Járvány, rasszizmus, megosztottság – min dől el az amerikai elnökválasztás?

Ha valaki átböngészné az utóbbi évek amerikai sajtóját és az Amerikáról szóló nemzetközi híreket, kismillió olyan megosztó ügyet találhatna, amelyen a 2020-as választás múlhat, a fegyvertartástól és az abortusz körüli kultúrharctól kezdve a növekvő egyenlőtlenségeken és az utóbbi hónapokban országszerte tiltakozásokhoz vezető etnikai feszültségeken át a tomboló koronavírus-járványig.

Ennek ellenére a felmérések szerint nem ezek lesznek a döntők. Ahogy minden évben, idén is a gazdasági helyzetre mondták a legtöbben, hogy fontos a szavazatuk leadásakor, a másik gyakran emlegetett téma pedig a már négy, nyolc és tizenkét éve is központi kampánytémának számító egészségbiztosítási reform. Egyéb aktuális kérdések, mint például a klímaváltozás, a vagyoni és etnikai egyenlőtlenségek vagy az oktatási rendszer állapota azonban már jóval kevésbé fontos a teljes lakosság körében.

Utóbbi megkötés azonban az idei elnökválasztás esetében különösen fontos, miután a két párt szavazóbázisainak prioritásai és az egyes kérdések megítélése alapján (is) az lehet az ember benyomása, mintha a jobb- és baloldal két külön országban élne.

De az is látszik a közvélemény-kutatásokból, hogy Amerika nagyot változott négy év alatt. A 2016-os kampány központi témái mára teljesen marginálissá váltak, és egyes értékelések szerint idén a konkrét társadalmi-politikai ügyeknél fontosabb lesz a jelöltek személyes kvalitásainak megítélése.

Gazdaság, Covid, egészség

A választóknak fontos ügyekről szóló kutatásokat illetően érdemes tudni, hogy jellemzően kétfajta módszerrel készülnek, amelyek elég eltérő eredményeket tudnak produkálni. Az egyik verzióban arról kérdezik az embereket, hogy melyik számukra az egyetlen, legeslegfontosabb ügy; a másik fajta kérdőívben pedig arra kérik őket, hogy jelöljék meg, egyes politikai-társadalmi ügyek nagyon fontosak, fontosak, kevésbé fontosak vagy egyáltalán nem fontosak számukra szavazatuk leadásakor. Utóbbiak között van olyan poll, ahol hét politikai ügyet is több mint a választók háromnegyede tart fontosnak – az ilyen eredményekből nehéz mélyebb következtetéseket levonni.

A másik kitétel az adatok értelmezésekor, hogy abból, hogy választók nagy csoportja azonos ügyet tart a legfontosabbnak, még nem következik, hogy azonosan ítélik meg az adott ügyet. A Pew felmérése szerint például nagyságrendileg azonos azon republikánus és demokrata választók aránya, akik fontosnak tartják a legfelsőbb bírósági kinevezéseket (a szövetségi és legfelsőbb bírósági bírák jelölése elnöki hatáskör), a külpolitikát vagy az abortusz kérdését, ugyanakkor a két párt ezen kérdéskörök mindegyikében erősen eltérő álláspontot képvisel.

Ettől függetlenül néhány biztos pontjuk van a felméréseknek: a választók legnagyobb csoportja hagyományosan azt állítja magáról, hogy a gazdasági helyzet befolyásolja leginkább szavazata leadásakor; idén pedig a gazdaság mellé felzárkózott a koronavírus-járvány és az egészségügy, mint központi kérdés.

Ezek alapján elvben nem túl jók Trump kilátásai. Az Egyesült Államok 2020 második negyedévében története legsúlyosabb gazdasági visszaesését élte át, és a kilábalás üteme meglehetősen lassú, noha a héten derült ki, hogy a GDP-növekedés a harmadik negyedévben rekordmagas volt: a CNN összesítése szerint ma az amerikai gazdaság a járvány előtti érték 83 százalékán pörög, a háztartások fogyasztása 3-4 százalékkal alacsonyabb, mint januárban volt, az éttermek látogatottsága megfeleződött, a mozik bevételei megtizedelődtek, a belföldi utazások száma harmadára csökkent.

Ettől függetlenül a gazdaság még mindig Trump legerősebb és Biden leggyengébb területe, felmérések szerint az emberek nagyjából fele-fele arányban megosztottak azt illetően, hogy a republikánus vagy demokrata elnök alatt mennének-e jobban a dolgok.

Másfelől Biden gazdaságélénkítő programja is népszerű, a New York Times és a Siena októberi kutatásában megkérdezettek kétharmada támogatta a jelentős állami költekezésen alapuló terveket, dacára annak, hogy a republikánusok felelőtlen pénzszórásnak tartják.

Olyan spekulációk is vannak, amelyek szerint a lassan, de javuló helyzet Trumpot segítheti, másfelől a gazdasági helyzet megítélésének pártossága miatt a hatás a jelek szerint idén kevésbé lesz fontos, mint egy átlagos választási évben (erről később).

Egészségbiztosítás legyen

Nem meglepő módon a felmérések szerint a két párt között állók és a balra szavazók jelentős része számára a koronavírus-járvány a fő ügy. A regisztrált fertőzöttek száma a választás előtti napokra meghaladta 9,2 millió főt, a halálesetek 230 ezer felett álltak. Az amerikai járványvédelmi hivatal számításai szerint

január és október között 299 ezerrel több ember halt meg az Egyesült Államokban, mint egy átlagos évben, a mortalitás növekedésének kétharmada a koronavírus-járvánnyal hozható összefüggésbe.

Eközben a járvány az ősz folyamán a legtöbb államban gyorsuló ütemben terjedt, és október utolsó napjaiban is rekordszámú új fertőzöttet regisztráltak, 30-án például majdnem 100 ezer embert diagnosztizáltak egy nap alatt. A Gallup felmérése szerint októberben az amerikaiak harmada a koronavírust tartotta a legfőbb kihívásnak, bár a Pew egy másik felmérése szerint más témákhoz (gazdaság, egészségügy) viszonyítva kisebb volt a járvány súlya a választók számára.

Utóbbi nagyrészt azért van, mert a Trump-szavazók hajlamosak elfogadni az elnök azon üzenetét, miszerint Amerika legyőzte a vírust. Trump válságkezelés helyett tavasz óta a járvány súlyosságának lekicsinyítésével próbálkozott, és az ősz folyamán igyekezett úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A felmérések alapján még ha tábora osztja is ezt a nézetet, a lakosság nagyobb része nem.

Szintén ez a helyzet a legtöbb felmérésben a második-harmadik helyen rangsorolt, híresen drága egészségüggyel. A demokraták az állam közvetlen egészségbiztosítási részvételét hirdetik, a republikánusok egy része viszont a szektor további piacosítását. Donald Trump négy éve elődje, a demokrata Barack Obama egészségügyi reformjának visszavonásával és saját, jobb rendszerének bevezetésével kampányolt, ebből azonban nem lett semmi.

Egy, a várhatóan legszorosabb eredményt hozó, emiatt a választás kimenetelét illetően döntő fontosságú csatatérállamokban készült közvélemény-kutatás szerint tízből kilenc helyen úgy vélik, hogy inkább Joe Biden lenne képes rendbe tenni az egészségügyet, míg a New York Times és a Siena közvélemény-kutatásában a megkérdezettek kétharmada támogatta a demokrata jelölt egészségügyi reformtervét is, amelynek értelmében a szövetségi állam megjelenne az amerikai egészségbiztosítási piacon (a konzervatívok természetesen irtóznak ettől). De erős többség van Biden azon terve mögött is, hogy országszerte tegyék kötelezővé a maszkviselést a közösségi terekben (a jobboldal szerint ez az állami önkény egy formája).

A fontos ügyek nem fontosak

Számos olyan választási téma is van, amelyek hiába számítanak a közeljövő potenciális kulcskérdéseinek, és hiába nyomta őket egyik vagy másik politikai oldal a médiában, nem találtak be a választóknál. Négy éve például a kampány központi témája volt a bevándorlás kérdése, Donald Trump híres beváltatlan ígérete volt, hogy falat épít a mexikói határra, és ezt a szomszédos országgal fizetteti majd ki. Ehhez képest idén a bevándorlás marginális üggyé vált, amely mentén nem nagyon lehet mozgósítani a választókat.

Nem különösen népszerűek Trump és Biden pártosabb kampánytémái sem. A hagyományos republikánus témák, a nemzetbiztonság, az adók, a külpolitika a táboron kívül kevés embert érdekelnek; és idén nem jött be a Kínával való riogatás sem. Donald Trump 2016-ban is lépten nyomon a szerinte munkahelylopó kínaiak megleckéztetésével kampányolt. Az elnök több mint két és fél éve kereskedelmi-gazdasági háborút folytat Peking ellen, nem sok sikerrel, idén pedig a koronavírus-járvány miatt vette elő ismét a Kína-ellenes rigmusokat, és Peking szapulásával próbálta mosdatni magát, és elterelni a figyelmet a szövetségi kormány gyenge válságkezeléséről. Azonban sem a gazdasági háború, sem a „kínai vírusra” való hivatkozások nem jöttek be, felmérések szerint a választók döntő többségét hidegen hagyja a Kínával való fenyegetés, akiket pedig nem, azok eleve biztos republikánus pártválasztók.

Trump rendpárti szlogeneket kezdett el hangoztatni, miután nyáron országos tiltakozáshullám indult az afrikai-amerikaiak elleni rendőri erőszak miatt. Bár saját táborában népszerű volt az utcákon „gyújtogató szélsőbaloldali terroristákkal” való riogatás, felmérések szerint a lakosság többsége egyetértett a követelésekkel, még ha a tüntetések erőszakosabb mozzanatait (és az arra adott, még brutálisabb rendőri reakciókat) el is ítélték. Mindez nem tartotta vissza az elnököt attól, hogy egy, a választás előtti napokban egy fekete férfi rendőrök általi meggyilkolása miatt Philadelphiában kitört lázongásra hivatkozva ismét a rendcsinálás ígéretét vegye elő a kampányfinisben, hogy visszahódítsa magához a tőle nagy számban elpártoló külvárosi, fehér szavazókat (erről itt írtunk részletesen).

Úgy tűnik azonban, hogy a baloldal is csak mérsékelt hasznot tudott húzni a tüntetésekből, illetve az azok mögött álló etnikai egyenlőtlenségekből. A kérdés hiába dominálta a híreket néhány hónappal az elnökválasztás előtt, a jelek szerint nem vált a választási kulcskérdéssé, stabilan a társadalom kisebb része tartja fontosnak, mint az egészségügyi és gazdasági kérdéseket. Akiket pedig feltüzel az ügy, azok eleve jellemzően demokrata szavazók. Ennek ellenére az is tény, hogy míg áprilisban az emberek egy százaléka mondta azt a Gallupnak, hogy az etnikai megosztottság a fő probléma ma Amerikában, ez az arány nyáron 19 százalékon járt, és ma is 10 százalékon van.

Azaz valamiféle társadalmi ébredés elindult, még ha az elnökválasztásra ennek mérsékelt hatása is lesz valószínűleg.

Ugyanez a helyzet a klímaváltozással és a vagyoni egyenlőtlenségekkel is. A Gallup adatai alapján a helyzet súlyossága sokat nőtt a választók szemében. Azonban kizárásos alapon még mindig sokkal jobban érdekli az amerikaiakat a pénztárcájuk, mint az éghajlat: a balra szavazók között például hiába tartja 68 százalék nagyon fontos választási ügynek a kérdést, az számukra sincs benne a három legfontosabb ügyben; ahogy a fiatalok körében is fontosabb a megélhetés és a Covid, mint a környezet. De más balos témák, például a vagyoni egyenlőtlenségek sem váltak döntő üggyé, dacára annak, hogy az utóbbi években egyre több szó esett róluk.

Alternatív tények

Szintén háttérbe szorultak olyan, időről időre a közbeszéd központi témájává váló, hagyományosan megosztó társadalmi ügyek, mint például a fegyvertartás korlátozása, az államadósság vagy az abortuszhoz való hozzáférés megkönnyítése/korlátozása. Az adatok alapján a baloldal, illetve a jobbszél elkötelezettebb szavazóit valóban mozgósítják ezek az ügyek, de a választáson döntő bizonytalanokat és erős pártpreferenciával nem rendelkezőket nem különösebben.

Ezzel együtt az is szembetűnő, hogy a legtöbb társadalmi ügy megítélése erősen pártossá vált. A Trump-szavazók mindössze 11 százaléka szerint nagyon fontos, további 29 százaléka szerint valamelyest fontos a klímaváltozás elleni harc, azaz választói látszólag elég széles körben osztják az éghajlatváltozás-tagadó elnök személyes meggyőződéseit, szemben a tudományos közösség szinte egyhangú értékelésével. Hasonlóan éles különbségeket mértek az etnikai egyenlőtlenségeket illetően, amelyek a republikánus tábor mindössze 24, a demokrata tábornak viszont 76 százaléka szerint jelentősek – statisztikai adatok alapján utóbbi a helyzet.

Ez a fajta megosztottság köszön vissza a három legfontosabb téma, a Covid, a gazdaság és az egészségügy értékelésében is. Felmérések szerint a jobboldali szavazók döntő része szerint nem az elnök tehet a járvány alatti recesszióról, és a teljes lakosság körében sem romlott sokat a renoméja gazdasági téren; bár ebben az is benne van, hogy a gazdaságot fontosnak tartó szavazók között eleve nagyobb számban reprezentáltak a republikánusok. Ezzel szemben a baloldali szavazók már a válság előtt is sokkal rosszabbul ítélték meg a helyzetet, azóta pedig katasztrofálissá vált a Trump-kormány gazdasági teljesítményének megítélése szemükben: míg a republikánusok bő többsége úgy érzi, jelenleg jók a gazdasági állapotok Amerikában, a demokraták mindössze 13 százaléka vélekedik így.

Más szóval a gazdasági realitások megítélése nagyrészt a pártszimpátia függvénye, emiatt a konkrét gazdasági helyzet a szokásosnál kisebb hatással lehet a szavazatok eloszlására. Mindezt több elemzés is a politikai közép erodálására vezeti vissza. Ezen álláspont szerint az utóbbi években olyan mélyre nőtt az ideológiai szakadék a két párt választói között, hogy a tábor tűzön-vízen át kitart a pártja mellett, függetlenül a valóságtól.

A felmérések alapján az amerikaiak a koronavírus-járványt is pártvonalak mentén ítélik meg. A Politico és a Harvard Egyetem felmérése alapján a jobbos választók háromnegyede elégedett a szövetségi kormány járványra adott reakciójával, a Biden-szimpatizánsok háromnegyede pedig elégedetlen. Utóbbiak körében majdnem kétszer annyian vannak, akiket elmondásuk szerint nagy mértékben befolyásol majd szavazatuk leadásakor a járványkezelés, míg a republikánusoknak csak negyede tartja kiemelten fontos témának a Covid kezelését.

Mindenki egyéniség

Természetesen a választókat a pártprogramok és a társadalmi ügyek mellett jelentősen befolyásolja a konkrét jelöltek személye. Az hosszú ideje ismert, hogy Donald Trump mögött nagyon stabil támogatói bázis áll, támogatottsága botrányoktól, külpolitikai sikerektől, betliktől és a gazdasági helyzettől függetlenül stabilan 40 százalék környékén van 2017 óta.

Ugyanakkor az utóbbi időszak felmérései szerint Joe Biden is képes volt megmozgatni a választók fantáziáját. Bár a 77 éves demokrata jelöltről az amerikai jobboldalon és a világsajtóban is gyakran egy vén, szenilis, dadogós öregember képe rajzolódik ki, a közvélemény-kutatások szerint egy kifejezetten népszerű, jó renoméjú politikus indul Trump ellen.

Egy nyári és egy októberi Pew-felmérés szerint a választók jóval energetikusabbnak és elvhűbbnek tartják Trumpot Bidennél, cserébe Bident sokkal őszintébbnek találják, úgy vélik, jobban figyel az átlagemberek problémáira, jobb példakép, és sokkal nyugodtabb, mint az elnök.

A konkrét ügyekben is Bident tartják jobb vezetőnek, és jobban bíznak a demokraták kormányzási képességeiben mind a Pew, mind a Gallup eredményei szerint.

Jobban bíznak a demokrata jelöltben a koronavírus, a külpolitika, az igazságszolgáltatás és az etnikai feszültségek kezelését illetően is, és jóval nagyobb azok aránya, akik szerint Biden képes újra összehozni Amerikát.

Trump egyetlen kategóriában vezet, egy százalékponttal többen vannak, akik szerint jobban menedzseli a gazdaságot, mint ahogy Biden tenné. Az elnök újraválasztási esélyeit pedig az sem javítja, hogy a választók közel negyede szerint az országot sújtó legnagyobb probléma a kormány munkája és a gyenge vezetés.

Trump személye megosztó, 42 százalék tartja szörnyű elnöknek, 19 kitűnő elnöknek, és csak 9 százalék átlagosnak. Biden ezzel szemben a megkérdezettek 28 százaléka szerint lenne szörnyű, 6 százaléka szerint kitűnő, és 29 százaléka szerint átlagos. Ugyanezen felmérés szerint a Biden-választók kétharmada számára fontosabb, hogy Trump ellen szavazzon, mint hogy konkrétan ki a demokrata jelölt; míg a Trump-szavazók között ez az arány egynegyed. Bár ebből akár az is lehet az ember benyomása, hogy Biden kevésbé karizmatikus, valójában a választók (különösen az erős pártpreferenciával nem rendelkezők) kutatások szerint jobban szeretik az átlagos, mérsékelt jelölteket.

Ezek a különbségek, Donald Trump minimum az átlagostól eltérő temperamentuma idén különösen fontos lehet. Egyes kutatók szerint Trump és elődje, a demokrata Barack Obama elnöksége alatt az elnökség intézménye egyre „perszonalizáltabbá” vált: az elnök munkájának megítélése meghaladta a társadalom általános politikai megosztottságát, Trump (vagy Obama) tábora inkább az elnök személyéhez, mint a mögötte álló párthoz lojális. Amennyiben igazuk van ezeknek az értékeléseknek, úgy a választók egy jó része vélhetően a Trump és Biden személyéről alkotott véleménye alapján szavaz majd.

Az amerikai elnökválasztás alakulását, az eredmények beérkezését kedden éjszaka élőben is közvetítjük majd a Telexen, tartsanak velünk!