Amíg az influenszerek arról posztolnak, hogy milyen szuper az űrutazás, nem tudjuk megoldani a klímaváltozást

„Ha a gazdasági, pénzügyi keretrendszer megmarad, egyéni mozgástérre nem lesz lehetőség, ugrálhatunk, mint bolha a dobozban, nem fogunk elérni semmit” – mondta Gelencsér András A természettel nem lehet tárgyalni című múlt heti panelbeszélgetésen, arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne elkerülni a klímakatasztrófát. A vegyészmérnök Gelencsér tételmondatával a beszélgetés többi vendége, Ürge-Vorsatz Diána fizikus és Zlinszky János ökológus részben azonosulni tudott, de szerintük az egyéni cselekvéseknek igenis van jelentőségük.

A klímaváltozásban már javában benne járunk, és a tudomány mai állása szerint elkerülhetetlen, hogy egyre melegebbé váljon a bolygónk, ami az ember életfeltételeit is veszélyezteti. Abban is konszenzus mutatkozik a tudósok nagy többségének körében, hogy ha jelentősen csökkentenénk a szén-dioxid-kibocsátást, akkor mérsékelhetnénk a felmelegedés ütemét. Ehhez képest azt látjuk, hogy egyre több szén-dioxidot juttatunk a levegőbe. A beszélgetést vezető Dudás Gergely azt kérdezte a résztvevőktől, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy elinduljanak a megfelelő intézkedések, ki kell-e várni ezekhez a katasztrófasorozatokat.

Zlinszky szerint a nagy dominók közül egynek el kell dőlnie, hogy sokan felébredjenek, míg Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke szerint volt már elég katasztrófa, de egyik sem segített, csak hozzájuk szoktunk.

Dudás Gergely felvetette, hogy az elmúlt évtizedek klímaharca sok tévhittel volt terhelve, és kíváncsi volt arra, hogy eljutottunk-e odáig, hogy a klímaváltozás emberi eredetű volta vagy egyáltalán létezése mára kevésbé vitatott, és a tévhitek vajon átkerültek-e a klímacselekvés területére.

„Nem szeretem a klímaharc szót, kicsit szovjetes – »ez a harc lesz a végső« –, nem csak a klímával és a klímáért kell harcolni, sokkal több problémánk van, válságcunami van körülöttünk, polikrízisben vagyunk. Válságállapotig jutottunk, és egyelőre nem tudunk mit kezdeni vele” – mondta Gelencsér. Szerinte a klímaváltozás nem ok, hanem tünet, olyan, mint a láz. Az pedig nem elég, ha csak a tünetet kezelik. „Az egész civilizáció működésképtelensége van mögötte, kardozhatunk itt szkeptikusokkal, buborékban élőkkel, de eközben a lényeget veszítjük el. Nagy közös erőfeszítésre lenne szükség, ha ebből ki akarunk mászni.”

Zlinszky szerint fontos, hogy felfejtsük az oksági hálót, amiben a hitelalapú gazdaságtól kezdve nagyok sok minden benne van, és ideje lenne már a tudásalapú politikának is, hogy felnyissa a világ szemét.

„A politika egy szent tehénnel nem hajlandó leszámolni, és ez a szent tehén a reálgazdaság állandó, sőt gyorsuló növekedése. Ígérek egy láda pezsgőt annak, aki idehozza annak a parlamenti pártnak a programját, amiben nem ígértek gyorsuló gazdasági növekedést. Ez nagyon komoly gond” – mondta a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem tanára.

Ürge-Vorsatz Diána szerint a tudománynak is van adóssága, cserben hagyták a politikát, mert nem magyarázták el egyszerűen, hogy a tudományos eredményeket milyen cselekvésekbe lehet átfordítani.

A beszélgetés résztvevőit megkérdezték, hogy mi lenne a száznapos programjuk, ha politikai felhatalmazást kapnának. Gelencsér az edukációt helyezné előtérbe, mert amíg az emberek többsége nem ismeri fel, hogy nagy baj van, addig a népszerűtlen intézkedések politikai öngyilkossággal érnek fel. Szerinte az lenne a jó, ha az emberek saját meggyőződésükből fogadnák el a korlátozásokat, ha csak úgy bedobnák, hogy jegyrendszer van, vagy tilos repülni, az nem működne.

Ő azt írná fel egy üres papírra, hogy húsz év múlva lemegy a függöny, és minden gajra megy, ha nincs változás, de ha visszaveszünk, akkor még az utánunk következő generációk is élhetnek, akkor az emberek többsége könnyebben elfogadna korlátozásokat. Gelencsér azt látja, hogy valamiért csak a politikai propaganda és az összeesküvés-elméletek terjednek jól, az oktatás feladata lenne megteremteni a klímaváltozásról szóló ismeretek átadását. „Az emberek alapvető természeti törvényekkel nincsenek tisztában. A gravitációt még elhiszik, mert megütik magukat, ha leesnek a létráról, de bármilyen más törvény, energia- és anyagmegmaradás vagy biológiai törvény nem létezik számukra” – mondta Gelencsér, aki szerint borzasztó nagy hiányosságok vannak a hazai természettudományos oktatásban.

Ürge-Vorsatz a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentené, mert több kutatás is igazolta, hogy ahol kisebbek az egyenlőtlenségek, ott nagyobbat fejlődnek a társadalmak. „Addig nem tudjuk megoldani a klímaváltozást, amíg az influenszerek arról posztolnak, hogy milyen szuper űrutazást csináltak. Egy ilyen hatperces űrút hat európai éves kibocsátásával ér fel, így nehéz szívószálakkal optimalizálni a dolgokat” – mondta a fizikus.

Az ő egyik első intézkedése pedig az épületszektor karbonsemlegessé tétele lenne, mert azzal mindenki jól járna, csökkenne a rezsi, javulna az emberek egészségi állapota és az energiabiztonság is. Egy ilyen befektetés gyorsan megtérülne, és a rendszerben van is pénz, csak éppen sokkal több támogatást kapnak fosszilis beruházások. A reklámokat is szabályozná, mert a fogyasztásserkentésen túl is rengeteg káros hatását látja.

Zlinszky János azt mondta, hogy sokkal többet kellene dolgozni azon, hogy a már meglévő és működő, nem kísérleti stádiumban lévő dolgok elérhetővé váljanak. Szerinte nem elég azt tudni, hogy mit nem akarunk, mi elől futunk el, hanem szükséges a vonzás is a jövőkép kialakításához, majd a reklámok romboló hatásáról szót ejtve ő is rákanyarodott a gazdasági–társadalmi viszonyokra.

„Ha például egy szerettünk májlaborértékei rohamosan romlanak, akkor nem mindegy, hogy rákos, fertőző májgyulladása van, vagy iszik, csak nem tudtam róla. A társadalom is addikcióban van, erre hiába adok antibiotikumot. A társadalom addikcióban van, mert rátették. A világ gazdag, az OECD országaiban a népességszám csökken, a fogyasztás viszont exponenciálisan nő. Ezt csak úgy lehet elérni, ha rádumálom a népességet a fogyasztásra. Ez sem könnyű, őrült pénz és iszonyatos szaktudás kell hozzá. Ha annyi pénz lenne a közoktatásban, mint a reklámban, már mindenki professzor lenne. Ha addikcióról van szó, akkor le kell venni minket a szerről.”

Zlinszky megszüntetné az üvegházgáz-kibocsátást támogató projektek közpénzből való finanszírozását, és progresszív karbonadót is kivetne. Gelencsér szerint utóbbinak nem sok értelme lenne, a nagy kibocsátók búcsúcédulaként használnák a lelkiismeretük megnyugtatására, és továbbhárítanák a fogyasztókra.

Gelencsér abban sem hisz, hogy a fogyasztáshoz kötött árazás például működne, például ha havi ötven liter üzemanyag vásárlása felett jóval drágább lenne a literenkénti ár. „Azonnal megbuknál mint politikus. Felpörögne az ügyeskedés, Mari néni is megvenné az ötven litert, és aztán továbbadná, egyből meglenne a feketepiac.”

A beszélgetés utolsó nagy témája az volt, hogy felmenthetik-e magukat a nemzeti kormányok azzal, hogy mivel globális folyamatokról van szó, önmagukban kevesek.

„Most éppen esik szét a világ, nullához tendál annak az esélye, hogy közös, együttes cselekvés legyen. Azok mind gazdasági érdekeket is sértenek, a magáncégek profitjuk és osztalékaik miatt abszolút ellenérdekeltek, és gazdasági lobbikon keresztül dolgoznak azon, hogy ne érjenek célt a kezdeményezések. Nagyon szűk a pálya. Vagy nemzetközi megoldás van, vagy semmilyen sincs, nemzetállami szinten csak bohóckodni lehet. Ott a zöld Norvégia, ami olaj- és gázjövedelméből lett kőgazdag, a szemetüket ott hagyják a globális délen, nem vesznek tudomást az externáliákról, ez óriási képmutatás” – mondta Gelencsér.

Ürge-Vorsatz viszont lát jó példákat, sokszor a városok veszik át a kezdeményezést az államok helyett. Megemlítette, hogy amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy kilép a Párizsi klímaegyezményből, amerikai városok léptek fel, hogy majd ők teljesítik a vállalásokat. Ürge-Vorsatz szerint a városokban sokszor egy karizmatikus vezető az, aki célt tud érni, és nem feltétlenül kell ennek a polgármesternek lennie. Úgy látja, hogy egyre inkább összefonódik az élhető és a klímabarát városok koncepciója, így nem is szükséges az éghajlati cselekvésről beszélni, az élhető város jobban érdekel mindenkit.

„Az egész világ klíma szempontjából olyan autóbusz, hogy egy gázpedál és egy fékpedál van minden lakos előtt. A másfél fokot tekintve féktávolságon belül van a fal, neki fogunk menni. Elengedjük a dolgot, vagy gázt adunk? Minden lenyomott fékpedálnak értelme van. Azzal megpróbálunk kisebb sebességgel ütközni, ha már muszáj. Minden sebességcsökkentéssel közelebb kerül a pillanat, amikor a kibocsátásnövekedés megáll” – mondta Zlinszky.