Orbán a háborúban

Orbán Viktor egy számára kulcsfontosságú és nemzetközi figyelmet is kiváltó találkozóra készült, de nem a tervei szerint alakultak a dolgok.

A magyar miniszterelnök január végén, a háborús fenyegetés árnyékában utazott el Moszkvába, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és azzal számolt, hogy egy néhány fős delegációt bevihet magával a február 1-jére kitűzött tárgyalásra. Vele tartott például Szijjártó Péter külügyminiszter és az az orosz ügyekben jártas főtanácsadója, a korábban moszkvai nagykövetként is szolgáló Balla János, akik a tervek szerint szintén részt vettek volna a megbeszélésen. Az oroszok azonban az utolsó pillanatban megüzenték Orbánnak, hogy csak ő és a tolmácsa lehet jelen a tárgyaláson. A találkozó részleteit ismerő források szerint a magyar delegáció ezen meglepődött, mert a diplomáciában nem szokás ennyire rövid határidővel ilyen feltételeket szabni.

Az oroszok eljárásából úgy tűnt, hogy a koronavírustól való félelem miatt került sor erre a szigorításra. A házigazdák ragaszkodtak például ahhoz, hogy több Covid-tesztet is elvégezzenek a magyar küldöttség tagjain, köztük Orbánon is. Ő alávetette magát ezeknek, nem foglalkozva azzal, hogy az oroszok így érzékeny biológiai információkhoz juthatnak róla. (A Moszkvába néhány nappal később érkező Emmanuel Macron francia elnök például sajtóbeszámolók szerint erre hivatkozva utasította el az orosz PCR-teszteket.) Orbánnak izolálnia is kellett magát, vagyis volt egy olyan időszak, amikor nem érintkezhetett másokkal a tárgyalás előtt, amely végül ezen óvintézkedések ellenére is csak különleges körülmények között valósult meg.

Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy a világ rácsodálkozhatott arra a híresen hosszú asztalra, amelynél a vírusveszélytől állítólag szélsőséges módon tartó orosz elnök később több más külföldi vezetőt is fogadott. Orbán és Putyin így egymástól nagyjából hat méterre foglalt helyet, de kifejezetten szívélyes hangon, tegezve szóltak egymáshoz. Az asztal jobb szélén, egy apró jegyzetfüzet fölé hajolva ülő Orbán a bevezetőjében külön megköszönte az orosz elnöknek azt, hogy a járványban „ti segítettetek” a védőoltásokkal.

A két vezető végül az eredetileg tervezettnél jóval hosszabban, közel öt órán keresztül tárgyalt, amit utólag Orbán egy interjúban maga is „komoly kihívásnak” nevezett. A találkozóról csak néhány perces videórészleteket tettek közzé, de a tárgyalás részleteit ismerő források szerint a teljes megbeszélésen főként a két ország közötti üzleti ügyekről volt szó, és a megbeszélés „nagyon technikai” jellegű volt.

Orbánt elsősorban az érdekelte, hogy tud-e elegendő és megfelelő árú gázt szerezni Putyintól az oroszok és a Nyugat elmélyedő konfliktusa közepette, az orosz elnököt viszont a saját országa számára üzletileg fontos ügyek foglalkoztatták. Putyin sok időt töltött például a Magyarországon évek óta akadozó, az orosz Roszatom által építendő Paks II. beruházás témájával, amelynek az egyik forrás szerint az „utolsó utáni részletével” is tisztában volt, és olyanokról faggatta Orbánt, hogy

„ezzel és ezzel a fázissal hogyan állnak, meg hogy minek az engedélyeztetése kin múlik, és mikor lesz meg”.

A napirenden volt még emellett több közös magyar–orosz vasúti projekt, de szóba került persze az Ukrajna körül akkoriban már egyre jobban éleződő konfliktus is. Orbán a bevezetőjében beszélt arról, hogy emiatt ez az eddigi „legizgalmasabb” találkozójuk, és úgy fogalmazott, hogy a látogatása „részben egy békemisszió” is. Putyin a találkozó nyilvános részében és a későbbi sajtótájékoztatón csak megismételte azokat a nyilatkozatait, hogy a NATO és az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja Oroszország szerinte jogos biztonsági követeléseit.

Bár Orbán egy októberi berlini rendezvényen azt állította, hogy látta Putyin elszántságát, és ezért érezte, hogy „baj van”, ehhez képest kormányzati források szerint a magyar miniszterelnök februárban még épp az ellenkezőjéről beszélt. Akkoriban még belső körben azt magyarázta, hogy nem számít háborúra, és főleg nem olyanra, amely Ukrajna teljes területe ellen irányulna.

A Direkt36 az elmúlt hónapokban közel negyven olyan emberrel – köztük magyar kormányzati forrásokkal és külföldi kormányok tisztviselőivel – beszélt, akiknek rálátásuk volt arra, hogy az Orbán-kormány miként manőverezett eddig ebben az egész világot megrázó konfliktusban.

A kutatásainkból az derült ki, hogy a teljes magyar kormányt felkészületlenül érte a háború, és a titkosszolgálatok még az invázió megkezdése előtti napon is olyan előrejelzéseket adtak, hogy csak egy korlátozott, kelet-ukrajnai konfliktusnak van esélye. A háború első napjaiban ugyan a kormány tett olyan jelzéseket a nyugati partnereknek, amelyek arra utaltak, hogy esetleg szakítanak az évek óta tartó oroszbarát politikával, de ez végül csak egy nagyon rövid ideig tartó hezitálás volt. Orbán zárt körben először békülékeny hangon beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről is, de amikor politikai lehetőséget látott abban, hogy nyilvánosan bírálja, akkor nem habozott megtenni.

A kormány láthatóan eldöntötte azt is, hogy folytatja az elmúlt tizenkét évben folytatott, Oroszországgal szemben egyre barátibb, a nyugati szövetségesek felé pedig egyre kritikusabb irányvonalat. Bár az uniós szankciók többségét megszavazták, közben kommunikációs kampányt indítottak az intézkedések ellen, és a vezető politikusok és fideszes propagandisták nyilatkozatai egyértelműen a Nyugatot hibáztatják a háború kirobbanásáért. Közben alárendeltek szinte mindent annak, hogy gázt szerezzenek Oroszországtól, és az sem zavarja a kormányt, hogy – miként az egyik forrás fogalmazott – az orosz fél „csicskáztatja” őket. (A kormánynak részletes kérdéssort küldtünk napokkal ezelőtt, de nem érkezett rá válasz.)

A háborúnak még közel sincs vége, de már az első bő féléves időszak is számos fordulatot hozott Magyarország számára. Az alábbi fejezetekben ennek a történetét meséljük el.

I. A FIGYELMEZTETÉS

2022. február 23-án délelőtt tíz órakor kezdődött a négy kormánypárti és három ellenzéki parlamenti képviselőből álló nemzetbiztonsági bizottság zárt ajtók mögötti ülése, amelyen a magyar titkosszolgálatok vezetői tartottak számukra egy tájékoztatót. Ekkor már a világsajtó tele volt olyan – elsősorban nyugati forrásból származó – hírszerzői információval, hogy Oroszország bármikor megindíthatja a támadást Ukrajna ellen. A bizottság tagjai arra voltak kíváncsiak, hogy milyen információkkal rendelkeznek a magyar szolgálatok.

A résztvevők leginkább Béres Jánosnak, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának az alapos helyzetértékelésére figyeltek oda. A rövidre nyírt, ősz hajú altábornagy vezette katonai titkosszolgálat működik együtt a legszorosabban a NATO-s partnerekkel – akár még orosz kémek elleni akciókban is –, ezért az ellenzék körében is hitelesebbnek tartják.

Béres beszámolója inkább tűnt megnyugtatónak. Kis valószínűséget adott annak, hogy Oroszország átfogó, totális háborút indíthatna, ahogy annak is, hogy Kijevet támadás érje. Kitért ugyan arra, hogy az Egyesült Államok totális orosz invázióra számít, ám egyértelművé tette, hogy ők más következtetésre jutottak. A képviselőknek ezt többek közt azzal indokolta, hogy az európai partnerek túlnyomó többsége, így a német titkosszolgálat sem ad hitelt az amerikaiak előrejelzésének. Az egyik forrás szerint Béres megemlítette, hogy az Orbán-kormány régiós szövetségese, Lengyelország ugyanakkor inkább az amerikai álláspontot osztja.

Béres ugyanakkor növekvő esélyét látta egy Kelet-Ukrajnára korlátozódó háborús konfliktus lehetőségének. Ez azért tűnt valószínűbb forgatókönyvnek, mert néhány nappal korábban Oroszország elismerte a korábban általuk már elszakítani próbált luhanszki és donyecki megyék függetlenségét. Egy ilyen, a keleti és déli területekre korlátozódó háborúról – elméleti lehetőségként – később Papp Károly, a Belügyminisztérium akkori belbiztonsági államtitkára is említést tett. Más szolgálati vezetők szintén úgy értékelték a helyzetet az ülésen, hogy átfogó, Ukrajna egésze ellen irányuló komplex orosz katonai művelet viszont nem várható.

Ehhez képest kevesebb mint 24 órával később, a másnap hajnali órákban Oroszország támadást indított Ukrajna ellen, és célba vették a fővárost is, ami arra utalt, hogy az oroszok az egész ország átvételére készültek.

Bár nemzetközi sajtóbeszámolókból tudható, hogy az EU több más országában is szkeptikusan álltak hozzá a főként az Egyesült Államok által hangoztatott háborús veszélyhez, a magyar kormányra különösen jellemző volt ez a kétkedés. A külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatal (IH) akkori főigazgatója, Bunford Zsolt is egyértelműen megkérdőjelezte az amerikai szándékokat. Az egyik nemzetbiztonsági bizottsági ülésen elhangzottakat ismerő egyik forrás szerint Bunford a háború kitörése előtti időszakban azt állította, hogy Amerika „fake newsokat terjeszt a magyar nyilvánosságban arról, hogy Oroszország háborúzni akar”. A kijelentés megdöbbentette az ellenzéki képviselőket, és többen vissza is kérdeztek, hogy van-e esetleg arról is információja az IH-nak, hogy Oroszország próbál dezinformálni. Bunford – a visszaemlékezés szerint – ekkor elismerte, hogy bizonyos magyar újságírók orosz befolyásoltság alatt működnek.

Az IH-főigazgató konkrét neveket nem mondott, de az orosz álláspont leghangosabb képviselője addigra már egyértelműen az Orbán-kormány propagandagépezete volt. A fideszes média már 2021 vége óta azt sulykolta, hogy Putyin biztosan nem akar háborúzni, Amerika pedig csak riogat. Ezeket az információkat a különféle fideszes propagandisták és elemzők közvetlenül a magyar kormánytól kapták. Egy jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező ellenzéki politikus elmondta, ő látta is azokat a minisztériumi fejléces emaileket az aktuális kormányzati szlogen- és panelkészletről, melyeket a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda olykor napi rendszerességgel küldött ki. A politikus szerint ez volt az oka annak is, hogy a Facebookon kormánypárti üzeneteket közvetítő „Deák Dániel például magabiztosan gondolta, hogy nem lesz háború”.

Deák nem volt ezzel egyedül a fideszes propagandagépezetben. „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja. (...) Amerika csörgeti a kardot, és erre, hogy úgy mondjam, nem is annyira szolid nyomásgyakorlással kötelezi mind a NATO-tagállamokat, mind az Európai Uniót” – mondta például Bayer Zsolt január 30-án a Hír TV Sajtóklub című műsorában.

Az Orbán-kormány egy volt államtitkára szerint Bayerre azért is érdemes külön odafigyelni, mert azon túl, hogy „nem csinált volna nyilvánosan hülyét magából”, tudomása szerint a műsorvezető van olyan személyes viszonyban a miniszterelnökkel, hogy ezek a témák is szóba kerülnek köztük. (Bayer nem reagált a megkeresésünkre.)

A február elsejei Orbán–Putyin-találkozó után kifejezett nyugalom jellemezte a magyar kormányt. A magyar miniszterelnök úgy tért haza Moszkvából, hogy kevés esélye van a háborúnak, vagy legalábbis ezt szűrték le a megjegyzéseiből a kormányon belül. Ebben az időben például két miniszter is arról beszélt egy közös ismerősüknek, hogy „a találkozó alapján Orbánnak úgy tűnt, hogy Putyin nem akar háborút”. Egy, a külügyminisztériummal szoros kapcsolatban álló forrás pedig úgy emlékezett erre az időszakra, hogy Orbán stábjában és a kormányban is nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem lesz háború.

„Putyin reakciója megnyugtatta őket. Egy nagy fellélegzés volt” – mondta a forrás.

Orbán a Fidesz-frakció február 16–17-i balatonfüredi zárt körű találkozóján is optimista hangot ütött meg. A kormánypárt a parlamenti szezonra mindig egy többnapos vidéki frakcióülésen készül fel, Orbán pedig az első nap estéjén szokott politikai helyzetértékelést tartani. Így volt ez február 16-án is, amikor a résztvevők különösen a közelgő választás miatt várták Orbán előadását. Bár az egyik politikus visszaemlékezése szerint nem az esetleges orosz invázió volt a központi témája Orbán beszédének, de kitért arra, hogy nincs túl nagy realitása a háború kirobbanásának. (Hasonló információi voltak Török Gábor politológusnak is, aki a háború kitörése utáni Facebook-posztjában írt arról, hogy Orbán a frakcióülésen mondott beszédében nem sorolta a kockázatok közé a háborút.)

Az Egyesült Államok ekkor már napi szinten figyelmeztetett arra, hogy Oroszország háborúra készül, ám a magyar kormány egészére jellemző volt az, hogy kritikusan álltak hozzá az amerikai figyelmeztetésekhez. Egy, a kormánynak dolgozó elemző megfogalmazása szerint ezekben a hetekben az Orbán-kormányban „ironikusan szemlélték az Egyesült Államok tevékenységét”, amelyet tudatos dezinformálásnak tartottak, és házon belül kifejezetten gúnyolódtak azon, hogy vajon mikor fog kitörni a háború. („Amíg nem robbant ki, addig viccesnek tűnt” – tette hozzá a forrás.)

Eközben az Egyesült Államok zárt ajtók mögötti tárgyalásokon próbálta meggyőzni Orbán környezetét, hogy nem szabad hinniük Putyinnak, mert valóban le fogja rohanni Ukrajnát.

Egy, az amerikai–magyar kapcsolatokról információkkal rendelkező forrás szerint az amerikaiak nem csupán a központi, hivatalos NATO-csatornákon keresztül osztottak meg katonai értesüléseket. A forrás szerint a budapesti amerikai nagykövetségről 2021 novemberében már rendszeresen vittek be írásbeli jegyzékeket a külügyminisztériumnak, mely azokat továbbította más tárcáknak. Az amerikaiak több alkalommal közvetlenül a miniszterelnök stábját is tájékoztatták az orosz háborús készülődésről. A vészjósló jegyzékek és szóbeli győzködések azonban hatástalannak bizonyultak.

A miniszterelnök stábjának tagjai és a külügy tisztviselői a figyelmeztetéseket udvariasan meghallgatták, majd rendre előadták, hogy ezt ők ugyan értik, de akkor sem hiszik el, hogy Putyin tényleg háborúzni akarna. A kétkedés különösen jellemző volt a Szijjártó Péter által vezetett külügyminisztériumra.

„A külügy vezetése komolyan elhitte magáról, hogy ők »orosz suttogók«. A hülye Nyugat nem érti meg az oroszokat, bezzeg ők igen”

– magyarázta Szijjártóék hozzáállását a külügy belső ügyeit ismerő egyik forrás.

Az amerikaiakkal szembeni szkepticizmust táplálta az is, hogy az Egyesült Államok hírszerzésének számos baklövése volt az elmúlt években, például az iraki háborút megelőzően vagy az afganisztáni kivonulással kapcsolatban. Orbánék azonban nemcsak a magyar kormánnyal szemben sokszor kritikus Biden-adminisztráció figyelmeztetéseit hagyták figyelmen kívül, de a szoros politikai szövetségesüknek számító britekét is.

A konzervatív vezetésű Nagy-Britannia szintén rendszeresen osztott meg hírszerzési jelentéseket az oroszok háborús szándékáról, Paul Fox brit nagykövet pedig olykor Marc Dillard ideiglenes amerikai ügyvivővel párban próbálta győzködni a magyar kormánytisztviselőket. Nagy-Britannia ráadásul fajsúlyos figurákat is bevetett. Orbán moszkvai útja előtt egy nappal, január 31-én Ben Wallace brit védelmi miniszter érkezett Budapestre, február 24-ére pedig Liz Truss akkori külügyminiszternek (aki később rövid ideig miniszterelnökként is szolgált) volt előkészítve egy budapesti látogatása – utóbbit végül épp a háború várható megindulása miatt kellett az utolsó pillanatban lemondani.

Más okai is voltak azonban annak, hogy a budapesti döntéshozók tévesen mérték fel a helyzetet. A miniszterelnök stábjához és a Bem téren működő külügyhöz régóta erősen kozmetikázott jelentések érkeztek vissza a moszkvai és a kijevi magyar nagykövetségről is.

„Sokszor a központ vélt vagy valós elvárásainak megfelelni akaró, konfliktuskerülő jelentések mennek haza”

– mondta a külügy belső ügyeit ismerő egyik forrás a Konkoly Norbert vezette moszkvai nagykövetség jelentéseiről. Egy másik, az Íjgyártó István kijevi nagykövet által jegyzett jelentéseket ismerő forrás pedig azt emelte ki, hogy azokban általában egymás mellé szerkesztett beszámolók szerepeltek arról, hogy éppen ki mit mond a háború esélyeiről, de a jelentés írója nem mert állást foglalni.

Február közepére jutott el oda a kormány, hogy valamelyest borúsabban kezdte látni a helyzetet. Ekkor kaptak például a miniszterelnök stábjában egy olyan, nyugati hírszerzési információkról szóló írásbeli jegyzéket, ami arra figyelmeztetett, hogy az oroszok már erőt gyűjtenek a támadáshoz, a Kreml pedig casus belliként azt akarja hazudni, hogy valójában Ukrajna készülődik megtámadni a Donbasz orosz ajkú vagy orosz állampolgárságú lakosságát.

Orbán külpolitikai csapatának reakciója ekkor már eltért a korábbiaktól, és nem söpörték le teljesen a háború lehetőségét az asztalról. Egy, a miniszterelnök tanácsadóival kapcsolatban álló forrás szerint Orbán emberei ugyan továbbra sem hittek egy totális támadásban, viszont arról beszéltek, hogy egy Kelet-Ukrajnára korlátozódó harcnak már látják esélyét. Hasonlóan értékelték tehát a helyzetet, mint ahogy azt a katonai titkosszolgálat vezetője felvázolta a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt a háború kitörése előtti napon.

Igaz, miután február 21-én Oroszország elismerte a donyecki és a luhanszki megyék függetlenségét, a háborús veszély sokkal valóságosabb lett, mint korábban. Így amikor három nappal később, a hajnali órákban végül tényleg megindult az orosz invázió, akkor a közelgő parlamenti választásra fókuszáló fideszes kampánygépezet politikai szempontból viszonylag hamar tudott rá reagálni.

II. A LEHETŐSÉG

Február 24-én kora délután, néhány órával a háború kitörése után Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter összehívta a kormányzati propagandagépezet működtetőit a miniszterelnök hivatalának helyt adó egykori Karmelitába.

A kormányzati kommunikációért és egyben a választási kampány tartalmi kérdéseiért felelős Rogán itt a helyzetre reagáló kommunikációs stratégiáról tájékoztatta a kormányközeli médiumok vezetőit és a kormányzati álláspontot a nyilvánosságban magyarázó figurákat. A megbeszélésen elhangzottakról értesülő kormányzati forrás szerint Rogán „lehetőségként” beszélt a háborúról. Azt mondta, a válsághelyzetek rendszerint erősítik a hivatalban lévő kormányokat. Orbán pedig – Rogán szerint – az ilyen helyzetekben jól szokott szerepelni, ahogy ezt tette a koronavírus-járvány alatt is, amikor kórházakba látogatott és fogadta a reptéri szállítmányokat.

Rogán nemcsak általánosságban beszélt, hanem azokat a paneleket is megosztotta a résztvevőkkel, amelyekre a következő hetek kormányzati kommunikációja épült. Ezek a béke fontosságáról, a háborúból való kimaradásról, a fegyverszállítás elvetéséről szóltak. Rogán biztos volt abban, hogy ezeknek az üzeneteknek megvan a kellő támogatottságuk, a kormányközeli kutatóintézetek ugyanis ezt mérték. „A kormányzati kommunikáció készült, előre szondázták a közvéleményt” – mondta a Karmelitában zajló egyeztetésen elhangzottakat ismerő forrás. Szerinte ugyanis hiába volt kétkedés az amerikai és brit előrejelzésekkel szemben, a kormány a biztonság kedvéért már az év eleje óta – ahogy elkezdtek terjedni a háborús veszélyről megjelenő hírek – megrendelt felméréseket arról, hogy mit gondolnak a választók egy esetleges konfliktusról.

Rogán magabiztossága ellenére voltak aggodalmak a Fideszen belül a háborúval kapcsolatban.

„Felmérhetetlen volt az elején, hogy a választásra milyen hatással lesz”

– mondta egy magas rangú kormányzati politikus.

A háború kitörése előtt a parlamenti választási kampány a Fidesz számára kedvezően látszott alakulni. A kormánypártban az év elején optimista hangulat uralkodott, ekkoriban azt mérték, hogy 13 százalékponttal vezetnek az ellenzékkel szemben. A fideszes politikus szerint ezt követően úgy gondolták, már semmilyen belpolitikai történés nem veszélyeztetheti a győzelmüket, „csakis kívülről jöhet valami”.

Az orosz invázió indulásakor egy rövid ideig érezhető is volt egyfajta elbizonytalanodás abban, hogyan kezeljék a témát. A fegyelmezett kommunikációjáról ismert magyar kormány február 24-én délelőtt a Facebook-oldalán egy poszton belül írt „ukrán–orosz konfliktusról” és az orosz propagandában használt „ukrajnai katonai műveletekről”. A kormányközeli propagandagépezet meghatározó szereplője, az Origo a reggeli órákban – ahogy az a Telex által készített képernyőfotón is látható – mindössze kishírben számolt be az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb európai fegyveres konfliktusának kitöréséről.

Bonyolította a helyzetet, hogy a kijevi magyar nagykövetség evakuációja az orosz csapatok megindulása után meglehetősen szervezetlenül zajlott. A történteket ismerő források szerint a kijevi magyar nagykövetség jelentései az utolsó pillanatig nem jelezték, hogy az ukrán fővárost támadás érheti. Emiatt nemcsak a támadás váratlansága okozott nehézséget, hanem – a külügy belső ügyeit ismerő forrás szerint – az is, hogy a kiürítésre nem voltak előre elkészített tervek, elpróbált protokollok sem. Szijjártó Péter eközben a háború kitörésének napján a távoli Bahreinben folytatott gazdasági tárgyalásokat, ami a forrás szerint szintén jól mutatta, hogy a magyar külügy mennyire nem számolt a szomszédban kitörő háború lehetőségével.

A kormány délutánra szerezte vissza a kezdeményezést. Orbán megjelent a nyilvánosság előtt, és a Facebook-oldalán közzétett videóban elítélte az orosz agressziót, továbbá elmondta, hogy a konfliktusból ki kell maradni, és kizárta a fegyverküldés lehetőségét is. Miután pedig Rogán a Karmelitában ismertette, hogy mik a kormány háborúval összefüggő üzenetei, ezek gyorsan végig is futottak a kormányzati kommunikáció összes fontosabb csatornáján. Ennek részeként kormánypárti politikusok és véleményvezérek még aznap Márki-Zay Péternek, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének korábbi nyilatkozatait felhasználva arról kezdtek beszélni, hogy az ellenzék fegyvereket küldene Ukrajnába, amivel belesodorná az országot a háborúba.

A kormány a következő napokban nemcsak a békével összefüggő üzenetekre támaszkodott, más témában készült kutatások eredményét is felhasználta. Az egyik ilyen a megtámadott ukránok megítélésére vonatkozott. A kutatást ismerő egyik forrás szerint ebből az derült ki, hogy „a magyar választók nem szeretik az ukránokat”. Ez pedig nemcsak a fideszes szavazókra igaz, hanem az ellenzékiek egy részére is. A fideszesek ellenérzését a kárpátaljai magyar kisebbséggel szembeni diszkrimináció váltotta ki. Az ellenzékiek egy részének rosszallása – a kutatást ismerő forrás szerint – pedig abból fakad, hogy a korábbi választások során ellenzéki politikusok többször is a Fidesz által utaztatott, illegális ukrán szavazókról beszéltek.

A kormány ezek alapján viszonylag gyorsan megtalálta, hogy belpolitikailag hogyan kezelje a nyakába szakadó háborús helyzetet. A kihívást az jelentette, hogy nemzetközi szinten hogyan reagáljanak, a külpolitikai térben ugyanis az oroszokkal évek óta szoros viszonyt építő magyar kormány új helyzetben találta magát. „Itt volt tapogatózás, hogy NATO-tagállamként milyen kommunikációt lehet folytatni” – mondta egy kormányközeli forrás arról, hogy az Orbán-kormány a háború kitörése környékén tartott nemzetközi találkozókon mérte fel, az EU-s és NATO-tagállamok milyen álláspontot képviselnek.

A miniszterelnök kezdeti hozzáállása az volt, hogy beáll a szövetségesek mellé. Orbán ezt már akkor nyilvánvalóvá tette, amikor Putyin a háború előkészítéseként február 21-én elismerte a két keletukrán szakadár köztársaság függetlenségét. Miután erre az EU határozott választ ígért, Orbán azt írta ki a Facebook-falára: „Ma este telefonon egyeztettem az Európai Tanács elnökével a kelet-ukrajnai helyzetről. Világossá tettem, hogy Magyarország részese a közös uniós álláspontnak.”

Orbán akkor is hamar megszólalt, amikor február 26-án arról szóló cikkek jelentek meg a nemzetközi sajtóban, hogy a magyar kormány nem támogatja Oroszország kizárását a SWIFT nevű nemzetközi bankközi kommunikációs hálózatból. „Magyarország világossá tette, hogy minden szankciót, amiben egyetértés van az unión belül, mi támogatunk, mi nem blokkolunk semmit” – fogalmazott aznap a kormányfő.

A magyar kormány Ukrajna felé is igyekezett jó szándékot mutatni. Miközben a magyar kisebbség helyzetére hivatkozva korábban blokkolták Ukrajna euroatlanti integrációját, március elején Magyarország csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek Ukrajna gyorsított EU-csatlakozását követelték.

„A háború kitörése után a kormány oroszbarát politikája csomó mindenben puhult. Fű alatt és nem olyan sebességgel, mint más országoké, de mi messzebbről is indultunk, kisebb lépéseket tettünk”

– mondta erről az időszakról egy orosz–magyar kapcsolatokkal foglalkozó elemző.

Ezt a folyamatot érzékelték a Budapesten dolgozó külföldi diplomaták is. „Volt egy rövid ablak, amikor a dolgok megváltozhattak volna, mégpedig a február végi invázió utáni napokban, a háború kitörése után” – fogalmazott egyikük, aki mindezt a magyar kormány képviselőivel folytatott találkozókból szűrte le. Ezeken a diplomaták ugyanis – ahogy egyik fogalmazott – „hosszú idő után más típusú reakciót” kaptak az orosz vonatkozású témákban.

A különféle szinteken zajló találkozókon rendre szóba került például az orosz dominanciával működő Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) is. (A bank ügyeivel a Direkt36 részletesen foglalkozott.) A bank miatt azért érte korábban komoly nemzetközi kritika a magyar kormányt, mert számos kedvezményt adott a pénzintézetnek, amikor az néhány éve Moszkvából Budapestre költözött. A magyar kormány egészen odáig a kritikák ellenére is kitartott az IIB mellett, ám a háború kitörése után nyugati diplomatáknak az Orbán-kormány egyik magas rangú tisztviselője már „kétértelmű üzeneteket” fogalmazott meg. Odáig ugyanakkor nem ment el a tisztviselő, hogy ki is mondja, gondolkodnak a bankból való kilépésről.

A háború kitörését követően négy uniós tagállam, Csehország, Románia, Szlovákia és Bulgária is jelezte az IIB-ből való kilépési szándékát. A magyar kormány hasonló bejelentést nem tett, de akadt például olyan tárgyalás, ahol az Orbán-kormány egyik államtitkára – egy résztvevő visszaemlékezése szerint – óvatosan úgy fogalmazott, hogy ő változásra számít a bank ügyében. A forrás ezt úgy értelmezte, hogy az IIB elhagyását fontolgatja a kormány.

A kilépésről való gondolkodásra utal az is, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban álló egyik forrással a bank egyik tisztviselője pedig azt közölte, hogy a kormány még a jegybank véleményét is kikérte az ügyben. A Matolcsy György vezette jegybank a válaszában pedig a kilépésre tett javaslatot. Úgy vélték, a tagság megőrzése „reputációs kockázatot” hordoz, vagyis árthat az ország megítélésének. (A jegybank az erre vonatkozó kérdéseinkre azt válaszolta: „A témával kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank nem tud információval szolgálni.”)

Bár a kormány a bankból végül nem lépett ki, eleinte úgy taktikázott, anyagilag is kifizetődhet számára, ha a fontosabb ügyekben kerüli a konfliktusokat és felzárkózik a szövetségesei mögé. Eddigre ugyanis feszültté vált a viszony az Európai Unió végrehajtó szervével, az Európai Bizottsággal az úgynevezett újjáépítési alap forrásai miatt. A koronavírus által okozott gazdasági károk enyhítésére létrehozott alapból Magyarországnak körülbelül 15,8 milliárd euró járna. A kormány azonban hiába nyújtotta be a pénzköltési tervét még 2021 tavaszán, azt az Európai Bizottság nem hagyta jóvá többek között a magyar közbeszerzési rendszer korrupciós kockázatai miatt.

A háború kitörése után ugyanakkor Orbánék abban bíztak, hogy „hátha a Bizottság honorálni fogja, hogy a kormány kiáll a szankciók mellett”

– mondta egy magas beosztású kormánytisztviselő, aki szerint a magyar kormány ettől azt remélte, hozzáférhetnek az EU-s újjáépítési alap forrásaihoz.

Viszonylag hamar kiderült, a kormány így sem fog hozzájutni a forrásokhoz. Ezzel párhuzamosan pedig a szankciós hozzáállás is megváltozott Budapesten, és a kormányon belül ismét felerősödtek a Nyugattal szembeni kritikus hangok.

III. ORBÁN VILÁGA

Miközben a nyilvánosságban felfokozott és gyakran durva hangulatban zajlott a választási kampány, volt egy alkalom, amikor a két oldal képviselői viszonylag nyugodt körülmények között beszélgettek egymással.

Ez a találkozó március 21-én, szűk két héttel a választás előtt volt, amikor Orbán Viktor a Parlament delegációs termében tartott egy zárt ajtók mögötti megbeszélést az Országgyűlés vezető tisztségviselőivel, köztük számos ellenzéki képviselővel. Orbán nem önszántából és nem belpolitikai megfontolásokból ment el a találkozóra, hanem mert közeledett az EU legfőbb döntéshozó testületének, az Európai Tanácsnak a soron következő ülése. A törvény pedig előírja, hogy ilyenkor a miniszterelnöknek muszáj megtartania ezt a képviselők által „EU-s nagytanácsnak” hívott egyeztetést.

Orbán a díszes pulpitus előtti asztalnál foglalt helyet, mellette az egyik oldalon Bóka Jánossal, az európai ügyekért felelős tanácsadójával, a másikon pedig a szigorúságáról ismert házelnökkel, Kövér Lászlóval, aki ekkor sem tudta megállni, hogy ne próbálja meg fegyelmezni az ellenzéki képviselőket. Az ülés egy pontján közölte velük, hogy semmit nem hozhatnak nyilvánosságra abból, amit Orbán most mondani fog nekik.

A miniszterelnök több résztvevő szerint is hosszan beszélt arról, hogy miként látja a háborús helyzetet nemzetközi összefüggésben. Egy több évtizedek óta zajló folyamat újabb állomásaként festette le a mostani történéseket, és elemzésében a legtöbb kritikus megjegyzést az Egyesült Államokra tette.

Arról beszélt, hogy az ez a konfliktus most arról szól, hogy az amerikaiak szeretnének visszatérni az egypólusú világrendhez, és ennek során „nem érdekli őket Közép-Európa, nem érdekli őket Európa se”. Orbán úgy fogalmazott, hogy az amerikaiak azt akarják, hogy „az EU egy szakosított gazdasági szervezete” legyen a nyugati világnak, tehát ne legyen semmilyen külpolitikai önállósága, és ne akarjon például külön megállapodásokat kötni Kínával. Hozzátette, hogy az amerikaiak le akarják választani Európát az olcsó orosz energiáról, így viszont az európai termékek ára magasabb lesz, és ezzel az Egyesült Államok versenyelőnybe kerül a globális piacokon.

Amikor az egyik ellenzéki képviselő rákérdezett Orbánnál, hogy miért beszél ennyire kritikusan Magyarország egyik szövetségeséről, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy szerinte van különbség a szövetségesi és az alattvalói státusz között.

„Az alattvaló megvárja az utasítást, felveszi a telefont, amikor hívják Washingtonból, és azt mondja, »yes, sir«”

– fogalmazott Orbán, világossá téve, hogy számára ez a pozíció nem elfogadható. Beszélt arról is, hogy az amerikaiak tudják, hogy ő nem osztja a világrendről szóló amerikai felfogást, ezért „eleve van bizalmatlanság Magyarországgal szemben”.

Konkrétan a háborúról Orbán azt mondta, hogy „ezt Ukrajna nem fogja megnyerni, bárki bármit is mond”, és nem szabad úgy viselkedni, mint a lengyelek, akik úgy állnak hozzá, hogy ez az ő háborújuk is, és ezért segítik az ukránokat. Orbán jelezte, hogy kockázatosnak tartja a lengyel hozzáállást, mert a „lengyelek a NATO-t be akarják tolni egy katonai konfliktusba”. Még így zárt körben is próbált ugyanakkor óvatosan fogalmazni a számára sokáig közeli politikai szövetségesnek számító lengyel vezetésről, és nem kritizálta őket közvetlenül.

„Mi nem Lengyelország vagyunk. Nem dolgunk, hogy egy másik félbe, az ő morális helyébe képzeljük bele magunkat” – fogalmazott.

Orbán az oroszok szerepét alig említette, és nem bírálta őket nyíltan. Amikor egy ellenzéki képviselő felvetette, hogy a magyar kormánypárti média az oroszbarát vonalat közvetíti, a miniszterelnök ezt visszautasította. Közölte, hogy szerinte Magyarországon nem látni olyat, mint az orosz tévében, ahol náci jelekkel tetovált ukrán katonákat mutogatnak. Megismételte azt a máskor is hangoztatott véleményét, hogy Magyarországon jobb helyzetben van a nyilvánosság, mint Nyugaton, mert ott a politikai korrektség hívei elnyomnak mindent, itt azonban „véleménypluralizmus” van.

Orbán kitért Németország szerepére is. Az egyik résztvevő megfogalmazása szerint előadta „a szokásos Angela Merkel-szerelmeslevelét”, hosszan dicsérte ugyanis a 2005-2021 közötti, Merkel által vezetett német kormányokat, amelyek jó üzleti partneri viszonyra törekedtek Oroszországgal. (Az erről az epizódról beszámoló forrás ugyanakkor megjegyezte, hogy a „Merkel-szerelemmel” a miniszterelnök mellett ülő, a nyugati elittel szemben kíméletlenül kritikus Kövér látványosan nem értett egyet, mert ennek fejtegetése alatt „olyan arcot vágott, mintha hánynia kellene”.)

Az egyik résztvevő szerint Orbán ekkor még kifejezetten békülékenyen beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökről is. Megjegyezte például, hogy Zelenszkijt azért nem hibáztatja a kialakult helyzetért, mert ő nem tud mit csinálni, hiszen Orbán szerint őt az Egyesült Államok hozta ilyen helyzetbe.

A nyilvánosság előtt azonban hamar megváltozott a magyar kormányfő hozzáállása az ukrán elnökhöz. Ez azzal indult, hogy három nappal a delegációs teremben tartott találkozó után, a március 24-én kezdődő EU-csúcs első napján nyílt konfliktus támadt Orbán és Zelenszkij között. Az uniós vezetők tanácskozásán videón keresztül maga az ukrán elnök is felszólalt, és beszédében egyenként felsorolta, hogy Ukrajna melyik EU-s országtól milyen segítséget kapott. Zelenszkij Magyarországot hagyta a végére. „Figyelj, Viktor, tudod te, mi megy most Mariupolban? (...) És te tétovázol, hogy kivesd a szankciókat, vagy ne? És te hezitálsz, hogy átengedd-e a fegyvereket, vagy ne? Tétovázol, hogy kereskedj Oroszországgal, vagy ne? Nincs idő tétovázni, most dönteni kell” – mondta Zelenszkij.

A Fidesz-kampány azonnal meglátta a lehetőséget Zelenszkij beszédében. Egy kormányközeli forrás szerint egészen addig kifejezetten aggódtak, mi lesz akkor, ha a kampánygépezet által éjjel-nappal pörgetett háborús téma esetleg nem tart ki a választásokig. A kormányzati propaganda ugyanis jórészt Márki-Zay Péternek és még néhány ellenzéki politikusnak egy-két februári kiragadott mondatára épült, ezeket viszont már hetek óta ismételgették az állami médiától a Facebookig. A forrás szerint a Fideszben azonban március közepére azt érzékelték, hogy egyre kevésbé érdekli a választókat a háborús konfliktus.

Zelenszkij videós hozzászólása az EU-csúcson ebben a helyzetben adott új muníciót a Fidesz-kampánynak. Ekkortól már nemcsak Márki-Zay és más ellenzékiek elszólásaira építettek, hanem azt állították a középpontba, hogy veszélybe került az ország energiaellátása, és ők ezt fogják megvédeni.

Zelenszkij üzenetének másnapján, március 25-én Orbán nyilvánvalóan a hazai választóknak üzenve közzétett egy videót a Facebook-oldalán. Ebben arról beszélt, hogy a csúcson az uniós vezetők a szankciókat a szénre, gázra, olajra is ki akarták terjeszteni. „Sőt maga az ukrán elnök, aki videókapcsolaton keresztül vett részt a megbeszélésen, is ezt kérte tőlünk. Mi ezt megfontoltuk, majd elutasítottuk, tekintettel arra, hogy Magyarországon a gáz 85 százaléka Oroszországból érkezik, az olajnak pedig több mint 60 százaléka” – mondta Orbán, aki szerint az energiaszankciók miatt a magyar gazdaság megállna, és ez „azt jelentené, hogy valójában velünk fizettetik meg a háború árát”.

„A téma forró lett, erről beszélt mindenki” – mondta a Zelenszkij-videóról és az arra adott válaszról egy kormányközeli forrás. A kormánypárt belső mérései is azt mutatták, hogy az 50 százalék támogatottságú Fidesz és az ettől jócskán elmaradó ellenzéki blokk közti különbség továbbra sem csökkent. A kormányközeli forrás szerint a háborús tematikával elsősorban azt kellett megakadályozniuk, nehogy az ellenzék a bizonytalanokat maga mellé állítsa.

A taktika eredményes lett, április 3-án újabb kétharmados győzelmet aratott a Fidesz. Ha voltak is olyan remények egyes nyugat-európai országokban vagy éppen az ukránokat teljes mellszélességgel támogató Lengyelországban, hogy a választás után külpolitikai fordulatot hajt végre az Orbán-kormány, a miniszterelnöknek a győzelem éjszakáján mondott beszéde hamar eloszlatta ezeket az illúziókat.

„Most kellett a legnagyobb túlerővel megküzdeni. (...) A Soros-birodalom minden pénze és szervezete, a nemzetközi, fősodratú média és a végén még az ukrán elnök is. Ennyi ellenfelünk egyszerre még sosem volt”

– szúrt oda Zelenszkijnek Orbán.

Nem csak az ukrán elnök legyőzését emlegető választási győzelmi beszéd utalt arra, hogy Magyarország különutas politikája folytatódni fog. Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az energetikai szankciók lehetősége sem csak a belpolitikai kommunikációs mezőben foglalkoztatta az Orbán-kormányt. Az első négy szankciós csomagot február 23-a és március 15-e között Magyarország komolyabb ellenállás nélkül megszavazta. Később támogatta azt az április 8-i ötödik szankciós csomagot is, mely már az orosz hajók EU-s kikötőkből való kitiltására, illetve az orosz szénre is kiterjedt. Az Orbán-kormány ezt azért is tehette meg, mert egyik sem érintette közvetlenül Magyarországot. Ám ekkor már látszott, hogy a szankciós logika egyre inkább halad az orosz szénhidrogének tiltása felé.

Az EU hamar napirendre vette a kőolajszállítmányok leállításának mérlegelését. Mivel az orosz állam bevételeinek komoly százalékát az olajexport adja, a tagállamok úgy számoltak, annak leállításával talán ki lehet véreztetni a Kreml háborús gépezetét. Csakhogy ez Magyarországon súlyos érvágás lett volna a részben állami tulajdonban lévő Molnak és azon keresztül az Orbán-kormánynak, amely azonnal jelezte az aggályait.

Az EU ezután először egy, majd két év haladékot – 2023, illetve 2024 végéig – adott volna Magyarországnak a szankciók bevezetésére. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke még Budapestre is elutazott Orbánt győzködni az ajánlatról, ő azonban hajthatatlan maradt. A hivatalos érvelés szerint azért, mert a Mol finomítói az orosz típusú olaj fogadására képesek, technikai átállításuk más összetevőjű olajra időbe és pénzbe – a vállalat közleménye szerint 2-4 évbe és sok százmillió dollárba – kerülne.

Csakhogy akadt egy másik oka is az olajembargó ellenzésének. A Mol az Urál típusú orosz olajat importálta, amely eleve olcsóbb a világpiacon meghatározó Brent típusú olajnál, és Oroszország elszigetelődésével még olcsóbbá vált. Így a magyar olajcég a helyzet nyertesévé vált: magas profitot termelt az Urálon, és versenyelőnybe került a drágább olajat vásárló riválisaival szemben. Sokatmondó, hogy a Mol 2022 második negyedévében régóta nem látott mértékű nyereséget termelt. Közel 500 milliárd forint adózás előtti profitja volt, amely – ahogy a G7 rámutatott – közel duplája az egy évvel ezelőtti és négyszerese a két évvel korábbi nyereségének.

Az Orbán-kormány így több okból is érdekeltté vált abban, hogy a Mol megtarthassa ezt a pozícióját. A népszerűségének szinten tartásához nagyban hozzájárult a 2021 novemberében elrendelt benzinár-befagyasztás, ezt viszont csak az olcsó orosz nyersanyag mellett lehetett fenntartani. Egy energetikával foglalkozó forrás szerint a magyar kormány az olcsó orosz olaj hiányában a benzinár befagyasztását és a különböző cégekre, így a Molra is kivetett extraprofitadót sem tudta volna keresztülvinni.

A közel egy hónapos vita után az olajembargót úgy sikerült fellazítani, hogy a tiltás nem vonatkozik a vezetékes olajra. A magyar miniszterelnök az EU-csúcs után azzal a szöveggel jelentette be ezt a győzelmet, hogy „az apa férfi, az anya nő, a benzin marad 480”.

Az embargó fellazítása azonban nemcsak Magyarországnak kedvezett, hanem Szlovákiának, Csehországnak, Lengyelországnak és Németországnak is (Lengyelország és Németország elvileg vállalta, hogy 2023-tól nem élnek a lehetőséggel) Egy energetikai szakértő elmondta, hogy tudomása szerint a huzavona során több régiós ország is egyfajta potyautas stratégiát követett. Azaz hagyták, hogy a magyar kormány harcoljon, majd rácsatlakoztak Orbánék kezdeményezésére.

Ez a manőver jellemző volt Orbán uniós mozgására. Egy kormányzati forrás szerint a miniszterelnök azért ment bele az embargós vitába „mert látta, hogy más is támogatja ezt”, és így volt számára mozgástér. Ilyen volt például Németország, melyet egy, a Mol belső ügyeit ismerő forrás szerint „gyorsan meg lehetett győzni azzal, hogy itt az egész régió ellátásbiztonsága forog kockán”. Több kormányzati és kormányközeli forrás is kiemelte, hogy a németek a háttérből támogatták a magyar igényeket. (A német nagykövetség a csütörtökön reggel küldött kérdésekre közölte, hogy ennyi idő alatt nem áll módjukban válaszolni.)

Az uniós döntést követően jött egy meglepő fordulat. Két nappal azután, hogy az EU-csúcson rábólintottak az olajembargóról szóló kompromisszumra, a magyar kormány kijelentette, hogy a teljes szankciós csomag abban a formában elfogadhatatlan számára. A kormány azért jelezte a vétózási szándékát, mert a szankciós listára felkerült volna Kirill pátriárka, az ortodox egyház feje is. Kirill ugyanis az EU szerint aktívan támogatja Oroszország Ukrajna elleni invázióját, és a Kreml propagandáját terjeszti (a Szovjetunió idején Kirill „Mihajlov” kódnéven a KGB ügynöke is volt). EU-s tisztviselők és az Orbán-kormány ezt követően egymásra mutogattak, hogy ki nem szólt időben a másiknak Kirill szankcionálásáról, illetve annak elutasításáról. Végül a magyar fellépés hatására Putyin szoros szövetségese megmenekült az uniós szankcióktól.

Hónapokkal később derült ki, hogy mi vezethetett a Kirill melletti kiálláshoz. A Ria Novosztyi orosz hírügynökség augusztusban adott hírt arról, hogy az Orbán-kormány azután emelt vétót a Kirill elleni szankcióval szemben, hogy maga az orosz ortodox egyház kérte ezt a magyar kormánytól. Szvjatoszlav Bulah, az Orosz Ortodox Egyház Magyarországi Egyházmegyéjének hivatali titkára a hírügynökségnek azt állította, hogy egy hivatalos levélben ők kértek védelmet Kirillnek a magyar kormánytól.

Bulah a Direkt36 kérdésére később több részletet is elárult. Bár a levél elküldésének dátumára nem emlékezett, azt elmondta, hogy az ő egyházmegyéje fordult segítségért közvetlenül a magyar miniszterelnökhöz, melyre „a válasz az volt, hogy a kormány a döntést meghozta” Kirill megvédéséről. Az egyházmegye titkára szerint ha a pátriárkát szankcionálták volna, akkor következő lépésként a vele kapcsolatban lévő egyházmegyéket, templomokat is el tudnák most lehetetleníteni, vagy akár be is tudnák tiltani az EU-n belül.

A magyar kormány baráti fellépése után Kirill bejelentette, hogy a magyarországi egyházmegye élére jobbkezét, Hilarion metropolitát nevezte ki. Bulah nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, hogy ez a döntés összefüggésben volt-e a szankciós üggyel.

Az Orbán-kormány a Kirill ügyében tett lépéssel egyértelművé tette a nemzetközi közvélemény számára, hogy különutas diplomáciát folytat Oroszországgal szemben. Ez még világosabbá vált azzal, amikor intenzív lobbizásba kezdtek az oroszoknál azért, hogy Magyarország segítséget kapjon tőlük az eluralkodó gázválság kezelése érdekében.

IV. A GÁZ HAZUGSÁGA

A nyár közepén egy drasztikus lépésre szánta el magát a kormány. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter július 13-án bejelentette, hogy hozzányúlnak az Orbán-rezsim egyik legfontosabb, szimbolikussá váló intézkedéséhez, a rezsicsökkentéshez. Ennek értelmében azon háztartásoknak, ahol az áram- és a gázfogyasztás meghaladja az átlagot, a többlet után piaci árat kell fizetniük. „A jelenlegi háborús energiaválságban ugyanis egész egyszerűen nem fér bele, hogy mindenkinek korlátlanul csökkentett legyen az áram és a gáz ára” – magyarázta Gulyás.

Ez azért volt óriási fordulat a kormány részéről, mert korábban számtalanszor elismételték, hogy a rezsicsökkentés a politikájuk betonbiztos része, ami egészen addig garantált lesz, amíg ők kormányoznak. A választási kampány során többször elmondták azt is, hogy a rezsicsökkentés az olcsó orosz gáznak köszönhető. Orbán pedig a választási győzelem utáni sajtótájékoztatóján, amikor a háború kedvezőtlen gazdasági hatásai már ismertek voltak, kizárta az esetleges megszorításokat. „Láttam olyat, hogy valaki a választás után megváltoztatta a politikáját, de annak nem lett jó vége” – fogalmazott a sajtótájékoztató egy másik pontján.

Bár Gulyás a júliusi sajtótájékoztatóján a háborút okolta a rezsicsökkentés részleges felszámolásáért, valójában ennek okai jóval korábbra nyúlnak vissza. A gáz ára ugyanis már tavaly ősszel emelkedni kezdett, és a háború csak ennek a folyamatnak adott egy még komolyabb lökést.

A magyar kormány 2021-ben döntött arról, hogy egy hosszú távú gázszerződés keretében vásárol gázt az oroszoktól. Ennek értelmében a magyar állami tulajdonú MVM 2021 szeptemberében 15 évre évente 4,5 milliárd köbméter gáz vásárlására szerződött a Gazprom nevű orosz gázipari vállalattal. Ez a mennyiség az évi körülbelül 10 milliárd köbméteres magyar fogyasztásnak kevesebb mint a felét teszi ki. A maradék jelentős részét a kormány a piacról szerzi be.

„Az adott körülmények között ez egy jó szerződés volt, de nem előnyös”

– mondta a nem nyilvános megállapodásról egy energiával foglalkozó volt állami tisztviselő. A forrás arra utalt, hogy a szerződésben lévő árképlet a piaci árat veszi alapul, az irányadónak tekintett holland gáztőzsde árfolyamához van kötve. (Ezt az információt, amiről korábban több lap is írt, október elején a kormány is megerősítette.) Vagyis hiába van hosszú távú szerződése Magyarországnak, az legfeljebb arra jelent elkötelezettséget, hogy az oroszok tényleg el is adják a megígért mennyiséget. Az ár azonban a piaci viszonyoktól függ, vagyis ha a világpiacon felmegy az ár, akkor a magyar államnak is többet kell fizetnie.

Egy korábbi állami tisztviselő szerint a magyar kormánynak nem volt túl nagy mozgástere.

„A ruszkik nyeregben voltak (...) kb. ők diktálták a feltételeket”

– mondta a forrás, aki szerint a magyar fél azért volt kénytelen belemenni a piaci árazásba, mert az oroszok rendelkeztek gázzal, így ők voltak előnyösebb pozícióban. Egykori és jelenlegi kormányzati források szerint a Gazprom egyébként sem olyan együttműködő, mint ahogy esetleg az a magyar kormányzati kommunikációból tűnhet. „Nincsen az a kivételezettnek gondolt státusz, amiért a nagy törleszkedés megy” – fogalmazott az egyik forrás.

A földgáz piaci ára már a hosszútávú szerződés megkötésekor is magas volt. Amíg 2021 elején a holland tőzsdén a gáz ára 16–30 euró/megawattóra (MWh) között mozgott, 2021 szeptemberében már voltak olyan napok, amikor meghaladta a 90 eurót. Az Európa gázellátásában kulcsszerepet játszó Oroszország ugyanis már a háború előtt elkezdte feltornázni a gáz árát. „Kiszárították a piacot, tavaly ősszel egyre nehezebb volt a piacról gázt venni. Egyre kevesebb gázt adtak el a szabadpiaci értékesítésre” – mondta az oroszok tevékenységéről egy volt állami tisztviselő.

A gázpiacot ismerő források a Direkt36-nak azt mondták, hogy ezt a folyamatot érzékelte a magyar kormány is. Orbán emiatt jelentette be az év elején, hogy a február 1-i találkozójukon Putyint arra kéri, hogy a hosszú távú szerződésben foglalt 4,5 milliárdon felül vásárolhassanak további 1 milliárd köbméter gázt. „Azt gondoltuk, hogy az oroszok ezt a mennyiséget piacon nem fogják eladni, de nekünk majd odaadják” – mondta az egyik forrás a kormány gondolkodásáról. Putyin a találkozó utáni sajtótájékoztatón azt mondta, az Orbán által kért gázmennyiség eladásáról majd áprilisban döntenek. Az erről szóló további tárgyalásokat azonban elsodorta a februárban kitörő háború.

Ezt követően a gáz ára egymás után döntötte meg az újabb csúcsokat. A február 24-i orosz invázió megindulása utáni napokban a tőzsdei ár majdnem elérte a 200 euró/MWh-t. Májusra némileg megnyugodott a piac, az ár lement 90 euró alá. Újabb jelentős áremelkedés azután történt, hogy június közepén a Gazprom technikai problémákra hivatkozva elkezdte korlátozni a gázszállításokat a Németországot ellátó Észak Áramlat 1 nevű vezetékben. A gáz ára kilőtt, és július elejére elérte a 170 eurót is. Mivel a gázerőműveknek nagy szerepük van az áramtermelésben, ez kihatott az európai áramárakra is. A növekvő energiaárak pedig gyorsították az inflációt.

Az elszálló gázárak miatt egyre nehezebbé vált a rezsicsökkentés fenntartása. Az MVM a 2021. szeptemberi szerződés megkötése után ugyanis egyre drágábban szerezte be a gázt, mint amennyiért a magyar lakosságnak adta. Emiatt a magyar államnak már 2021 végén 208 milliárd forintos tőkeemelést kellett végrehajtania az MVM-ben, hogy pótolják a cég veszteségét. A Fidesz politikusai hiába álltak ki a választási kampány alatt, még a háború kitörése után is a rezsicsökkentés mellett, egyre inkább látszott, hogy az már csak nagyon magas költségek árán lesz fenntartható. A kormány üzleti titokra hivatkozva nem beszélt arról, hogy mennyit költenek gázvásárlásra, a G7.hu és a Népszava az Eurostat és a KSH külkereskedelmi adataiból azonban kiszámolta, hogy ez nagyságrendekkel nagyobb összeg volt, mint a korábbi években.

Ilyen előzmények után jelentette be Gulyás Gergely júliusban, hogy a gáz és az áram esetén korlátozzák a kedvezményesen hozzáférhető mennyiséget.

„A gáz ára annyira megnőtt, hogy a költségvetésből nem lehetett már keresztfinanszírozni”

– fogalmazott az energiaügyekkel foglalkozó egykori állami tisztviselő. Később Orbán árult el részleteket arról, hogy a rezsicsökkentés fenntartása mennyibe került volna. A júliusi tusnádfürdői beszédében azt mondta, ha nem változtatnak a szabályokon, akkor az idén 2051 milliárd forintjába került volna az államnak. Ekkora költséget „nyilvánvalóan a magyar gazdaság egész egyszerűen így nem bír ki” – mondta.

Hiába nyúlt hozzá a kormány a rezsicsökkentéshez, az energiaellátással kapcsolatos problémái nem oldódtak meg. Európa-szerte aggodalmat váltott ki, hogy az oroszok nyárra egyre több uniós tagállam irányába szüntették meg a gázszállításokat. A kormány pedig mindenképpen el akarta kerülni, hogy Magyarországon ellátási zavarok alakuljanak ki. Gulyás Gergely is részben azzal magyarázta a rezsicsökkentés visszafogását, hogy így akarják spórolásra ösztönözni a lakosságot. „Az a célunk, hogy ahol van rá lehetőség, ott az energiafogyasztást korlátozzuk, mert ma energiahiány van Európában mindenütt” – fogalmazott a júliusi sajtótájékoztatóján.

A gázpiacot ismerő források szerint „brutális gazdasági következményei lennének” annak, ha az oroszok elzárnák a gázt. A földgáz jelentőségét mutatja, hogy az energiahivatal adatai szerint a magyarországi energiafelhasználás évente körülbelül 1,1 millió terajoule, ennek 33-34 százaléka származik gázból. Egy jelenleg is a kormánynak dolgozó forrás szerint aggodalom van amiatt is, hogy miként tudják majd biztosítani azoknak az új nagy beruházásoknak – például a debreceni kínai akkumulátorgyárnak – az óriási energiaigényét, amelyeket mostanában jelentett be nagy büszkeséggel a kormány. „Ez még békeidőben is súlyos problémát jelentene” – mondta a forrás, utalva arra, hogy a magyar energetikai infrastruktúra fejlesztésre szorul.

Ez a kiszolgáltatottság is magyarázza azt, hogy a magyar kormány a háború ellenére sem fordított hátat Oroszországnak. Bár a konfliktus a két ország közti együttműködés számos területét, például a közös vasúti projekteket ellehetetlenítette, ez az energiára nem volt igaz.

„Az oroszbarát politikát most a földgáz indokolja”

– mondta egy gázpiacokat ismerő forrás arról, hogy a magyar kormány számára mekkora jelentőséggel bír az orosz gáz.

Szijjártó Péter külügyminiszter a gázszállítások miatt még komoly arcvesztést is bevállalt. Miközben az EU-s politikusok kerülik az orosz vezetőket, a magyar külügyminiszter július 21-én Moszkvába utazott, hogy a gázról tárgyaljon. Szijjártó a találkozón együtt fotózkodott a mosolygó Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Majd a közös sajtótájékoztatójukon szó nélkül hallgatta végig, hogy Lavrov arról beszélt, Ukrajnában azért halnak meg emberek, mert az „ukrán hatalom” lövi őket. Bár Szijjártó hivatalosan azért ment, hogy a hosszú távú szerződésben szereplő 4,5 milliárdon felül további 700 millió köbméter gázt kérjen, a gázpiacot ismerő forrás szerint a találkozó lényege az volt, hogy az oroszok ne zárják el a gázt.

Szijjártó látogatásának eredményéről később derültek ki részletek. Az Ausztria felől érkező orosz gázszállítás ugyan akadozik, de Szerbia irányából továbbra is érkezik a gáz Magyarországra. Augusztusra pedig kiderült, új gázkészleteket is sikerült vásárolni. A kormány augusztus közepén először arról számolt be, hogy 52 millió köbméter pluszgázt tudtak venni a Gazpromtól. Igaz, ez nem volt különösebben jelentős tétel. Ezt mutatja az is, hogy az energiahivatal adatai szerint idén januárban a napi átlagfogyasztás 51,8 millió köbméter volt. Augusztus végén a kormány egy ennél már jóval nagyobb tétel vásárlását jelentette be, de még így sem sikerült megszerezni a célul kitűzött 700 milliót. Miközben a gázpiacot ismerő forrás szerint az oroszok, ha akarnák, ezt a mennyiséget rövidebb idő alatt könnyen le tudnák szállítani.

„Ehelyett megy a csicskáztatás”

– mondta a forrás arra utalva, hogy kis tételekről kell az oroszokkal külön-külön megállapodni.

A magyar kormány nemcsak többlet mennyiséget, hanem az egyre inkább elszabaduló gázárak miatt fizetési könnyítést is kért az oroszoktól. Október elejére kiderült, hogy a Gazprom ezt meg is adja. A kedvezmény arról szól, hogy az MVM-nek a téli hónapokra (idén októbertől jövő év márciusáig) az orosz gázért csak egy meghatározott, fix összeget kell fizetnie. Ha a gázbeszerzés költsége e fölé a fix összeg fölé megy, az MVM az ezen felüli részt később, részletekben törleszti majd. Ez után azonban az MVM-nek kamatot kell fizetnie. A megállapodás részleteit Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter jelentette be, aki a pénzügyi konstrukcióról augusztus végén tárgyalt Moszkvában.

„Mint egy falat kenyérre, úgy volt erre szükségünk” – értékelte az oroszok által nyújtott kedvezményt egy energetikai szakértő, aki kapcsolatban áll a kormánnyal is. A magyar állam számára ugyanis az energiaimport egyre inkább elviselhetetlen terhet jelent. A Pénzügyminisztérium becslései szerint amíg 2019-ben a GDP 3,7 százalékát fordítottunk energiabeszerzésre, addig idén ez az arány már elérheti a 15 százalékot. Az idei kiadásokon belül pedig az egyik legnagyobb tételt az oroszoktól vásárolt gáz jelenti. Vagyis „az oroszok rendelik a zenét” – mondta az egyik gázpiacokat ismerő forrás arról, hogy milyen jelentős az oroszok irányába a függőségünk.

A forrás szerint amíg ez a kiszolgáltatott helyzet fennáll, addig a „magyar politika fog pici engedményeket tenni az oroszok felé”. A kormány az utóbbi hetekben több olyan javaslatot is megfogalmazott, amivel az oroszok járnának jól. Szeptember elején derült ki, a magyar kormány el akarta érni, hogy három orosz oligarchát töröljenek az uniós szankciós listáról. Ugyancsak szeptembertől kezdve a magyar kormány egyre határozottabban képviseli, hogy a magas energiaárakat az Oroszország ellen kivetett uniós szankciók visszavonásával lehet letörni. A szankciós politikával szemben pedig nemzeti konzultációt is kezdeményeztek.

A kormány láthatóan igyekszik felpörgetni az oroszok számára fontos, a február elsejei találkozón Putyin által is kiemelten kezelt paksi beruházást. A projekt a kormányon belül átkerült az oroszokkal látványosan jó viszonyt ápoló Szijjártó Péterhez, és lecserélődött a konkrét kivitelezésért felelős magyar csapat vezetése is. Egy, a projektre rálátó forrás szerint jelenleg továbbra is egyértelműen az orosz partnerekkel tervezik az új atomerőművek felépítését.

„Nincs realitása annak, hogy az oroszokon kívül más építse meg azt, amit most terveznek”

– fogalmazott a forrás. Egy, a külügy belső ügyeit ismerő forrás szerint elméleti szinten a franciák ugorhatnának be a paksi projektbe, ám az totális újratervezést igényelne, tehát lényegében a nulláról kellene kezdeni a beruházást.

A gazdasági és energetikai szempontok mellett azonban az ideológiai és világnézeti meggyőződések is egyre nagyobb szerepet kapnak a kormányzati manőverekben. Az elmúlt hónapokban a kormánypropagandában tovább erősödtek a már korábban is meghatározó Nyugat-ellenes és oroszbarát hangok. Vannak, akik nyíltan az oroszoknak drukkolnak, nemrég a Hír TV egyik műsorában pedig már az Egyesült Államok elleni hadüzenetre szólítottak fel. Kormányzati tisztviselőktől ennyire szélsőséges gondolatok nyilvánosan nem hangzanak el, de bizalmas körben náluk is előfordul hasonló.

Egy kormányközeli forrás szerint a miniszterelnök közvetlen stábjából is lehetett hallani ilyen véleményeket még néhány hónappal ezelőtt is. Például olyat, hogy az oroszok valójában nem is a saját felkészületlenségük és a Nyugat által megsegített Ukrajna határozott fellépése miatt állnak olyan rosszul a háborúban – hanem szándékosan húzzák el a konfliktust, mert valamilyen stratégiai okból ez kedvező számukra. Sőt, akad olyan vélemény is Orbán stábjában, miszerint nem is Ukrajna elfoglalása a valódi cél, hanem hogy Oroszország Kínával és Indiával összefogva ledöntse az amerikai dollárt a trónról, és új pénzügyi rendszert alakítson ki.

„Csak néztem, hogy úristen, milyen gondolatok ezek” – jegyezte meg a forrás.

A cikk elkészítésében közreműködött Pethő András.