Bizonyára önben is felmerült már egy rázósabb időszak vagy egy nehezebb nap után, hogy most igazán kikapná az agyát, és berakná egy nagy lavór vízbe, hogy a következő napnak tiszta lappal kezdhessen neki. Na jó, egyáltalán nem biztos, hogy ez sok emberben merülne fel, de igazából nem is kell erre hagyatkozni, az agyunk ugyanis alvás közben amúgy is átmossa magát, hogy megszabaduljon a napközben felgyülemlett, mérgező fehérjéktől.
Azzal nyilván mindenki tisztában van, hogy az alvás minősége és mennyisége nagy hatással van a kognitív funkciókra és az agyunk egészségi állapotára, az azonban még mindig nem teljesen világos, hogy pontosan hogyan. Alvás közben két állapotot különböztetünk meg: a gyors szemmozgás nélküli – más néven lassú hullámú – alvást, illetve a gyors szemmozgásos (REM) alvást. Előbbi alatt az átmeneti fázistól jutunk el a mély alvásig, majd vissza, ezt követi az agyi aktivitás felerősödésével járó REM-fázis.
Az egészségünk, az agyi funkcióink helyes működése és a kipihentség szempontjából a legfontosabb a leglassabb agyhullámokkal járó, az idegrendszer aktivitását minimálisra csökkentő mély alvás, nem véletlenül ebből a legnehezebb felébredni is. A REM-fázisból meg a legkönnyebb, ezért is van értelme számolgatni a ciklusokat, és úgy lefeküdni, hogy lehetőleg abból keljünk fel, mert így nem fogjuk úgy érezni magunkat felkelés után, mint akit agyonvertek, de ez most mindegy is.
A lassú agyhullámokról viszonylag régóta tudni lehet, hogy kulcsszerepet játszanak abban, hogy az emlékeink átkerüljenek a hosszú távú memóriánkba. Egy 2019-es kutatás viszont arra is rávilágított, hogy az agyhullámok lassulása hozzájárulhat ahhoz, hogy mélyalvás közben az agy-gerincvelői folyadék (CSF) átmossa az agyunkat. Mint kiderült, alvás közben a CSF nagy hullámokban megy át az agyunkon, méghozzá egyszerre a lassú agyhullámokkal és a vér kiáramlásával.
Persze az, hogy ezek a dolgok egyszerre történnek, nem jelenti, hogy össze is függnek, de a kutatók a méréseik alapján létrehoztak egy modellt is, amely azt mutatta, hogy a lassuló agyhullámoknak pont ilyen hatásuk lenne a CSF-re és a vérre. Egészen pontosan az történik, hogy ahogy lassul az agyi aktivitás, egyre kevesebb vér lesz az agyunkban, az agy-gerincvelői folyadék pedig befolyik, hogy kitöltse a helyet. A végeredmény nagyjából olyan, mint a mosógép öblítőciklusa.
Maiken Nedergaard, a Rochesteri Egyetem neurológusa 2019-ben a Scientific Americannek azt mondta, az egész nagyon meggyőző és igazából logikus is, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a két agyi funkció között van kapcsolat. Az már öt éve is felmerült, hogy ez a ciklikus agytisztító folyamat az olyan neurodegeneratív betegségek megelőzésében is szerepet játszhat, mint az Alzheimer-kór, amit az agyban felgyülemlő, mérgező fehérjék okoznak, mert az ilyen betegségekben szenvedők általában rosszabbul alszanak, és a lassú agyhullámok is ritkábbak náluk.
És persze ott vannak az olyan pszichiátriai kórképek is, mint a depresszió vagy a skizofrénia, amelyeknél szintén gyakoriak az alvászavarok.
Persze a kutatás alapján nem lehetett kijelenteni, hogy egyértelmű lenne a kapcsolat, a kutatók pedig felvetették, hogy egerek agyhullámait kellene módosítani, hogy kiderüljön, valóban ez okozza-e a CSF-hullámokat. Ez meg is történt, és az egerek agyában sikerült is csökkenteni a mérgező fehérjék szintjét, egy 2023-as kutatásban pedig éber embereknél is sikerült elérni, hogy a CSF úgy folyjon be az agyukba, mintha aludnának.
Az nem derült ki, hogy ez vezetett-e tisztuláshoz, egy független kutató pedig felhívta a figyelmet arra is, hogy a tisztulási folyamat az alvásra van kalibrálva, szóval a legjobb, ha kialusszuk magunkat, vagy legalábbis ilyenkor nyúlunk bele extrán ebbe a folyamatba.
(Források: Scientific American, Science News)
