Hamar visszaüthet az időjárás az energiapiacon

A magyar pénzügyi szakemberek újabban már nemcsak az inflációs vagy külkereskedelmi adatokat, a nemzetközi kamatszinteket és a devizaárfolyamokat figyelik, hanem időjárás-előrejelzéseket is böngésznek. Nem véletlenül. Magyarország és Európa pénzügyi stabilitása, várható ipari teljesítménye nagyrészt függ attól, hogy milyen gázárra kell felkészülni, mekkora lesz az energiaszámla, és ennek következtében hogyan alakul a külkereskedelmi mínusz.

Magyarország ráadásul különös politikai utat választott. Hiszen, mint Turai József, a T-Energy Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója is kiemelte, míg a regionális versenytársaink nagyon látványosakat léptek az oroszokról történő leválás ügyében, addig Magyarország továbbra is Moszkvától remélte a gázellátást. Ezzel szemben:

• Szlovákia norvég gázt vett;
• Ausztria német, lengyel forrásokat talált;
• Csehország pedig 3 milliárd köbméter eemshaveni (holland) LNG-t szerzett be.

Kedvező fuvallat

De kezdjük az ismert pozitívumokkal. Most ugyanis éppen valóban vannak jó hírek. Amióta egy lokális mélyponton Magyarország bejelentette, hogy a Gazpromtól kapott segítséget, egyfajta ársapkát és hitellehetőséget, azóta nem kellett élni ezzel a fegyverrel, hiszen a holland TTF-alapú gázár immár a háború előtti szinteken jár.

Sőt, az állam már központi gázszámla-fixálást is tudott az egyházaknak, önkormányzatoknak, költségvetési szerveknek kínálni.

Ugyanakkor teljesen megnyugodni mégsem lehet. Török Lajos, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője például három forgatókönyvben fogalmazta meg (nem túl meglepő módon egy optimista, egy semleges és egy pesszimista szcenárióban), hogy mire érdemes felkészülni.

Meg kell fogni 30 milliárd köbméter gázt

Na de mi az alapprobléma? A Nyugat-Európába irányuló orosz olaj- és gázexport már szépen visszaesett, senki nem akarja megvenni az orosz szénhidrogént, vagy csak nagyon nagy diszkonttal.

A Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency – IEA) becslése alapján 57 milliárd köbméter orosz gáz nyugati szállítása fog kiesni a következő télre, és ebből 30 milliárd köbmétert még nem fedezett az EU semmilyen forrásból.

A nagy kérdés az, hogy ezt a mennyiséget vajon sikerül-e pótolni. Nagyon sok függ például attól, hogy milyen tárolói töltöttséggel zárjuk a fűtési szezon végét. Ha 35, de inkább 40 százalék fölötti átlagos töltöttségi szinttel tudnánk ráfordulni a március-áprilisra, az egy jó jel lehet a 2023-24-es télre is.

A mai 400 milliárd köbméteres uniós gázfogyasztáson belül az említett 30 milliárd köbméteres fogyasztás-csökkentést gyakorlatilag négy módszerrel lehetne elérni:

• az energia-hatékonyság további javításával;
• még több megújuló energiával;
• gáz helyett elektromos fűtéssel,
• a fogyasztási szokások megváltoztatásával.

Az alapforgatókönyv

Az átlagos és így egyben talán legvalószínűbbnek mondható prognózis arról szól, hogy a mostani 70 euró/MWh alatti árszinteknél enyhén magasabb szinten stabilizálódhat az ár (75 és 100 euró között). Ebben az esetben az uniós tervek nagyjából sikerülnek, vagyis eredményes lehet a részleges fogyasztás-visszafogás.

A gázfogyasztás visszaszorításának ugyan a recesszió jobban kedvezne, de az átlagos forgatókönyv mégsem ezzel, hanem csökkenő inflációval és így enyhülő recessziós veszéllyel számol. Ennek az lenne a pozitív olvasata, hogy nem épülnének le tartósan az európai ipari kapacitások, javulna a magyar külkereskedelmi mérleg, még csökkenhetne is az a lakossági gázár, amelyet az átlagos fogyasztás felett kell fizetni.

A derűlátó forgatókönyv

Az optimista szcenárió még ennél is derűlátóbb, azt tartalmazza, hogy a mostani árszinteknél enyhén alacsonyabb szinten stabilizálódna az árfolyam (50–75 euró/MWh között). Ehhez a tél további részében is enyhe, vagyis meleg időjárás lenne szükséges, amely után 40 százalék feletti átlagos töltöttséggel fordulnánk rá a betöltési szezonra (ez április 1-én kezdődik), ilyen esetben az Európai Uniós recesszió esélye is jelentősen csökkenne.

Magyarország jelenlegi pozíciója ekkor érdemben javulna. Ami pedig már nemcsak gazdasági, de sokkal inkább politikai kérdés is, hogy esetleg visszaépül-e valamennyi orosz gázexport. Ha igen, például a Jamal vezetéken keresztül, az érdemben segítene az árak tartós mérséklésén és így Magyarországon is.

A negatív szcenárió

Végül jöjjön a feketeleves. De a szerencse az, hogy most talán ennek a szcenáriónak a legkisebb a valószínűsége. Az eddigi kedvezőbb forgatókönyvekből már kikövetkeztethető, hogy ebben a negatívban mit látnánk; a mostani árszinteknél jelentősen magasabb árakat (100–200 euró/MWh), ami a hidegebb időjárás, az alacsonyabb tárolói szintek és az orosz szállítás leállásának eredménye lenne.

Az uniós tervekben szereplő LNG-fogadóterminálok sem épülnének meg időben, és Kína újraindulása is jelentős kapacitást kötne le, azaz árfelhajtó hatása lenne. Ha ez így összejönne, az komoly recessziós veszélyt is jelentene az EU-nak, Magyarország külkereskedelmi mérlege pedig tovább romlana, de az infláció ellen is nehéz lenne így küzdeni.

A víz is meghatározó

Mostanában mindent a földgázpiac felől vizsgálunk. Turai József szerint azonban a térségünkben van más hatás is, olyan, ami az energiapiacon a gázhiánynál is fontosabb: ez pedig a csapadékhiány. A gázbeszerzéseket lehet valahogy diverzifikálni, pótolni, a vezetékes helyett jöhet cseppfolyósított (LNG) gáz, Oroszország helyett beléphet Norvégia, Észak-Afrika, Azerbajdzsán, az Egyesült Államok és Katar, de

a csapadék esetében alternatívák nem állnak rendelkezésre.

Magyarországon ugyan nem igazán lényeges közvetlenül a vízerőművek termelése, de a régióban, főleg a Balkánon és Ausztriában ez az energiaforrás nagyon fontos. Ha nincs elég eső, akkor a vízerőművekben megtermelhető villamosenergiát más, elsősorban fosszilistüzelőanyag-bázisú erőművekben előállított villamos energiával kell pótolni. A nehezen vagy egyáltalán nem szabályozható megújuló energiatermelés egyelőre még nem képes teljesen kiváltani a hagyományos, szabályozási és alaperőművi technológiákat.

A meleg a barátunk, vagy az ellenségünk?

A klímaválság, a felmelegedés a 2022–23-as télen az EU „barátja” volt, mert nem kellett annyi gázt égetni, orosz gázt venni, de a mezőgazdaságnak és a vízgazdálkodásnak hosszabb távon nem kedvez az enyhe tél, sőt: kifejezetten jobb lenne, ha télen igazi tél lenne!

Vagyis a klímaválság miatt mondhatjuk, hogy a gázfelhasználás (vezetékből és tárolókból) a jóval kisebb fűtési igény miatt nagyon alacsony szinten maradt. Európának ez rövid távon segít, de hosszabb távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, hogy Európában a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a globális átlag.

Vagyis elképzelhető, hogy tavasszal és nyáron a klímaválság már megint az EU ellensége lesz az esetlegesen ismétlődő szárazság és hőség miatt. Ennek több oka van:

• a vízenergia-termeléshez vízre van szükség, ez az energiaforrás;
• a nukleáris energia esetében a hűtéshez kell víz;
• a szénerőművek beindításához és működtetéséhez is szükség van vízre;
• és főleg Nyugat-Európában a szénkészletek folyamatos, rajnai és dunai szállítmányozásához is elengedhetetlen a folyami hajózás biztosítása.

Az 1950 óta mért adatok szerint az európai kontinens a második legmelegebb évét zárta 2022-ben. És ez a trend nem változott 2023 januárjában sem, ami több európai országban minden idők legmelegebb januárja is egyben.

A hazai árak

A magyar helyzet eközben elég aggasztó, a kormány zavarosan kommunikál, hol a kormány sikere, hogy Magyarországra nem vonatkozik a szankció, hozhatunk be olajat, nem lesz ellátási nehézség; hol rendeletben jelenik meg, hogy hatályba lépnek az uniós szankciók, amelyek az ellátásbiztonságot veszélyeztetik. Ezek a közlések párhuzamosan, két-három nap különbséggel jelennek meg.

Ugyanakkor szinte biztosra vehető, hogy a kormány most nem akarja bolygatni a lakossági energiaárak kérdését.

Inkább alighanem „pihentetné” a lakossági árak kérdését. Vagyis a kormány újabb sokkot nem szeretne, a fixált rezsiárakat úgyis finanszíroznia kell, a piaci áron pedig még nyer is egy kicsit az állam, mert az most már drágának számít. Az ár amúgy sem igazán átlátható, mert a csúsztatott árképzés és fizetés, illetve a korábban megvett és eltárolt gáz miatt az éppen nagyon magas vagy éppen nagyon alacsony gázárak késleltetve, vegyes hatásokkal jelennek meg az MVM beszerzési portfóliójában.

Még mindig nem annyira látszik a felkészülés

Magyarországnak lett volna egy évtizede, hogy elgondolkozzon az orosz gázról, avagy az arról való leválásról. Azt nem lehet mondani, hogy semmi nem történt, épültek vezetékek, nőtt a tengeri beszerzés (Adria), sok megújuló energia (főleg nap) is belépett a termelésbe. De nagyon bántóak a hiányok is:

• nincs igazán hatékony országos lakásfelújítási (szigetelési) programunk;
• a szélerőművekkel még mindig megy az érthetetlen engedélyeztetési huzavona;
• gyatrán alakul a hulladékégető erőművek építése;
• nem igazán látható, hogy a meghaladott technológiákkal mit kezdünk, nem alakítunk ki magasabb hatásfokú, környezetkímélőbb és tisztább erőműveket a lignittüzelésre, vagy nem készülünk a Mátra átalakítására;
• hiányzik a méretesebb tárolási kapacitás, a jobb rendszerszintű kiegyenlítés;
• fejleszteni kellene az energiahálózatot;
• és a kiegészítő elemekre is érdemes lenne jobban hagyatkozni, geotermikus forrásokra, biogázra.

Feladat tehát van, ugyanakkor az elemzők prognózisai alapján jó lenne, ha a gondolkodás túllépne az orosz gáz, Paks II., azeri zöld energia című álmokon, hiszen vészesen közeleg a 2023/24-es téli energiaszezon.