Kínai egyetem Magyarországon: mintha váltósúlyú ökölvívók közé beengednének egy félnehézsúlyút

2021. március 16. – 20:15

Másolás

Vágólapra másolva

Ha a tervek megvalósulnak, 2024-ben campust létesít Budapesten a kínai Fudan Egyetem. Az erről szóló egyetértési nyilatkozatot 2019 decemberében írta alá a magyar innovációs miniszter és a sanghaji székhelyű intézmény elnöke. A szándék komolyságát egy több mint 800 millió forint értékű ingatlan is alátámasztja, amit a kormány lényegében ajándékba adott az egyetemnek.

A budapesti „leányegyetem” kezdetben öt-hat ezer mesterszakos hallgatót fog toborozni és ötszáz oktatót foglalkoztat majd egyes orvosi, műszaki, és társadalomtudományi szakterületeken. A Fudan 2019-ben közös MBA programot indított a Budapesti Corvinus egyetemmel, és a tervek szerint más hazai intézményekkel (BME, ELTE, Semmelweis) is hasonló együttműködés várható, idővel pedig vállalati K+F központok létesítésére is sor kerülhet.
Jó ez nekünk? Jó a tanulni vágyó magyar fiataloknak, a hazai felsőoktatásnak, a magyar gazdaságnak? Válaszunk röviden az, hogy akár jó is lehet, bár vannak fenntartásaink. A kínai egyetem tervezett megjelenésről szóló híreket a magyar és idegen nyelvű sajtóban többen kommentálták különböző nézőpontokból és következtetésekkel. Sokan tartanak Magyarországra jövetelüktől, érvek hangzottak el pro és kontra, és a jövőben minden bizonnyal újabb véleményekre is számíthatunk. Írásunkkal ebben a vitában szeretnénk állást foglalni.

Globalizáció a felsőoktatásban

A Fudan tervezett magyarországi megjelenése a felsőoktatás globalizációjának megállíthatatlannak tűnő folyamatába illeszkedik, annak egyik friss hazai eseménye.
A globalizációs folyamatnak természetesen megvoltak a maga hullámhegyei és -völgyei. A múlt században a második világháborút követő hidegháború ideológiai küzdelmei és hatalmi manőverei határozták meg a hallgatók és oktatók mozgási irányát. A politikai motiváltságú akadémiai nyitás vagy zárás egyfajta „puha fegyver” volt a nagyhatalmak terjeszkedési és védelmi politikájában. A kor egyetemei alapvetően nemzeti környezetben, saját vonzáskörzetükben működtek, erős külföldi versenytől nem kellett tartaniuk, globális egyetemi rangsorok nem készültek. Mindazonáltal az „akadémiai hatalom” egyre inkább az USA felé tolódott el, ahová rengeteg tudós és egyetemi professzor menekült, és ahol megjelentek, majd erős állami hátszéllel rohamos fejlődésnek indultak a mai értelemben vett korszerű kutatóegyetemek.

A huszadik század végén a felsőoktatás globalizálódása új lendületet kapott és világjelenséggé vált. Ennek nélkülözhetetlen része az integrálódó, országhatárokon, kontinenseken átlépő felsőoktatás és tudományos élet. Ez utóbbinak számtalan összetevője és jellemzője van, így például a gyorsan növekvő oktatói, kutatói és hallgatói mobilitás, a nemzetközi együttműködésben végzett kutatási-fejlesztési programok, a közös publikációk, egyes oktatási programok nemzetközi „szabványosodása”, a határok nélküli online oktatás rohamos terjedése, az egyetemek nemzetközi terjeszkedése külföldi „leánycampusokkal” és közös diplomákkal, a támogató állami és államközi programok, szerződések, egyezmények rendszerével. Mindezek párhuzamosan mennek végbe Kína felemelkedésével a gazdaság, a tudomány és az oktatás világában. Az UNESCO adatai szerint jelenleg közel egymillió kínai egyetemista tanul külföldön, miközben az ország nagyjából kétszázezer külföldi hallgatót fogad be. (Ezeket a számokat természetesen módosíthatja a covid-járvány, de várhatóan csak rövid ideig.)

Külföldi egyetemisták fogadása és képzése (egyéb megfontolások mellett) óriási üzlet, következésképpen megjelenik benne a „big business” logikája is. Becslések szerint világszinten százmilliárd dolláros nagyságrendű üzletről beszélünk: a külföldi hallgatók a népszerű helyeken borsos tandíjat fizetnek, szállás bérelnek, fogyasztanak, egyetemi és egyéb munkahelyeket teremtenek, felpezsdítik a várost, egy részük tanulmányai végeztével az országban marad és munkába áll. A példa kedvéért: Ausztrália egyetemei 2018-ban mintegy 9 millárd ausztrál dollárt szedtek be külföldi hallgatóktól, és ez csak a tandíj. Ebből a nézőpontból az egyetemek terjeszkedése egyfajta külföldi beruházás, FDI, vagyis Foreign Direct Investment, ami előnyös lehet mind a befektetőnek, mind a befogadónak.

Ebből a történelmi nézőpontból azt is mondhatnánk, hogy a Fudan magyarországi megjelenése apró esemény egy kiterjedt és mélyreható globális változásban, csepp a tengerben. Számunkra mégsem az, és ennek több oka van.

Más súlycsoportban

Kezdjük Fudan méreteivel. A QS World University Rankings frissen publikált adatai szerint a kínai egyetemnek jelenleg 4.526 oktatója („total faculty”) van, tehát valamivel több, mint a magyar ELTÉ-nek és a Szegedi Tudományegyetemnek együttvéve. A Times Higher Education (THE) 2021-es egyetemi ranglistájáról letölthető adat szerint Fudanon 32.000 hallgató tanul, mintegy 15 százalékuk külföldi. Az egyetemnek több száz külföldi iskolával van együttműködési megállapodása, alapképzést kapó hallgatóinak 40 százaléka vesz részt valamilyen nemzetközi csereprogramban.

A méretek tehát imponálóak, és a Fudan versenyképessége is az. A világon körülbelül 17 ezer egyetem működik, közülük mintegy ezer tekinthető komoly kutatási, tudásfejlesztési munkát végző tudományegyetemnek, amelyek különösen fontosak az értékes és piacképes diplomára vágyó fiatalok számára. Eligazodásukat többféle globális egyetemi rangsor segíti. A rangsorolási módszertanok, és következésképpen a helyezések között természetesen vannak különbségek, de nyugodtan kijelenthetjük: a Fudan helye a legjobbak között van.

Az Academic Ranking of Word Universities (ARWU) 2020-as rangsorán a 100. helyet mondhatja magáénak, a kínai egyetemek közül harmadikként a Tsinghua (29) és a Pekingi Egyetem (49) után. A magyar egyetemek körében ezen a rangsoron az ELTE és a Szegedi Tudományegytem állnak az élen a 600-700-as mezőnyben, a BME helyezése 800 és 900 között van, a Semmelweisé 900 és 1000 között.

A THE már említett rangsorán a Tsinghua a 20., a Pekingi Egyetem a 23., a Fudan pedig a 70. hellyel büszkélkedhet. Ugyanitt a Semmelweis helye 400 és 500 között van, az ELTE 600 és 800 között, a Szeged és a Corvinus valahol 800 fölött. A szintén említett 2021. évi intézményi szintű QS rangsoron a Fudan a 34. helyen található, magyar egyetem nincs az első ötszázban.

Finomabb képet mutatnak a QS szakterületi rangsorai: élet- és orvostudomány: Fudan 98, Semmelweis 272, Szeged 400 fölött; műszaki tudományok: Fudan 43, BMGE 273; társadalomtudományok és menedzsment: Fudan 49, Corvinus 400 fölött. A Financial Times által 2021-ben összeállított „top 100”-as executive MBA rangsorán a Fudané a 32. hely, magyar program nincs a százas listán.

Röviden: a globális egyetemi rangsorokon a Fudan és a magyar tudományegyetemek helyezése között több száz a különbség a kínai intézmény javára.

A Fudan igencsak fajsúlyos intézmény.

A tudományos életben használt impaktfaktorokat bemutató Scimago portál adatai a tudományos teljesítmény nemzetközi összehasonlítására is alkalmasak. A portál 2020. évi összesített, 658 intézményre kiterjedő intézményi rangsorán a Fudan relatív teljesítménye egy évtizedes folyamatos javulás után 2017-ben volt a legjobb: akkor az 52. helyet mondhatta a magáénak, majd 2020-ra visszacsúszott a 108-ra. Ugyanitt a volt szocialista országok egyetemei is megjelennek: a legelőkelőbb pozíciót (349) a prágai Károly Egyetem mondhatja a magáénak, a Semmelweisé az 561. helyezés, Szegedé az 588., Debrecené a 604., az ELTE a 647.
Ha már az innovációs teljesítményről is szóltunk, jegyezzük meg azt is, hogy a Reuters által a világ leginnovatívabb egyetemeiről készített 2019-es rangsoron négy kínai egyetem szerepel, de a Fudan nincs köztük. A 2018-as listán viszont ott volt, akkor a 94. helyet szerezte meg a maga több mint negyven kutatóközpontjával (felületfizika, genetika, neurobiológia, mesterséges intelligencia, robotika stb.), 137 szabadalmi bejelentésével és 56,2 százalékos szabadalmaztatási sikerességi rátájával. E listákon Európát kizárólag nyugati országok képviselik.

Jó ez nekünk?

Milyen kép rajzolódik ki mindezek alapján? A Fudannal egy olyan intézmény jelenik meg a porondon, amelyik a hazai egyetemekkel sem a méreteit, sem a globális helyezését tekintve nincs azonos súlycsoportban. Nem kicsit nagyobb, nem kicsit versenyképesebb, hanem nagyon. Olyan a helyzet, mint ha váltósúlyú ökölvívók közé beengednének egy félnehézsúlyút. Ez a hasonlat azonban sántít és félrevezető. Az ökölvívókkal ellentétben hazai egyetemeink nincsenek elzárva a félnehéz- és nehézsúlyú külföldi egyetemektől. A hallgatókért, oktatókért, kutatási pályázatokért folytatott verseny ma szabad és határok nélküli: ezt hozta magával a felsőoktatás és a kutatás globalizációja. A vezető amerikai, európai és kínai egyetemek akkor is hatnak ránk, akkor is versenyeznek velünk, ha nincs valahol a Kvassay-zsilip közelében campusuk. Ha akarnánk se tudnánk elzárkózni elölük, elég ránézni a hallgatói, oktatói és kutatói mobilitási adatokra.

Ide jön tehát egy jó nevű, versenyképes és gazdag külföldi egyetem, multicégek példáját követve beruház Magyarországon, pénzt fektet be, ráadásul ehhez nem elhanyagolható méretű állami segítséget kap. Ez utóbbival kapcsolatban ott motoszkál bennünk a kisördög: mekkora lesz a közvetlen és közvetett állami segítség és támogatás? Megkapná ugyanezt egy hasonló kaliberű (vagy még jobb) ide kívánkozó egyetem is? Hívtunk más, esetleg nyugati egyetemeket is, hogy nyissanak campust Magyarországon? Ha igen, melyeket, és hol tartunk velük most; ha nem hívtunk, miért nem?

Mindenesetre a Fudan magyar és külföldi diákokat fog tanítani, egyes szakterületeken várhatóan magasabb színvonalon, mint a mostani hazai intézmények. Az új campus munkahelyeket teremt, a külföldi hallgatók tandíja devizabevételt jelent, hiszen kereskedelmi szempontból exportról van szó.

Akadályozni kellene mindezekben?

Nem kellene, mint ahogy másokat sem kellene gátolni, sőt, hívni kellene őket. A felsőoktatásban ugyanolyan károkat okozhat a protekcionizmus, mint a gazdaságban. Az oktatási és kutatási FDI-t támogatni kell; hibát az követ el, aki ezt ideológiai alapon szelektálva teszi, miközben a hazai intézményekre politikai nyomást gyakorol. Természetesen fontos, hogy ha már FDI-ről van szó, ráadásul állami támogatással, a kapcsolódó célok és döntések nyilvánosak és átláthatók legyenek, a verseny korrekt legyen és tisztességes.

Versenyt fog gerjeszteni Magyarországon a Fudan?

Remélhetőleg igen. Elszívhat hazai és külföldi hallgatókat. Magyarországon a század második évtizedében több tízezer fővel csökkent a felsőoktatási intézmények nappali képzésein tanuló hallgatók száma. Bár az új Fudan-campushoz tervezett létszám nem nagy, ha a hazai egyetemek nem lesznek versenyképesebbek, a legjobb hallgatók egy része fog a budapesti Fudanon tanulni, akik itthon maradnak, mégis kiváló képzést kaphatnak. Ugyanez történhet kiváló oktatókkal és kutatókkal is: ha a hazai egyetemeken nem javulnak a bérezési, infrastrukturális és egyéb feltételek, az új intézmény őket is elszívhatja, viszont legalább nem mennek messzire, itthon maradnak, nem szakadnak ki a hazai tudományos vérkeringésből.

Fel fogja használni Kína a budapesti campust politikai befolyásolásra is?

Ne legyünk naivak: persze, hogy fel fogja használni. Ez a probléma remélhetőleg kezelhető lesz, és őszintén reméljük, kezelni is fogják. Fel fogják használni az egyetemet kínai technológiák terjesztésére (lásd a Huawei és más cégek vitatott ügyeit)? Valószínűleg igen, de ennek tudatában ez ellen is lehet védekezni. Tehát mégiscsak Virágozzák száz virág, versengjen száz iskola! Mao Ce-tung 1956-ban hirdette meg a korlátozott gondolati sokszínűséget engedélyező, e jelmondattal propagált politikai programot. A történelemkönyvekből azt is tudjuk, mi következett ez után, mi történt a szirmaikat bontogató virágokkal. Azóta azonban eltelt több mint fél évszázad. Reméljük, hogy a történelem nem ismétli önmagát.

Bőgel György, ny. egyetemi docens, Közép-európai Egyetem

Mátyás László, egyetemi tanár, Közép-európai Egyetem