„A politikai kritikával (…) nem tudok mit kezdeni, mert soha életemben nem érdekelt a politika” – mondta még 2021-ben Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság (AB) elnöke, a Fidesz köztársaságielnök-jelöltje. Mióta Kocsis Máté frakcióvezető bejelentette, hogy a Fidesz Sulyokot jelöli a kegyelmi botrányba belebukó Novák Katalin utódjául, sorra jelennek meg a portrék a jogászról, és a legtöbb helyen kiemelik, Sulyok Tamást a jog, a szakma érdekli. A HVG-nek ezt mondták róla korábbi csoporttársai is.
Alkotmánybírói tevékenységét megnézve azonban már nem úgy tűnik, mintha nem érdekelné a politika. Azaz persze lehet, hogy nem érdekli, de az átpolitizált alkotmánybírósági ügyekről azért elég gyakran gondolja pontosan ugyanazt, mint a Fidesz.
Az ellenzék katonákat küldene Ukrajnába
Sulyok volt például az előadó bíró, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Kúria 2022-es határozatát, amiben kimondták, hogy a Rogán Antal által vezetett Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) megsértette a választási törvényt, amikor a vakcinaregisztráció során megadott emailcímekre hírlevelet küldtek, amiben azt írták, hogy az ellenzék katonákat küldene Ukrajnába. A Kúria szerint ezzel a KTK lényegében kampányidőszakban állami eszközökkel kampányolt a kormánypártok mellett, hiszen az ellenzéket negatív színben feltüntető kampányüzenetet küldött egy állami adatbázis címlistájára. Az Alkotmánybíróság azonban megsemmisítette a Kúria döntését, és kimondta, hogy szerintük ez teljesen belefér, a KTK csak tájékoztatta az embereket a rendkívüli háborús helyzetben.
Az előadó alkotmánybíró az Alkotmánybíróság szabályzata szerint arról dönt, befogadható-e egy kérelem, és határozattervezetet készít. Itt ez Sulyok volt, ő minősítette befogadhatónak Rogán Antal és a KTK felülvizsgálati kérelmét. Ebben az ügyben egyébként – a magyar alkotmányos gyakorlattól némileg eltérve – az Alkotmánybíróság lényegében felülbírálta a Kúria jogértelmezését.
Ha nem sikerül az alkotmánymódosítás
Sulyok volt az előadó alkotmánybíró az Alkotmánybíróság 22/2016-os határozatánál is. Ez a határozat egy alkotmányértelmezés volt, az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére. Az ombudsman arra volt kíváncsi, vizsgálhatja-e a magyar Alkotmánybíróság azt, hogy EU-s jogi aktusok összhangban vannak-e a magyar alkotmánnyal. Ez elsőre nem tűnik különösebben súlyos és politikai szempontból érdekes ügynek, de valójában az, az akkori kritikák szerint ugyanis az AB ezzel a döntésével kisegítette a Fideszt, amikor a frakciónak épp nem volt kétharmados többsége a parlamentben.
2016-ban a Fidesz benyújtott egy alkotmánymódosítási javaslatot, amiben a 2015-ös érvénytelen kvótanépszavazás megállapításait szerették volna beleírni az Alaptörvénybe, azaz hogy Magyarországra nem lehet idegen népességet betelepíteni. Ekkoriban riogattak azzal, hogy az EU kötelező kvótarendszerében Magyarországnak 1294 menekültet kellett volna befogadnia, és ezt a Fidesz mindenáron szerette volna elkerülni, még annak ellenére is, hogy épp dübörgött a letelepedésikötvény-biznisz, és később kiderült, hogy bár nem fogadtuk el a betelepítési kvótát, 2017-ben titokban befogadott a kormány 1300 menekültet.
A Fidesznek és a KDNP-nek azonban 2016-ban nem volt alkotmányozó többsége a parlamentben, csak 131 képviselőjük volt a 133 helyett. Az ellenzék nemmel szavazott, így az alkotmánymódosítás november 8-án elbukott.
De Sulyok Tamás és az Alkotmánybíróság november 30-án a Fidesz segítségére sietett, a 22/2016-os határozatban kimondták, az AB igenis vizsgálhatja, hogy egy-egy uniós jogszabály nem sérti-e az emberi méltóságot vagy más alapvető jogot, Magyarország szuverenitását, illetve az ország „történeti alkotmányán alapuló önazonosságát”.
Az Eötvös Károly Intézet már akkor úgy értékelte az AB döntését, hogy Sulyokék a kormánynak segítenek, közleményükben azt írták, az AB a tervezett alkotmánymódosítás pontjainak megfelelően foglalt állást a kormány véleményével megegyezően. „A tervezett klauzulák nem kerültek be az Alaptörvény szövegébe, de úgy tűnik, az Alkotmánybíróság – az alkotmánymódosító kétharmadot pótolva – alkotmányos előírásokká minősítette lényegében ugyanezeket a fordulatokat.”
Ahogy Halmai Gábor jogász megjegyzi ebben a cikkében, az mindenképpen furcsa volt, hogy éppen azután, hogy elbukik a parlamentben a Fidesz alkotmánymódosítása, az AB elővesz egy sokkal régebben benyújtott indítványt, ami nincs is határidőhöz kötve, és a határozat indoklását telerakja a kormány politikai akaratával épp tökéletesen egybevágó jogi elvekkel.
Nincstelenségre, hajléktalanságra senkinek sincs joga
Sulyok Tamás volt az előadó alkotmánybíró akkor is, amikor az AB 2019-ben megállapította, hogy teljesen rendben van a hajléktalanság kriminalizálása, azaz hogy az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértésnek minősül. Igaz, hozzátették, hogy a hajléktalanokat csak akkor szabad büntetni a közterületen tartózkodásért, „ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt”.
A határozat szerint az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértéssé minősítése nem sérti az emberi méltósághoz való jogot, hiszen „az Alaptörvény
értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga”, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része. Az AB érvelése szerint tehát a hajléktalanok ellen indított szabálysértési eljárások nem a hajléktalan ember méltóságát sértik, hanem a hajléktalan ember hajléktalan állapotát, ami viszont ugye szükségszerűen nem is állhat jogi védelem alatt, hiszen „a helyzet olyan a társadalmi együttélés és az egyéni élet egymáshoz kapcsolódó diszfunkcióiból keletkezik, amelyeket a hűség, a hit és szeretet alapján álló társadalomnak ezen elvek alapján kell kezelnie, s lehetőség szerint megszüntetnie”.
Ebben a határozatban az AB tökéletesen együtt mozog a Fidesz rendpárti szólamaival, hiszen azt írják, a hajléktalanság kriminalizálása azért nem lehet alkotmányellenes, mert az állam éppen így segít a hajléktalanokon. „Az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása, az emberi méltóság sérelmét azonban éppen az okozná, ha az egyént az állam magára hagyná elesett, társadalmilag számkivetett helyzetében” – áll a határozatban.
Lex CEU
Az Alkotmánybíróság igyekezett elodázni a döntést a CEU-törvény ügyében is, mindent megtettek azért, hogy ne kerüljenek összetűzésbe az agresszív kormánytöbbséggel. A 3199/2018-as végzésükben felfüggesztették a lex CEU alkotmányellenességének vizsgálatát az Európai Unió Bíróságán zajló eljárás lezárultáig. A végzésről Kazai Viktor Zoltán összehasonlító alkotmányjogász a Fundamentum című jogi folyóiratban írt cikket, amiben megállapította, hogy „az illiberális rendszerek esetében tehát joggal erősödik fel bennünk a meggyőződés, hogy a bírák elsősorban politikai megfontolások – és nem jogi szempontok – alapján döntik el az eléjük kerülő ügyeket”.
Ezt a megállapítást igazolta az 3199/2018-as végzés alapján, és arra jutott, hogy a végzés indoklása jogilag mindenképp sántít, hiszen egyrészt az AB máskor nem különösebben szokott teperni annak érdekében, nehogy sérelem érje az uniós jogot, másrészt pedig a jogbiztonság és az indítványozók jogainak védelme pont nem a döntés elodázását, hanem meghozatalát követelte volna. Voltak akkor ilyen hangok az Alkotmánybíróságon belül is, Stumpf István alkotmánybíró például kifejtette, hogy az Európai Unió Bíróságára azért sem érdemes várni, mert az AB akkor a saját korábbi gyakorlatával is ellentmondásba kerülne, hiszen a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyben sem vártak az uniós testület döntésére, pedig ugyanilyen indokkal akár akkor is lehetett volna.
„Osztom Jakab András álláspontját a tekintetben, hogy ez esetben a testület egy nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény érdemi felülvizsgálatát próbálja megúszni különböző időhúzó taktikák alkalmazásával, mert egyszerűen nem mer konfrontálódni a politikai hatalommal” – írja cikkében Kazai.
2021-ben aztán az AB két ügyben is megszüntette az eljárást a CEU-val kapcsolatban, mert azóta megváltozott a jogi helyzet, 2023-ban pedig megállapították, hogy nem is érte jogsérelem a CEU-t, ami akkor már külföldön működött. És ki volt az ügy előadó alkotmánybírája? Hát persze, hogy Sulyok Tamás.
