. Az ellenzék tagjai azzal is indokolták ezt, hogy a parlamentből többen is ki vannak tiltva Kínából. „Az a baj ezzel, hogy ha küldünk is diplomáciai küldöttséget, akkor is Kína választhatja ki, hogy ki mehet hozzájuk” – mondta az Új Demokrácia Párt külügyi felelőse.

Hasonló problémákról számolt be a bojkottba beszálló ausztrál kormány, akik szerint

Kínában már több mint két éve nem hajlandók felvenni a telefont a szigetország minisztereinek és tisztségviselőinek,

diplomáciai találkozókról pedig beszélni sem érdemes, mert egyáltalán nem voltak. Ennek oka, hogy az elmúlt két évben nagyon megromlott Ausztrália és Peking kapcsolata, fegyverkezési és technológiai kérdések miatt megy állandóan a vita. Új-Zéland a szomszédjához képest diszkrétebben indokolta meg a döntését, a koronavírusra hivatkozva nem küld tisztségviselőket a játékokra.

A bojkottpárti és az azt ellenző országok között akadt egy kakukktojás is. Japán érdekes pozíciót vett fel, mert bár jelezte, hogy nem küld kormánydelegációt Kínába, nem mondta ki, hogy az angol nyelvű brancshoz csatlakozna a döntésével. Kormánydelegációt ugyan nem küldenek, de a tokiói olimpia megszervezéséért felelős vezető tisztségviselőket igen, ezzel is elkerülve, hogy a többiekhez hasonló szinten szúrjanak oda az ország egyik legfontosabb kereskedelmi partnerének.

A #NoBeijing2022 kampányt alkotó tibeti, ujgur, mongol, hongkongi és tajvani jogvédő csoportok koalíciója üdvözölte a diplomáciai bojkottot, de sok aktivista úgy érzi, hogy a „szabotázs” nem elég drasztikus, a sportolóknak, vállalatoknak és a játékokat közvetítő csatornáknak is cselekedniük kellene, hogy nagyobb nyomás nehezedjen Kínára. Azonban az egészet elindító Egyesült Államok nem akarja, hogy az egész kérdésnek a sportolók igyák meg a levét, és a többi országgal együtt maradnak a diplomáciai bojkottnál.

Macron nem sok értelmét látja

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy nem bővül tovább azoknak az országoknak a listája, amelyek nem küldenek diplomáciai delegációt Kínába. A többi nyugati nagyhatalom vagy hallgat, vagy ellenzi az akciót, így tesz például Emmanuel Macron francia elnök. Szerinte egy ilyen szerveződés „egészen kicsi és szimbolikus lenne”, nem sok értelmét látná.

„Egyértelműnek kell lennünk: vagy azt mondjuk, hogy teljes bojkottot hirdetünk, és nem küldünk ki sportolókat, vagy azt mondjuk, hogy megpróbáljuk újrakezdeni a dolgokat, és ahogy mindig, folytatjuk az együttműködést” – mondta Macron, aki hozzátette, hogy a döntése az Európai Unió véleményével összhangban született.

A Human Rights Watch emberi jogi szervezet nemrégiben azzal vádolta a NOB-ot, hogy „együttműködik” a kínaiakkal, miután Thomas Bach elnöke videóhívásban beszélt a teniszező Penggel, hogy eloszlassa az aggodalmakat. Bach kijelentette, hogy ezekben a kérdésekben a NOB nem foglalhat állást.

„Már az ókori görögök is tudták, hogy a játékok fennállásához szükség van a politikai semlegességre, és ez nem változott. Sokkal fontosabbá is vált ebben a megosztott és egymásnak feszülő világban, amelyben élünk.(…) Ha a játékok hozzáadnának ezekhez az emelkedő feszültségekhez, az pont az ellentéte lenne annak, amiért küzdünk”

– mondta. A pártatlanságra vonatkozó kötelezettség az olimpián részt vevő sportolókra is vonatkozik, akik nem tehetnek politikai megjegyzéseket az olimpiai sajtótájékoztatókon.

A diplomáciai bojkott ellenzői szerint az olimpiai játékok különleges alkalmat nyújtanak a nemzetközi kapcsolatok építésére, ami pozitív változásokat eredményezhet. Ez a véleménye egy hasonló üggyel kapcsolatban az angol labdarúgó-szövetségnek is, amikor a mellett érvelnek, hogy igenis rendben van a homoszexualitást kriminalizáló és a vendégmunkások jogai miatt is bírált Katarban labdarúgó-világbajnokságot rendezni 2022-ben.

Nem sok bizonyíték akad azonban arra, hogy a 2008-as pekingi olimpia vagy az oroszok által rendezett 2014-es téli olimpia, vagy a 2018-as világbajnokság után bármely országok is egymás keblére borultak volna egy véresen komolyan vett sportverseny után. Tekintve, hogy a bojkottáló országok és Kína diplomáciai kapcsolatai eddig sem voltak tökéletesek, szinte kizárt, hogy csak az olimpia miatt le tudjanak ülni olyan kérdésekről tárgyalni, mint például az ujgurok helyzete.

Az olimpiai bojkottok történetében volt rá példa, hogy bojkottal és eltiltásokkal tudtak nyomás alá helyezni országokat. Dél-Afrikát 1964-től eltiltották az olimpiákon való részvételtől az apartheid-rendszer miatt, 1970-től pedig a NOB is kirúgta őket a szervezetből. Egyesek szerint az, hogy az ország nem indulhatott az olimpián, komoly nyomást gyakorolt az ország vezetőire.

Ugyanakkor nem valószínű, hogy néhány ország diplomáciai bojkottja megizzasztaná Kínát. Ez azonban egy viszonylag könnyű módja a bírálatot megfogalmazó országoknak, hogy felhívják a figyelmet a kritikákra, miközben nem lépnek akkorát, hogy a sportolók oldaláról is éreztessék a bojkottot.

Mit mond Peking?

Röviden ennyit:

„Senkit nem érdekel, hogy politikusok jönnek-e vagy sem, és mindez nem befolyásolja Peking sikereit abban, hogy megszervezze a téli olimpiát”

– mondta Zhao Lijian, a kínai külügyminisztérium szóvivője.

A BBC szakértője szerint fontos eleme a konfliktusnak, hogy a diplomáciai bojkott nem a semmiből jött Kínának, számíthattak rá. Az ázsiai ország jelezte, hogy nem marad reakció nélkül a lépés, de az még nem világos, hogy pontosan mi lesz a válaszuk. Nem kizárt hogy Kína a szerveződésben részt vevő országok vállalatain veri majd le a port, ahogy tette azt már más diplomáciai viták esetében is.

A bojkott rövid távon eredményezheti azt is, hogy a kínai tisztségviselők kiemelten kezelik majd az amerikai, kanadai, ausztrál, új-zélandi és japán sportolókat és a kísérőiket. Ezzel számolhat az ausztrál olimpiai bizottság is, amely jelezte, hogy a legfőbb prioritásuk, hogy épségben odavigyék és elhozzák a versenyzőiket. A versenyzőknek ugyanúgy nekiszegezhetnek kérdéseket a bírált ügyekben, azonban egyéni retorziók is érhetik őket, amennyiben – az őket szorító szabályokat kikerülve – felszólalnak a rezsim ellen. Könnyen letilthatják például a nevüket a Weibóról, böngészők keresőjéből, ahogy az a Boston Celtics kosárlabdázójával, Enes Kanterrel is történt, miután bírálta Kína Tibet-politikáját. Tehát ha el is mehetnek az olimpiára, valamilyen szinten mégis a sportolók ihatják majd meg ennek az egésznek a levét.

A hosszú távú következményeket nézve nem kizárt, hogy Kína olyan válaszlépésre szánja el magát, aminek következtében a 2028-ra tervezett Los Angeles-i olimpiánál megismétlődhet valami hasonló, mint 1984-ben. Ezt a forgatókönyvet támasztja alá az is, hogy a Csen Vej-hua, az egyik állami lap újságírója már most bojkottot sürget a Los Angeles-i játékokra.