Ijesztően párhuzamosak lettek a valóságok járványügyben

Ijesztően párhuzamosak lettek a valóságok járványügyben

Másolás

Vágólapra másolva

Idézet egy egészségügyi dolgozótól a Facebookról:

„A vörös zónában mindenhol betegek ültek, feküdtek, guggoltak. Annyian voltak, hogy alig fértek el a váróban. Annyian, hogy biztos voltam benne, hogy ha a végletekig feszítjük is magunkat, ennyi embert egyszerűen nem tudunk rendesen, időben ellátni.”

Idézet Gulyás Gergelytől a kormányinfóról:

„A kórházakban kapacitásprobléma nincs, minden ezzel ellentétes hír álhír”.

Ha valaki ma meg akarja tudni, pontosan mi folyik a kórházakban, nincs könnyű dolga. Közhely, többször foglalkoztunk vele, hogy a kormánytól független sajtót nem engedik be az intézményekbe, a kórházigazgatóktól, orvosoktól hivatalosan lehetetlen információt kicsikarni, mert a kommunikációs lánc vége mindig az Országos Kórházi Főigazgatóság, majd az Emmi, az Emmi pedig nem nagyon áll szóba a sajtóval, ha azok kényelmetlen kérdésekkel zaklatják.

A kormányzati és a nem kormányzati közlések totálisan elváltak egymástól. A Facebookon egyre gyakrabban jön szembe olyan beírás, amely szerint a kapacitások ki vannak feszítve. Az egyik nagy egészségügyis csoportban megosztották azt az írást, amivel ez a cikk kezdődik, ott is tanulságos átfésülni a kommenteket, rövid idő alatt lehet többet is találni, mindegyik úgy szól, hogy „nálunk is ez van”.

Szerkesztőségünkhöz is érkeznek horrorisztikusan hangzó beszámolók arról, hogy hol milyen állapotok vannak a kórházban, mennyire nem volt elegendő nővér/orvos/ágy/kapacitás, amiket azonban nem tudunk ellenőrizni. Aztán láthatunk olyan – könnyen félreértelmezhető – fényképeket a közösségi médiában, amin egy kórháznak már a folyosóján is ágyak vannak, mintha csak háborús helyzet lenne.

A Magyar Orvosi Kamara pedig egyre keményebb nyilatkozatokban közöl állításokat arról, mit látnak ők. Hogy önkénteseket kénytelenek toborozni, mert elfogytak a vezényelhető emberek, hogy brutális szigort javasolnak, azt mondják, eljöhet a „magyar Bergamo”. Hogy jelenleg 30-40 betegre jut három-négy ápoló, de az ideális az lenne, ha öt betegre jutna egy ember.

És akkor még egy idézetpár:

„Már vannak olyan kórházak Magyarországon, ahol alkalmazni kell az etikai kódexet, amely arra a helyzetre készült, amikor az orvosoknak már dönteniük kell arról, hogy kit részesítenek ellátásban” (Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke az RTL Klubnak).

„Nincs olyan térség, ahol komoly probléma lenne a kórházi ágyak tekintetében”. (Gulyás Gergely, a cikk elején is említett kormányinfó)

Sajnos, és akkor visszakanyarodunk oda, hogy mondjuk a Felvidékkel ellentétben nem engednek be bennünket a kórházakba, nem nyilatkoznak osztályvezető orvosok, kórházigazgatók, így nem tudni, hol az igazság. Lehet, hogy tényleg van még kapacitás, lehet, hogy tényleg nagy a baj.

Nem segíti a bizalmat, hogy a legbombasztikusabb kormányzati tényállításokat pont nem igazolta az élet. Emlékezzünk: „egy hétvége alatt be tudjuk oltani az országot”. „Aki elkapja, mindenkit meggyógyítunk”. „Egy mobilkórház felépítése két és fél hét, és ha akarunk, egyszerre 8-10-et is fel tudunk építeni”. Ez utóbbin még a bv-s helyi főnök is csak zavartan heherészni tudott.

Erre rakódik rá még egy réteg, mégpedig az, hogy nem csak hogy a jelenidős tényeket illetően nehéz tisztán látni, a kormány, vélhetően politikai okokból, nem tud kiszakadni az optimizmust sugárzó kommunikációból, és csak a jót, a reményt igyekszik láttatni a jövőre vonatkozóan is.

  • Nyitási konzultációt indítanak februárban, majd Orbán közli, hogy novemberben látta, hogy baj lesz.
  • „Zárni kell, hogy húsvét környékén nyithassunk”.
  • Jó esély van arra, hogy az iskolákat újra tudjuk majd nyitni.”
  • „A fiataloknak (...) azt tudom mondani, hogy legyenek türelmesek, támogassák a védekezést, és jó esély van arra, hogy szabad nyaruk lesz.”

Persze lehetséges, hogy valóban így lesz, legyen is így. A jövőbe senki nem lát, azonban ha nem kapunk pontos képet egy járvány jelenlegi súlyosságáról, vagy politikai-hatalmi okokból tompítják a dolgokat, az pont a járvány sajátossága miatt nagyon veszélyes dolog.

Egy vírus akkor terjed, ha nem félünk tőle, és akkor áll meg, ha pont kellően – annál jobban nem kell – megijedünk, és elkezdünk úgy viselkedni, hogy minél jobban kizárjuk a fertőzésveszélyt.

A baj az, hogy nagyon nehéz kihámozni mostanában, hogy mi lenne a kellő megijedés.

Címlapkép és cover: Orbán Viktornak próbálja mondani egy fiatal orvos 2020. szeptemberében, hogy lélegeztetőgépből elég van, de személyzetből kevésbé, de Orbán nem hagyja neki végigmondani.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!