Ha egy államfő valóban a demokrácia őre, akkor súlyos közéleti kérdésekben igenis meg kell nyilvánulnia

„Arra fogok törekedni, hogy a kölcsönös érdeklődést, megértést erősítsem a gyanakvás helyett, a tiszteletet biztosítsam a gyalázkodás helyett. Köztársasági elnökként minden cselekedetemmel azért fogok dolgozni, hogy mi, magyarok büszkék lehessünk majd a történelmünk még előttünk álló 21. századi fejezeteire is.” Ezekkel a szavakkal indult neki az államfői karrierjének Sulyok Tamás, miután idén márciusban az Alkotmánybíróság éléről átült a Sándor-palotába, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott elnöki székbe.

Azóta épp erre az egységre hivatkozva elzárkózott attól, hogy bármilyen közéleti kérdésben véleményt nyilvánítson, pedig jogi lehetősége lenne erre, és ezzel elődei is többször éltek.

Orbán Viktorék rohamtempóban választották Sulyokot köztársasági elnöknek: alig két héttel azután, hogy Novák Katalin belebukott a kegyelmi ügybe, a Fidesz már be is jelentette, hogy az Alkotmánybíróság elnöke lesz a jelöltjük. Március 5-e óta pedig hivatalosan is ő Magyarország köztársasági elnöke. Sulyok a beiktatásán be is vallotta, hogy nem szerepelt az újévi fogadalmai között ez a szerep, nem készült erre a feladatra.

Ennek ellenére a miniszterelnök valamiért úgy látta, hogy „ő a legmegfelelőbb ember erre, rá lehet leginkább építeni azt az érvelést, hogy a nemzet egységét leginkább ki tudja fejezni”. Az azóta eltelt kilenc hónap pedig pontosan megmutatta, hogy mit jelent az, ha valaki megfelel Orbán Viktornak.

Egy olyan államfőt, aki eddig nagyjából csak azzal vetette észre magát, hogy hol arról beszélt, mennyire szereti az aranygaluskát, hol arról tett fel képet, hogy épp a borsófőzelékét fotózza. Volt, hogy verset olvasott a Balaton partján, legutóbb pedig a levegőbe ugrálva, kék öltönyben pingpongozott a dolgozóasztalán a Sándor-palotában. Persze azért találkozott fontos emberekkel, mondott beszédeket, de közben még Európát sem hagyta el köztársasági elnökként.

Sulyok szerepe annyira súlytalan lett, hogy a stábja most novemberben nem arról csinált rövid körkérdést, hogy az emberek mit gondolnak a köztársasági elnök szerepléséről. Ehelyett konkrétan arról kérdezték meg a járókelőket, hogy egyáltalán tudják-e, hogy hívják az államfőt. Bár a kisfilm alapján mindenki tudta, utólag kiderült, hogy egy kiskorú lánynak még a felvétel előtt megmondták a választ. (Állítása szerint azt már nem mondták el neki, hogy a videót mihez fogják felhasználni, és ehhez szülői engedélyt sem kértek.)

A nemzet egységére tekintettel

Sulyok fontos, az országot érdeklő, érintő közéleti és társadalmi kérdésekben egyszer sem szólalt meg. Visszautasította a találkozót Magyar Péterrel, mert ezzel szerinte ő beavatkozna a pártpolitikai versenybe. Nem tudott mit mondani a Magyar–Varga Judit-féle hangfelvételről, mert nem szokása ilyeneket hallgatni. Nem szólt hozzá Orbán Balázs 1956-ról szóló kommentjéhez, miszerint „mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij, aki belevitte az országát egy háborús védekezésbe”, mert azzal szerinte pártpolitikai szereplők nyilatkozatait kommentálná.

Pár napja ő maga is elismerte, hogy sokan kritizálják ezért, de egyből magyarázatot is adott rá, miért hallgat: „Leginkább azért, mert a mindenkori köztársasági elnök a magyarság egészét és egységét képviseli. A vélemények különbözősége a demokrácia alapja”.

Ez a gondolat nem Sulyok fejében fogant, a „gránitszilárdságú” Alaptörvényben van lefektetve, és szó szerint így hangzik: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

A köztársasági elnöknek van egy csomó praktikus jogköre és feladata: főparancsnoka a Magyar Honvédségnek, felszólalhat az Országgyűlés ülésein, kezdeményezhet törvényt és országos népszavazást is, kitűzi a választások napját. Kegyelmet adhat elítélteknek, bár láttunk már olyat, hogy ez nem sült el olyan jól, Sulyok eddig nem is élt ezzel a jogával. Lehetősége van feloszlatni az Országgyűlést, vagy épp ha nem tetszik neki egy már elfogadott törvény, az aláírása előtt még visszaküldheti azt az Országgyűlésnek, hogy rágják át újra. Igaz, ha másodszorra is ugyanúgy, változtatások nélkül fogadják el, nincs mit tennie, akkor már neki is alá kell írnia. Másrészt, ha épp úgy látja, hogy a már elfogadott törvény ellentétes az Alaptörvénnyel, akkor azt az Alkotmánybíróságnak is elküldheti. Így aztán elméletben Sulyok egyfajta fékként is működhetne: hiába a kétharmados fideszes parlament, valamennyire még ő maga is beleszólhat a törvényhozás menetébe. Schmitt Pál legendásan aláírt mindent, amit elé raktak, és eddig Sulyok is követte a példáját.

Így aztán a saját hagyományát sem törte még meg, hiszen alkotmánybíróként többször is a Fidesz politikai céljainak megfelelő döntött. Így történt a lex CEU, a hajléktalanság kriminalizálása és a háborús tájékoztatás címén terjesztett kormánypropaganda ügyében is. A jogállamisággal kapcsolatos aggályainak is akkor adott hangot leginkább a nyilvánosság előtt, amikor a 2022-es választás előtt az ellenzék arról beszélt, hogy kormányváltás után feles többséggel is módosítható lenne az alkotmány.

Csak ő dönti el, mikor szólal meg, a jog nem korlátozza

Bár Áder Jánosnál a Fidesz alapítójaként valamennyire felmerülhetett az önálló karakter építése, és Novák Katalin is próbálkozott ezzel, úgy tűnik, Sulyokkal a köztársasági elnök pozíciója mára végképp kiüresedett. A megválasztása pillanatától a jog fontosságára hivatkozik, ami állítása szerint az ő támasza és iránytűje – valószínűleg ezért is mutogatott pár napja magyarázatként az Alaptörvény nemzeti egységes mondatára. Pedig az csak részben szabályozza egy köztársasági elnök mozgásterét.

„Nincs jogszabályi korlát arról, hogy ne szólalhatna meg. Itt alapvetően az a fontos, Sulyok hogyan fogja fel a saját szerepét. A köztársasági elnök maga húzza meg azokat a szabályokat, hogy megszólal-e az ország egészét érintő morális kérdésekben. Amikor vasalóval jelenik meg a nyilvánosságban, akkor megmutatja, hogy a szerepfelfogása szerint ő ilyenekkel akar foglalkozni, és nem az ország egészét érintő politikai, morális kérdésekkel” – mondta erről Fleck Zoltán.

A jogász és szociológus szerint amikor Sulyok azzal érvel, hogy neki nem feladata politikai kérdésekben állást foglalni, akkor a kérdést pártpolitikai szintre emeli. Pedig a politika nem csak pártpolitikát jelent: „Magyarországon elég régóta homályban tartják a politika és a pártpolitika közötti különbséget, pedig ez jelentős különbözőség. Nem avatkozhat be pártpolitikai csatározásokba, de tehetne politikai nyilatkozatokat, felszólításokat az ország egészének érdekében, és még akkor is objektív és pártatlan tudna maradni. Egy jó köztársasági elnök ilyeneket is szokott csinálni. Passzivitása csak a kormány érdekét fejezi ki”.

Példaként hozta fel Menczer Tamás és Magyar Péter a magyar politikában eddig szokatlan, kocsmai stílusú vitáját, amelyben szerinte Sulyok akár meg is szólalhatna. Bár Sulyok a már említett posztja végén rejtélyesen megjegyezte, hogy bár a vélemények különbözhetnek, „a hangnemet viszont mi választjuk”, nem konkretizálta, hogy miről is beszél itt. Pedig államfőként mondjuk kifejthetné, hogy a politikai közbeszéd folyhatna ennél emelkedettebb szinten is.

Van, amikor meg kéne nyilvánulnia

Ugyanerről beszélt Antal Attila politológus is. Antal szerint az Orbán-kormányok kommunikációja kezdettől az erőszakon alapul (például a Soros-kampány a menekültekkel szemben), most a Menczer–Magyar-csörténél pedig maga a miniszterelnök is legitimálta az erőszakot, amikor azt mondta: Menczer jól tette, hogy „leállította ezt a rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét”. Ebben a kérdésben pedig Antal szerint Sulyoknak meg kéne szólalnia. „Nincs szabályozva, hogy egy köztársasági elnök milyen kérdésekben nyilvánul meg, abszolút szabad a paletta. Az, hogy az államfő őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, abba beletartozik az is, hogy nagyon súlyos közéleti kérdésekben a mindenkori köztársasági elnöknek meg kell nyilvánulnia” – mondta a politológus.

Göncz Árpád például többször bírálta Antall Józsefet, Sólyom László pedig 2006-ban kritizálta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt: azt mondta, Gyurcsány az őszödi beszéddel morális válságot okozott az országban, és megrendült a demokráciába vetett bizalom. Sólyomnál tehát megszólalt a morális csengő. Ő Sulyokkal ellentétben nem mutogatott csak az Alaptörvényre, mert ő még úgy látta, hogy „a demokrácia és az alkotmányos jogállam működése nem korlátozódhat a jogszabályok betartására. Alapvető erkölcsi normák betartása is szükséges”.

Persze ez még jóval 2010 előtt történt, Antal Attila szerint azóta „elveszett a morális mérce, nincs se köztársaság, se elnök. Az államfők 2010 óta politikai megrendelést teljesítenek már azzal is, hogy vannak. A köztársasági elnöknek nincs autonómiája, tekintve, hogy az Orbán-rendszer nevezi ki. Már az is jelentősen beszűkíti Sulyok mozgásterét, hogy kármentés eredményeképp kényszerült betölteni ezt a pozíció. Szerintem patikamérlegen lett kimérve, hogy mit tehet, mit mondhat, a hibázás lehetőségét Rogán Antal és a Karmelita minimálisra húzza. Nála semmilyen autonómiát nem látok. Itt szilencium van” – mondta erről a politológus.

Áder János és Novák Katalin legalább valamennyire vitték az általuk felkarolt vagy rájuk osztott ügyeket (környezetvédelem és családpolitika), néhanapján még törvényeket is visszadobtak az Országgyűlésnek vagy az Alkotmánybíróságnak. Novák ráadásul a kezdetektől próbálta a középutas államfő szerepét mutatni, főleg a külföldi diplomáciában. A jó zsaru szerepét vállalta akkor is, amikor a kormánypártok mint a rétestésztát, úgy nyújtották a szavazást a svédek és finnek NATO-csatlakozásáról, de Novák kijelentette: az ő álláspontja egyértelmű, indokolt Svédország és Finnország NATO-csatlakozása.

Sulyoknak viszont még csak saját portfóliót sem tudtak adni, nála a gombhoz kellett varrni a kabátot: a Fidesznek gyorsan kellett egy államfő, lehetőleg már egy kipróbált valaki. „Az Orbán-rendszer már nem abban a fázisában van, mint 2022–2023 előtt. Ilyen típusú autonómiát már nem tud megengedni. Egy centralizálódó, Karmelitába bezárkózó rendszert látunk” – mondta Antal, aki szerint „a köztársasági elnöknek itt nem osztanak lapot”.