Nem vagyunk teljesen tehetetlenek a demencia ellen

„20 százalékkal kevesebb a demenciával élők száma a 80 és 85 év közöttiek között most, mint 30 évvel ezelőtt volt. Ez a 2013-ban megjelent brit kutatás volt az, ami elindította a beszélgetést a demenciaprevencióról. Úgy gondolom, hogy a lakosságban van egyfajta tudás a rizikófaktorokkal kapcsolatban: tisztában vannak azzal, hogy a magas vérnyomás nem segít sokat, hogy a rendszeres testmozgás hozzásegít a megelőzéshez, hogy a cukorbetegség rizikófaktor, de ismerünk újabb rizikófaktorokat is, amelyeket ugyanúgy kommunikálnunk kéne” – mondta a demenciáról (és nevében a depresszióról is, bár nem sok hangzott el a témában) szóló panelbeszélgetésen Dr. Frank Jessen, a Kölni Egyetemi Kórház Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának vezetője, utalva arra, hogy már most érezhető az életmódbeli változások hatása az időskori kognitív leépülés ritkulásában.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés – nagyjából így lehetne összefoglalni a szakértők véleményét azzal kapcsolatban, mit lehetne tenni a demenciában szenvedők számának további csökkentéséhez. A demencia kialakulásának kockázatába bele lehet szólni – csak tudni kell, mik az új rizikófaktorok, és megfelelően kellene kommunikálni őket a korábbi rizikófaktorok mellett is.

Mik is ezek az új kockázati tényezők tulajdonképpen? A frissebb kutatások kimutatták, hogy

• egyre többen találnak kapcsolatot a légszennyezés és a demencia kialakulása között;
• a magányosság érzése is növelheti a demencia kialakulásának esélyét, főleg azoknál az embereknél, akiknek egyébként alacsony a genetikai hajlandóságuk rá;
• a rendszeres testmozgás, kifejezetten a séta akár felére is csökkentheti a demencia kialakulásának esélyeit;
• az elhízás is összefüggésbe hozható a demencia megnövekedett kialakulásával.

Az agyunk a legbonyolultabb szervünk, 80 milliárd neuronnal és mindegyik agysejtben 5 milliárd fehérjével, ami lehetővé teszi a leghatékonyabb munkavégzést. Éppen ezért nagyon nehéz kezelést találni a neurodegeneratív betegségekre, főleg akkor, ha ennyire elhanyagoljuk a megelőzést.

Alapvetően kétfajta demenciát különböztet meg a tudomány (a különböző altípusoktól eltekintve): az egyik az agy természetes öregedésével jelentkezik, és az idősebb generációt sújtja, míg a másik az egyébként fizikailag egészséges, 60-65 éves embereknél jelentkezik, akiknél a kor miatt nem volna indokolt a mentális leépülés – mondta Frank Jenssen. Éppen ezért kellene annyira koncentrálni arra a 40 százaléknyi befolyásolható faktorra, amelyekkel lényegesen lehetne csökkenteni a kialakulás esélyét.

„Mivel egyre több az elhízott és komolyan túlsúlyos, cukorbeteg ember, a következő néhány évtizedben valószínűleg egyre több agyi rendellenességgel kell majd szembenéznünk” – mondta a szakértő, megjegyezve, hogy az elhízás és a cukorbetegség komoly rizikófaktorai a demenciának.

Anthony Hyman, a Max Planck Intézet molekuláris sejtbiológiai és genetikai intézetének vezetője elmondta: óriási szükség van az adatgyűjtésre, főleg a fiatalabb generációval kapcsolatban, és főleg az életmód kérdéseire koncentrálva. „Száz évvel ezelőtt a társadalmak sokkal kevésbé voltak összetettek. Az agyi kompetenciák csökkenése kevésbé volt fontos, hiszen ha ilyesmi történt, volt közösség, ami vigyázott ránk. Nem kellett megnéznünk a telefonunkat minden alkalommal, amikor a bankba mentünk. Óriási a stressz a mai társadalmakon, és az előttünk lévő generáción.”

A szakértő szerint az is probléma, hogy míg ahhoz hozzászoktunk, az évszázadok alatt, hogy a fertőző betegségek ellen tudunk küzdeni, az ilyen kognitív problémák esetében más a hozzáállás. „A neurogeneratív betegségeknél a saját testedet akarod megjavítani, ez egy teljesen más helyzet. Lépésről lépésre haladunk majd, és legkorábban az elkövetkezendő 20-30 évben láthatunk majd valódi javulást.”

„A neurodegeneratív betegségek esetében mindig két lépést haladunk előre, és egyet vissza” – mondta Christiane Sommer, a Biogen Germany szakértője. A kutatók mind egyetértettek abban, hogy a demencia gyógyítása nem lesz gyors folyamat eredménye – kisebb győzelmekből fog összeállni a nagy finálé.

A kutatók szerint a leginkább sürgető feladat tehát jelenleg az, hogy megfelelő mennyiségű adatot gyűjtsünk a fiatalabb generációkról és az életmódról is, ez pedig kulcsfontosságú a demencia megértésében – ahogy az is elengedhetetlen, hogy az emberek megértsék: a rizikófaktorok minimalizálásával lényegesen csökkenteni lehet a kognitív elbutulás esélyeit.

A Telex kérdésére Anthony Hyman elmondta: szerencsére nem tűnik úgy, hogy a nagy port kavart, Alzheimer-kórral kapcsolatos tanulmány-visszavonás teljesen szíven ütötte volna a szakmát. „Nekem az a benyomásom, hogy annyira nem vetette vissza a kutatásokat a dolog, nem érezni széles körben a hatását. De hozzá kell tennem, hogy nem foglalkozom közvetlenül a témával” – mondta.