Mit várnak a tőzsdék Joe Bidentől?

A 2020-as amerikai elnökválasztás sok szempontból is nehezen értelmezhető helyzetet teremtett. A szoros választási eredmény mellett az is zavart okozhatott, hogy nem is volt olyan könnyű azonnal értelmezni, hogy a gazdaság, vagy szűkítve, a tőkepiacok hogyan látják a kialakult helyzetet.

Az amerikai eredmények további alakulását és a reakciókat Joe Biden győzelme után itt olvashatja percről percre>>>

Előzetesen

Sokféle tételmondatot lehet mondani, például azt, hogy a tőzsdék szeretik a kontinuitást, az amerikai gazdaság – a koronavírust természetesen most leszámítva – remek időszakon van túl, Donald Trump tőzsdepárti elnök volt, de valójában az elnök 2016-2020-as gazdasági teljesítményét nehéz megítélni.

• Aki utálja, azt fogja mondani, hogy a növekedés a várt és megígért éves 3,5 százalék alatt maradt, vagyis olyan maradt, mint Barack Obama idején.
• Aki viszont Trump híve, erre azt mondja, hogy a koronavírust nem szép dolog figyelembe venni, 2020 márciusáig érdemben jobb növekedést ért el, mint elődje, csak aztán a covidos fél év mindent lerontott.

A gazdaság oldaláról eleve teljesen vegyes volt az, hogy ki drukkolt neki és ki ellene. A tőzsde, a leggazdagabb befektetők és a leszakadó fehér középosztály neki drukkolt, ahogy hagyományosan inkább republikánus a fosszilis energiaszektor, a bankok, a farmerek, a szállítmányozók, a fegyverlobbi, a dohányipar.

Biden és a demokraták híve volt viszont az informatikai ágazat, a nemzetközi kereskedelem, a szórakoztatóipar, a szakszervezetek a non-profitok, az egészségügy, az enegiaszektoron belül a megújulók, és bár ők nem szavaztak, de alighanem Biden győzelmében volt érdekelt a feltörekvő világ, illetve az Európai Unió vállalati szférája. A tőzsde pedig csak mintha igazolni szerette volna a fenti mondatokat, a legnagyobb, 200 milliárd dollár feletti kapitalizációjú amerikai cégek közül a választás hetében a gyógyszeripari Abbott és United Health, valamint az informatikai Microsoft és Google emelkedett a legjobban.

Várakozás és valóság

Hiszen mit is vártak, illetve várnak a szakemberek Joe Bidentől?

• Más adófilozófiát.
• Gyengébb dollárt.
• Kevesebb világkereskedelmi korlátozást.
• Több klímavédelmet.
• Nagyobb inflációt.

A november 3-i amerikai elnökválasztás előtt a tőkepiaci elemzők határozottan azt is mondták, hogy bár a tőzsde inkább Donald Trumpnak és a kontinuitásnak drukkol, elsősorban azért, mert Joe Biden nagyszabású adóemelést hirdetett a vállalati szektornak, de emellett az is fontosnak tűnt a tőzsde számára, hogy akárki is nyer, ne legyen nagyon szoros az eredmény, ne maradjon fenn sokáig a bizonytalanság, ne kelljen hosszas jogi csetepatéra berendezkedni.

Aztán megtartották az elnökválasztást, és elég hamar látszott, hogy elhúzódó eredményhirdetésre és jogi konfliktusokra kell berendezkedni, végül aztán Joe Biden nyert. Vagyis bejöttek olyanok, amiktől tartott a tőkepiac. Erre mi volt a tőzsdék reakciója? Méretes emelkedés. Hát, ilyen ez a showbusiness.

Fekete hattyú

Valóban sok minden ellentétesen valósult meg, mint azt előzetesen hittük, tényleg az elhúzódó szavazatszámlálás volt előzetesen a tail risk (vagyis az a fekete hattyú jellegű kockázat, ami a ritka, de nagyon kellemetlen eseményeket írja le), de az S&P 500 mégis kilőtt az eredményekre – mondja Al-Hilal István, a Fidelity International befektetési alap közép-európai térséget vezető igazgatója.

Nem a pártállás számít

Ugyanakkor az amerikai tőkepiacok hosszú távú tapasztalatai azt mutatják, hogy az elnök pártállásánál sokkal fontosabb a gazdaság hosszú távú trendje – mondja Blahó Levente, a Raiffeisen elemzője.

A bankcsoport elemzéséből az is kiderül, hogy egészen más felfogású elnökök, Bill Clinton, Barack Obama mindkét időszaka, illetve Donald Trump négy éve éppen ugyanazt az évi, átlagos 12-13 százalékos növekedést hozta az S&P 500 teljesítményében.

Ráadásul, miközben Donald Trump a szén- és olajipar nagy barátjának mutatkozott, a reindusztralizáció (az ipar hazatelepítésének) híve volt, Obama és Trump alatt ugyanúgy az ICT, vagyis az infokommunikációs szektor (a Google, Amazon, Facebook, Microsoft, Netflix világa) emelkedett a legjobban és az energiaszektor a legkevésbé.

(Ide kattintva olvashatja további friss cikkeinket!)

De mi lesz akkor a különbség?

Számunkra, vagyis a feltörekvő piacoknak – nyugodt időszakban – tőzsdei szempontból Biden kedvezőbb lehet. Trump ugyanis Kínával szemben vámokkal, kereskedelmi korlátozásokkal lépett fel és az amerikai ipar (autógyárak) hazatelepítését szorgalmazta.

Ha ezen a politikán Joe Biden valamennyit finomít, az gyengítheti a dollárt és megnyugtató lehet a fejlődő piacokon, igaz ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy amennyiben a koronavírus újabb hulláma miatt megint lassul a gazdaság és erősödik a globális félelem, akkor megint mindenki a dollárba menekülhet, ami erősíti a dollárt – véli Al-Hilal István.

Gyenge lehet a dollár

A dollár gyengülése irányába most azonban több tényező is hathat. Az Egyesült Államok gyengébb devizát és nagyobb inflációt szeretne, éppen ezért most évekig nem várható kamatemelés.

Az inflációra részben azért van szüksége az Egyesült Államoknak, mert tényleg el kellene kezdeni foglalkoznia a gigantikus amerikai államadóssággal (az elinflálás erre mindig jó módszer), részben pedig azért, mert az alacsony infláció a fogyasztás ellen hat.

Az Egyesült Államok GDP-jének 70 százalékát a lakossági fogyasztás adja, de ha az emberek eleve óvatosak, mert nem tudják mi lesz a munkahelyükkel, ráadásul abban bízhatnak, hogy az árak később sem lesznek magasabbak, akkor elhalasztják a fogyasztásukat, pedig erre a keresletre most égető szükség lenne.

Ugyan nem fogyasztási, hanem befektetési aspektus, de egyes államokban például 10-15 százalékkal estek az ingatlanárak, aki ilyenkor kivár, csak jobban jár. Az infláció mindenesetre – legalábbis a célok szintjén – 1 százalékról, átlagosan is 2 százalékra emelkedhet.

De vajon tud-e adóztatni Biden?

A két jelölt gazdasági elképzeléseiben a legnagyobb különbség az adófilozófia volt, Biden több adót szeretett volna kivetni a vállalatokra és a magasabb jövedelmű magánszemélyekre. Igen ám, de ez az elképzelés két ponton is gellert kaphat.

Hiszen egyrészt lehet-e adót emelni, amikor a koronavírus miatt éppen segíteni kellene a vállalatokat? Mit szólnak a választók, ha a cégek azért nem teremtenek munkahelyeket, mert nincs forrásuk a bővülésre?

Másrészt Joe Biden abba is beleütközhet, hogy az előzetesen vártnál kisebb lesz a többsége a demokratáknak a képviselőházban, és nem tudni, hogy végül többségük lesz-e a szenátusban, ez a georgiai szenátorválasztások januári eredményétől függ.

Elvileg persze ott van még az elmúlt évek csodafegyvere, a pénznyomtatás is, de már így is 1500 milliárd dollárról 7000 milliárd dollárra nőtt az amerikai jegybanknak megfelelő FED mérlegfőösszege, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy 2008-2009-hez hasonlóan a bankoknak szükségük van likviditásra, és az valóban segítheti a gazdaságot.

Klíma

Ennyi korlát mellett akkor mi az, amiben Joe Biden határozottan változtatni tud? A legnagyobb különbség az lehet közte és Trump között, hogy Bidennek fontos a klímavédelem, így az Egyesült Államok visszatérhet a párizsi klímaegyezményhez. Blahó Levente szerint Biden ideje alatt az Egyesült Államokban is megjelenhet az élenjáró európai szemléletű környezetvédelem.

Al-Hilal István szerint ráadásul nem is csak a környezetvédelem, de általánosan is felértékelődhet az ESG (environmental, social, governance) szemlélet is, ami kezdetben a leginkább az észak-európai, a Benelux, illetve a francia befektetési alapokat jellemezte.

A jövőben nemcsak az „E”, de az „S” és a „G” is fontos az Egyesült Államokban, annak már tényleg globális hatása is lesz. Maradva az E-nél, képzeljük el például, ha a feltörekvő világot nagyrészt finanszírozó amerikai alapok már tényleg megkövetelik ezt a szemléletet, ha nem finanszíroznak barna üzletágakat.

Vagyis ha például nem vesznek olyan ázsiai bankok kötvényeiből, amelyek szénerőműveket finanszíroznak? Egy ilyen helyzeten már el fog gondolkodni az adott bank.

A Telex legfrissebb híreit itt találja >>>