Konzultálnak, mondják, de már a kérdést is úgy teszik fel, hogy a megfelelő választ kapják

„Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek” – üzeni nagy kék plakátokon a kormány, miközben az elmúlt nyolc évben nem tudott úgy kérdést feltenni a nemzeti konzultációkon, hogy arra 10-ből 9 ember ne úgy válaszoljon, ahogy azt ők akarják. Idén novemberben 13. alkalommal indított konzultációt a kormány. A téma az új mantra, a szuverenitásvédelem, amelyről a konzultáció lezárulta, vagyis azelőtt, hogy megismerhették volna az emberek véleményét, már be is nyújtották a szuverenitásvédelmi törvény tervezetét.

Ez sok ponton olyan tágan értelmezhető, hogy valós fenyegetést jelent, akár a sajtóra nézve is. Létrehoznák például az úgynevezett szuverenitásvédelmi hivatalt, amely a „külföldi beavatkozásra utaló folyamatokat” vizsgálhatja, de azt nem pontosították, hogy ez mit takar. A volt igazságügyi miniszter, Varga Judit parlamenti vitában elhangzott felszólalása alapján akár a sajtót is célba vehetik majd, bár Gulyás Gergely azt állította, hogy az újságírást nem érinti a javaslat. Pedig a tervezet alapján az új hivatal szinte bárkit megvizsgálhatna, ami önmagában veszélyt jelent az újságírásra. Kitették a pisztolyt az asztalra, és azt kérik, hogy nyugodjunk meg, írtuk.

Az új konzultáció kérdései szerint a magyar szuverenitást ismét „Brüsszeltől kell megvédeni”. A kormány szerint „Brüsszel” veszélyezteti többek közt: a rezsitámogatást, a kamatstopot, az extraprofitadót, a gyermekvédelmi törvényt és a politikai szuverenitást is. A konzultációhoz természetesen kék hátterű plakátkampány is jár: a plakáton Soros György fia, Alex Soros mellett ott van az Európai Bizottság elnöke is, Ursula von der Leyen, akinek elnökségét egyébként még maguk a fideszes EP-képviselők és Orbán Viktor is támogatták.

A nemzeti konzultáció kérdéseinek valóságtartalma már önmagában is megkérdőjelezhető, illetve rengeteg témát le is egyszerűsít. A válaszokban ahogy eddig is, most is két opciót villantanak fel: egyetérteni a kormánnyal és minden rendben lesz, vagy egy „migránsgettóvá” züllesztett ország, ahol se rezsicsökkentés, se kamatstop, ami az ukránoknak azért fegyvert küld, a Hamásznak pedig pénzt, eközben pedig „génmódosított ukrán gabonát” esznek az emberek, a gyerekeket pedig „agresszív LMBTQ-propagandával” tömik – mindezt persze Brüsszel akaratából.

Épp ezért, aki nem támogatja a kormány álláspontját az vélhetően nem is tölti ki az ívet. Így az nem is tükrözheti az emberek valódi véleményét, azonban a Fidesz–KDNP saját terveinek megerősítésére tökéletesen fel tudja használni a konzultációkat.

99,2 – nem jó, de nem is tragikus

Az elmúlt 13 évben a kormány a mostanival együtt 13 alkalommal „konzultált” levében, illetve online az emberekkel. Ebből a 12-ből 11 ugyanabban a formátumban zajlott: egy általában hosszan kifejtett kérdésre kettő, három, esetleg négy válaszlehetőség közül kellett egyet kiválasztani. A megszokott formátumban (az első konzultáció eltér a többitől, ráadásul annak költségeit még maga a Fidesz állta) kiküldött 11 kérdőívben összesen 114 kérdést tettek fel. Ezekben látványosan mutatja a konzultáció egyoldalúságát, hogy a 114 kérdésből a kormány álláspontjával általában egybevágó, győztes válaszok szavazataránya 70 kérdésnél meghaladta a 90 százalékot.

De ennél is szembetűnőbb, hogy a 11 konzultációból hatban egyetlenegy kérdésnél sem ment 90 százalék alá a győztes, azaz legtöbbet jelölt válaszok szavazataránya. A 2017-ben kiküldött, „STOP Soros” néven futó nemzeti konzultációban volt az eddigi legnagyobb egyetértés. Ebben a „Soros-tervről” kérdezték az embereket. A kérdésben olyannyira egy oldalra álltak a kitöltők, hogy

a győztes válaszok közül még a legkevésbé támogatott is 99,2 százalékot kapott.

Azaz nem volt olyan válasz, ahol elérte volna azok száma az egy százalékot, akik „egyetértenek a Soros-tervvel”.

Olyan, hogy valamelyik konzultációban 90 százalék alatt volt a győztes válaszok aránya utoljára az ötödik, a bevándorlásról és terrorizmusról szóló 2015-ös nemzeti konzultációban fordult elő. De alapvetően itt is bőven meghaladta az 50 százalékot azon győztes válaszok aránya, amelyek a kormány politikájával, illetve megközelítésével értettek egyet.

A győztes válaszokat nézve az elmúlt nyolc évben csak 2021-ben volt zavar az erőben: a járvány utáni újranyitásról szóló konzultációban előfordultak olyan válaszok, amiknél nem volt meg a 90 százalékos arány. Azonban ez a konzultáció több szempontból is speciális: itt valóban az újranyitás utáni részletekről kérdezték az embereket, és kizárólag online formában lehetett kitölteni az ívet. Ennek egyébként meg is volt eredménye: alig félmillió ember töltötte ki.

Bár a konzultációk után a kormány előszeretettel hivatkozik a beküldött válaszok látszólag meggyőző eredményére, és elvileg ezekre is alapozza politikáját, a társadalom döntő részének véleménye egyáltalán nem jelenik meg ezekben. A 90 százalék feletti győztes válaszokat nézve érdemes pár szót ejteni arról, mégis milyen részvétel mellett zajlanak ezek a „felmérések”.

A választópolgárok száma korábban még 8 millió fölött volt, most már csak 7,7 millió, egy-egy alkalommal ennyi kérdőívet küldenek ki. A konzultációt visszaküldők száma az elmúlt 13 évben ingadozó volt: a másodikat, amiben az Alaptörvényről kérdeztek, nagyjából 920 ezer ember küldte vissza. A „szociális konzultáció” egymillió embert mozgatott meg, de a gazdaságit már csak 700 ezer ember küldte vissza. Ezekben a kérdőívekben még komolyabb kérdések is előkerültek. A 2015-ben a „bevándorlásról és terrorizmusról” címmel kiküldött nyolcmillió példányból egymillió érkezett vissza a kormány postaládájába. 2017-ben a Brüsszel „megállításról” szóló kérdőív – amit már milliárdos propagandakampány is kísért – 1,7 millió embert bírt rá a visszaküldésre, a szintén ebben az évben indított Stop-Soros konzultáció a kormány állítása szerint az eddigi legsikeresebb 2,3 millió visszaküldővel.

Ha a kiküldött nyolcmillió kérdőív visszaküldési arányát nézzük még a legsikeresebb konzultáció esetében is csak az emberek kevesebb mint 30 százaléka „konzultált” a kormánnyal.

2017 óta nem is sikerült ekkorát villantani. A családvédelem 1,3 milliónyi embert mozgatott meg, a járványügyi intézkedésekről és Sorosról szóló ív 1,7 millió választ kapott, az újraindításról szóló, kizárólag online kitölthető pedig mindössze 528 ezret. A járvány utáni életről 1,4 millió ember konzultált a kormánnyal. A legutóbbi energetikai szankciós kérdéssora nehezen jött össze annyi, mint amennyit szerettek volna, ezért plusz egy hetet is adtak a kitöltésére: így végül nagy nehezen összejött újra 1,4 millió ember.

A 2015-ös fordulat

A Fidesz a 2015 tavaszán kiküldött, a terrorizmusról szóló konzultáció után vélhetően megelégelte, hogy a győztes válaszok aránya akár 90 százalék alatti is lehet, azaz nincs szinte százszázalékos egyetértés. Itt mintha elvágtak volna valamit: a 2015 után következő hat konzultációban – leszámítva az újranyitásról szólót – már úgy teszik fel a kérdéseket, hogy az gyakorlatilag már garantálja is a választ. A fordulat egyébként összefüggésben állhat Rogán Antal érkezésével, 2015. szeptember óta ő vezeti a Miniszterelnöki Kabinetirodát, és a konzultációkért is ez a minisztérium felelős.

A konzultációs kérdőívek csak eleinte feltételezték azt, hogy a választó esetleg nem ért, vagy nem tud megítélni büntetőjoggal, adózással vagy épp külpolitikával kapcsolatos kérdéseket: 114-ből 38 kérdésnél volt „nem tudom megítélni” opció, de szép lassan ezt is kivezették a rendszerből. Egyébként nem is volt rá nagy igény, mert 38 kérdésből egynél sem fordult elő, hogy 15 százalék fölé csúszott volna azok aránya, akik nem tudták megítélni a kérdést.

A nemzeti konzultációk történetében egyetlenegyszer fordult elő, azaz 114 kérdésből csak egyszer volt olyan, hogy egy kérdésnél egyetlen válasz sem kapott abszolút többséget.

Ez még bőven a 2015-ös fordulat előtt volt: a harmadik, szociális kérdésekről szóló konzultációban a szociális segély eljuttatásának módjáról kérdeztek. Ebben az esetben sem amellett nem alakult ki abszolút többség, hogy pénzben adják oda a segélyt, sem amellett, hogy alapvető szükségleti cikkek formájában segítsenek az arra rászorulóknak.

De a kezdeti konzultációk azt is jól mutatják, hogy amennyiben egy valóban fontosnak mondható kérdésre valódi válaszopciókat adnak meg, akkor előfordul, hogy nem feltétlenül áll egy oldalra a kitöltők 99,2 százaléka. A második, Alaptörvényről szóló konzultációban azt kérdezték, hogy korlátozni kell-e az állam mindenkori eladósodásának mértékét. Itt a „nem tudom” válasszal együtt négy válaszadási lehetőség volt: 52 százalék értett egyet, 39 százalék engedett volna kivételt, 6 százalék pedig elutasította az ötletet, 3 százaléknyian pedig a „nem tudom” opciót jelölték.

A választások közti hatalmas egyetértés kimutatása egyébként nem olcsó mulatság, költ is rá bőven a kormány. Soros György járvány utáni, ördöginek mondott terveiről 11,5 milliárd forintért kérdezték meg az embereket, de még az újranyitásról szóló, kizárólag online kitölthető kérdéssora is elment 5,8 milliárd. A járvány utáni életről, amiben valahogy újra előkerült Soros neve, 6,2 milliárdért kérdeztek. A legutóbbi, energetikai szankciókról szóló ívnek pedig csak a technikai költségeire (postázás, nyomtatás) ment el 2,7 milliárd forint. Ebben a hirdetési költségek benne sincsenek, a valós összköltség ennél jóval magasabb lehet. Az eddigi konzultációkról és azok témáiról itt írtunk.

Ha csak az elmúlt három év konzultációit nézzük, és az ismert adatokat vesszük figyelembe, akkor is több mint 26 milliárd forint ment el ezekre. A kezdeti konzultációk még kijöttek egymilliárd körüli összegből, de az utóbbi években csúnyán elszálltak az árak. Ebből a pénzből arra már nem futja, hogy a konzultációk kérdéseit és az ott kapott eredményeket valahol vissza lehessen követni. Az eredményeket olyannyira becsben tartja a kormány, hogy egy-két eredményét leszámítva az összeset híradásokból, és egyéb bejegyzésekből lehet csak visszakeresni.

Mindezek fényében már csak egyetlen kérdés maradt a napokban a postaládákba is megérkező, a „szuverenitásról” szóló nemzeti konzultációval kapcsolatban: a kitöltők 99 vagy csak 97 százaléka ítéli majd el „Brüsszel” a kormány által vélt, sugalmazott terveit?