Putyinnak megfelel a barátságtalan viszony, csak az EU vegyen elég földgázt

Bár az Európai Unió igen büszke arra, hogy diplomáciai úton milyen jól tud manőverezni a globális szereplők között, Josep Borrellnek, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének február eleji moszkvai látogatása nem ezt bizonyította. Többen előzetesen óva intették attól Borrellt, hogy az Alekszej Navalnij elleni bírósági ítélet utáni napokban Moszkvába menjen, mégis odautazott, hogy személyesen is elítélje az ellenzéki vezetővel szembeni lépéseket, de látszólag nem készült különösebben feszült találkozóra. A Kreml azonban mindent megtett, hogy Borrell a lehető legkellemetlenebb helyzetbe kerüljön látogatása alatt.

Az orosz külügyminiszter a közös sajtótájékoztatójukon egyes vélemények szerint szinte felmosta a padlót Borrellel, aki csak tétlenül állt, miközben Szergej Lavrov „megbízhatatlan partnernek” minősítette az EU-t, és „hazugságnak” nevezte Navalnij megmérgezését. Borrell a sajtótájékoztató után, egy munkaebéd közben tudta meg – ezt viszont nem a külügyminisztertől, hanem egy Twitter-bejegyzésből – azt is, hogy a látogatására időzítve Oroszország három uniós diplomatát is kiutasított.

Az egész miatt Borrellnek múlt héten újra meg kellett jelennie az Európai Parlament előtt, miközben több EP-képviselő is a lemondását követelte Ursula von der Leyennél, az Európai Bizottság elnökénél, aki azonban más uniós vezetőkhöz hasonlóan kiállt a főképviselő mellett. A Politico szerint mindenesetre a katasztrofálisan sikerült moszkvai út után többen is úgy vélték, ez újabb példája annak, hogy Borrell nem tud elég keményen fellépni az EU geopolitikai riválisaival szemben: tavaly áprilisban már bekérette magához az Európai Parlament egy Kínáról szóló felpuhított jelentés miatt, idén januárban pedig amiatt bírálták a főképviselőt, mert nem a „jogállamiság és az emberi jogok” miatti aggodalmát fejezte ki a török külügyminiszterrel folytatott találkozóján, hanem „általánosságban a törökországi helyzet miatt”.

Miközben Borrell a múlt héten újabb EU-s szankciókról beszélt Navalnij ügye miatt, a Kreml Lavrov pénteki nyilatkozatával fejelte még meg a látogatás alatti fellépését. Eszerint Oroszország kész akár arra is, hogy megszakítsa a kapcsolatait az EU-val. Igaz, ezen később a külügyminisztérium finomított: eszerint a miniszter úgy értette, hogy ha Brüsszel akarna szakítani, arra Oroszország felkészült. Az orosz vezetés ezzel végső soron még Joe Biden amerikai elnöknek is üzent, de többek között befelé akar erőt sugározni a nyers diplomáciával, ha már nyugati kapcsolatain úgysem javíthat. Közben Vlagyimir Putyin elnöknek az a lényeg, hogy a gázexport zavartalan legyen, ezt pedig láthatóan a diplomáciai gyomrosok sem rengették meg.

Lavrov szokatlanul élesen fogalmazott

Habár ez lehetett volna a február 5-i látogatás egyik lényegi pontja, Borrellnek arról le kellett mondania, hogy meglátogassa Navalnijt, akit az EU diplomatájának látogatása előtt három nappal ítéltek három és fél év letöltendő börtönbüntetésre (amiből két év nyolc hónapot kellene börtönben töltenie, figyelembe véve korábbi otthoni házi őrizetét). Az ellenzéki vezető még januárban tért vissza hazájába Berlinből, ahol a novicsokos mérgezése miatt kezelték egy kórházban. A moszkvai repülőtéren rögtön őrizetbe vették. Navalnij azt állítja, hogy maga Putyin rendelte meg a mérgezést, oknyomozása során pedig az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik embere akaratlanul részletesen is beszámolt neki arról, hogyan csempészték az idegmérget az alsónadrágjába.

Borellnek azért sem volt alkalma találkozni Navalnijjal, mert épp akkor az ellenzéki politikust egy újabb per miatt megint bíróságra szállították, erről itt írtunk bővebben.

A Lavrovval közös sajtótájékoztatón Borrell megdicsérte a Szputnyik V vakcinát – amelyet az EU-ból egyelőre csak Magyarország engedélyezett, az Európai Gyógyszerügynökség még nem, sőt, még az oltóanyag kérelme sem futott be hozzájuk –, és általánosságban beszélt az EU és Oroszország terhelt kapcsolatáról. Navalnijt ugyan megemlítette, de aztán az EU-t érő becsmérlő kijelentésekre nem találta a szavakat, és mintha nem is kereste volna. „Bár teljes mértékben tiszteletben tartjuk az oroszok szuverenitását, az Európai Unió a közös jövőnk kulcskérdésének tekinti a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a civil társadalommal és a politikai szabadsággal kapcsolatos kérdéseket” – jelentette ki. Elmondta Lavrovnak, hogy az EU Navalnij szabadon bocsátását és mérgezési ügyének pártatlan kivizsgálását követeli.

Erre Lavrov a diplomáciában szokatlanul élesen bírálta az EU álláspontját:

„Lassan kezdjük megszokni, hogy az Európai Unió egyoldalú és törvénytelen korlátozásokat próbál bevezetni, ebben a szakaszban pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy az Európai Unió egy megbízhatatlan partner.”

Lavrov mindezt egy olyan politikussal játszotta végig, aki épp a párbeszéd mellett állt ki. A körülmények ellenére ragaszkodott a moszkvai útjához – 2019-es kinevezése óta ez volt az első látogatása, elődje még 2017-ben járt utoljára Oroszországban. A találkozó előtt több európai lap, köztük az osztrák Standard is közölte a főképviselő esszéjét arról, hogy „nyílt eszmecserére van szükség” Oroszországgal a kapcsolatainkról. „Pontosan ez a diplomácia jelentése és értelme: megbeszéljük egymással a közös ügyeinket, közvetítjük egymás között az üzeneteket, és megpróbáljuk megtalálni a közös hangot” – írta.

Lavrov célja nyilván nem a közös hang megtalálása volt, Borrellt ugyanis a találkozó utáni péntek reggeli sajtótájékoztatón igen gyorsan zavarba hozta az orosz propagandagépezet. Az állami Szputnyik hírügynökség arról tett fel egy kérdést a főképviselőnek, mit gondol az Egyesült Államok embargójáról Kuba ellen:

„Ami Kubát illeti, kissé meg vagyok lepődve, nem számítottam arra, hogy Kubáról fogok beszélni itt Moszkvában. Tudja, hogy az Európai Unió elutasítja az Egyesült Államok embargóját Kubával szemben, és ezt továbbra is kifejezzük az új amerikai kormányzat felé. Arra számítunk, hogy az új adminisztráció felülvizsgálja az álláspontját Kuba esetében”

– mondta Borrell.

Az EUObserver kiemeli, hogy ezzel a válasszal Borrellnak az EU legfontosabb szövetségeséről, az Egyesült Államokról sikerült rosszat mondania, miközben Joe Biden elnökkel már a kapcsolatok javítása van napirenden Donald Trump távozása után. A magas labdát le is csapta Lavrov, aki szerint míg Kubával szemben a főképviselő ellenzi a szankciókat, Oroszország ellen „egyoldalú és illegitim korlátozásokat” vezetett be a Krím félsziget annektálása miatt, és el kellene kerülni az embargók, blokádok alkalmazását. Ehhez képest Borrell a sajtótájékoztatóról levonulva még próbált kedélyesen odaszólni a külügyminiszternek.

Időzített megalázás lehetett a moszkvai út

Lavrov üzenetének azonban nyomatékot adott az is, hogy még aznap három uniós diplomatát, Németország, Lengyelország és Svédország egy-egy külügyi munkatársát is kiutasították Oroszországból. A Süddeutsche Zeitung szerint nem véletlenül érintette a Kreml kitiltási hulláma ezt a három országot: Navalnijt Németországban kezelték a mérgezéses merénylet után, Lengyelország az egyik legkritikusabb hang a Kremllel szemben az Európai Unióban, Svédország pedig most tölti be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökségét.

A három tisztviselőt azzal vádolta meg Oroszország, hogy részt vettek a Navalnijért rendezett illegális tüntetéseken – holott mindhárom állam azt írta, diplomatáik csak megfigyelték a demonstrációkat, ez pedig a nemzetközi jog szerint beletartozik a diplomáciai személyzet feladatkörébe. Valószínűleg azzal is példát akartak statuálni, hogy nem csendben utasították ki a diplomatákat, hanem neveik és fotóik végigfutottak a Kreml propagandagépezetén, a rendőrség térfigyelő kamerás felvételeit pedig az orosz tévék esti híradóiban is bemutatták, írja a Spiegel.

Az egész időzítése pláne váratlanul érte Borrellt: a moszkvai látogatása közepén, egy munkaebéd során értesítette munkatársa arról, hogy az orosz külügy Twitteren jelentette be a három diplomata kiutasítását. Mivel a Navalnij melletti tüntetések még január végén voltak, így a Spiegel szerint valószínűleg kifejezetten Borrell látogatásának idejére időzítette a Kreml a kiutasítást – ezzel ugyanis sikerült a főképviselőt kellemetlen helyzetbe hozni, és megmutatni neki, hogy ő sem kívánatos személy Moszkvában. Borrell magyarázatot követelt és a döntés visszavonását kérte, de a Politico szerint egyiket sem kapta meg.

Ezek után különösen furcsán hatottak Lavrov szavai: „Remélem, hogy a hamarosan lezajló stratégiai felülvizsgálat az Európai Unió legfőbb érdekeire fog összpontosítani, és ezek a tárgyalások elősegítik majd kapcsolataink konstruktívabbá tételét” – mondta az Európai Tanács március végére tervezett ülésére utalva.

Borrell nem látta jönni

Borell mintha nem készült volna fel az orosz diplomáciát tizenhét éve irányító Lavrovból. „Ahogy arra számítani lehetett, Lavrov fölényesen lejátszotta Borrellt. Focis hasonlattal élve, Lavrov egymás után lőtte a gólokat, (…) Borrell pedig egyet sem tudott kivédeni. Semmi védekezés, semmi támadás” – mondta név nélkül egy uniós diplomata a Politicónak. Egy másik, szintén név nélkül arról beszélt, Borrellt „sok kérdés érte felkészületlenül. Ezt pedig Lavrov sajnos a saját szabályai szerint ki is játszotta.”

„A pénteki találkozó utáni sajtótájékoztató egy lecke volt a szemtelenségből és a kudarcból. Borrell időnként úgy nézett ki, mint egy sarokba szorított, rosszul felkészült kisdiák. Lavrov pedig híres arról, hogy alig hagy teret a tárgyalópartnereinek – ezúttal viszont sikerült elvennie Borrelltől még a politikai méltóságát is”

– írta a látogatásról Christian Trippe, a Deutsche Welle kelet-európai részlegének vezetője.

Nemcsak újságírók, hanem európai politikusok is botrányosnak minősítették a pénteki eseményeket, és egy petícióban 81 európai parlamenti képviselő követelte a főképviselő lemondását, mert szerintük a „megalázó” moszkvai események megmutatták, hogy Borrell „nem tudta megvédeni az Európai Unió értékeit és érdekeit”, közben pedig károkat okozott az EU hírnevének.

Az ügyet a plenáris ülésen is elővették múlt kedden az Európai Parlamentben. „Elfogadhatatlan, hogy állva hagyta azt a kijelentést, miszerint az Európai Unió nem egy megbízható partner. Csak azt mondhatom, hogy szükségünk van valakire, aki súlyt és hangot ad nekünk a külpolitikában” – mondta az ülésen Angelika Niebler, az Európai Néppárt német delegációjának alelnöke. „Nem is számítottak arra, hogy Lavrov majd megtámadja az EU-t?” – kérdezte az ülésen Michael Gahler, szintén konzervatív német EP-képviselő. Szerinte számon kellett volna kérni Oroszország külpolitikai aktivitását, és visszautasítani Lavrov kritikáját: „Oroszország az agresszor Ukrajnában ás máshol, nem mi. Orosz hatóságok öltek meg embereket a hazájukban és máshol, nem mi. Oroszország biztosítja a diktátorok hatalmát, nem mi.”

A válasz egyértelmű: nem akarnak együttműködni

Ursula von der Leyen viszont teljes támogatásáról biztosította a külügyi szolgálat 73 éves vezetőjét, ahogy több uniós vezető politikus is. Eric Mamer bizottsági szóvivő úgy fogalmazott, hogy Borrell elsősorban diplomata, akinek „a sajtótájékoztatók nem a vitákról vagy a konfrontációkról szólnak”. Az EP-képviselők közül is voltak, akik kiálltak a keddi ülésen a főképviselő mellett. Iratxe García, a szocialista EP-frakció spanyol vezetője bátornak nevezte, hogy Borrell személyesen is átadta az EU üzenetét, amiben elítélték Navalnij bebörtönzését és hangsúlyozta az emberi jogi aggályokat Lavrov felé.

Kedden pedig maga Josep Borrell is felszólalt Brüsszelben. Bár elismerte, hogy „nyilvánvaló kockázatot vállalt” a találkozóval, de személyesen akarta átadni a Navalnij-ügy miatti bírálatát. Szerinte helyes döntés volt a moszkvai látogatás, és bár a sajtótájékoztatónak másképp kellett volna lezajlania, de ő ezt „nem tekintette bokszmeccsnek”. Borrell az Euractiv szerint arról is beszélt, hogy a márciusi uniós csúcsértekezlet előtt meg akarta vizsgálni, érdekelt-e a Kreml az orosz-EU-viszony javításában: „A válasz egyértelmű volt: nem, nem az”. Borrell szerint így az utazással elérték a kívánt célt, hiszen kiderült: a Kreml nem érdekelt semmilyen partnerség folytatásában az EU-val, ha szóba kerülnek az emberi jogok is.

Más kérdés, hogy viszonylag szokatlan, hogy az EU vezető diplomatája a saját megaláztatásán keresztül akarja bizonyítani igazát. Az sem világos, kit kellett győzködnie és miért előnyös, ha bebizonyítja, hogy ha Oroszország nem akar békülni, akkor az EU nem tud mit tenni. Ezt igazolni látszik a kontinens biztonsági helyzete is, amely a hidegháború után harminc évvel újra Washington és Moszkva viszonyának függvénye, annak ellenére, hogy Oroszország már nem szuperhatalom.

A hétvégi események után mindenesetre a fődiplomata újabb uniós szankciókat lengetett be Oroszország ellen Navalnij megmérgezése miatt. „A tagállamoknak kell dönteniük a következő lépésről, de igen, ez tartalmazhat szankciókat is” – mondta Borrell. Szerinte a kialakult feszültségek miatt az egész EU-n növekszik a nyomás a határozottabb fellépés irányába, az orosz kormány ugyanis „aggasztóan autoriter útra lépett”. Szerinte az orosz hatóságok meg akarják osztani az európai politikusokat. „Ez egyértelmű cél is volt számukra a látogatásom során. Nem szabad beleesnünk ilyen szintű hibákba.”

De miért jó Moszkvának, ha nem jó?

Oroszországnak valóban érdeke lehet az uniós politika megosztása: a Spiegel arról ír, hogy a Kremlnek lépnie kellett valamit, mielőtt teljesen ráégne a Navalnij-ügy. Már nemcsak az Európa Tanács vagy az EBESZ foglalkozik a témával, de a G7 csoport is elítélte az ellenzéki aktivista elzárását és a tüntetők letartóztatását.

Mivel az ügy Oroszország szuverenitásáról és legitimitásáról is szól, ezért Moszkvának ellentámadást kellett indítania – akár a nemzetközi jog és a diplomáciai hagyományok felrúgásával, hiszen ezen a téren nincs sok vesztenivalója, nem félnek a szankcióktól, írja a lap. Ha egy ilyen ellentámadásban sérülnek a kapcsolatok Németországgal és az EU más tagállamaival, az mindössze járulékos kár. Azt viszont a Spiegel is megemlíti, hogy ezeket a lépéseket a Kreml most tavasszal még könnyebben megengedheti magának, mint ősszel, amikor Angela Merkel német kancellár távozik a posztjáról.

A 21 éve, a formális 2008-2012-es kormányfői kitérőtől eltekintve folyamatosan Oroszország élén álló Putyinnak legsúlyosabb gondja, hogy az ország gazdasági erejét továbbra is a földgáz- és a kőolajexport adja, aminek ára alig harmada a tíz évvel korábbi csúcsnak, és nincs rá esély, hogy belátható időn belül növekedésnek induljon. A gazdasági nehézségek, a társadalom elöregedése miatt elkerülhetetlen nyugdíjreform is nehezen kezelhető probléma, miközben a 68 éves Putyinnak saját utódlására is gondolni kell, egy olyan politikai térben, amelyben 20 év alatt kialakította leválthatatlanságának feltételeit. Népszerűsége csökken, ráadásul Navalnijtól a Kreml annyira tartott, hogy épp most teszi az ellenzék megfellebbezhetetlen vezetőjévé.

Putyin népszerűsége 2014 előtt szintén gazdasági nehézségek miatt ereszkedőben volt, akkor a Krím annexiójával sikerült visszatornászni 80 százalék fölé. Most, ha nem is háborúval, de az EU-val látványosan tovább élezett konfliktussal mintha hasonló célja lenne: politikai téren erőt mutatni, az orosz történelemszemlélettől nem idegen „egyedül vagyunk érzést” erősíteni, és megnehezíteni, hogy valaki – például Navalnij – növelje tekintélyét azzal, hogy kivívja a Nyugat szimpátiáját.

Azt úgysem remélheti Oroszország, hogy a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatása miatt bevezetett, hadiipari kapcsolatokat, orosz cégekkel való együttműködéseket korlátozó nemzetközi szankciókat felszámolnák. Az pedig nem sokat jelent, ha a személyre szabott szankciók listáját esetleg tovább bővítik. A megszűnt, korábban évente kétszer tartott EU-Oroszország-csúcstalálkozók és egyéb közös fórumok felújításától pedig a Kreml nem várt sokat, így jobb most úgy tenni, mintha a helyzet Oroszország saját döntéséből alakult volna így. Ehhez illeszkedik Lavrov pénteki nyilatkozata a kapcsolatok megszakításának lehetőségéről.

Eközben azonban Oroszország erősen rá van utalva földgázexportja révén az EU-ra.

Az alternatív piac kiépítése kevéssé halad, Kínáért a Pekingtől gazdaságilag egyre inkább függő posztszovjet közép-ázsiai gázexportőrökkel is versenyeznie kell, így nem égethet fel minden hidat.

Egyelőre azonban jól számolt azzal, hogy a diplomáciai gyomrosok kiosztása nem rengeti meg a legfontosabb gazdasági partnerrel fenntartott kapcsolatokat a legfontosabb területen: a Lavrov és Borrell találkozója után egy nappal adott interjújában Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnök arról beszélt, hogy az Északi Áramlat 2 gázvezeték építése nem állhat le. „Az energetikai kapcsolatok jelentik szinte az utolsó hidat Oroszország és Európa között. (…) Szerintem a hidak megtörése nem az erő jele. Mégis hogyan befolyásolhatnánk a számunkra elfogadhatatlan helyzeteket, ha még az utolsó kapcsolatokat is megszakítjuk?” Kötelezően ugyan elmondta, hogy Navalnijt azonnal és feltételek nélkül szabadon kell engednie az orosz hatóságoknak, de látszik, hogy az energetikai kapcsolat mindent felülír, egyelőre.

Az idő azonban e tekintetben nem Oroszországnak dolgozik: a földgáz és kőolaj felhasználásának visszaszorítása már mindenütt kitűzött cél a klímaváltozás veszélyének csökkentése érdekében, ez azonban független attól, hogy a Kreml jóban van-e Brüsszellel vagy sem.