Fotelhírszerzők, Twitter-diplomaták, maszek hekkerek és sok-sok kütyü – Ízig-vérig 21. századi háború zajlik Ukrajnában

Az orosz–ukrán háború sok szempontból rendkívüli, de az egyik legmarkánsabb jellegzetessége, hogy minden elemében egy digitális kor terméke. Önkéntesek és aktivisták vívják a kibertérben, miközben a harcok közelében mobillal felszerelkezett civilek jelentenek az orosz csapatokról, és az ukrán kormány szinte hetente dob be valamilyen geek ötletet a kriptovalutáktól az arcfelismerőn át az NFT-múzeumig. Ráadásul az információs hadviselés is új szintre lépett azzal, hogy egy fél ország tudósít a telefonjával az ostromlott városokból. Mindezek alapján talán nem túlzás azt mondani, hogy az ukrajnai az első igazán 21. századi háború – ennek minden lehetőségével és kockázatával.

A kiberhadviselés már szerves része a háborúnak

A kibertámadások már legalább másfél évtizeddel ezelőtt, például Észtország vagy Grúzia ellen is szerepet kaptak nemzetközi konfliktusok során, Ukrajna pedig már a Krím 2014-es annektálása és a kelet-ukrajnai szakadárállamok létrejötte óta különösen nagy nyomás alatt áll ezen a téren. Mégis a mostani háború az első, amelynek már az előkészítésnél, a közvetlen felvezetésnél, majd a harcok alatt is folyamatosan fontos része a kiberhadviselés, bár kevésbé intenzíven és egyelőre kevésbé súlyos károkat okozva, mint amitől a legtöbb szakértő előzetesen tartott – hogy miért, annak lehetséges okairól itt írtunk részletesebben.

Néhány jellemző példa a háborúval összefüggő kibertámadások közül:

• A háborút megelőző hetekben is értek kisebb-nagyobb támadások ukrán kormányszerveket és cégeket, egy február 15-i túlterheléses támadás például a maga nemében az ország történetének legnagyobbja volt a kormány szerint.
• A háború kitörése napján, február 24. hajnali óráiban támadás érte a KA-SAT nevű internetes műhold földi infrastruktúráját és hozzá kapcsolódó modemeket, aminek a hatására több tízezer ember maradt internet nélkül Európában, illetve 5800 németországi szélturbinával is megszűnt a kapcsolat, és a kimaradás az ukrán kormányzatot és védelmi erőket is érintette. Az akciót az amerikai hírszerzés az orosz katonai hírszerzéshez (GRU) köti.
• A megfertőzött gépek adatait visszaállíthatatlanul törlő, ezért súlyos károkozásra képes wiper típusú kártevőből pedig a háború kitörése óta már ötöt, január óta összesen hetet azonosítottak ukrajnai rendszerekben, a legutóbbit két hete – a KA-SAT műhold elleni korábbi támadásról pedig a múlt héten derült ki, hogy abban is bevetettek egy ilyen kártevőt.
• Ukrajna legnagyobb netszolgáltatóját, az Ukrtelecomot is támadás érte a napokban, az emiatt tapasztalt szolgáltatáskiesés a legsúlyosabb volt a háború kezdete óta.
• Az ukrán állami szervek dolgozóit célzó, személyre szabott adathalász- támadások (spear phishing) is folyamatosak.

Az Ukrajnát érő kibertámadásokról több szakmai oldalon, például itt és itt is található gyűjtés. A Különleges Kommunikációs és Információvédelmi Állami Szolgálat (DSSZZI) jelentése szerint a március 15–22. közötti héten 60 kibertámadást észleltek Ukrajna kritikus információs infrastruktúrája ellen, ezek legtöbbje állításuk szerint sikertelen volt, de a sikeresek sem befolyásolták érdemben az infrastruktúra működését.

Általában is nőtt a támadások száma. A Check Point nevű biztonsági cég február 28-i jelentése szerint az ukrán kormányzati és katonai szektort érő kibertámadások aránya 196 százalékkal nőtt, később pedig arról számoltak be, hogy a háború első hónapja alatt globálisan 16 százalékkal több támadás történt, Ukrajnát és Oroszországot pedig 17, illetve 10 százalékkal több támadás érte. A konfliktus nemzetközi vonatkozásaira utal, hogy március közepén a kínai IP-címekről NATO-országok ellen indított támadások száma is 116 százalékot ugrott, de Ukrajnát is érte kínai hekkertámadás.

Viktor Zsora, a DSSZZI digitális transzformációért felelős elnökhelyettese szerint a mostani a történelem első valódi hibrid háborúja, amelyben a katonai hadszíntér mellett a kibertérben is folyamatos harcok folynak.

Aktivisták, önkéntesek, bűnözők állnak hadba a kibertérben

Az állami és katonai hekkerek által vívott kiberháború azonban még a fenti példák (és a számos további akció) ellenére is elmaradt eddig a várakozásoktól. Helyette, pontosabban mellette azonban megjelent egy markáns új trend: aktivisták, kiberbűnözők és önkéntesek szálltak be a konfliktusba, és hekkertámadásokkal, szivárogtatásokkal, illetve információs hadviseléssel támogatják egyik vagy másik oldalt. Itt egy rendszeresen frissített lista a résztvevőkről, a legutóbbi állás szerint Ukrajnát 48, Oroszországot 23 csoport támogatja, bár ebben néhány állami kötődésű csoport is benne van.

Erről a jelenségről korábban már részletesen írtunk, most csak röviden felidézzük a lényeget:

• Ukrán oldalon a laza szerveződésű hekkerkollektíva, az Anonymous és különböző inkarnációi a legprominensebb szereplők, de gyakran jelentkezik sikeres akciók hírével az ATW/BlueHornet vagy az NB65 nevű csoport is. (Ezekről a kiberbiztonsági szakértők által létrehozott, CyberThreat.Report nevű magyar Facebook-csoport is rendszeresen beszámol.) A támadások főleg kormányügynökségek és állami vállalatok rendszerei ellen irányulnak, és a módszerek között a honlaprongálás (defacement), a túlterheléses támadás (DDoS) és a szabotázsakciók mellett az adatlopást követő szivárogtatások is megtalálhatók. Legutóbb például az orosz központi banktól megszerzett adatokat tette közzé az Anonymous, amely nemrég külön oldalt is létrehozott a szivárogtatásainak; itt jelenleg 13 csomag érhető el, a központi bank mellett például a Roszkomnadzor, a Roszatom, a Transznyefty a MashOil és a Rosztproekt adatai is. De a magyar kormányközeli média elleni támadás elkövetője is az Anonymoushoz sorolja magát.
• Önmagában is új jelenség a Kiberpartizánok nevű belarusz csoport, amely új szintre emelte a hekkeraktivizmust azzal, hogy először vetett be nem állami kötődésű csoportként zsarolóvírust tisztán politikai célból, amikor feltörte és titkosította az orosz csapatok szállításában segédkező belarusz állami vasúttársaság számítógépes rendszereit. Azóta ugyanők azt állították, több hasonló akciót is elkövettek.
• Orosz oldalon az a fő érdekesség, hogy békeidőben klasszikus kiberbűnözői tevékenységet folytató, profitorientált csoportok szegődtek az állam szolgálatába – ami annyiban nem teljesen váratlan, hogy Oroszországban eleve elmosódik a határ a kiberbűnözés és az állami hátszeles hekkertevékenység között. Az elmúlt hetekben a Xaknet és a Killnet mutatta a legnagyobb aktivitást.
• Külön tanulságos a Conti esete. Ez a csoport a zsarolóvírus-támadásairól ismert, és szintén beszállt a háborúba orosz oldalon. A csoporton belül azonban ez nem aratott osztatlan sikert, ezért valaki egy „dicsőség Ukrajnának” üzenet kíséretében kiszivárogtatta a csoport belső üzeneteit, amelyeket kiberbiztonsági szakértők hetek óta lelkesen elemeznek.
• A leginkább figyelemreméltó jelenség azonban nem ezeknek a már létező csoportoknak a beszállása, hanem az ukrán kormány által toborzott önkéntes kiberhadsereg felállása, amelyhez becslések szerint világszerte 3-400 ezren csatlakoztak. Ez egy laza szerveződés, amelynek a kormány csak célpontokat jelöl ki és feladatokat határoz meg az erre létrehozott Telegram-csatornán, de nincs felette szorosabb kontrollja.

„Ez az, ami igazán lenyűgöző benne. Nincs parancsláncunk vagy bármilyen struktúránk. Tehát [Oroszország] nem tud harcolni ellene. Lehetetlen megzavarni vagy lebontani. Nem lehet lebombázni, nem lehet elvágni a kapcsolatokat, nem lehet megbuktatni egy vezető személyt – mert nincs vezető személy. Ez csak egy csoportnyi ember Ukrajnában és azon kívül, akiknek vannak erőforrásaik. […] Mi csak azt fektetjük le, amit kulcsfontosságúnak tartunk, és amit szeretnénk, ha tennének. És ők egyszerűen megteszik. Nincs személyes kapcsolat velük” – mondta az önkéntes kiberhadseregről Olekszandr Bornyakov digitális transzformációs miniszterhelyettes.

Az önkéntes és aktivista kiberkatonák verbuválásának azonban kockázatai is vannak. Az önbíráskodással határos akcióknak nem kívánt következményeik is lehetnek, például ha valaki egy komolyabb támadást kísérel meg, amelynek a szándékolt célpontokon kívül mások is áldozatául eshetnek, ami akár a konfliktus eszkalálódásához is vezethet.

Az is kérdés, mi lesz ezekkel a hekkerekkel, ha egyszer vége lesz a háborúnak. Le fognak állni a támadásokkal, vagy rákapnak az ízére, és beállnak kiberbűnözőnek? Vagy ha továbbra is aktivista akciókat követnek el, ki fogja meghatározni, mi számít legitim célpontnak, egyáltalán létezik-e ilyen békeidőben. Na és akik már eleve kiberbűnözők voltak, ők milyen megítélés alá esnek majd, ha, mondjuk, hazájuk segítése után bűncselekmény elkövetésén kapják őket? A háború után ezeket a kérdéseket is tisztázni kell majd.

Eljött a közösségi felderítők és a Twitter-hírszerzők ideje

Nemcsak a kibertámadásokba vonnak be civileket az ukrán hatóságok, hanem már a fizikai felderítő műveletekbe is – hiszen ehhez semmilyen különleges tudásra nincs szükség, csak egy mobiltelefont kell tudni használni hozzá, meg valamilyen közösségi appot, és – legalábbis ilyen szempontból – jó helyen lenni jó időben.

„A polgárok aktívan segítik a bűnüldöző szerveket az orosz megszállók elleni fellépésben az információs fronton. A Telegramban található csetbotok segítségével a felhasználók jelentik az államunk területén zajló katonai akciókat, valamint felderítik a propagandát és a félretájékoztatást” – írta egy március 18-i Telegram-bejegyzésében az ukrán parlament. Két ilyen eszközt ismertettek:

• Az orosz propaganda és dezinformáció elleni fellépést segítő StopRussiaChannel csatornára és a StopRussia csetbotnak a közösségi médiában talált, károsnak ítélt tartalmakat lehet elküldeni. Eddig közel 150 ezren csatlakoztak, és több mint 3,2 millió tippet küldtek be, ami alapján 1500 propagandaforrást sikerült blokkolni, amelyek addig összesen 15 millió embert értek el. Blokkoltak 3178 olyan tartalmat is, amelyek az Ukrajnában elkövetett háborús bűnöket és a civilek halálát legitimálták.
• Még érdekesebb azonban a Nép hírnöke nevet kapott csetbot, ennek bárki elküldheti, ha valahol orosz csapatokat vagy katonai felszerelést lát, fosztogatást tapasztal, vagy fel nem robbant lőszert talál. Ide március 18-ig több mint 44 ezer üzenet érkezett.

Ez utóbbi esetében már konkrét katonai információmegosztás zajlik valós időben, de olyan módon, hogy nemcsak a felderítés résztvevői civilek, hanem az ahhoz használt „infrastruktúra” is: egyszerű mobilokon, bárki által letölthető appokkal, a nyílt interneten keresztül osztanak meg közvetlen katonai következménnyel járó információkat.

A Wall Street Journal számolt be például egy ilyen esetről, amikor a Vozneszenszk nevű településen (ahonnan a napokban a Telex is helyszíni videóriporttal jelentkezett) egy helyi férfi a telefonjával Viberen küldte el egy ukrán tüzérségi egységnek az orosz csapatok koordinátáit, majd arról mesélt, hogy mindenki más is segíti hasonló módon információval az ukrán katonákat. (Vozneszenszkben az elsők közt verték vissza az oroszokat.)

A másik irányból, de idekapcsolódik az a trend is, hogy bárki számára egyre több információ férhető hozzá egyre könnyebben a háborúról, akár otthon, a fotelban ülve is. Műholdképeket például ezer éve használnak katonai felderítésre, de az újdonság, hogy civil vállalatok, például a Maxar, napi szinten tesznek közzé műholdfelvételeket az orosz csapatok mozgásáról, tevékenységéről, állásairól.

• Ezek alapján tudhatjuk például, hogy valami nem stimmel a Kinzsal nevű orosz hiperszonikus rakéta bevetése körül, hiszen az azt bizonyító videó- és műholdképek alapján sikerült azonosítani a helyszínt, amely máshol volt, mint amit állítottak róla.
• A fél világ követte műholdképeken a Kijev felé tartó, 64 kilométeres orosz konvojt.
• Műholdképek is segítenek érzékeltetni a háborús pusztítást az egyre inkább kifárasztott Mariupolban.
• Az is látszott a műholdképeken, hogy a Kijev közelében állomásozó orosz csapatok földsáncok építésébe kezdtek a fővárostól északnyugatra.

De sok amatőr jóval tovább is megy a műholdképek nézegetésénél. A kisebb-nagyobb kimaradások ellenére még mindig működő ukrajnai internethálózatnak és a rengeteg mobiltelefonnak köszönhetően a netet elárasztják a helyszíni fotók és videók, és ezt az adatdömpinget bárki elérheti, ha pedig van hozzá kellő ideje és elszántsága, nyakig merülhet el az elemzésében – azaz otthon, a gépe előtt ülve végezhet nyílt forrású hírszerzést (open-source intelligence, OSINT).

Az elmúlt években, például a szíriai konfliktus alatt is próbálkoztak már ilyesmivel néhányan, de az ukrajnai háború az első, ahol ehhez elég mobileszköz, elég adat és elég stabil internet is van, amit sokan ki is használnak, a legjobb találatokat jegyző amatőr és profi OSINT-osoknak pedig szép követőtábort is sikerül kiépíteniük. Az egyik legnépszerűbb a több mint 400 ezer követővel bíró Ukraine Weapons Tracker, amely a nevéhez híven az Ukrajnában előforduló fegyvereket gyűjti és elemzi a felvételeken.

De emlékezetes volt az az eset is, amikor a nyílt forrásokból dolgozó elemzők a Google Maps valós idejű forgalmi adatai alapján szúrták ki, hogy megkezdődött az orosz invázió

– a Google gyorsan ki is kapcsolta ezt a funkciót, hogy ne lehessen felhasználni az appot az ukrán csapatok mozgásának követésére.

Már a térképes példa is előrevetíti, hogy ez a rengeteg adat kétélű fegyver, és a valós idejű információk elérhetősége sok veszélyt is hordoz. Nem csoda, hogy elővigyázatosságból betiltották Ukrajnában az autós fedélzeti kamerák használatát, nehogy a civil sofőrök véletlenül elárulják az ukrán csapatmozgásokat az internetre feltöltött videókkal. Maguknak a katonáknak is életveszélyes mobiltelefont használniuk a front közelében, mert az ellenséges csapatok könnyedén bemérhetik, hol vannak. A Telegraph be is számolt egy esetről, amelyben Ukrajnába harcolni érkező brit önkénteseket azután ért légicsapás egy katonai támaszponton, hogy többük brit telefonszámát azonosíthatta az orosz elektronikus megfigyelőrendszer. Az OSINT veszélyeiről pedig elég felidézni azt 2013-as esetet, amikor a bostoni maraton alatti robbantással az internetes amatőr nyomozók négy embert is alaptalanul vádoltak meg.

Ukrajna áll nyerésre az információs háborúban

Ha valamiben van rutinja Oroszországnak az elmúlt évekből, az az információs hadviselés: senkinek nem kell már bemutatni a szentpétervári trollfarmokat, a twitteres bothálózatokat, az orosz kormány nemzetközi szócsöveként funkcionáló RT-t és Szputnyikot vagy épp a számos országban, így Magyarországon is a helyi médiába becsempészett Kreml-propagandát. Ez a jól bejáratott dezinformációs gépezet számos alkalommal segített már az orosz narratíva megtámogatásában vagy épp a helyi törésvonalak elmélyítésében és a társadalmi feszültségek kiélezésében – elég csak a 2016-os amerikai elnökválasztásra gondolni.

Ezúttal azonban úgy tűnik, mintha akadoznának a gépezet fogaskerekei. Talán azért, mert a világ felkészültebben várta a beindítását, talán mert ezúttal olyan nagy a kontraszt az események és az orosz narratíva között, hogy utóbbira kisebb a fogékonyság. De minden bizonnyal az is közrejátszhat, hogy az ukrajnai online nyilvánosságban emberére talált.

A megtámadott országnak mindig eleve jobb a PR-ja, mint az agresszornak, de Ukrajna eddig ezen túlmenően is megnyerni látszik az online információs háborút.

Ennek két fő oka körvonalazódott az elmúlt hetekben. Az egyik az a már említett tény, hogy kis túlzással aki nem hagyta még el Ukrajnát, az mobiltelefonnal a kezében közvetíti az ott zajló háborút. Elképesztően sok felvételt láthat a világ ukrán civilek kameráján keresztül, ami már önmagában is képes némileg ellensúlyozni az orosz propagandát – hiába sulykolja utóbbi, hogy nincs is háború, csak nácitlanítás, ha közben a fél világ helyiek TikTok-videóit nézi a szanaszét bombázott Mariupolról.

De nemcsak a mennyiség számít, hanem az is, hogy nagyon sok az átélhető, érzelmet kiváltó, azonosulásra alkalmas mikrosztori is,

elég csak a puszta kézzel, a himnuszt énekelve a tankok útját álló civilek, a barikádokon zenélő katonák, a bunkerben Jégvarázst éneklő kislány, a fronton kötött házasságok vagy a légvédelmi szirénákat elnyomva zongorázó utcazenész ikonikus képeire gondolni, vagy arra, amikor David Beckham átadta a saját Instagram-fiókját egy harkivi altatóorvosnak. Nem csoda, hogy a súlyos harcok ellenére az ukrán kormány és a szolgáltatók folyamatosan nagy súlyt fektetnek a telekommunikációs infrastruktúra karbantartására és a megsérülő hálózatok javítására.

A másik ok, hogy maga a kormány is profin használja az internetet és az online platformokat. Több miniszter és maga Volodimir Zelenszkij elnök is rendszeresen és hatásosan posztol, sőt gyakran provokál (például konkrét cégeket felszólítva Oroszország szankcionálására), folyamatosan fenntartják az érdeklődést, és rengeteg emberhez eljutnak. A Twitter-diplomáciában különösen élen jár Mihajlo Fedorov ukrán miniszterelnök-helyettes, egyben digitális átalakulásért felelős miniszter, aminek emblematikus epizódja volt, amikor egyszerűen betaggelte Twitteren Elon Muskot, hogy ugyan nem kapcsolná-e rá Ukrajnát a Starlink nevű műholdas internethálózatára, Musk pedig válaszolt, hogy dehogynem, meg is történt.

Az ukrán kormány aktívan harcol is a mindennek ellenére burjánzó orosz dezinformáció ellen. Ennek a harcnak a része a már említett Telegram-bot, amelynek bárki jelentheti, ha ilyesmibe botlik. De az információs hadviselés olykor összefolyik a fizikai harcokkal is: az ukrán biztonsági szolgálat néhány napja jelentette be, hogy már öt botfarmot és az általuk működtetett több mint százezer, álhíreket terjesztő kamuprofilt számoltak fel az ország különböző pontjain, és húsz embert őrizetbe is vettek. Ezzel együtt is sok álhír vagy félrevezető tartalom csúszik át a szűrőkön, és megjelent az első – egyelőre még nem túl jó minőségű – deepfake-videó is, amelyben mesterséges intelligencia segítségével Zelenszkij elnök szájába adtak olyasmit, amit soha nem mondott:

Természetesen ukrán oldalon is feltűnnek megkérdőjelezhető hitelességű sztorik a hivatalos kommunikációban, mint a Kijev Szelleme becenevű, rejtélyes vadászpilóta, aki egymaga több orosz vadászgépet is lelőtt. Az orosz dezinformációval szemben az ilyen történetek kevésbé az ellenfélről tesznek hamis állításokat, inkább a mítoszépítésre koncentrálnak és nemzeti hősfigurákat építenek fel.

Csakhogy végső soron ugyanúgy elbizonytalanítják az online információk megbízhatóságába vetett hitet, és politikai érdekek szerint félrevezethetik a közvéleményt, tovább építgetve azt az igazságon túli világot, amelynek a megalapozásában az orosz online propagandagépezet is kulcsszerepet játszott – miközben modernebb formában, de mindkettő azokat a messze az internet előtti korban gyökerező propagandahagyományokat viszi tovább, amelyeknek háború idején nemcsak az ellenfél megzavarása, de a hazai közönség moráljának feltuningolása is céljuk.

Mindeközben Oroszországban a kormány még az eddigieknél is szorosabban fogja az online nyilvánosságot, letiltották például a Facebookot és az Instagramot is. Egyelőre azonban még nem zár légmentesen a cenzúra, és az Oroszország ellen hadba vonuló aktivista hekkerek igyekeznek is minden rést megtalálni. A GhostSec nevű csoport például nyomtatókat hekkelt meg, hogy a tinta kifogyásáig nyomtassák a háborúellenes üzeneteket, míg a Squad303 nevű lengyel csoport fejlesztett egy felületet, ahonnan bárki véletlenszerűen kiválasztott orosz embereknek küldhet háborúellenes sms-eket és emaileket.

Fényesebb a kardnál a blokklánc

A politikussá válása előtt egy digitális marketing startup alapítójaként ismert Fedorov által vezetett digitális transzformációs minisztérium már a háború előtt nagy lendülettel kezdett bele a kormányzati szolgáltatások modernizálásába, de a háború kitörése után az összes erőforrásukat arra fordították, hogy minden fronton modern eszközökkel vegyék fel a harcot.

A minisztérium még 2020-ban indította el a Diia nevű appot, amely digitális igazolvány és jogosítvány, illetve kormányzati szolgáltatási platform egyben, és folyamatosan bővül, később például Covid-igazolványként is funkcionált. A háború kitörése után olyan új funkciók kerültek bele, mint egy gyors adakozási lehetőség az ukrán hadseregnek, egy orosz csapatmozgások jelentésére szolgáló csetbot, 0–24 órás hozzáférés a háborúról szóló tévéadáshoz vagy egy gyerekcsatorna az óvóhelyeken ragadt családoknak. A héten vált elérhetővé benne az a szolgáltatás, amellyel be lehet jelenteni a háborúban megrongálódott otthonokat, hogy a háború után kártérítést fizessenek utánuk. Március végére már 16 millióan használták az appot.

De emellett is olyan sok digitális projektet futtat a minisztérium a háború alatt, hogy felsorolni is hosszú:

• Ukrajna már a háború előtt is negyedik volt a világon a kriptovaluták elfogadása terén. A háború kitörése után gyűjtést indítottak, és azóta már nagyjából 100 millió dollárnyi kriptoadományt kaptak bitcoinban, etherben és tetherben, jelentősen felgyorsítva ezzel az országba áramló pénzeket. Márciusban a gyakorlathoz igazították a jogszabályokat is, és úgyszólván legalizálták az országban a kriptopénzeket. A befolyt adományból 34 millió dollárnyit már el is költöttek golyóálló mellényekre, éjjellátó szemüvegekre, sisakokra, gyógyszerekre és élelmiszerkészletekre a fronton harcolóknak.
• Szintén blokkláncalapon indítottak egy NFT-múzeumot, a Meta Historyt, amelynek a célja egyrészt a háború eseményeinek dokumentálása és archiválása, másrészt az ez alapján készülő NFT-k elárverezésével a további adománygyűjtés.
• Az egyébként ellentmondásos megítélésű amerikai Clearview AI arcfelismerő rendszerét használják arra, hogy a VK orosz közösségi oldal képei alapján azonosítsák a háborúban elesett orosz katonákat.
• A teljes kormány fő kommunikációs felülete a Telegram lett.
• Elindult az önkéntes kiberhadsereg.
• Elindították a már említett Starlink műholdas internetet.
• A háború közepén ingyen wifiszolgáltatást vezettek be az óvóhelyeken lévőknek Kijevben és több más városban.
• Március közepén az elnök aláírta a felhőszolgáltatásokról szóló törvényt, amellyel a felhőbe költöztetik az államigazgatást.

Nemcsak a szolgáltatások terén, de az infrastruktúrában is sok fejlesztés zajlott az elmúlt néhány évben. Olekszandr Bornyakov digitális transzformációs miniszterhelyettes a Politicónak arról beszélt, hogy 2014, a Krím orosz annektálása után elkezdték módszeresen függetleníteni az ország digitális infrastruktúráját az orosz befolyástól, például kivásárolni a nagy telekommunikációs cégeket az orosz többségi tulajdonból. Nagy súlyt fektettek az IT-szektor felfuttatására is, adókedvezményekkel és jogszabályi könnyítésekkel, amelyeknek a céljuk bevonzani a külföldi techcégeket. Bornyakov szerint

a digitális háború Ukrajna ellenállásának egyik alappillérévé vált, és az ország által az ágazatban felhalmozott tapasztalatok kulcsfontosságúak lehetnek majd a háború utáni újjáépítésben is.

Mindeközben Oroszországban épp fordított tendencia figyelhető meg, a szankciók és bojkottok miatt szorult helyzetbe kerülhet az ország technológiai ellátottsága és az IT-szektora is – hamarosan kifogyhatnak például a tárhelyből –, és az ország internete részben emiatt, részben az egyre szigorodó cenzúra következtében, szép lassan elkezd egyre inkább elszigetelődni a globális internettől – ami valamelyest egybevághat a kormány érdekeivel is. Minderről itt írtunk részletesen.