2025. március 22. – 13:09
Bár a MÁV közelmúltbeli teljesítménye alapján lassan újra jogos lesz a kérdés, hogy nem egyszerűbb-e bármilyen más tömegközlekedési eszközzel közlekedni az országon belül, az 1940-es évek végén valóban nagyon népszerű volt vonat helyett repülőgéppel járni az országot. A második világháború után megalakult Maszovlet, majd a Malév rendszeresen indított belföldi járatokat, amiket a gyorsaságukon kívül az is vonzóvá tett az utasoknak, hogy alig volt drágább a repjegy, mint egy vonatjegy.
A második világháború előtt három magyar légitársaság is működött: az Aero Rt., a Magyar Aeroforgalmi Rt. (Maefort) és a legnagyobb Magyar Légiforgalmi Rt. (Malert). Utóbbi gépei 1928-ban már 850 ezer kilométer távolságot repültek, 1939-re pedig a társaság összekötötte a budaörsi repteret Béccsel, Salzburggal, Berlinnel, Münchennel, Zürichhel, Rómával, Milánóval, Velencével, Krakkóval és Varsóval. A második világháború alatt aztán a Malert légiflottáját és alkalmazottait hadi szolgálatba állították, utána pedig teljesen meg is szüntették.
Bár belföldi légi személyszállítás már az 1920-as években zajlott az országban, többek között Siófokra, Kaposvárra és Debrecenbe is, igazán az 1946-ban megalakult Magyar–Szovjet Polgári Légitársaság (Maszovlet), majd később a Magyar Légiközlekedési Vállalat (Malév) lendítette fel.
A Maszovlet alapításáról 1946. március 29-én írták alá az egyezményt, ez a társaság volt a felelős a belföldi és a külföldi személyszállításért, valamint a posta- és csomagszállításért is. A háborúban megsemmisült magyar repülőgépflotta helyett a 21 személyes Li–2-es gépeket, az alkatrészeket, az irányítástechnikai berendezéseket és a kiképzőszemélyzetet a szovjetek, a személyzetet és a földi kiszolgálást a magyarok adták.
A személyszállítással a cél alapvetően az volt, hogy a harcok során jelentősen megrongálódott vasúti forgalmat valamennyire tehermentesítsék. Ennek érdekében a repjegy olcsó is volt, alig került többe, mint egy vonatjegy – kifejezetten a vasúthoz szabták az ártáblát, és kimondták, hogy a repülőjegy maximum egy kicsit lehet drágább. Egy Debrecenbe szóló utazás ára 140 forint volt, ami azért így sem volt kifejezetten olcsó, hiszen egy 40 év körüli köztisztviselő átlagos fizetése ekkor 360 forint körül volt. Ez olyan, mintha a jelenlegi nettó átlagkeresettel számolva (483 900 forint) egy Budapest–Debrecen járatért több mint 188 ezer forintot kellene fizetnünk. A vasúthoz igazítás viszont tényleg megtörtént: ekkoriban a Budapest–Debrecen vonatjegy 120 forintba került.
Az első Li–2P augusztus 1-jén érkezett az országba. A Maszovlet első járatai Budaörs és Szombathely, illetve Budaörs és Debrecen között indultak el. Novemberben már volt Budapest–Szeged, decemberben Budapest–Győr útvonal is a polgári repülésben. A következő években Miskolcot, Pécset, Békéscsabát, Kaposvárt, Zalaegerszeget és Nagykanizsát is hozzácsatolták a társaság hálózatához.
1954-től körjáratok is indultak az országban, ahol át lehetett szállni egyik repülőről a másikra a megadott városokban. Ezek kifejezetten népszerűek voltak. Így járta be az országot a Budapest–Győr–Zalaegerszeg–Nagykanizsa–Budapest és a Budapest–Miskolc–Nyíregyháza–Debrecen, illetve a Szeged–Békéscsaba–Debrecen vonal.
1946 és 1950 között a Budaörsi repülőtér volt a gócpont, ami technikailag ekkor Budapesthez tartozott, mivel a második világháború után úgy változtattak a települések határán, hogy a repülőtér még éppen a budapesti közigazgatási körzeten belülre kerüljön. 1950-től elkészült Ferihegy is (ami a nevét a budai serfőzőről, Mayerffy Ferencről, a szomszédos birtokok bérlőjéről kapta), ezután már ide érkeztek és innen indultak a belföldi járatok is.
1954. november 25-én a magyar kormány megvásárolta a Szovjetunió részesedését a Maszovletben, és létrejött a társaság jogutódja, a Malév. Ez először csak belföldi járatokat üzemeltetett (a Maszovlet járt már Bukarestbe és Prágába is), de 1956-ban elindította első nyugat-európai járatát is Bécsbe. Az 1956-os szabadságharc leverése után azonban egy ideig a szovjetek minden repülést betiltottak, csak 1957 januárjában indult újra a forgalom a Budapest–Miskolc–Debrecen járattal.
1963-ban aztán a belföldi járatok jelentős része megszűnt, mert a Malév megvált a Li–2-es típusú gépektől, és az új, Il–14-es típusú repülők fogadására a vidéki, jórészt füves repülőterek nem voltak alkalmasak. Ekkor már egyébként sem volt túl népszerű a belföldi légi közlekedés, a vasút és az egyre terjedő autózás vette át a szerepét. Az Il–14-esek kivonásával pedig 1968–69-ben megszűnt a belföldi személyszállítás, a Malév az utolsó megmaradt Budapest–Pécs és Budapest–Debrecen járatot is megszüntette.
(Források: Nemzeti Reptéri Parkoló, Múlt-kor, Pest Buda 1, Pest Buda 2, Nemzeti Archívum, Levéltári Egyperces)
