Schell Judit: Használtam, kihasználtam és túlhasználtam a szerepeimet

Veiszer Alinda interjúsorozatának e heti vendége Schell Judit színésznő volt, a beszélgetés elején a szabadúszó létről volt szó.

Schell a Radnóti Miklós Színházban kezdte pályafutását, majd a Nemzetiben és a Thália Színházban dolgozott, jelenleg egy társulatnak sem tagja. Ez az ő döntése volt, és azóta nagyon meg is válogatja, milyen munkát vállal el.

„Szeretem jól érezni magam”, mondta, és amikor úgy érezte, hogy ez nem valósul meg, akkor odébbállt. Bár a váltások mozgatórugója nem egyszer a kíváncsiság is volt.

Így összegzett:

„a szabadság, amiért tettem és megkaptam, nagyon felszabadító és tökéletes”.

Baló Péter rendezőt idézve azt mondta a szabadúszó létről: ha egy színész kidugja a fejét a víz alól, nehezen nyomják vissza. Most nagyon élvezi az életet, szeret a maga ura lenni. Régebben havi huszonhat előadásban is játszott, azt soknak érezte, most havi négy van.

Jelenleg egy monodrámát szeretne csinálni, ami régóta álma volt. Shirley MacLaine életéből készül az önálló estje, és a szerephez saját táncos múltját is felidézi.

A Zámbó Jimmy-sorozat kapcsán szóba kerül a családon belüli erőszak, amiről Schell egyszer azt mondta, hogy tudja, miről van szó. Veiszer erre irányuló kérdéseit azonban sejtelmesen hárította, és nem árult el róla többet. A sorozatban a szerepén keresztül mindent elmondott.

Szerinte ez főként a nagy drámákra igaz, például Csehov, Shakespeare műveit játszva fel kell hogy idézzen magában bizonyos dolgokat, akár fájdalmasakat is. Úgy érzi, ezt az évek során használta, kihasználta és túlhasználta, talán túlságosan is belerakta az érzéseit a szerepekbe. A színház is terápia, minden este reprodukálni kell ugyanazt, ami nem könnyű. Ezzel szemben egy festménybe a megfestéssel beleteszed az érzéseidet, és ezzel lezárul a folyamat.

A Kulka Jánoshoz fűződő fontos munkakapcsolatáról is beszélt. Mint mondta, „Jani egy iszonyú tehetséget, tudást képvisel és egy olyan színházi etikát, amit ma már nem tudnak az emberek”. Szerinte a tisztelet ma már mást jelent, mint régen: azzal, hogy mindenkit tegezünk, átugrottuk azt a köztünk lévő távolságot, ami a tiszteletet jelenti.

Schell Judit ma már jobban szeret forgatni, mint színházban játszani. Több okból is, mint mondta, „jobban szereti a finomabb színészetet”, a megformált érzést. Azt is szereti, hogy a forgatás nagyon koncentrált, mert mindenki egy irányba tart.

A beszélgetés hátralevő részében még szóba került:

• az, hogy mennyire befolyásolták az állapotát az igazgatóváltások a Nemzeti Színházban;
• a politika beszivárgása a színházba;
• az, hogy miért tanult coachnak;
• vajon úgy él-e most, ahogyan szeretne.

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.