A Vértesben kéktúrázni nem csak egy egyszerű kaland. Egészen meghökkentő dolgokkal találkozni az erdőben: egy önkéntes fafaragó fatörzsekbe vájt naiv portréitól kezdve Magyarország legromantikusabb várromján át a tájházba oltott retrókiállításig, és a bivakházig, amiért birokra mennek a túrázók. Sétáljunk végig rajta!
A Vértes egy kompakt kis hegység a Dunántúlon, a Gerecse és a Bakony között. Az Országos Kéktúra útvonala teljes hosszában átszeli, sőt még pár kurflit is csinál benne. Így nyugodtan lehet azt mondani, hogy aki végigmegy az 56 kilométeres vértesi szakaszon, az nagyjából meg is ismeri a hegységet.
Mit fogunk látni? Egy vadregényes, nagy erdei árkot, a Mária-szakadékot; egy szép északi panorámával jellemezhető kilátótornyot, a Körtvélyesi-kilátót; három látványos várromot, a Vitányvárat, a Gesztesi várat és Csókakő várát, valamint egy érdekes barlangot füves panorámatisztással az Oroszlánkőnél.
Kéktúra-sorozatunkat legutóbb a szárligeti vasútállomáson, a Gerecse déli határánál hagytuk abba, innen indulunk tovább. Az igazolópont az állomáson található, így Budapest felől egy félórás vonatozás után kipihenten ugorhatunk oda, hogy belenyomjuk a Kéktúra-füzetbe a pecsétet. Erre a szakaszra is megéri tömegközlekedést választani, mert a bodajki végpontról is elérhető másfél órán belül a főváros, a nyugat-magyarországi városokról nem is beszélve. Nem pazaroljuk a benzint, nem kell logisztikázni ide-oda a kocsival a start és a célpont között, az út kényelmesebb és olcsóbb is.
Szárligetről hamar eljutunk a pár házból és gazdasági épületből álló Csákányospusztáig. Az elmúlt években kitelepült ide a kéktúrázókra építő büfé, ahol a lendülethez szükséges kávé vagy a kellő energiát adó étel-ital elfogyasztható. De itt van a Csákányospusztai turistaház is, ami azoknak jó szállásopció, akik távolabbról érkeznek és délután érnek ide.
A szórványtelepülést egy nagy mező választja el a völgybejárattól, amin keresztül behatolunk a hegység testébe. Ahogy a völgy emelkedik, az árka úgy szűkül. Ahol már jó szorosnak érezzük, ott kezdődik a Mária-szakadék, ami a látványos szikláin túl arról nevezetes, hogy egy önkéntes fafaragó naiv stílusban tányérnyi portrékat vésett a fatörzseibe. Van itt Jézus, Mária, kis tacskó, Zsigmond király, az utóbbi egy kicsit messzebb. A művészeti érték kétes, a természetvédelmi kár borítékolható – most már viszont mindegy, a Vérteshez hozzátartoznak ezek a naiv vésetek.
A Mária-szakadékban összefonódik a Kéktúra az 1400 km hosszú Mária zarándokúttal, ami Mariazelltől Csíksomlyóig tart, összekapcsolva a Mária-kegyhelyeket és az útvonal mentén lévő történelmi, kulturális értékeket. A szakadék felső részénél (a Mária-arcképnél) le lehet térni a K+ túraúton a Körtvélyesi-kilátó felé. A 2015-ben épült faszerkezetű kilátóhoz érdemes tenni egy oda-vissza bő egy kilométernyi kanyart, mert észak felé nagyszerű a kilátás róla. Reméljük, még bírni fogja egy darabig, és nem kezd el roskadozni, mint sok, ebben az időben épült társa.
Visszatérve a Kékre, hamarosan egy misztikus hangulatú erdei temető bukkan fel. „A síremlékek évtizedek óta az enyészet örök fogságában várják elmúlásukat” – bogarászható ki egy szintén enyészetnek indult tájékoztató tábláról. Az évek múlását tökéletesen leképező kis sírkert 15 dülöngélő sírköve között bóklászni olyan, mintha kilépnénk az időből.
A síroktól pár száz méterre, a Kéktől kicsit beljebb az erdőben egy forrás található. Vize alig – ha van, akkor sem iható –, a környéke lepukkant, a táblája rozsdás, viszont Béla királyról nevezték el, aki a Vértest feltette a történelmi térképre. 1051-ben ugyanis I. Béla úgy páholta el az országra törő III. Henrik német-római császár csapatait, hogy azok vértjeiket hátrahagyva menekültek. A széthagyott vértek után kapta nevét a hegység, a patak meg valószínűleg Béla szomját olthatta ezer évvel ezelőtt, innen a neve.
Ebben a történelmi hangulatban bandukolunk a fakitermelők által kissé meggyötört bükkösben szűk három kilométernyit és máris az egykori Vitányvár képzelt kapuján dörömbölhetünk a szintén fiktív várőröknek. A vár a tatár időktől a török időkig funkcionált. Aztán, mint sok más magyar várat, belülről robbantották fel, hogy ne kerülhessen az ellen kezére. Annak ellenére, hogy ötszáz éve pusztul, a falai még egész jól állnak, úgy-ahogy kirajzolódik az eredeti formája és mérete. Magyarország legromantikusabb várromának tartják, és itt a romantikát most ne a rózsaszín, hanem a Byron-féle magányos-komor értelemben tessék venni.
Nem maradunk szemöldökfelvonó erdei látványosságoktól mentesen továbbra sem, ahogy haladunk tovább a sűrű erdőben. Előbb Rockenbauer Pál, a Másfélmillió lépés tévésorozat arca jön szembe velünk némileg eltorzulva, egy fatörzsbe vésve. Igen, ez Mária-képfaragónk újabb műve. Főhajtásának szándéka tiszteletre méltó, a kivitelezés azonban inkább emlékeztet Cecilia Giménez spanyol matróna művére, aki addig restaurálta a borjai templom Jézus-freskóját, amíg Moncsicsit nem csinált a Megváltóból.
Hamarosan odaérünk a Szarvas-kúti bivakkunyhóhoz, ottjártunkkor éppen egy pár bográcsozgatott. A bivakkunyhó hiánypótló, mert a Vértes azért annyira nincs tele turistaházzal, és itt egyszerű körülmények között, tiszta manzárdban, takaros fapriccseken és ingyen tudnánk meghúzni magunkat éjszakára. Ehhez csak fel kell lépdelni az esőház lépcsőjén a puritán padlásszobába. Mint a bográcsozó pártól megtudtuk, a bivak népszerű, nemrég szinte ölre ment azon két csoport, hogy melyikük foglalja el éjszakára.
Nekünk a bivakkunyhó még túl korai megálló lenne az aznapi 20,5 kilométeres menethez, amihez még át kell mennünk az innen nem messze fekvő Várgesztesen. A hegy szívében fekvő település utcái, házai annyira takarosak, hogy szinte túlzásnak érzi az ember, a faluszéli tavacska a mögötte feszítő templomtoronnyal pedig egyenesen festőecsetre kívánkozik. A falu a fölötte álló Zsigmond-kőről madártávlatból is megtekinthető egy kis kitérővel, a benyomásunk innen sem változik. Egyetlen gond van csak: annyira nyugodt, hogy élet alig van benne. Se kocsma, se vendéglő, még a kisbolt is az orrunk előtt, korán bezárt.
A falun túli magaslaton álló, téglatest formájú Gesztesi vár is hiú reményeket táplál, a kapui zárva vannak. Évtizedekkel ezelőtt étterem, 2014-ig pedig turistaszállás működött benne, ám a várfal egy része megrogyott, és életveszélyessé vált, ezért ki kellett üríteni. Most felújításra vár.
Sűrű első napunk Kőhányáspusztán ér véget, ahol egy pofás multifunkcionális turistaházat (újmagyarul ökoturisztikai központot) alakítottak ki az elmúlt években a nem kis forgalmú 8119-es út mellett. Turistaház (úgymond bakancsos) jellege az egyszerűbb szobákban és azok viszonylag alacsony árában domborodik ki, de vendéglőt is visznek benne az erre járó autósok, vadászok kedvéért, akik szintén sokan betérnek. A vacsorára rendelt jókora adag vadpörköltes juhtúrós sztrapacskával hosszasan birkóztunk.
Következő nap egy 27 kilométeres etap vár ránk Gánton keresztül Csókakő váráig. Mielőtt elhagynánk Kőhányáspusztát, betértünk Feri bácsihoz, a kőhányási remetéhez, akinek tájháza előtt a tábla így invitál be: „Qrvajó hely, ezt ne hagyd ki”. Feri bácsi az elmúlt évtizedekben, olthatatlan gyűjtőszenvedélyének köszönhetően számtalan használati tárgyat halmozott fel és rendezett el katonásan házának falán, szobáiban vagy udvarán. Van itt minden a százéves paraszti eszközöktől a retró szódavizes palackig. Inkább nevezném a gyűjteményt egy gigantikus időkapszulának, mint múzeumnak, de azt meg kell hagyni, hogy érdekes.
Innen elindulunk felfelé, ismét a hegy belseje irányába. Természeti szempontból a legszebb rész következik: az erdei bükkös ezüst katedrálisa. Gyönyörű, hibátlan szálfák erdeje jön, díszsorfaluk egyenfalát az árkos-dombos talaj teszi háromdimenzióssá. A kék ég, az ezüst fal és a vöröses avarszőnyeg hármasa rendíthetetlen, ősi nyugalmat sugároz. Ki se akarunk innen keveredni.
Pedig az Oroszlánkői-barlangnál már a csodálatos bükkerdő vége felé járunk. Az út egyik oldalán domborodik az Oroszlánkő (345 m) kúpja, tetején az egykori vár alapjainak körvonalaival, a másik völgyoldal tetején a barlang ásít. A barlangot ajánlom inkább, nemcsak azért, mert egész jól be lehet mászni a járataiba, hanem azért is, mert a barlang fölötti rész egy léleksimítóan szelíd, napfényes, füves-sziklás rét, ahonnan messzire el lehet látni Oroszlány felé.
Ha jól kichilleztük magunkat a napsütötte, panorámás gyepen, visszalibegünk a völgybe, és folytatjuk az utat Mindszentpuszta (egy elég elhagyatott kulcsosház), majd a hosszú Pap-völgyön lefelé, Gánt település felé. A faluban mindjárt sűrűbb az élet: kávézó-kocsma és fogadó is pörög, olyan fordulatszámon, hogy a fogadóba be se férünk a sok vendégtől.
A település egyébként nemcsak Orbán Viktor apjának bányájáról híres, aminek olyan kiváló a minősége, hogy az állami beruházásokhoz szinte mindig innen szállítják a követ, hanem a Mars-expedíciót idéző bauxitbányáról is. Ez már nem bányaként, hanem turistalátványosságként üzemel, de mivel meglátogatása egy 10 kilométeres plusz kört jelentene, most kihagyjuk.
Gántról a Juh-völgyön felmegyünk a fennsíkra, majd öt kilométerrel délebbre elindulunk lefelé a Móri-medence irányába a Vár-völgyön. Nem véletlen a név: büszke várrom áll a szikláin, Csókakő vára. Ha a gesztesi várat ki kellett hagynunk, Csókakő ne maradjon ki, a többször is felújított várrom kötelező látnivaló, a többi közt szép panorámájú várteraszának is köszönhetően.
Csókakőnél véget ér a Vértes. Innen egy könnyed séta a 81-es út mellett fekvő Sőréd, aminek buszmegállójából félórányi buszozásra van a székesfehérvári vasútállomás, ahonnan vonaton már a fél ország jól elérhető, főleg Budapest.
A túraszakaszról készült Bakancslista-videó itt nézhető meg:
Szubjektív:
A szakasz legjobb vendéglője/kocsmája/büféje: Kőhányáspuszta turistaház/fogadó
Értelmezhető turistaszállások: Csákányospusztai turistaház (egycsillagos), Szarvas-kúti bivakkunyhó (spártai egyszerűség), Kőhányáspuszta turistaház (korrekt multifunkcionalitás), Sandokan panzió, Bodajki bekötőút (hamisítatlan retró)
Az útvonal nagyítható túratérképen:
A Kéktúra-sorozat eddigi cikkei:
- Kéktúra: Zemplén, az érintetlen zöld
- Kéktúra: a Cserehát szelíd hullámain
- Aggtelek: a Kéktúra „legrémesebb” szakasza
- A kéktúrázás a Bükkben télen a legszebb és legkalandosabb
- Kéktúra, Mátra: Magyarország legmagasabb teraszán
- Sziklabudi, csigaház-vár és megvilágosodás: kéktúra a Kelet-Cserhát dombjain
- Kéktúra az ország egyik legnagyobb függőhídján át a Nyugat-Cserhátban
- A Börzsöny legderűsebb gerince, ahol mindig hűvös-szellős az idő
- Völgyzugoly kontra csernobili dzsungelhangulat a Visegrádi-hegységben
- Ha kéktúrázni akarsz, Budapesten kezdj bele
- Pilis: fehér sziklák, sötét barlangok és a legszurdokabb magyar szurdok
- A Gerecse veleje: ablakos barlang, mohos-sziklás erdő, sziklagyepes kilátók
