Az országgyűlési választás kampányfinisébe érve mostanában minden napra jut már valami extrán izgalmas politikai esemény, március 15-én pedig ez fokozottan igaz volt, hiszen szinte összeért a fideszes Békemenet és a tiszás Nemzeti Menet, és az egész ünnepet meghatározta a kampány. De még az aznapi eseményekből is kiemelkedik az a minden fideszes politikus és a teljes kormánysajtó által felkapott akció, amiben egy kisebb csoport ukrán zászlót feszített ki a Tisza Párt menetén. Bár a történteket úgy tálalták, mint a tiszások kiállását Ukrajna mellett, az egyre sokasodó bizonyítékok alapján már látszik, hogy a Digitális Demokráciafejlesztési Ügynökség Nonprofit (DDÜ) Kft. emberei által koordinált provokációról lehetett szó.
A DDÜ nemcsak ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy nemrég bizonyítékot találtunk arra, hogy a mögötte álló alapítvány másik cége pénzeli a Telexen januárban leleplezett, főként fideszes politikusok posztjainál bevetett facebookos trollfarmot.
A DDÜ-t tavaly júliusban alapították, és egészen néhány héttel ezelőttig leginkább a Digitális Polgári Körök (DPK) mögött álló szervezetként lehetett ismerni. Ők szervezték a szeptemberi, Papp László Arénában tartott első DPK-gyűlést és Orbán Viktor őszi háborúellenes országjárását, ők szűrik a DPK-kba jelentkezőket, és ők kezelik a DPK-tagok személyes adatait is. Azaz gyakorlatilag ők felelnek a Fidesz kampányának nagy részéért, ezzel elfedve, hogy valójában mennyit költ erre a kormánypárt. Amikor tavaly decemberben többet akartunk megtudni a cégről, sem élőben, sem online, sem telefonon nem sikerült közelebb jutnunk az igazsághoz, ez a titokzatosság viszont önmagában is beszédes volt.
Azt máig nem tudni, hogy a DDÜ honnan és milyen forrásokhoz jutott tavaly július óta. A cég azóta hátrébb lépett alapítója, Partos Bence korábban a Telexnek azt írta, hogy a Papp Lászlóba szervezett DPK-gyűlést a Digitális Demokráciafejlesztési Alapítvány támogatásából szervezte meg a cég – ez egy tavaly augusztusban bejegyzett alapítvány, és szeptember óta a DDÜ tulajdonosa, a székhelye ugyanaz az angyalföldi irodaház, mint az ügynökségé. Az alapítvány kurátora az a Szabadosné Tolner Mónika, aki egyben a kormánypárti narratívát közvetítő Drogkutató Intézetet működtető nonprofit kft. ügyvezetője és tulajdonosa is.
Partos tavaly még a DDÜ vezetőjeként azt is írta, hogy az alapítvány a támogatását magánszemélyek adományaiból nyújtja. Ez bevett fordulat a kormány narratíváját felerősítő szervezeteknél, a Megafon szintén ragaszkodik ahhoz, hogy egyetlen fillér közpénzt vagy állami forrást sem kap, a működését nagylelkű mecénások adományaiból finanszírozza. Ahogy ott, úgy itt is felmerül a kérdés, hogy hogyan tudnak ilyen adományokból annyi pénzt összeszedni, hogy napokra kibéreljék a Papp László Arénát, ráadásul itt egy hónap alatt.
Azóta a DDÜ-t némileg átszervezték. Az alapító Partos Bence szeptember végén átadta a tulajdonjogot a frissen alapított Digitális Demokráciafejlesztési Alapítványnak, az ügyvezetői székben pedig a kalandos politikai előéletű Nagy Károly váltotta őt. Nagy a Fodor Gábor-féle Liberálisok ifjúsági szervezetéből indult, megjárta a Momentum ifjúsági tagozatát, volt az ellenzéki összefogás önkormányzati képviselője a XVIII. kerületben, aztán egy zaklatási vád után kilépett a Momentumból, és átült a helyi Jobbik-frakcióba. Egy évvel később már a Partos által alapított, Fidesz-közeli álcivil Transzparens Újságírás Alapítvány menedzsere, és a kormánymédia rendszeres vendége volt. Innen került szeptemberben a DDÜ élére.
Eközben a DDÜ tulajdonosává vált alapítvány szeptemberben megalapította a másik cégét is, ez a Morális Forráskód Nonprofit Kft. nevet kapta, az ügyvezetője Partos Bence lett, és ugyanarra a címre van bejelentve, mint az alapítvány és a DDÜ. A Telex által januárban leleplezett trollhálózat mögött már ez a cég tűnt fel.
A DDÜ és a Fidesz közötti kapcsolatról Orbán Balázst is megkérdeztük a csütörtöki isaszegi kampányfórumán. „Olyan kapcsolat van, mint más pártokkal együttműködő civil szervezetek meg a pártok között – mondta a miniszterelnök politikai igazgatója, aki egyben a Fidesz kampányfőnöke is. – „Függetlenek a párttól és független tevékenységet végeznek, de vannak közös célok. A közös célunk a nemzeti kormányzás.”
Internetkutatás és digitális demokráciafejlesztés
A DDÜ tehát a Digitális Polgári Körök révén már fél éve szorosan összefonódott a Fidesz kampányával. Az elmúlt napok alapján viszont a cég és kapcsolódó szervezeteinek szerepe már ezen is túlmutat, és kicsit a legismertebb orosz propagandaügynökségre kezd hasonlítani.
Ez az Internet Research Agency (IRA, magyarul internetkutatási ügynökség), közismertebb nevén a szentpétervári trollgyár, amit Vlagyimir Putyin orosz elnök egykori séfje, a Wagner-csoport nevű magánhadsereg alapítója, az annak élén 2023-ban fellázadó, majd visszakozó, végül alighanem kiiktatott Jevgenyij Prigozsin alapított még 2013-ban. A Wagner, átstrukturálva ugyan, de ma is létezik, az IRA-t viszont a zsoldoshadsereg lázadása után beszántották. Működése során azonban fontos szerepet töltött be az orosz kommunikációs hadviselésben. Kezdetben az orosz ellenzék elleni propagandatevékenységben vetették be, később pedig a nemzetközi orosz dezinformáció egyik központja lett, ahonnan a Donald Trump amerikai elnökké választását segíteni hivatott orosz műveleteket is irányították.
Utóbbit Prigozsin maga is beismerte 2022-ben, de ezen kívül is voltak bőven akcióik Oroszországon kívül is. Az IRA 2015-ben került először reflektorfénybe, amikor a New York Times oknyomozása azonosította a cég hálózatát egy sor, a közösségi médiában terjedő összeesküvés-elmélet és álhír forrásaként. 2015 végén a gyanú szerint az IRA már be is szállt a Trumpot népszerűsítő kampányba, a 2016-os elnökválasztásra pedig már teljes gőzzel nyomta ezt. Ez azóta a közösségi médián keresztüli, külföldi befolyásolási kísérletek iskolapéldája, de még erről is többször kiderült, hogy bár közük lehetett hozzá, nem az orosz Twitter-trollokon múlt Trump győzelme.
Ezt azért érdemes kiemelni, mert bár az IRA főként külföldön trollkodott, ugyanez a hasonló szervezetek belföldi tevékenységére is igaz. Ahogy arról a Harcosok Klubja ténykedésével kapcsolatban részletesen írtunk, rengeteg bizonyíték van arra, hogy az emberek véleménye nem változik meg attól, hogy a közösségi oldalakon olvasnak valamit – ezért is merült fel a Harcosok Klubjánál, aztán később a DDÜ gondozásában álló DPK-knál is, hogy a saját tábor megerősítésén kívül nem sok értelmük van. Az elmúlt hónapok alapján ezt nehéz is lenne tagadni, hiszen a digitális szabadságharcosok a nevetős reakciókkal vívnak ádáz, de kérdéses sikerű harcot, a Fidesz pedig még mindig nem tudja elengedni azt a konteót, hogy azért állnak rosszul a digitális térben, mert a Meta direkt hátráltatja őket.
Mindenesetre akár van érdemi hatása az ilyen trollkodásnak, akár nincs, az biztos, hogy komolyan kell venni, elvégre két éve a romániai elnökválasztás első fordulóját váratlanul nagy előnnyel behúzó, szélsőjobbos román Călin Georgescut azért zárta ki az alkotmánybíróság, mert orosz TikTok-kampányt sejtettek mögötte. Az Európai Bizottság eljárást is indított a TikTok ellen, és nagyjából minden szakértő egyetértett abban, hogy egyáltalán nem lennének meglepők hasonló akciók az idei magyar választási kampányban sem.
Mostanra pedig úgy látszik, hogy a DDÜ testvércége a kamuprofil-hálózatokkal valami olyasmit szeretne elérni, mint amit az IRA is csinált.
A januárban általunk bemutatott facebookos trollprofilhálózat kizárólag kormánypárti üzenetek terítésével, fideszes csoportok táplálásával, illetve fideszes politikusok posztjainak kommentelésével foglalkozik – emögött sejlett fel a Morális Forráskód Kft. Azóta egy másik, még nagyobb trollfarmot is azonosítottunk, és bár arra egyelőre nem derült fény, hogy e mögött ki állhat, a két hálózat a napokban együttesen is feltűnt: kamuprofiljaik ezrével lájkolták a fideszes politikusok posztjait a március 15-i ukrán zászlós provokációról. Ez tovább erősíti azt a gyanút, hogy a Digitális Demokráciafejlesztési Alapítvány két cége belföldön zavar le egy olyan jellegű árnyékkampányt, amilyeneket az IRA csinált.
Az orosz mintába a zászlós provokáció is beleillik, az IRA több hasonló akciót szervezett az Egyesült Államokban. Ezeknél jellemzően az volt a forgatókönyv, hogy az IRA által létrehozott BlackMattersUS olyan megmozdulásokat szervezett, ahol nagy eséllyel balhét tudtak szítani. Például ellentüntetést szerveztek a fekete közösségben egy fehér felsőbbrendűséget hirdető tüntetésre, az ott történt erőszakról pedig később az orosz RT úgy számolt be, hogy az antirasszisták felelősek érte. De szerveztek például rendőrellenes tüntetést, illetve épp a rendőrök jogaiért kiálló Blue Lives Matter-demonstrációt is egy Black Lives Matter-megmozdulás napjára. Ahogy az online térben, a való életben is az volt a céljuk, hogy kiélezzék az ellentéteket, ha lehet, egymásnak ugrasszák az embereket, és olyan felvételek születhessenek, amikre hivatkozva később még több online trollkampányt tudnak felhúzni. Azaz ha a választói vélemények átformálásában nem is feltétlenül voltak hatékonyak, általános társadalmi feszültség szításában már inkább azok lehettek.
A Nemzeti Meneten kifeszített ukrán zászló ügye tökéletesen illik ebbe a mintába: a menetelők szerint nem Tisza-szimpatizánsok, hanem egy szervezett akció résztvevői fogták az ukrán zászlót, akik kifejezetten ellenségesek voltak velük, az akció pedig csak rövid ideig tartott ugyan, pont készültek róla képek, hogy aztán a kormánypárti lapok és a fideszes politikusok véres kardként mutogathassák ezeket.
Aztán kiderült, hogy az akció két tagja nem sokkal korábban az „ukrán háborús menetről” szóló, azaz nyíltan a tiszás vonulást kritizáló molinót lógatott le egy ház erkélyéről. A 444 pedig később a DDÜ több alkalmazottját is azonosította az ugyanerről az erkélyről szintén a Nemzeti Menet alatt készült fotókon, köztük azt a Balog Gézát, aki egyben a Fidelitas budapesti elnöke is – és akivel az egyik zászlós-molinós akcióban részt vevő egyik ember még aznap este közös fotót posztolt az Instagramon.
Az, hogy az akció résztvevői ennyire gyorsan lebuktak, illetve eleve maga a tény, hogy két ennyire könnyen beazonosítható embert bíztak meg azzal, hogy lógassanak ki egy molinót, majd provokáljanak a zászlóval majdnem ugyanott, nem vall túl nagy profizmusra.
Persze az IRA sem mindig járt sikerrel Amerikában, többször is előfordult, hogy kevesen mentek el a tüntetéseikre, és a helyi aktivistáknak is többször gyanús lett, hogy valami nem stimmel a háttérben.
Tematizálni biztosan sikerült vele
Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója március elején arról írt, hogy információi szerint az orosz katonai hírszerzés, a GRU megbízásából három ember jött Budapestre, hogy befolyásolják a magyar választás eredményét, ahhoz hasonlóan, ahogy azt Moldovában is tették a 2024-es elnökválasztáson. Panyi azt írta, hogy az Egyesült Államok is megosztott bizalmas hírszerzési információkat a Budapestre küldött csapatról a szövetségeseivel. Bár a kormány tagjai ezt következetesen tagadták, néhány nappal később a parlament nemzetbiztonsági bizottságában elismerték, hogy kaptak figyelmeztetést az oroszokról. Múlt héten a kormányközeli MCC szakértője is arról írt, hogy példátlan orosz művelet zajlik a magyar választás befolyásolására.
Azt, hogy valóban történt-e már bármilyen olyan akció a kampányban, ami mögött orosz részvétel lehet, ezen a ponton nem lehet megmondani, de az biztos, hogy nálunk egyelőre közel sincs akkora hatása ennek az egésznek, mint Moldovában volt két éve. Vagy Romániában, ahol csak közvetlenül a választás második fordulója előtt derült ki az orosz beavatkozás mértéke, és érvénytelenítették az első forduló eredményét. Persze ott több dolog is hozzájárult a sikerhez: ahogy azt Krekó Péter tavaly a Telexnek mondta, a románoknál egy már meglévő, organikus influenszerhálózatra tudott rátelepedni a propaganda. Ráadásul egy ismeretlen politikust kellett felfuttatni, nem egy 16 éve kormányzó erőt. Mindenesetre míg az orosz beavatkozást nem könnyű tetten érni, az ettől teljesen függetlenül is követhető orosz mintát annál könnyebb felismerni a hazai kampányban.
Annak ellenére, hogy hamar megjelentek a cikkek arról, hogy a március 15-i ukrán zászlós akciónak a DDÜ-höz lehet köze, és a trollfarmok is lelepleződtek, azt sem lehet mondani, hogy mindez teljesen sikertelen lenne. Az ukrán zászlós akció vasárnap óta folyamatosan téma a kormány médiabirodalmában, a fideszes politikusok is ezzel foglalkoznak, Gulyás Gergely pedig a csütörtöki kormányinfón azt mondta, igazából mindegy is, mi történt, mert az szerinte tény, hogy a Tisza Párt ukránbarát politikát folytat. Orbán Viktor pedig még a kérdést is nevetségesnek tartotta, hogy ki kéne-e e vizsgálni az esetet. „Nincs ezen mit vizsgálni”, hogy a tiszások „otthon vagy nyilvánosan ukrán zászlót lengetnek” – mondta.
Azaz tematizálni biztosan sikerült ezzel az akcióval a Fidesz kampányának gyakorlatilag legfontosabb állítását, miszerint Magyar Péter és a Tisza az ukránok érdekében cselekszik. Az viszont jó kérdés, hogy a saját táborukon kívül meg tudnak-e győzni ezzel a módszerrel bárkit.
