Súlyos tévedésből csináltak Magyarfalvát az ősmagyar Harkából

2021. november 25. – 23:33

Súlyos tévedésből csináltak Magyarfalvát az ősmagyar Harkából
Az Új Tükör 1977-es riportjához készült utcakép Magyarfalváról – Forrás: Új Tükör, 1977. március 20. (14. évolyam, 1–13. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Másolás

Vágólapra másolva

Rajk László kommunista belügyminiszterrel elhitették, hogy Harka neve nem magyar, ezért a helyi németek kitelepítése után az ősmagyar Harkáról Magyarfalvára magyarította a falu nevét. A belügyminiszter az avatáskor már tisztában volt a tévedéssel, de nem akarta megváltoztatni a döntését, mondván, már megígérte az új nevet a telepeseknek.

Az Arcanum Digitális Tudománytár Magyarország legnagyobb sajtóadatbázisa, ahol az elmúlt évszázadok újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldalában kereshetünk, böngészhetünk, legyen szó napi- vagy hetilapokról, sportújságokról vagy női magazinokról. A mai napon bárki ingyen kipróbálhatja, és regisztráció után az oldalakat is letöltheti. Ez a cikkünk az Arcanumban feldolgozott és kereshető források felhasználásával készült.

A németek oldalán végigharcolt vesztes világháború után Magyarország 185 ezer magyarországi németet telepített ki a rommá bombázott, éhező Németországba. Ugyanazt csináltuk, amit a környező győztes államok tettek saját németjeikkel, csakhogy mi vesztesként tettük fel őket a vonatra.

Vannak, akik szerint szovjet nyomásra történt mindez, valószínűbb azonban, hogy a németek kitelepítésétől több előnyt is reméltünk: egyrészt földhöz és házhoz juthattak a föld nélküli zsellérek és a szomszédos országokból elüldözött magyarok, másrészt a kollektív bűnösség elvének érvényesítésével igyekeztünk második világháborús szerepvállalásunkat a „volksbundista németekre” fogni, jó pontot remélve ezzel a győztesek körében. A helyi és országos sajtóban folyamatos volt a hangulatkeltés: minden német náci, a felszabadulás után is fegyveresen szervezkednek, nem nyugodnak bele a demokráciába.

Forrás: <a href= Szabad Nép, 1946. április 3. (4. évfolyam, 75–96. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211022/1634908396-temp-HpMEGC.jpg">
Forrás: Szabad Nép, 1946. április 3. (4. évfolyam, 75–96. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

A kitelepítést a Sopron melletti Harka németjei sem úszták meg. Múltjuk a 15. századig nyúlik vissza, Sopron városa ekkor szerezte vissza a harkai magyar nemesek birtokrészeit, helyreállíttatta a Szent Péter-templomot, és németeket telepített a faluba, akik 1432-től már saját plébánost választhattak.

1946. május 12-én az ezerlelkes harkai német evangélikus gyülekezetet lényegében egy az egyben vonatra tették, tizenhatan maradhattak csupán a faluban. Hiába érveltek azzal a maradásuk mellett, hogy az első világháború utáni népszavazáson Sopron mellett ők is a Magyarországhoz tartozás mellett döntöttek. (Valójában a harkaiak 90,4 százalékban az Ausztriához való tartozás mellett döntöttek.)

Az elüldözöttek helyére a Rábaközből jöttek magyar telepesek, akik úgy gondolták, még otthonosabban éreznék magukat, ha a falu szerintük német eredetű neve nem emlékeztetné őket a korábban itt élt németekre. Küldöttséget menesztettek hát Rajk László belügyminiszterhez, aki egyetértett ezzel az égbekiáltó igazságtalansággal, megígérte hát a telepeseknek, hogy rendben, a falu nevét Magyarfalvára változtatja.

A korabeli hangulatot egy 1977-es Új Tükör-riport így adta vissza egy faluban maradt német, Franzi bácsi beszámolója nyomán:

„A kitelepített őslakókról jószerivel annyit tudtak [a betelepültek], amit a hir­telen került új községi vezető mon­dott a nagygyűlésen: »Tunya, lusta csempésznép volt. Amikor mást nem lehetett, akkor a horogkeresz­tet csempészték be.«️ Ez az ember nem csak a volksbundista vétkeket gyűjtötte egybe, hanem a megma­radt sváb bútorok, földműves esz­közök javát is, apránként eladogat­ta, néhány esztendő múlva sikkasz­tás miatt elvitték.”

Forrás: <a href= Új Tükör, 1977. március 20. (14. évolyam, 1–13. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211022/1634908569-temp-mFgOmp.jpg">
Forrás: Új Tükör, 1977. március 20. (14. évolyam, 1–13. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Az illetékes belügyminisztériumi osztály megütközve fogadta a kommunista miniszter kérését (a népi demokrácia időszaka ez, koalíciós kormány vezette az országot, bár az itt állomásozó szovjet csapatok miatt a kommunisták szerepe aránytalanul nagy volt). Harka község neve ugyanis az egyik legősibb magyar méltóságnévből, a horkából származik. Az államalapítás előtt a nagyfejedelem és a gyula utáni harmadik legfontosabb tisztség volt ez, Bíborbanszületett Konstantin 948 körül fogadott egy magyar küldöttséget, amit Bulcsú harka vezetett. A bizánci császár szerint ez egyfajta bírói méltóság volt.

Rajk azonban nem hagyta annyiban. Hogy mi történt, arról a szociáldemokrata irányultságú Soproni Világosság 1947. szeptember 29-i száma írt a harkai „névmegmagyarosítási” zászlóünnepségről szóló tudósításban:

„Az ünnepi mise után a sza­badságzászló előtti téren Jármy András belügyminiszteri tanácsos átadta miniszterének névváltozta­tó okiratát és tolmácsolta Rajk László miniszter üzenetét. Hangoz­tatta, hogy Harka tősgyökeres magyar név és ezért az illetékes osztály nem akarta engedélyezni a névváltoztatást, de mivel a mi­niszter a küldöttségnek ezt meg­ígérte, azért be is tartotta a sza­vát. Felszólította az újgazdákat, hogy kövessenek el mindent a község fejlesztésére.”

Forrás: <a href= Soproni Világosság, 1947. szeptember 29. (2. évfolyam, 53–128. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211022/1634908635-temp-HpiLNB.jpg">
Forrás: Soproni Világosság, 1947. szeptember 29. (2. évfolyam, 53–128. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Ezen a malőrön amúgy elég szépen átlendültek. Zentai Vilmos honvédelmi miniszter, a körzet országgyűlési képviselője már arról beszélt, hogy az akkor földhöz jutott telepesek végre a saját földjüket művelhetik, ami a felelősség érzését is növeli. Az ünnepséget díszebéd, kirándulás, felvonulás és táncmulatság követte.

A Soproni Világosság nem volt elájulva a névmagyarítási hullámtól, és pár nappal később egy jegyzetben figyelmeztetett arra, hogy Fertőrákos – ahonnan szintén kitelepítettek németeket, ott a Felvidékről érkeztek telepesek – őrizze meg ősi nevét, azon ne változtassanak. Javasolt viszont más névmagyarításokat: „Így kívánatos, hogy Sopronbánfalva az ősi Zuán nevet, Ágfalva a régi Dágh nevet, a lehetetlen Balf községnevet pedig az ősi Farkasd névre mielőbb változtassák vissza. Helyénvaló lenne, hogy Kópháza község is megváltoztatná nevét. Ugyanis Kópháza a tőszomszédsá­gában felépült Ravazd község rom­jaiból épült fel.” Nos, ezekből az ötletekből nem lett semmi.

A lap október 17-én közölte a szociáldemokrata soproni városi képviselő, Linka József felszólalását, aki emlékeztetett arra, hogy Harka nevét az évszázadok németesítő törekvése ellenére sikerült átmenteni, megőrizni. „Most, amikor végre megszűnt a germán befolyás, ne dobáljuk el ősmagyarértékű neveinket – mondta felszólalásában. – Követelte, hogy az ilyen névváltoztatásoknál hallgassák meg a hozzáértőket és főképpen sürgősen adják vissza »Magyarfalvának«️ régi magyar nevét.”

Linkán felbuzdulva levelet írt a szerkesztőségnek Sághy Jenő, a falu evangélikus lelkésze, aki a korszellemnek megfelelően igyekezett érvelni a Harka név mellett. „A horka szónak története van – írta. – Jóval idősebb ezerévesnél. A tartalma meg olyan, hogy annak mi, demokráciára virradt magya­rok csak örülhetnénk. (…) Tudva tudták: nagy ve­szedelem származhatik abból, ha egy kéz­ben korlátlan hatalom van. Árpád, illet­ve a véréből származó ősmagyar fejedel­mek nem voltak diktátorok, mint Európa jóval későbbi abszolút uralkodói: a kirá­lyok, császárok, vagy éppen, mint Hitler és Mussolini, hanem társaik voltak az uralkodásban. Legelsősorban a gyula és a horka.” A Magyarfalva névről azt írta, hogy „futószalagon készült tömegcikkre vall”, és követelte, hogy adják vissza a falunak a régi nevét.

Forrás: <a href= Soproni Világosság, 1947. október 20. (2. évfolyam, 53–128. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár" src="/uploads/images/20211022/1634908690-temp-KIdBIm.jpg">
Forrás: Soproni Világosság, 1947. október 20. (2. évfolyam, 53–128. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

(Amúgy tényleg sebtében összetákolt és magyartalan volt a Magyarfalva helységnév. Bár sok -falva utótagú magyar település van, az első tagjuk mindig személynév, ebben az esetben viszont egy furcsa, soviniszta csengésű név lett belőle a németek kitelepítése után.)

1947. október 20-án volt olvasható a követelés, majd sokáig nem követelt ilyet senki. A Soproni Világosság is megszűnt 1948-ban, a kommunista fordulat évében.

„Ma a Soproni Világosság utolsó számát tesszük az olvasó asztalá­ra. Ezzel a számmal búcsúzunk elvtársainktól, olvasóinktól és barátainktól. Miután három évfo­lyamon keresztül szolgáltuk a de­mokráciát és építettük a szocia­lizmus útját”

– írták utolsó vezércikkükben, amiben bejelentették, hogy egyesülnek „a Magyar Kom­munista Párt harcos lapjával, a Sopronmegyével”. Pár hónap múlva így tett a kommunista és a szociáldemokrata párt is, átadva helyét a Magyar Dolgozók Pártjának.

A névváltást kezdeményező Rajk Lászlót egy évvel később koholt vádak alapján kivégezték a saját elvtársai, Zentai Vilmos honvédelmi miniszter 1950 és 1956 között ült börtönben szintén koholt vádakkal, Sághy Jenő evangélikus lelkész 1956 után másfél évet ült a kistarcsai internálótáborban.

Hová vezet a Harkai út?

A Harka név fennmaradt, a Sopronból a faluba vezető utat a szocializmusban végig Harkai útnak hívták. Rendszeresen kérdezték is a szocializmusban felnövő soproni gyerekek, hogy hol van az a Harka. Ilyenkor el kellett nekik magyarázni, hogy az nem más, mint a szomszédos Magyarfalva. De volt Sopronban Harkai domb és Harkai lőtér is, ezek mind megmaradtak egy letűnt kor mementójaként. A rendszerváltáshoz közeledve volt néha egy-egy újságcikk is, ami a harkai németség sorsára emlékeztetett, de ami igazán szívbemarkoló: az ősi Harka nevet pont azok a németek őrizték meg írásban is, akiket elüldöztek onnan. Andreas Schindler a nyolcvanas években írta meg Harkau, a szülőfalum című történeti tanulmányát. (A Soproni Szemlében ezt Hiller István, a későbbi MSZP-elnök és kultuszminiszter adta közre.)

Több évtizednyi szünet után Gyulaváriné Patthy Anna tanár volt az első, aki a Kisalföld hasábjain kérte a névváltoztatást 1989 februárjában. „Jó lenne, ha visszakapná ezeréves ne­vét Harka is. Ez a helynév is nemzeti kincsünk” – írta. Nyárra a magyarfalvai diáksportkör felvette a Harka nevet, újabb és újabb olvasói levelek jelentek meg, és végre 1989. október 22-re, a Magyar Köztársaság kikiáltása előtti napra helyi népszavazást írtak ki a település nevéről. A 493 érvényes szavazatot leadó választópolgárból 347 döntött a névváltoztatás mellett, így a 43 éves magyarfalvai kitérő után a közel ezeréves Harka 1990. április elsején válhatott ismét Harkává.

Források:

Cikkünk az Arcanum támogatásával jelent meg.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!