A kormány igazi szerelme: a nemzeti konzultáció

A Fidesz-kormány sok mindent szeret: az örökös veszélyhelyzeteket, a futószalagos törvénymódosításokat, békegalambnak lenni, de igazán a nemzeti konzultációkba szerelmes. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy már a tizenkettediknél tartunk.

A legutolsó konzultáció most épp az energetikai szankciókról szólt, amiket Orbán Viktor egyébként már olyan régen megszavazott Brüsszelben, hogy talán már el is felejtette. A magyar emberek viszont most láthatóan nem lelkesedtek annyira a konzultálgatásért, mint ők: a kormány szerint összesen 1 millió 363 ezren töltötték azt ki.

Pedig a hatalom minden erejét bevetette: embereit országjárásra küldte, hogy hirdessék az igét, máskor az asztal mögött ülve pózoltak mosolyogva a kék papírral. A politikusok mellett pedig a megafonos influenszer-propagandisták is beindultak: három nap alatt 11,5 millió forintot trombitáltak el a Facebookon a konzultáció kitöltésének népszerűsítésére. Hiába: csak a hatodik helyre futott a legnépszerűbb konzultációk listáján – legalábbis a kormány önbevallása szerint.

A nagy szerelem még egy másik életben, 2005-ben kezdődött, amikor az akkor még ellenzékben lévő Orbán Viktor kijelentette: legyen ez a nemzeti konzultáció éve, hogy mindenki eljuthasson hozzájuk, és „legyen egy kapcsolat a politika és az emberek között”. Meg is alapította a Nemzeti Konzultációs Testületet, benne Hoffmann Rózsával és Pozsgay Imrével. Orbán ezerrel készült a következő évi választásokra, a Fidesz országos turnéra indult, élőben és postán kérdezték meg a választókat: mit gondolnak. Saját állításuk szerint így akkor 1,6 millió emberhez jutottak el.

Ez aztán annyira bejött Orbánnak, hogy még akkor sem felejtette el, amikor végül 2010-ben kormányra jutott a pártjával: azóta sorozzák az embereket a konzultációkkal, kisebb-nagyobb kitöltési sikerekkel. De egy mindig örök: a lakosság valahogy mindig azt akarja, amit a kormány, és mindig megerősítik Orbánékat abban, hogy a terveiket bizony tűzön és vízen is végigvigyék, és hogy minden ellenséget megállítsanak.

A bemelegítés

Az első nemzeti konzultációt alig fél évvel azután tartották, hogy 2010-ben kormányra kerültek, mondjuk az inkább nyugdíjas konzultáció volt, mert csak ők kapták meg a kérdőíveket. Orbánék 1,7 millió háztartásba postázták el a levelet, több százezer nyugdíjast viszont még így is kihagytak a jóból. Az eredmény: mindössze 200 ezer ember válasza jött vissza.

A későbbi konzultációkhoz képest viszont szembetűnő, hogy itt még egészen normális kérdéseket tettek fel: arra várták a választ, a nyugdíjasok hogy látják a saját helyzetüket, és mit várnak a kormánytól. Végül Orbán ezekre a válaszokra hivatkozott a magánnyugdíjpénztári pénzek államosításakor. A levelezgetés cechét ekkor még maga a Fidesz állta: akkoriban azt mondták, egy levél=tíz forint, így összesen 17 millió forintot csengettek ki.

Alig fél évet kellett csak várni a második nagy konzultációra: 2011-ben már el is jött az idő, hogy az Alaptörvényről szólaltassák meg a népet. Ezt a levelet már nem csak az idősek, hanem minden szavazókorú ember megkapta – Orbán akkori állítása szerint közel nyolcmillióan –, így aztán már jóval többe is került: 705 millió forintba. Mondjuk ezt már nem a Fidesz, hanem az állam állta.

A kormány állítása szerint összesen 920 ezer válasz érkezett be hozzájuk. Ettől még Orbán szeme is könnybe lábadt, mert így beszélt róla: „Ez szerintem egy megható dolog, tehát komoly is, meg megható is. Az, hogy az ember kinyit egy ilyen kérdőívet, elolvassa, megérti, elgondolkodik rajta, tollat fog, kitölti, még saját megjegyzéseket is fűz hozzá. Tehát az, hogy Magyarországon ma mindig lehet arra számítani, hogy van legalább kilencszáz egynéhány ezer olyan ember, aki ha törik, ha szakad, ha könnyűt, ha nehezet kérnek tőle, mindig áll az ország rendelkezésére, ráadásul biztos voltak közöttük házaspárok is, akik közösen töltötték ezt ki, szerintem egy nagyszerű dolog. Szóval összességében ez egy szép történet, talán még az alkotmánynál is fontosabb, maga szerintem a nemzeti konzultáció”.

A következő két évben aztán Orbánék összesen ötször módosították az Alaptörvényt, azóta pedig még hatszor: már a tizenegyedik változtatás tintája is megszáradt az Orbán által csak grátnitszilárdságúnak nevezett Alaptörvényben.

A Fidesz-kormány ekkora már annyira belemelegedett a kérdezgetésbe, hogy még ugyanabban az évben, 2011-ben megküldte egy harmadik konzultációval az előzőt: akkor épp a szociális ügyekről, például a devizahitelesek állami megsegítéséről. Ebből is több mint nyolcmilliót küldtek ki, de most megkapták a 16 évesek is: az akkori szóvivő, Szijjártó Péter ezt úgy magyarázta, a döntések rájuk is hatással lesznek. Ez a levelezgetés 800 millió forintjába került az államnak.

A kormány saját bevallása szerint a kicsit több mint egy hónap alatt nagyjából 1,1 millióan küldték vissza kitöltve a konzultációt, amit Orbán akkor úgy értékelt, a kormánya sikeres, a magyarok meg felébredtek, mert „nem ingyen sörre, potyázásra, hanem munkára akarják építeni a jövőjüket”.

A negyedik konzultációra azért már vártak egy évet, a 2012-es gazdasági konzultációban átalányadózásról, járulékmentességről, minimálbérről kérdezték az embereket. A szinte hétköznapinak mondható kérdések nem is érdekeltek túl sok embert: kiküldtek több mint 8 milliót (itt már megint csak a felnőtteknek), de alig 699 ezret kaptak vissza. A szolid eredményre nem is Orbán, hanem a sajtófőnöke, Havasi Bertalan reagált: van ilyen, de azért „ez európai összevetésben kiemelkedő siker”, mondta.

Azt már viszont itt is látni lehetett, hogy a konzultációk egyre csak drágulnak: a gazdasági kérdőívekre felhasználták a teljes elkülönített összeget, mind a 976 millió forintot. És ehhez még hozzácsapták a háromszázmilliós reklámköltséget is.

Az odacsapás

A kormány ezután szusszant egyet, egészen pontosan három évet, megnyert még egy választást, hogy aztán a legkeményebb konzultációkkal térjenek vissza a porondra. 2015-ben ugyanis Magyarországot is elérte a menekülthullám, amiről ma már tudjuk, hogy a kormány szinte felfoghatatlanul sikeresen lovagolta meg.

Rá is küldtek egy konzultációt, benne például azzal az irányított kérdéssel, hogy „Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?”, és már erősen ment a brüsszelezés is: „Van, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”

A bevett szokás szerint a kérdéssort megint csak nyolcmillió embernek küldték ki, közel egymilliárd forintnyi közpénzből, és több mint 1,2 milliónyian küldték vissza – mondjuk ezt az országot ellepő bevándorlásellenes plakátok és a meghosszabbított kitöltési határidő is segítette. Orbán szerint viszont az emberek egyértelműen döntöttek: 95 százalékuk azt mondta, a bevándorlás helyett inkább a magyar családokat és gyerekeket kell támogatni, nincs mit tenni, rájuk kell hallgatni.

A bevándorlókat ezzel a magyarok sikeresen megállították, de eljött 2017, amikor már épp Brüsszelt volt a soros: ebben a konzultációban a kormány ahhoz kérte a magyar emberek támogatását, hogy „meg tudjuk védeni határainkat”, hogy „meggátoljuk a menekültek kényszerbetelepítését”, de rámentek a civil szervezetekre is. Az egészre már az Európai Bizottság is reagált: egyrészt azt mondták, nem tudják hova tenni az „Állítsuk meg Brüsszelt” mottót, mert az Európai Unió nem Brüsszel, hanem egy közösség, amibe Magyarország is beletartozik, másrészt ők is kitöltötték a saját módszerük szerint a kérdőívet, amikben egyenként cáfolták a kormány kérdéseknek álcázott állításait.

Sokat persze nem ért, mert majdnem 1,7 milliónyian küldték vissza kitöltve a több mint egymilliárd forintba kerülő papírokat, ezzel pedig minden idők második legsikeresebb konzultációja volt ez. Persze a büdzséhez még hozzácsapták azt a hétmilliárd forintnyi közpénzt, amit például a piros-kék propaganda-plakátokra költöttek el, amikkel megint telehintették az országot.

De a legsikeresebb kérdőív, a konzultációk csimborasszója, a cseresznye a hab tetején csak ezután jött el: a következő konzultációban Soros Györgyöt kellett megállítani. „Stop, Soros!”, mondta a kormány, a nép pedig egy emberként bólogatott. Már az első pont is így szólt: „Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is”. Épeszű ember egy ilyenre nem válaszolhat mást, mint ami a kormány szándéka.

Soros hiába állította minderről, hogy hazugság, a 2,3 millió válaszadó magyar többsége úgy döntött, nemet mondanak a Soros-tervre. A Fidesz-kormány pedig behúzott egy újabb választást.

A levezetés

Miután a kormány minden ellenséget megállított, akit csak talált útközben, nem maradt más hátra, mint bedobni a másik kedvenc témáját: a családokat. 2018-ban jött a családvédelmi konzultáció, de miért is? „Szeretjük a gyerekeket, szeretjük az asszonyokat, szeretjük a családokat, az egy jó dolog, tehát támogatni is jó dolog az ilyesmit”, meg hogy ne fogyjon el a magyar, magyarázta Orbán.

Annyira ráálltak a dologra, hogy a hagyományos postázgatás mellett már online is ki lehetett tölteni a kérdőívet, és már súrolták a szexuális kisebbségek elleni propagandát is – amit később aztán már gőzerővel nyomtak –, ezzel a kérdéssel: „Egyetért-e ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?” Család ide vagy oda, a kitöltők száma nem érte el a korábbi migránsozós eredményeket: itt csak 1,3 milliónyian jöttek össze.

Aztán beütött a koronavírus-járvány, amire a kormány a következő három konzultációját építette: 2020-ban, a második hullám küszöbén a járványügyi intézkedésekről és Soros György Magyarországot eladósító tervéről kérdezték az embereket, potom 11,5 milliárd forintért. És mivel a járvány senkit sem kímélt, mindenkinek volt valami mondandója: majdnem 1,7 milliónyian részt is vettek a kitöltögetésben, ezzel pedig ez lett a kormány harmadik legsikeresebb konzultációja.

2021-ben már a nyitásról kérdezték meg az embereket, de most kútba dobták a hagyományos postázgatást, mert csak a neten lehetett kitölteni a konzultációt. Mivel a kormánypártok legnagyobb célcsoportja, a nyugdíjasok ezzel kevésbé voltak megcélozva, nem is találtak be annyira: a korábbiak töredéke, 528 ezer ember jött csak össze, így ez volt a második legsikertelenebb ilyen próbálkozása Orbánéknak. Azért még így is elment rá 5,8 milliárd forint.

Fél évvel később, 2021 nyarán aztán járvány utáni életről indítottak konzultációt egy kicsit nagyobb büdzsével, 6,2 milliárd forinttal. Itt egy régi ismerős, Soros György is visszaköszönt azért három kérdésben. „Soros György a járvány után újra meg fogja támadni Magyarországot, mert a magyarok ellenzik az illegális migrációt”, állította például az egyik. Ez volt az a konzultáció, amivel sárga emojik lepték el az utcákat, és aminek online változatát egy bot ezrével töltögette fél napon keresztül, amit egy YouTube-csatorna is közvetített. Mindezekkel együtt 1,4 millió kitöltő jött össze.

Így jutott el a kormány a legutóbbi, tizenkettedik konzultációjához, az energetikai szankcióshoz, aminél már az első hónap után is látszódott, hogy nem muzsikál olyan jól, mint a korábbiak: addig csak alig 340 ezren töltötték ki. Több mint másfél hónap után Orbánék bejelentették, hogy összejött az egymillió, de még ezt is kevésnek ítélték meg: az eredeti tervekhez képest ezért aztán plusz egy hetet adtak az embereknek arra, hogy töltögessenek.