Mit várhat a Biden-elnökségtől Amerika és a világ?

2020. november 08. – 14:00

frissítve

Mit várhat a Biden-elnökségtől Amerika és a világ?
Los Angelesben ünneplik Joe Biden győzelmét az amerikai elnökválasztáson – Fotó: Apu Gomes / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Az amerikai elnökválasztást Donald Trumppal szemben szombaton megnyerő Joe Biden nem könnyű helyzetben veszi majd át az Egyesült Államok vezetését január 20-i beiktatása után, hiszen a koronavírus-világjárvány közepén, egy komoly gazdasági válságot és az elmúlt években szélsőségesen polarizálttá vált társadalmat megörökölve költözhet be a Fehér Házba.

Szombat esti győzelmi beszédének egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy egyesíteni, nem megosztani akar, és minden amerikaiért dolgozni fog, ehhez pedig a republikánusoknak is megüzente, hogy együttműködésre törekszik. Azonban a kongresszusi demokraták gyengébb szereplése a keddi választásokon azt is jelenti, hogy a szenátusban a republikánusok rettentő nehézzé tehetik több, de különösen gazdasági területen tervei megvalósítását.

A külpolitikában azonban biztosan komoly szemléletváltás jöhet, amiben újra fontossá válhatnak az USA szemében a nemzetközi szervezetek és szerződések. Ahogy pedig Biden az amerikai politikában eltöltött hosszú évtizedek tapasztalatait a belpolitikai színtéren pártokon átívelő alkukkal próbálja majd meg kamatoztatni, úgy nemzetközi szinten is fontos lehet a korábban kialakított kapcsolatrendszere.

(Az amerikai elnökválasztásról szóló percről percre közvetítésünket ide kattintva olvashatja!)

Már hétfőn elkezdik tervezni a járványkezelést

Biden szombat esti beszédében is külön kiemelte, hogy az első és legfontosabb feladatának a koronavírus-járvány kezelését tekinti. „Csak így térhetünk vissza az életünkhöz” – mondta. 126 742 új koronavírus-fertőzöttet regisztráltak szombaton, ezzel sorozatban negyedik napja dőlt meg a napi rekord az Egyesült Államokban, ahol most már összesen 9,8 millióan kapták el a koronavírust, és közvetlenül ezzel összefüggésben 237 ezren vesztették életüket.

A megválasztott elnök azt mondta, hogy hétfőn kinevez vezető tudósokból és szakértőkből egy tanácsadó stábot, akik az átmeneti időszakban segítenek a terveket olyan formába önteni, hogy 2021. január 20-án, a beiktatása után azonnal neki tudjanak kezdeni a munkának. Ez azért is üzenetértékű, mert a kampány alatt a tévévitákon is azzal támadta az ezzel ellentétes adatok ellenére a járvány visszaszorulásáról beszélő Trumpot, hogy a republikánus elnöknek nincs terve a megoldásra.

Biden a kampányban arról beszélt, hogy kiszélesítené a tesztelést, ennek keretében több gyorstesztet is végeznének, és a BBC szerint 100 ezer ember ráállításával országos kontaktkutató programot hozna létre. Könnyen lehet, hogy egyes államokat már zavarni is fog a szövetségi kormány tervezett aktivitása, de Biden az eddigiekhez képest világosabb irányvonalakat fogalmazna meg az egész országra nézve. Minden államban legalább tíz tesztközpontot állítana fel, és erősebb koordinációt szorgalmaz a tagállamok között.

Jelentős állami költekezéssel lendítené fel a gazdaságot

A járvány durván megdöntötte a gazdaságot. Az Egyesült Államok 2020 második negyedévében története legsúlyosabb gazdasági visszaesését élte át, és a kilábalás üteme meglehetősen lassú, noha a 3. negyedévben jelentősen nőtt az aktivitás, de még messze nem jár ott, ahol a járvány előtt volt. Mint korábban írtuk, a CNN összesítése szerint ma az amerikai gazdaság a járvány előtti érték 83 százalékán pörög, a háztartások fogyasztása 3-4 százalékkal alacsonyabb, mint januárban volt, az éttermek látogatottsága megfeleződött, a mozik bevételei megtizedelődtek, a belföldi utazások száma harmadára csökkent.

Rengetegen vesztették el a munkájukat, és noha az áprilisi 14,7 százalékos munkanélküliség óta javultak a foglalkoztatottsági mutatók, még mindig 10 millióval kevesebb embernek van munkája, mint a járvány előtt.

Biden gazdaságélénkítő programja jelentős állami költekezésen alapul, amit a republikánusok felelőtlen pénzszórásnak tartottak, de októberi felmérések szerint népszerű volt a választók körében. Biden kiszélesítené a cégeknek nyújtott hitellehetőségeket, vissza nem térítendő támogatásokat nyújtana, növelné a családoknak járó segélyeket, vagy éppen finanszíroznák a járvány miatt munkanélkülivé válók egészségbiztosítását.

Joe Biden a győzelmi beszéde után a delaware-i Wilmingtonban
Fotó: Jim Watson / POOL / AFP

Miközben pedig nagyszabású adóemelést hirdetett a vállalati szektornak, és a leggazdagabb magánszemélyeknek – az évi 400 ezer dollárnál (kb. 121 millió forintnál) többet keresőknek, vagyis a háztartások 1,8 százalékának -, többet visszavonna a Trump alatt bevezetett adócsökkentések közül. A több államban a demokraták fontos bázisának számító munkásoknak a szövetségi minimálbér megemelésével kedvezne.

Zöld program és visszalépés a párizsi klímaegyezménybe

300 milliárd dollár értékben fektetne be a szövetségi kormány amerikai gyártású termékekbe, szolgáltatásokba, kutatásba és technológiába, 2000 milliárd dollárt pedig zöld energiába. Biden azt akarja elérni, hogy az Egyesült Államok 2050-re karbonsemleges legyen. Azt is kijelentette, hogy visszalépne a párizsi klímaegyezménybe, amit hivatalosan pont a választás utáni napon hagyott el az Egyesült Államok. A többi nagy kibocsátóval, például Kínával is betartatná a vállalásait.

Kiszélesítené Barack Obama exelnök a biztosítottak számának növelését célzó egészségbiztosítási reformját, az Obamacare-t, és az úgynevezett public optionnel egy, a piaci cégekkel versengő állami biztosítót hozna létre. A becslések szerint 10 év alatt 2,25 ezer milliárd dollárba kerülő terveivel az amerikaiak 97 százalékát fedné le valamilyen formában, miközben most még tízmilliók vannak a rendszeren kívül (az amerikai egészségügyről itt írtunk részletesen). Az egészségügy kérdése hamar előtérbe kerülhet ciklusa elején, hiszen a konzervatívok által elvi alapon egy évtizede támadott és perelt Obamacare ügye megint a legfelsőbb bíróság elé kerül. Ott a republikánus szenátus által egy héttel a választások előtt jóváhagyott Amy Coney Barrettel már 6-3-as többségben vannak a konzervatív bírák.

Eltörölné Trump bevándorlásügyi intézkedéseit

A George Floyd halála után kezdődött tüntetésekre reagálva azt mondta, hogy szerinte intézményesült a rasszizmus az Egyesült Államokban, ami ellen többek között széleskörű gazdasági és szociális programokkal is fellépne a kisebbségek érdekében. A rendőrségtől nem vonna el forrásokat, de azokat különböző szabályok betartásához kötné. A büntetőjogi reform esetében Biden csökkentené a bebörtönzések idejét, arra sarkallná az államokat, hogy töröljék el a kötelező minimum büntetési tételeket, dekriminalizálják a marihuánát, vagy például véget vetne a halálbüntetésnek. Ezek nagy része egyébként nem elnöki hatáskör önmagában.

Azt ígérte, hogy az első 100 napjában felszámolná Trumpnak azokat az intézkedéseit, amikkel elválasztják egymástól a gyerekeket és a szüleiket az amerikai-mexikói határon. A több, muszlim többségű országra Trump által kivetett beutazási tilalmat is eltörölné. Védelmet ígért azoknak az illegálisan az Egyesült Államokba hozott gyerekeknek, akik még Obama alatt kaptak tartózkodási engedélyt. Az utolsó elnökjelölti tévévitán arra is ígéretet tett, hogy a kongresszus elé fogja vinni a javaslatát, mely 11 millió iratokkal nem rendelkező bevándorlónak adná meg a lehetőséget az állampolgárság megszerzésére, hogy az országban maradhassanak.

Rengeteg minden a szenátuson múlik

Csakhogy az amerikai elnökök belföldi mozgástere meglehetősen korlátozott, nagyívű terveiket tekintve szoros együttműködésre vannak kényszerítve a törvényhozással, így Biden tervei nagyban függnek a kongresszusi erőviszonyoktól. És bár a képviselőházban veszteségek árán, de sikerült megőrizniük a demokratáknak a 2018-ban megszerzett többségüket, a republikánusoknak nagy esélyük van arra, hogy szűken megtartják többségüket a szenátusban (ennek esélyeiről itt írtunk részletesen).

Várhatóan a két georgiai szenátusi választás január eleji második fordulója fogja eldönteni, hogy elérik-e az 50 főt a 100 fős felsőházban a demokraták (és a velük együtt szavazó két független). Ebben az esetben a szavazategyenlőséget a szenátus kvázi elnökének számító alelnök, vagyis ebben az esetben Kamala Harris oldaná fel. Ilyenre egyébként utoljára George W. Bush első ciklusa alatt volt példa, és ebben az esetben sem egyszerű átvinni a javaslatokat, a mérsékeltnek számító Bidenen például minden bizonnyal lesz nyomás a Demokrata Párt balszárnyáról is. Vasárnap az egyik legismertebb progresszív képviselőnő, Alexandria Ocasio-Cortez szóvá is tette, hogy szerinte nem karol fel a párt eléggé progresszív ügyeket.

Ha viszont a republikánusok megtartják szűken a többségüket, az azt jelentheti, hogy képesek lesznek megtorpedózni a törvényeket. Mitch McConnell vezetésével pedig a szenátusi republikánusok Obama első ciklusa alatt már kisebbségben is hatékonyan próbálták blokkolni a törvényeket, végül pedig a második ciklusa végére a republikánusok felsőházi többsége mellett Obama rendre elnöki rendeletekre támaszkodott – amiket azonban sokkal könnyebben rúgott fel hivatalba lépése után Donald Trump.

Ráadásul a szenátusban az elnökválasztás küszöbén a legfelsőbb bíróság összetételében kialakított 6-3-as konzervatív többség azt vetíti előre, hogy Bidennek még az elnöki rendeleteit is féltenie kell az alkotmányos kifogásoktól.

Azonban Bident sok évtizedes szenátori múltja – 1972-től volt 2008-ig a szenátusban – és alelnöki tapasztalata miatt sokan alkalmasnak tartják arra, hogy akár McConnellel, a republikánus szenátusi többség még amerikai szinten is elképesztően intrikus és megosztó vezetőjével is szót értsen bizonyos kérdésekben. Erre is utalt Biden a győzelmi beszédében, amikor azt mondta, hogy szerinte csak döntés kérdése, hogy együtt dolgoznak-e.

Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője, miután újraválasztották kedden Kentucky államban
Fotó: Jon Cherry / Getty Images North America / Getty Images via AFP

Viszont azok a republikánus szenátorok, akik időnként átszavaznak, a nagy állami költekezést nem valószínű, hogy támogatják, ezért különösen gazdasági vonalon lehetnek nagy csaták. De Biden leendő kormányának tagjainak kinevezései sem lesznek egyszerű menetek, ha a republikánusok keresztbe fekszenek. A másik oldalról az együttműködésre való hajlandóság persze nagyban függ attól, mi lesz az elmúlt négy évben Trump mögé a legmeredekebb ügyekben is készségesen beálló Republikánus Párttal. A Vox emlékeztet rá, hogy 2022-ben például 21 republikánus, és csak 13 demokrata szenátornak kell megvédenie székét a félidős választásokon, vagyis lehetnek olyanok, akik nem akarnának belemenni egy konstans obstrukcióba.

Régi-új elvek, azonos problémák a külpolitikában

Az eddigiekhez képest Bidennek jóval nagyobb mozgástere lehet azonban a külpolitika területén. A legfőbb külső kihívás természetesen Kína marad, ahol inkább a taktikában várhatók változások, mint a tartalmat illetően, miután

Donald Trump temperamentuma és etnonacionalista felhangoktól sem mentes retorikája az utóbbi években háttérbe szorította azt a tényt, hogy a Kínával szembeni feszültségek legtöbb forrása nem személyesen hozzá köthető.

Számos vitás ügy megelőzte színre lépését. Például a Huawei terjeszkedésének potenciális biztonsági vetületei, vagy a kínai gazdaság amerikai cégek előtti zártsága és a feltörekvő kínai cégek amerikai szemmel nézve tisztességtelen támogatása már Barack Obama elnöksége (és egyúttal Joe Biden alelnöksége) alatt is téma volt Washingtonban. Ahogy Trump miatt a sajtó gyakran elfeledkezett arról is, hogy a kapcsolatok romlása nem az egyik fél egyoldalú döntése volt, a kínai külpolitika magatartása ugyanúgy nagyot változott az utóbbi évtizedben. (A kínai-amerikai feszültségek rendszerszintű okait magyarázó politológiai elméletekről nemrég hosszabban is írtunk.)

Emiatt elemzők szerint bár Joe Biden megválasztásával a két ország konfliktusa csillapodhat, vagy legalábbis vitáikat kiszámíthatóbb módon, intézményi keretek között vívják majd meg. A Kínával szembeni gazdasági feszültségek viszont nem fognak eltűnni, hiszen ezek mögött a két ország gazdasági rendszerének és ideológiai alapvetéseinek szögesen ellentétes mivolta áll.

Ezt jelzi, hogy a volt alelnök korábban súlyos kihívásnak nevezte Kína megerősödését, és azok hatékonytalansága miatt (nem pedig elvi alapon) bírálta Trump Kínával szembeni lépéseit. Trumpénál célzottabb és hatékonyabb gazdasági ellenlépéseket, valamint az Egyesült Államok ázsiai szövetségeinek és csendes-óceáni katonai jelenlétének erősítését ígérte. Donald Trumppal szemben pedig keményebben beleállt a szembenállás ideológiai vetületeibe is, arról beszélt, hogy a „szabad világnak” együtt, „a nemzetközi szabályok, normák és intézmények” erejével kell szembeszállnia Kína „csúcstechnológiás autoritarianizmusával”.

Ez utóbbi ugyanakkor alapvető különbséget jelent. A Joe Biden-féle régivonalas demokrata vezetés minden jel szerint hisz a nemzetközi intézmények és a nemzetközi szövetségek erejében, és Trumppal ellentétben nem erőfitogtatással és egyoldalú lépésekkel, hanem diplomáciai úton próbálja majd érvényesíteni érdekeit Kínával szemben. Kérdés persze, hogy erre az amerikai szövetségesek mennyiben nyitottak. Bár a koronavírus-járvány farvizén újabban Nyugat-Európában is több mainstream politikus emlegeti Kínát problémás országként, a múltbéli tapasztalatok alapján a legtöbb európai ország (különösen Németország, de Franciaország is) nem rest lehajolni a kínai aprópénzért, az ezzel járó politikai kötöttségekkel együtt is.

Biden korábban a szenátus külügyi bizottságának elnöke is volt, és alelnökként is számos országban képviselte Obama kormányát. Azt ígérte, hogy helyreállítja a Trump alatt többször csikorgó kapcsolatokat az Egyesült Államok több szövetségesével, Oroszországot a legnagyobb fenyegetésnek nevezte a kampányban, Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral pedig csak akkor ülne le tárgyalni, ha beleegyezik a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítésébe.

Az is valószínűsíthető, hogy Biden a korábbiaknál aktívabb diplomáciai szerepet fog játszani a nemzetközi konfliktusokban, szemben a világpolitikai válságokat meglehetősen esetlegesen kezelő Donald Trumppal. Ígérete szerint Iránnal is enyhítené a feszültségeket. A világcsendőrködéshez azonban ő sem akar visszatérni, ahogy már Barack Obama is folyton a háborúk hátrahagyásáról beszélt.

Sokak szerint Biden az Egyesült Államok tágabb külgazdaságpolitikai elveiben azonban nem jelent majd feltétlen éles váltást: a hazai ipar védelme, a már a 2008-as válság óta gyengülő szabadkereskedelmi elvek megkérdőjelezése, a nemzetközi ellátási láncok jelentette biztonságpolitikai aggályok a Demokrata Pártban is mély gyökereket vertek. Emiatt a várakozások szerint a nemzetközi gazdasági rendszerben felgyülemlett feszültségek nem fognak egyik napról a másikra megoldódni, azok leeresztése még az optimista, tárgyalásos verzióban is évekig tarthat, ha egyáltalán sikerülhet.