Lukasenko gépeltérítése mutatta meg a tüntetések erejét

Példa nélküli, államilag elkövetett terrorcselekmény, emberrablás, gépeltérítés – sorra ítélték el nyugati országok vezetői, hogy a belarusz hatóságok vasárnap bombafenyegetésre hivatkozva leszállásra kényszerítették Minszkben a Ryanair légitársaság Vilniusba tartó járatát, majd pedig őrizetbe vették a rajta utazó Raman Prataszevics ellenzéki újságírót. Több légügyi szakértő is arról beszélt, hogy ez az eset szembemegy a nemzetközi légügyi szabályokkal.

Az Európai Unió gyorsan reagált, hétfőn jelentette be, hogy kitiltja a légteréből és a repülőtereiről a belarusz légitársaságok gépeit, és felszólították az európai légi fuvarozókat, hogy kerüljék el Belarusz légterét. Az EU az eddigiek után újabb szankciókat is bevezet belarusz vállalatok és emberek ellen, de ezeket csak később fogják pontosítani. Joe Biden amerikai elnök is egyelőre nem részletezett, újabb büntetőintézkedéseket ígért.

A már eddig is több szankcióval szembenéző Alekszandr Lukasenko belarusz elnök és az ország vezetése közben hibrid háborúval vádolta az esetet elítélő országokat, és azt is belengették, hogy kiléphetnek az EU keleti partnerségi programjából, és felfüggeszthetik az együttműködést a migráció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem esetében.

Közben a Ryanair gépének földre kényszerítésének következményei már az Air France moszkvai járatát is elérték, jelezve, hogy nem lesz olyan egyszerű kikerülni Belarusz légterét az európai járatoknak: Párizsban szerdán három órán át vártak az indulásra az utasok, végül fel sem szállhatott a gépük, miután az orosz fél nem adott belépési engedélyt a légterébe, mert a repülő nem Belarusz felől érkezett volna, ahogyan korábban, írta a Novaja Gazeta a Twitteren.

Ilyet eddig senki nem kockáztatott meg

A Ryanair ír légitársaság Boeing-737-ese Athénból tartott Litvánia fővárosába vasárnap délelőtt. Az adatok alapján már csak percekre volt a litván légtértől, amikor a belarusz hatóságok bombafenyegetésre hivatkozva irányváltoztatásra szólították fel a gépet, ami végül egy MiG-29-es kíséretében Minszkben landolt – bomba nyomát pedig nem találta senki.

Utasok arról számoltak be, hogy először senki sem tudta, miért kellett irányt változtatniuk, néhányan attól is féltek, hogy le fognak zuhanni. Viszont többen is elmondták, hogy a 26 éves Prataszevics láthatóan nagyon ideges lett, biztos volt benne, hogy miatta fordultak Minszk felé, és azt is mondta, hogy szerinte halálbüntetés vár rá – Belarusz az egyetlen európai ország, ahol még mindig végeznek ki embereket. Az ülések feletti csomagtérből kivette a notebookját, amit a telefonjával együtt a vele utazó barátnőjének adott, akit később szintén őrizetbe vettek.

Amikor a gép 126 utasa leszállt, Prataszevicset elkülönítették, majd elfogták. A vilniusi egyetem szerint, ahol tanul, szintén őrizetbe vették az orosz állampolgárságú Szofija Szapegát, aki édesanyja szerint egy minszki börtönben van. Ezek után a többi utasnak, akik között számos EU-s ország állampolgárai voltak, nyolc órán át kellett bármiféle információ nélkül vesztegelniük, szinte csak azt tudták, amit az interneten olvastak.

Michael O'Leary, a Ryanair vezérigazgatója az elsők között ítélte el, és minősítette államilag elkövetett gépeltérítésnek a történteket, és arról is ő beszélt először, hogy több másik utas sem ment tovább végül Vilniusba, ők szerinte a belarusz KGB ügynökei lehettek. Erre utalt Simon Coveney ír külügyminiszter is. Prataszevics maga is arról írt még az athéni reptérről kollégáinak, hogy gyanúsnak kinéző férfiak követik, és megpróbálták az útlevelét is lefényképezni a becsekkolásnál.

Előkerült a pilóták és a légi irányítás beszélgetése

Szerdán a belarusz közlekedési minisztérium nyilvánosságra hozta a légi irányítás és a Ryanair-gép legénysége közötti beszélgetés egy részéről kiadott leiratot, amiben az állítólagos bombafenyegetést közölték a pilótákkal. Ebben a légi forgalmi irányító azt mondta, hogy a minszki reptér és az athéni reptér is emailt kapott a pokolgépről. Az egyik pilóta többször is visszakérdezett, hogy ki javasolja, hogy Minszk felé térjenek ki, miközben Vilnius már közelebb volt, és a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) által használt jelzést is kértek. A légi forgalmi irányító többször is jelezte, hogy ők, a belarusz légi irányítás javasolják ezt.

A pilóták ezután vészhelyzetet hirdetve Minszk felé fordultak, de a beszélgetésből látszott, hogy kételkednek a bombariadó komolyságában. A belarusz hatóságok szerint a pilóták döntése után a légi irányítás minden szükséges támogatást megadott – korábban azt is kiadták, hogy Lukasenko utasítására szállt fel egy vadászgép, de azt ő maga „színtiszta hazugságnak nevezte”, hogy ezzel kényszerítették volna földre az utasszállítót. Korábban Facebook-csoportokban vita alakult ki arról, hogy a pilóták Vilniushoz ennyire közel fordultak Minszk felé, de a BBC-nek nyilatkozó pilóta is azt mondta, hogy egy vadászgép megjelenése ahhoz hasonló, mintha a földön a rendőrség utasítana valakit.

Noha a minszki hatóságok kitartanak a verziójuk mellett, Angela Merkel német kancellár is kijelentette még a hét elején, hogy teljességgel valószínűtlen a belarusz hatóságok állítása arról, hogy a Hamász fenyegetett volna emailben a gép felrobbantásával kifejezetten Vilnius felett, amennyiben az EU nem ítéli el egységesen Izraelt a gázai harcok miatt. A Gázai övezetet uraló terrorszervezet tagadta, hogy bármi közük lenne az egészhez.

A célszemély megvan, a többi mellékes

„A Hamász vagy nem a Hamász, ennek már nincs jelentősége” – mondta Lukasenko a belarusz parlament képviselőivel és az alkotmánybizottság tagjaival tartott szerdai megbeszélésén. A belarusz elnök szerint „lengyel IP-címeken keresztül, Svájcból” kaptak információt arról, hogy terrorista tartózkodik a gépen, és hogy bomba van a fedélzeten. A svájci külügyminisztérium később jelezte, hogy ők semmilyen hasonló fenyegetésről nem tudtak, ami indokolta volna, hogy a belarusz elnök utasítására Minszkben szálljon le a gép.

„Mivel ekkor a repülőgép Belarusz légterében járt, a legénységgel mi közöltük az értesülést” – jelentette ki Lukasenko, aki szerint ennélfogva minden a nemzetközi jog betartásával történt. Hogy robbanószerkezet nem volt a gépen, ahogy a Hamász terroristája sem, az az elnök szempontjából kétségtelenül mellékes, hiszen a valódi cél teljesült: Prataszevicset sikerült elfognia, jelezve az ellenzéknek, hogy külföldről is begyűjtheti tagjait a rezsim.

Lukasenko a szerdai megbeszélésen kitartott a terroristaverzió mellett, és tovább is ment: Prataszevics „nyugati védelmezői inkább mondják meg: milyen titkosszolgálatoknak dolgozott a két őrizetbe vett személy? Ki fizetett annak az alávalónak, aki embereket ölt a testvéri Ukrajnában?” Az elnök ezzel arra utalt, hogy Prataszevics állítólag önkéntesként harcolt Kelet-Ukrajnában az oroszbarát szeparatisták ellen.

A videó sokatmondó volt

Az már egyértelmű, hogy Prataszevics volt az akció célpontja, de a valóságban nem ukrajnai szerepvállalása, hanem otthoni tevékenysége miatt: a 26 éves újságíró és aktivista az 1,2 millió követőt számláló NEXTA Telegram-csatorna társalapítója és volt főszerkesztője, amivel a hatóságok célkeresztjébe került, miután a csatorna a tavaly augusztus 9-i elnökválasztástól az ellenzéki hangok legfőbb platformjává vált. Prataszevics még korábban, 2019-ben hagyta el Belaruszt, először Lengyelországba, majd Litvániába ment. Onnan tudósított a 2020-as elnökválasztás eseményeiről, ami után terrorizmussal és felkelés szításával vádolták meg.

A minszki vezetés igazságszolgáltatást csinálna a gépeltérítésből, sokatmondó volt az a videó is, amit azután adtak ki, hogy elterjedt, Prataszevics elfogása után szívbetegséggel kórházba kerülhetett. A hatóságok által megkomponált hétfői videón – amelyen a büntetés-végrehajtási szervek konstruktív hozzáállásának jeleként még cigaretta is lehet a fogoly mellett – az újságíró arról beszélt, hogy jól van, a hatóságok jól bánnak vele, és előzetes letartóztatásban tartják a fővárosban, amiért tavaly részt vett a minszki tömegtüntetések szervezésében. Kedden az újságíró apja is azt mondta, hogy szerinte a videón kényszerből vall fia, akit az arcán is látható nyomok alapján meg is vertek korábban. Szofija Szapegáról is kiadtak egy hasonló videót, elhangzik, hogy ő a „Black Book of Belarus” Telegram-csatorna szerkesztője, ami helyi rendőrök személyes információit gyűjti össze és hozza nyilvánosságra.

Szvetlana Tyihanovszkaja ellenzéki vezető Vilniusból szintén azt mondta, egyértelműen nyomás alatt beszélt Prataszevics. Az ilyen videók készítése bevett eszköze a belarusz hatóságnak, maga Tyihanovszkaja is kiadott egy hasonló felvételt tavaly, igaz, utána ő nem börtönbe került – ahogyan férje –, hanem külföldre mehetett gyerekeivel együtt.

Tavaly nyáron robbantak ki a soha nem látott méretű tüntetések

A minszki vezetés szerint Lukasenko zsinórban hatodszor, 80 százalékos eredménnyel nyerte meg a választást Tyihanovszkajával szemben, az ellenzék szerint azonban egyértelmű csalás történt, és az EU sem ismeri el törvényes államfőnek. Soha nem látott tüntetéshullám kezdődött Belaruszban, naponta, majd hetente tiltakozott százezres tömeg országszerte (helyszíni riportunkat itt olvashatják el). A biztonsági erők egyre keményebben léptek fel a demonstrálók ellen, többen meghaltak, sokan megsebesültek, több mint 35 ezer embert pedig őrizetbe vettek a tüntetések során. A tüntetések kezdtek elhalni, miközben a hatóságok azért is bevittek valakiket, mert az ellenzék vörös-fehér zászlaját mutatták fel, vagy pedig ilyen zoknikat hordtak. A börtönökből – ahol közel 400 politikai fogoly is lehet – verésekről, kínzásról érkeznek hírek.

Egyelőre láthatóan nem a tüntetések, hanem az ellenzékkel szembeni fellépés vett új lendületet: múlt héten nyilvánosságra került egy felvétel, amely a fogdában a tavaly szeptemberben letartóztatott Vitold Asurok életének utolsó pillanatait rögzíti. Annyi látható rajta, hogy az ellenzéki aktivista összeesik, utána kap némi orvosi segítséget, majd ismét összeesik. A felvételt a hatóságok hozták nyilvánosságra, a beszédes azonban az, ami nincs rajta: nem tudni, mitől esik össze – hivatalosan egészségügyi oka volt –, viszont fontos üzenet minden potenciális tüntetőnek, hogyan járhat a börtönben. Kedden hat ellenzékit 5-7 év fegyházra ítéltek a tüntetéseken való részvétel miatt – ez össze sem vethető azzal, hogy tavaly ősszel 10-30 napos elzárásokkal kellett számolniuk a tüntetőknek.

Belarusz a 158. helyen áll a Riporterek Határok Nélkül 180 országot értékelő sajtószabadság-listáján, szerintük ez a legveszélyesebb ország Európában a média munkatársainak. Az ellenzéki vezetők mellett újságírók és politikai aktivisták is elmenekültek az országból, sokan a szomszédos Litvániába és Lengyelországba mentek, de nem adták fel a rezsim elleni küzdelmet. Lengyelországból működik a Belsat.eu is, amelynek elérését Belaruszban igyekeznek ellehetetleníteni. Lukasenko a tüntetésekről beszámoló és a tiltakozók kommunikációs platformjaként is működő Telegram-csatornákat fake newsnak minősítette, de jogi úton is bekeményítettek. Októberben egy minszki bíróság a NEXTA Live-ot és a logóját is a szélsőséges szervezetek listájához adta, ami azt jelenti, hogy bűncselekménynek minősül megosztani vagy idézni a tartalmát.

Prataszevics most egy másik Telegram-csatornának, a Belamovának a főszerkesztője, de áprilisban egy bíróság ezt is szélsőséges médiának mondta ki. Múlt héten a Tut.by-t, az ország legnépszerűbb, még nem állami irányítás alatt álló híroldalát is bezárták. Hétfőn pedig, már a Ryanair gépének eltérítése és az azt követő felháborodás után is, gond nélkül aláírt Lukasenko egy olyan médiatörvényt, amellyel lényegében felhatalmazták az államot arra, hogy elhallgattassák az olyan médiumokat, melyek „a nemzeti értékeket fenyegetik”.

A NEXTA mostani főszerkesztője, Tadeusz Giczan a Foreign Policynek arról beszélt, hogy naponta több mint tíz halálos fenyegetést kapnak, hozzá vannak ehhez szokva. „Azt viszont nem gondoltuk, hogy ehhez hasonló megtörténhet. Kiderült, hogy tévedtünk” – mondta a gépeltérítésről. „Senki sem érezheti magát biztonságban” – vélte Franak Viacorka, Tyihanovszkaja külügyi szóvivője is. Utólag több, külföldre kényszerült ellenzéki méltatlankodott azon, hogy még mindig vannak, akik úgy gondolják, hogy vannak olyan szabályok, amelyeket Lukasenko nem hágna át 27 éve tartó hatalma megtartása érdekében.

Ragadós lehet a kalóz példa

Több elemző szerint azért is kulcsfontosságú lehet a mostani eset és annak utóhatásai, mert Belarusznál jóval nagyobb, autokratikus irányba hajló országok is vérszemet kaphatnak saját üldözött ellenzéki aktivistáikkal szemben. Márpedig eddig alapvetően csak olyan területek felett kerülték el az átrepülést a légitársaságok, mint Észak-Korea vagy éppen a háború sújtotta Szíria és Kelet-Ukrajna.

A Financial Times is arról írt, hogy ami most Belaruszban történik, azt figyelik más olyan országok is, mint Oroszország, Kína vagy éppen Irán, amelyek a jövőben akár hasonlóan léphetnek fel disszidensekkel, a rendszerek kritikusaival szemben. A Foreign Policy szerint ezért is lesz nagyon fontos, hogy meddig érnek majd el a mostani nemzetközi reakciók.

Gyorsan lépett az EU, és lesz még folytatás

Nincs azonban könnyű helyzetben a nemzetközi közösség a lehetséges szankciókat illetően. Elvégre több belarusz tisztviselő, köztük Lukasenko ellen már most is EU-s szankciók vannak érvényben. Az EU először 2004-ben vezetett be szankciókat Belarusszal szemben két ellenzéki politikus, egy újságíró és egy üzletember évekkel korábbi eltűnése miatt. Ebben fegyverembargó, és a belső elnyomáshoz köthető javak exportjának tilalma szerepelt. 2020. október 1-jén jöttek az újabb szankciók a belarusz hatóságok brutális fellépésére, és a belarusz nép demokratikus jogainak támogatására hivatkozva. Ezek az utazási korlátozások és vagyonbefagyasztások azóta kibővítve 88 magánszemélyt és hét szervezetet érintenek.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kedden azzal vádolta Belaruszt, hogy „orosz rulettet játszik” ártatlan civilek életével, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig a szólásszabadság mellett az európai szuverenitás elleni támadásként értékelte az incidenst. „Elfogadhatatlan és visszautasítandó mindaz, amit a belarusz hatóságok tettek… Örülök annak, hogy az EU végre gyorsan, határozottan, kellő eréllyel és egységesen lépett fel ebben a kérdésben” – mondta Szijjártó Péter külügyminiszter. Azonban még nem tudni, hogy az újabb gazdasági szankciók listáját mikorra állítják össze. Mindenesetre többen, köztük Nathalie Loiseau EP-képviselő, korábbi francia Európa-ügyi miniszter is úgy vélik, ez egy újabb külpolitikai teszt az EU előtt, ami idén már Alekszej Navalnij orosz ellenzéki őrizetbe vétele mentén belefutott egy kínos moszkvai látogatásba Josep Borrell külügyi főképviselőn keresztül.

Azonban nem csak az EU-t mozgatta meg a Ryanair gépének eltérítése és Prataszevics őrizetbe vétele. Az Egyesült Királyság is felfüggesztette a Belavia belarusz légitársaság működési engedélyét. Joe Biden amerikai elnök azt mondta, hogy üdvözli az EU lépéseit, és ők is kidolgoznak sajátokat. Felháborítónak nevezte a belarusz hatóságok eljárását, gyalázatos támadásnak a politikai ellenfelek és a sajtószabadság ellen is. Az Egyesült Államok először 2006-ban vezetett be szankciókat Belarusz ellen, amiket aztán szigorítottak is, de miután 2015-ben Lukasenko elengedett hat politikai foglyot, Washington is felfüggesztett bizonyos szankciókat, és 2019-ben nagyköveteket is delegáltak. Tavaly októberben azonban az Egyesült Államok is kiszélesítette a szankciók körét 24 emberre.

Történtek szimbolikusabb lépések is, Lettország fővárosában, Rigában lecserélték a belarusz zászlót a jégkorong-világbajnokságon az ellenzék vörös-fehér zászlajára. Erre Belarusz kiutasította a lett nagykövetet és más diplomatákat, amire Lettország is belarusz diplomaták kiutasításával válaszolt.

Nem egyszerű büntetni

Azonban a légi kapcsolat megszakítása bizonyos fokig Lukasenko helyzetét könnyíti, hiszen ezzel csak az ellenzékiek egyik lehetséges menekülési útvonala lehetetlenül el, a pandémia miatt és egy NATO-invázió veszélyére hivatkozva lezárt szárazföldi határok után. Igaz, Oroszország felé nyitott az út, és nem egyszer eddig is azon a lényegében szabadon átjárható határon keresztül hagyták el az országot az ellenzékiek. Más kérdés, hogy egy Minszk számára kiemelt fontosságú ellenzéki Oroszországban sem érezheti magát biztonságban – ez azonban épp változóban van, erre lejjebb még kitérünk.

Lukasenko elszigetelése ráadásul azt is jelentheti, hogy Minszk egyre jobban rá lesz utalva Moszkvára, amely egyre határozottabban terelné legközelebbi szövetségesét a még szorosabb integráció felé. Ez ugyanis valójában lassabban haladt, mint azt a Kreml szeretné. (A '90-es évek végéig ezt még Lukasenko szorgalmazta, bízva abban, hogy a közös állam vezetőjévé is választhatják, az akkor még jóval képlékenyebb orosz politikai talajon ez nem is volt irreális elképzelés a szovjet nosztalgiára építő, akkor 45 éves politikustól. Putyin megjelenése után a helyzet megfordult, az integrációt már Lukasenko lassította, és kezdett bele az Oroszország és az EU közötti egyensúlyozásba, alapvetően azért mindig a Kremlre tekintve.)

Lukasenkónak mielőbb pénzhez kell jutnia, ezt most legegyszerűbben Oroszországon keresztül tehetné, államkötvények piacra dobásával – mondta a külföldre szorult ellenzék egyik kommunikációért felelős tagja a Telexnek. Jevgenyij Medvegyev szerint el kell érni Nyugaton, hogy azok az intézmények, amelyek vásárolnak ezekből a kötvényekből, szankciók alá essenek.

Belarusz exportja tavaly 29 milliárd dollár volt, ebből 13 milliárd Oroszországra esik. Az EU-ra mindössze 5,8 milliárd, az Egyesült Államokra alig 0,2 milliárd. Ennek kiesése azonban súlyos gondot okozna Minszknek. Az Egyesült Államok már a légi kalózkodás előtt döntött szankciókról, ezek az olajipart érintve júniusban lépnek életbe, ám a forgalom csekély ahhoz, hogy érdemi hatást váltson ki. Az ellenzék ezért várja, hogy ehhez hasonló szankciót léptessen életbe az EU is.

Ezt a hiányt Oroszország is nehezen pótolná, és csak nagyon komoly kompenzációért cserébe. Ezt viszont Lukasenko elkerülné, ameddig lehet, hiszen az is hatalma végét jelentené. A két ország, pontosabban a Kreml és Lukasenko kapcsolata emiatt korábban sem volt felhőtlen: nem sokkal az augusztusi tüntetési hullám előtt orosz zsoldosokat tartóztattak le Belaruszban, ahonnan Szíriába és Afrikába irányították volna őket. Lukasenko akkor is súlyos vádakkal illette Moszkvát. Helyi ellenzéki forrásokból úgy tudni – amelyek a hatalom vonalai mögött is rendelkeznek kapcsolatokkal –, hogy Lukasenko most is Moszkvát akarta volna felhasználni: állítólag készült egy elnöki bejátszás, amelyben Lukasenko azt állította, hogy orosz forrásból értesültek a gép elleni terrorista akcióról. Ez azonban nem került adásba, mert a Kreml még előtte értesült a tervről.

Ez nem lenne meglepő, elvégre a belarusz állami sajtót az utóbbi időben közvetlen irányításuk alá vonták orosz tanácsadók. Így lett végül szerdára az orosz forrásból svájci forrás, amiről Lukasenko azon az ülésen beszélt, amelyen egyébként a Moszkva által szorgalmazott alkotmányreformról kellett volna. Ez az elnök hatalmát gyengítené, és úgy szerelné le Lukasenkót, hogy Moszkva ne veszítse el a befolyását. A terv azonban megvalósulásával is megbolygatná Belaruszt, és bizonytalanabbá teszi az orosz dominanciát, ezért a Kreml egyelőre kitart a nem is mindig kényelmes, de kiszámítható Lukasenko mellett. A belarusz feszültség fennmaradásával azonban egyre aktuálisabb Moszkvában is a Lukasenko utáni idők megtervezése.

Lukasenko pénteken Putyinnal találkozik, kérdés, hogy mit tud ajánlani az orosz elnöknek. Az ellenzék attól tart, hogy az ország függetlenségének feladása terítéken van, ám ez az aggodalom régóta érvényes. Egyelőre mégsem mélyült el annyira, ahogyan azt az elmúlt 15 évben a Kreml remélte, és amennyire attól az ellenzék félt. Ez most felmerülhet, mostanra viszont nem biztos, hogy a Kremlnek elég garanciát tud adni Lukasenko arra, hogy meg is tudja valósítani a 9,5 milliós Belarusz a többség által elutasított teljes integrációt, még ha erre esetleg ígéretet is tenne.

Igaz, a legfontosabbat így is teljesítette Lukasenko: sosem merült fel az euroatlanti integráció, Belarusz továbbra is a Független Államok Közösségének és az Oroszországgal közös Szövetségi Államnak a része, közös a határvédelem, szoros a katonai együttműködés, két orosz katonai bázis is van az országban, és tervben van egy harmadik. A Telexnek nyilatkozó ellenzéki szerint ezt egy esetleges új vezetés sem rúgná fel, de itt meghúzná a határokat az együttműködésben.

Moszkva egyelőre kiáll Lukasenko mellett

Az orosz reakciók íve jelezte, hogy a Kreml kiáll Lukasenko mellett, de vannak fenntartásai: Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője hétfőn még arról beszélt, hogy a Kreml nem kommentálja az ügyet, a nemzetközi légügyi hatóságoknak kell megállapítaniuk, hogy Belarusz betartotta-e a szabályokat. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter aztán azt mondta, hogy Minszk teljességgel indokoltan lépett.

„Ami megdöbbentő, hogy a Nyugat a belarusz légtérben történt incidenst megdöbbentőnek nevezi” – írta Marija Zaharova, a külügyminisztérium szóvivője, aki képmutatással vádolta a nyugati országokat, felemlegetve, hogy Evo Morales bolíviai elnök gépét 2013-ban leszállították Bécsben, amikor az amerikai hatóságok Edward Snowdent sejtették a fedélzeten, míg 2016-ban egy belarusz gépnek kellett visszatérnie Kijevbe felszállás után, mert a hatóságok őrizetbe vették az egyik utast.

Ez a kiállás erősíthette Dominic Raab brit külügyminiszter felvetését, amely szerint Oroszország is támogathatta a műveletet. „Nehéz elképzelni, hogy ilyen lépést megtehettek volna a moszkvai vezetés hallgatólagos beleegyezése nélkül” – mondta a Reuters szerint. Szerdán Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is arról beszélt, határozottan nem gondolja, hogy a Kreml csak tétlen szemlélője volt a történteknek.

Lukasenko tart Biden és Putyin találkozójától

Csakhogy Lukasenko egyáltalán nem lehet biztos benne, hogy pénteken célt ér Szocsiban Putyinnál, és megfelelő mennyiségű hitelhez és politikai támogatáshoz jut. Éppen ezért a belarusz állami médiumok udvari elemzői már felvetették, hogy Putyinnak talán nem kellene találkoznia az amerikai elnökkel (viszont szerdán közben azt is bedobta, hogy Biden és Putyin Minszkben vitathatná meg a belarusz helyzetet). Ez azt jelzi, hogy Lukasenko attól tart, hogy valamiféle alkualappá válik Biden és Putyin között. Például bebiztosítaná az Északi Áramlat 2 gázvezetéket a szankciók ellen Lukasenko eltávolításával a hatalomból.

„Nyilván ez azt jelentené, hogy Moszkva egy számára kedvező, irányított folyamat végén cserélné le Lukasenkót. De ehhez oroszbarát pártot kell létrehozni, amellyel szemben létrejönnek az EU-párti erők, ami legalább valódi politikai vitát indíthatna el a társadalomban, ellentétben azzal az őrülettel, ami Lukasenko alatt van” – mondta Jevgenyij Medvegyev, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy Moszkva Lukasenko mellé állna.

„Oroszország nemrég levette Tyihanovszkaját a körözési listájáról” – hozott egy példát arra, hogy mennyire bizonytalan Lukasenko moszkvai támasza. Ez ugyan lehet egy rövid távú taktika része, hogy Lukasenkót még engedékenyebbé tegye Moszkva, ám Medvegyev szerint nagyon hamar újabb erőre kaphat a tavalyi tiltakozási hullám, ami oda is vezethet, hogy Moszkva akkor is kénytelen lesz elengedni Lukasenko kezét, ha még nincs meg a biztos forgatókönyve a leváltására.