Lehet-e egyszerre vegán és egészséges egy gyerek?

Sok, szakember által jegyzett cikk szól arról, hogy felelőtlen, ha valaki vegán módon táplálja a gyerekét, mert a gyerek így nem kap meg minden olyan tápanyagot, ami a fejlődéséhez szükséges, és hiánybetegségek léphetnek fel nála. A szülők nem dietetikusok, a gyerek étrendjét nem tudják olyan tökéletesen összeállítani – szólnak az érvek –, hogy a vegán étrendből a hús, a hal, a tojás, a tejtermékek és a méz távollétében ne maradjon ki valami pótolhatatlan. Hóbortjukkal a legkevesebb okozott kár a vas- és a B₁₂-vitamin-hiány. Ezek a cikkek határozottan ellenzik, hogy a szülők vegán módon táplálják a gyermeküket. Eközben pedig mintha a világ nem venne erről tudomást, és épp az ellenkező irányba halad: egyre több a vegán étel-, recept- és anyablog, YouTube-csatorna, vlogger, Insta-oldal; egyre több élsportoló és művész hirdeti vegánságát etikai vagy egészségi okokból.

Fancsikai Eszter gyakorló vegán anyuka a terhessége előtt egy évvel tért át a vegánságra, kétéves kisfiát is így táplálja. „Mindenekelőtt az egészségi oldala fogott meg, pár héttel később jött hozzá az etikai rész, az állatvédelem és az, hogy a vegánság fenntarthatósági szempontból is fontos. Persze ha ezzel kárt okoznék a gyerekemnek, nem csinálnám, nyilvánvaló, hogy az egészsége mindenek fölött van” – mondja. „Az emberek azt nézik, hogy az ember mit nem ad a gyerekének, és nem azt, hogy mit ad neki” – beszél a kritikákról.

„Vicces, hogy ha valaki ketchupos virslis kenyeret ad a gyereknek, az senkinek nem furcsa; az viszont igen, ha a gyerek spenótos, banános, hántolt kendermagos, mogyoróvajas, bogyós gyümölcsös turmixot iszik uzsonnára”

– hoz egy érdekes jelenséget. YouTube-csatornáján egyebek mellett éppen ezt, a vegánság témakörét járja körül.

Tájékozódni kell – a mindenevőknek is

„Sokan azt hiszik, hogy a vegán konyha nagyon bonyolult, pedig az étel elkészítése egyszerűbb, a főzés pedig sokkal gyorsabb. A nulláról persze nehéz ezt jól csinálni. Ezért én nem is állítom azt, hogy a vegánok egészségesen vagy egészségtelenül táplálkoznak, és ugyanez a helyzet a mindenevőknél is. Mindkettőhöz tájékozódni kell” – mondja Eszter.

Ő is előítéletekkel startolt, úgy képzelte, hogy a vegánok csak füvet esznek, nem is értette, hogyan lehet így létezni. Szerinte ugyanilyen előítéletek a mindenevés körül is forognak, csak más jellegűek: „Nemcsak a növényi étrendről nincs fogalmuk az embereknek, hanem az egészséges étrendről sem. Miközben, ha tudnák, hogy sok ételben mi van, nem adnák a gyereküknek. Az emberek azt hiszik például, hogy az állatok nem esznek semmi olyat, amit ártalmasnak gondolnak, pedig többek között nagyon sok szójával etetik őket. A vegánok alighanem sokkal kevesebb szóját esznek, mint a legtöbb húsevő. Ha megfigyeled, a legtöbb gyerek a hússal a legválogatósabb, na, olyankor jönnek az erősen feldolgozott, mindenféle ízfokozóval, tartósítószerrel készített felvágottak, virslik, mirelit húsok.”

Eszter évente egyszer önszorgalomból laborvizsgálaton ellenőrizteti a vérképét, ami általában teljesen rendben van. A terhességét is vegánként csinálta végig – a nőgyógyász, az endokrinológus és a védőnő támogatásával –, és amikor terminustúllépés miatt a terhessége 42. hetében kórházba került, jócskán meglepte a szakembereket: „Kézről kézre járt a laborom, mert szokatlanul jó volt, pedig ekkorra a kisbaba már mindent el szokott szívni az anyától.”

Kisfia egyelőre nem ismeri az egészségtelen ételeket, „ezért bármire van is éppen rákattanva, azt nyugodt szívvel adhatom neki. Tavasz óta jár bölcsődébe heti 3 napot, és habár folyamatosan környékezik a betegségek, mint minden intézménybe kerülő gyereket, a háromnegyed év alatt még sosem kellett itthon maradnia” – mondja Eszter.

Fancsikai Eszter esete természetesen egyedi, kíváncsiak voltunk arra, milyen tapasztalatai vannak egy sokat látott szakembernek, aki jóval nagyobb merítéssel dolgozik. Dr. Lengyel Boglárka gyermekorvos, a gyerekkori közétkeztetés változtatására irányuló menzareform elkötelezett híve. „Volt egy erős egyetemi képzés, ahol a fejünkbe verték, a gyerekeknek húst, tejet és tejterméket kell enniük. Ez volt a fő vonal: hús és tej. Az összes esszenciális aminosav egyetlen falatban.

A tej élet, erő, egészség szlogennel jutottunk el évtizedekkel ezelőtt a tejkultuszba. Olcsón kellett biztosítani sok embernek sok fehérjét, erre volt alkalmas a tehéntej”

– magyarázza.

Új betegségek a tinédzsereknél

Azóta eltelt néhány évtized, és a gyerekorvos szerint fontos lenne, hogy az orvosok végre túljussanak a fehérje-mítoszon. „Ma Magyarországon egyre nagyobb gondot jelentenek azok a krónikus gyulladásos és allergiás betegségek, amelyeknek a hátterében a fajidegen fehérjék forszírozott bevitele áll. A tehéntej pedig fajidegen fehérje az ember számára” – mondja a 33 éve praktizáló gyermekorvos. Korábban részt vett hipoallergén tápszerek kutatásában, kizárólag vegetáriánus módon táplálkozó közösség gyerekeinek vizsgálatában, az elmúlt három évtizedben pedig megélt pár – időnként egymásnak ellentmondó – gyermektáplálási ajánlást is.

„Ha csak az elmúlt harminc évet nézzük, nagyon nagyot változtak a táplálkozási szokások. Megjelentek a gyorséttermek, egyre több a félkész, konzerv és fagyasztott élelmiszer, a végtelen mennyiségű és elborzasztó alapanyagokból készülő pudingok, kekszek, krémek, kenőkék, habok, nyalánkságok és desszertek. Ezzel együtt megjelent számos krónikus betegség az asztmától a bélgyulladásig. Az pedig pontosan látszik, hogy van ok-okozati összefüggés a táplálkozás és a betegségek között” – mondta.

A testnevelő tanárokhoz hasonlóan a gyerekorvos is azt tapasztalja, hogy egyre több az elhízott gyerek, ami viszont igazán aggasztja, az az, hogy már tinédzsereknél is megjelent a magas koleszterinszint és a cukorbetegség. Bőven lát praxisában allergiás betegségeket, felszívódási problémákat, vashiányt. És azt is, hogy a gyerekek túl kevés zöldséget és gyümölcsöt esznek.

És hogyan kapcsolódik mindez a vegánsághoz? Több szálon. Sok szülő érzi úgy, hogy hiába tesz meg ő maga mindent, ha a gyereke intézményi étkezése bőven hagy kívánnivalókat maga után. Ekkor jön az aggodalom: ha még ő is kivon olyan fontos tápanyagforrásokat, mint a hús, tej, tojás és méz, akkor már szinte nem marad semmi, amivel a gyerek fel lenne vértezve a kórokozók ellen. Más családoknál ez pont ellenkező reakciót vált ki, és éppen emiatt lesznek vegánok: hogy megelőzzék a betegségeket.

Dr. Lengyel Boglárka szeret beszélgetni a szülőkkel és nem ítélkezik, ha valaki bevallja, hogy vegán (a vegán szülők korábbi rossz tapasztalatok miatt gyakran nem merik elárulni gyerekorvosoknak, ha a gyerekük vegán). „A partnerség híve vagyok a gyógyításban, nem a kinyilatkoztatásé” – mondja, ráadásul mivel évekig vegetáriánus volt, majd pedig vegán, kellő ismerettel rendelkezik a témában. „Még így is meglep, hogy

a vegetáriánus vagy vegán szülők gyakran többet tudnak, mint én, az átlagembernél pedig tényleg sokkal több ismeretük van a tudatos táplálkozásról. Szóval itt már messze nem a fényevésről beszélünk”

– mondja. Tapasztalatai szerint a tudatos vegetáriánus vagy vegán szülők gyakrabban járnak vérvételre, tisztában vannak a hormonrendszer működésével, a csontritkuláshoz vezető úttal, a D-vitamin felszívódásával és más egyéb egészségmegőrzéshez szükséges praktikával. Először nagyon alapos tájékozódást javasol annak az anyának vagy apának, aki vegán módon akarja táplálni gyermekét. Aztán megbeszéli vele, miből mennyit eszik a gyerek, hogyan készítik el az ételeket, milyen alapanyagokat használnak, min kellene változtatniuk. A már elköteleződött vegán családoknak szóló tanácsai pedig túlmutatnak a gyomorműködés-tápanyagfelszívódás-vitaminpótlás mikéntjén:

„Szoktam mondani, hogy a szülőnek nem kell eret vágnia magán, ha a gyereket a nagyszülő megkínálja friss kacsasülttel. És a gyerek meg is kóstolja. Nem lehet elszigetelni a világtól vagy a közösségektől. Nagyon sok családon belüli konfliktus forrása a mit eszik a gyerek-harc.

Az oviban is ott eszi a többi gyerek a vegán gyerek mellett a húsos ételét. Lehet, hogy megkóstolja, mert érdekli a másfajta étel, de lehet, hogy soha nem fogja megenni.” Vannak családok, amelyek etikai vegánok – hoz egy másik példát a praxisából: ilyen családokban olyan erős az állatvédelmi vonal, hogy a gyerek elzárkózik már a gondolattól is, hogy az állatokat bárki megegye.

Üres táplálék mindenből versus tápanyagdús kevesebből

Sok olyan kritika éri a vegán szülőket, hogy ők maguk ágyaznak meg gyermekük hiánybetegségeinek. Hogy az egyik leggyakoribb példát említsük: a vashiány. Ahogy egy vegán gyerek lehet vashiányos, úgy egy mindenevő is – a doktornő tapasztalatai és a cikkünkben megszólaló anyák tapasztalatai legalábbis ezt mutatják. „A mindenevő gyerekek többször esznek üres táplálékokat, az étrendjük többször nem elég tápanyagdús. Mennyiségre ilyenkor megvan ugyan az étel, de minőségre nincs” – magyarázza a gyerekorvos. „A vegánok egyébként is azokból az ételtípusokból esznek többet, amiből a mindenevők kevésbé szoktak. Rengeteg gyümölcsöt, frissen és aszalva, zöldségeket, levélzöldségeket, mikrozöldeket, csírákat, magkrémeket, hidegen sajtolt növényi olajokat, nagy fehérjetartalmű hüvelyeseket, mint a bab, lencse, borsó, gabonafélék.”

Ő a praxisában lassú felívelést lát, lassan nő a vegetáriánus vagy a vegán családok száma. Készültek nemzetközi kutatások arról, hogy kellően tudatos szülők gyerekeinek az étrendje elég tápanyaggal látja-e el fejlődő szervezetüket. Végül ebben és ebben a kutatásban is arra jutottak, hogy igen; akkor, ha a szülő figyel az extra B₁₂-bevitelre. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Okostányér című ajánlásában egyértelműen buzdít a hús- és halevésre és a tejtermékek fogyasztására (mintaétrendeket, recepteket is ad).

Egy félreértést még mindenképp érdemes eloszlatni az orvos szerint: attól, hogy valaki vegán, még egyáltalán nem biztos, hogy egészséges ételeket eszik.

„Lehet vegánkekszet enni sült krumplival és kólával. Ezek mind vegánok, de nem egészségesek. Sőt, lehet vegán szendvicskrém-kutyulékot enni megnevezhetetlen alapanyagokból, amelyek növényiek ugyan, de semmi közük az egészséges ételhez. Az olajban sült zöldség is vegán, mégis az extra mennyiségű olajtartalma miatt kifejezetten egészségtelen. Szóval a vegánság sem megy eszetlenül” – magyarázza. De miért akad ki annyi ember, ha megtudja, hogy valaki hithű vegán családot igazgat, és „úgy eteti a gyerekét, mint egy nyulat”? Ezt a kérdést egy tudatos, ám mindenevő édesanya válaszolja meg.

„Manapság annyi indulat, bizalmatlanság és szorongás kapcsolódik az evéshez, hogy a kategorikus evési irányzatok megosztóak lettek”

– mondja Dénes Dóra, háromgyerekes anyuka. „Az indulatokban benne van a lemondások frusztrációja, és az is, hogy tele van a táplálkozástudomány egymásnak ellentmondó kutatási eredményekkel. A vegánság még komplexebb, mert komoly kérdéseket feszeget a felelősségünkről a klímaváltozásban, és szól a fenntarthatóságról, az állatokkal szembeni etikus bánásmódról is. Olyan témákon pedig, hogy például a marhatartás lábnyoma versus erdőkivágások az avokádótermesztés kedvéért, kiválóan össze tud feszülni a két tábor.”

Minőségi ételt bármiből

Dóra álláspontja azért is érdekes, mert szűk egy évtizede nagyon tudatosan szervezi családja étkezését, az évek során funkcionális táplálkozási tanácsadói képesítést szerzett, és blogot ír. Autoimmun betegsége miatt maga is speciális diétán él, az azonban nem fordult meg a fejében, hogy otthon vegetáriánus vagy vegán konyhát vigyen. A gyerekei a hozzátáplálás kezdetétől kinyilvánították, hogy igénylik a húst, ő pedig hisz az intuitív étkezésben. „Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy legyenek vegán napjaink is. A húsevésben az az elvünk, hogy ha már állatot eszünk, akkor mindenféle ehető részéből válasszunk. Nálunk arányaiban gyakoribbak a halak, a tőkehalmáj, a belsőségek, a marhanyelv, a pacal, a szív, a zúza, a máj, és megy a csirkeláb, kakastaréj, pisztrángszem is” – sorolja. Nagyon nem mindegy szerinte, hogy milyen hús kerül a gyerekek tányérjára:

„Két dologra érdemes figyelnie egy szülőnek, ha húst választ. Az egyik, hogy lehetőleg szabadon tartott, legeltettet, kapirgálós állat legyen, a másik pedig, hogy a színhúsnál táplálóbb részeket is válasszon időnként: magas ásványianyag-tartalmú belsőségeket, és kollagénben gazdag porcos, kötőszövetes részeket. Rotyogjon az a csontleves vasárnap!”

Saját példája és tanácsadói tapasztalata alapján ő is úgy látja, hogy egy szűkített étrend lehet sokkal választékosabb, mint azé, aki mindent meg tud emészteni, ám, mondjuk, válogatós és csak néhány dolgot eszik. „Akikkel dolgozom, mind valamiről lemondanak, valamit átalakítanak, és a cél, hogy amiből tudnak vagy szeretnének enni, abból minél változatosabban jusson nekik.”

Dóra példája illusztrálja a doktornő szavait, vagyis hogy még a legtudatosabban összerakott, mindenevő étrenden élő embernél is megjelenhet a vegánok valamelyik mumusa: „Én húsevőként, és úgy, hogy imádom a céklát, spenótot is, kicsit vérszegény vagyok. A B₁₂-vitamint is nehezen építi be a szervezetem, holott kapja vegyes táplálkozásból” – mondja, majd innen a táplálkozási tanácsadó szól belőle: „A mikrotápanyag-ellátottság és -hasznosulás soktényezős, komplex kérdés. Olyanoktól is függ, hogy van-e valamilyen fertőzésünk, gyulladásunk, milyen az emésztés, milyen a gyomor, az enzimek, a csontvelő, az immunrendszer működése, és az adott ásványi anyag kofaktoraival és az antioxidánsokkal hogy állunk. Ezek nagy része összefügg a táplálkozás minőségével” – fest Dénes Dóra egy összetett képet az emberi testről.