A kevéssé ismert – de egyébként nemzetközi forgalmat is bonyolító – amerikai Savannah Hilton Head repülőtér utasai, ha jó irányba néznek felszállás közben, az egyik kifutópálya betonjába süllyesztve két téglalapra lehetnek figyelmesek. Az alakzatok furcsa szögben fekszenek a kifutópálya egyeneséhez képest, és nagyon kevesen tudják csak elolvasni, milyen felirat áll rajtuk, hiszen a kifutóra általában nem mehet ki bárki. Pedig a két téglalap története igencsak érdekes: egy házaspár sírját jelölik, akik birtokának helyére a repülőtér épült.
A sírok Catherine és Richard Dotsonhoz tartoznak, akik az 1800-as évek végén voltak a terület tulajdonosai. Mindketten 1779-ben születtek, és gazdálkodók voltak a birtokon, amit akkoriban még Cherokee Hills néven ismertek. Ahogy az ebben a korban és ezen a területen szokás volt, a birtokhatárokon belül volt a családi temető is, ahol körülbelül 100 sír, köztük rabszolgák végső nyughelye is feküdt.
Catherine és Richard ötven évig voltak házasok, a nő 1877-ben halt meg, Richard pedig hét évvel később, mindkettőjüket Cherokee Hillsen temették el. Évtizedeken keresztül háborítatlanul pihentek, egészen a második világháborúig, amikor az amerikai hadseregnek szüksége volt a helyre ahhoz, hogy a B-24-es és a B-17-es repülőgépei le tudjanak szállni.
1942-ben a világháborús katonai műveletek bővülése szükségessé tette, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériuma további létesítményeket keressen a repülőgépeinek. A szövetségi kormány és Savannah városa 1100 hektáros bérleti szerződést kötött a mai Savannah/Hilton Head International területére. Nem sokkal ezután után a szövetségi kormány elindított egy további terület megszerzésére irányuló programot a Chatham Field létesítményeinek bővítésére, amit parancsnoki bázisként és nehézbombázók harci személyzetének kiképzőállomásaként jelöltek ki. Ennek a felvásárlásnak része volt a Dotson családhoz tartozó magántemető is.
A kormány és a Dotson család úgy állapodtak meg, hogy a területen található sírok nagy részét áthelyezik a savannah-i Bonaventure temetőbe. Négy sír azonban a helyén maradt: az utódok úgy döntöttek, hogy Catherine és Richard, illetve két rokonuk, Daniel Hueston és John Dotson a helyükön maradnak – a házaspár ugyanis azt kívánta a végrendeletében, hogy örökre abban a földben maradjanak, amelyet egész életükben műveltek. Mivel az Egyesült Államokban nem lehet elmozdítani a maradványokat a legközelebbi hozzátartozók hozzájárulása nélkül, Savannah-ban ezek köré kellett építeni a kifutópályát. Míg utóbbi kettő sírhelye a betonsáv mellett található, Catherine és Richard sírja az egyik legforgalmasabb pálya szélére került.
Ez sírhelypáros az egyetlen a világon, ami egy aktív, reptéri kifutópályában található, a jelenség azonban, hogy repülőteret építenek egy családi temető helyére., nem egyedi A 20. század közepétől az Egyesült Államokban katonai és polgári repülőtér-bővítési hullám zajlott, és ezeket a kifutókat nagyrészt a gazdálkodó családok tulajdonában lévő földeken építették meg, mert ezek voltak a legalkalmasabbak a feladatra.
Mivel rengeteg családi temető a családi birtokon kapott helyet, viszonylag gyakori volt, hogy a földi maradványokat átköltöztették egy közeli temetőbe, és repülőteret építettek a helyükre. Dotsonék azonban az egyetlenek, akiknek sírhelyét kénytelenek voltak beépíteni a kifutópályába. Az 1980-as években, amikor a Savannah/Hilton Head Nemzetközi Repülőtér elkezdte építeni a 10-es kifutópálya kiterjesztését, felvették a kapcsolatot a Dotson házaspár leszármazottaival, újratárgyalni az egyezséget. A család ezúttal sem volt hajlandó áthelyezni az ősök maradványait.
Talán nem meglepő, hogy a magányos sírokhoz kísértettörténetek is kapcsolódnak: több pilóta számolt már be arról, hogy a legendák szerint, ha közvetlenül napnyugta után landolnak, két szellemalak jelenik meg a síroknál a kifutópálya északi oldalán.
(Savannah Morning News, Savannah Airport, People magazin, War History Online)
