Nézőként is ledob magáról a film, ha kellemetlen szimulált szexet látunk

• Az anyai ágon francia származású és jogi végzettségű Kurucz Marion sokáig gyártásvezetőként és producerként dolgozott, ma az egyik legfoglalkoztatottabb magyar intimitáskoordinátor. Dolgozott Olivia Colmannel és Emilia Clarke-kal, Diane Krügerrel és Uma Thurmannel, az Eagles of the Republic című filmjét pedig beválogatták az idei cannes-i versenyprogramba.
• Egyed Bea a kortárs tánc felől érkezett a szakmába, intimitáskoordinátorként részt vett több magyar tévésorozat munkáiban, a dán–magyar Stranger című filmben és a BBC Maigret sorozatában, valamint színházi produkciókban, köztük Bodó Viktor és Keresztes Tamás rendezéseiben.

Legutóbb az Anora huszonhat éves főszereplője, az alakításáért Oscarral jutalmazott Mikey Madison utasította vissza az intimitás- koordinátor használatát. Mitől függ, hogy valaki él-e ezzel a lehetőséggel? Előfordulhat, hogy tényleg nem volt rá szüksége?

Kurucz Marion: Persze, de ez nem jelenti azt, hogy a produkciónak sem volt. Vagy akár a jelenetpartnerének. A statisztáknak, mellékszereplőknek, testdublőröknek általában nagyon is szükségük van rájuk, ők ugyanis a legkiszolgáltatottabbak ebben a folyamatban. A filmes hierarchia lejjebb lévő részein sokkal kevésbé kapnak információt a résztvevők arról, hogy mit igényel majd tőlük a jelenet, vagy hogy egyáltalán mire vállalkoztak.

És miért alakult erre egy külön szakma?

Egyed Bea: Amiért a kaszkadőrkoordinátor és a koreográfus szakma is megjelent a filmkészítésben, pedig előtte évtizedekig nem alkalmazták őket. Az a tapasztalatom, hogy azok a rendezők, akik még nem dolgoztak intimitáskoordinátorral, először egy kis eltartással figyelik, ez miért is lenne jó nekik. Aztán szinte mindig azt mondják, örülnek, hogy lekerült róluk az a teher, hogy még arra is figyelniük kelljen, hogy mindenki komfortosan érezze magát a forgatáson. De ez a szakma még mindig folyamatosan alakul és fejlődik.

Nektek mi hozta meg hozzá a kedveteket?

Kurucz Marion: A közvetlen előzménye esetemben az volt, hogy 2021-ben Emma Stone francia dialect coachaként dolgoztam a Szegény párák magyarországi forgatásán. A francia blokkban különösen sok volt a szexjelenet, emiatt sok feladat jutott a film intimitáskoordinátorának is. A forgatásra hirtelen megérkező francia férfi mellékszereplőknek szimulált szexet kellett eljátszaniuk Emma Stone-nal, és miközben tolmácsoltam nekik, az intimitáskoordinátor munkáját is közelről figyelhettem, és jelen lehettem Emma és a mellékszereplők egyeztetésén és a jeleneteik forgatásán is.

Azt láttam, hogy a férfiak iszonyatos stresszben próbálnak adaptálódni a forgatáshoz, miközben egy szupersztárral kellene egy szexjelenetet lebonyolítaniuk.

Az intimitáskoordinátornak, Elle McAlpine-nak ezt valahogy mégis sikerült komfortossá tennie a számukra. Elle a szakma egyik legjobbja, ő lett később a mesterem is.

Egyed Bea: Nálam azzal kezdődött, hogy két volt kollégámmal, Jenna Jalonennel és Kasza Polett-tel SeeThrough néven alapítottunk egy ügynökséget és érdekképviseleti platformot, ami fiatal táncosok filmes lehetőségeire fókuszál. Ennek részeként kezdtem képezni magam intimitáskoordinátorként. Már csak azért is, mert ezzel kapcsolatban saját tapasztalataim is voltak, mivel az elmúlt tíz-tizenöt évben többször volt részem olyan színpadi vagy filmes munkákban, amikben meztelen szereplőként vagy testdublőrként kellett jelen lennem. És volt köztük néhány elég megterhelő helyzet is.

Mi miatt?

Egyed Bea: Főleg a félrecsúszott kommunikáció miatt, amikor nem jutott el a megfelelő időben a megfelelő információ a megfelelő emberhez. Egy alkalommal például egy színésznő testdublőreként szerződtettek egy jelenetre, a forgatáson viszont nem azt kérték, amiről korábban tájékoztattak. Az eredeti sztoriban csak a ruha szétszakítása szerepelt, amiből valahogyan az lett, hogy a partneremnek rángatnia és nyalogatnia kellett, ami már túllépett nálam bizonyos határokat. Egy ilyen helyzetben a szereplő ott áll a rendezővel és az egész stábbal szemben, akik érthető okokból haladni szeretnének a munkával. Én is úgy éreztem, nem akadhatok fenn azon, hogy korábban nem is erre mondtam igent.

Ezek végtelenül kiszolgáltatott helyzetek, és nagyon igénybe vehetik a szereplőt lelkileg.

Szóval összességében mi a dolga egy intimitáskoordinátornak?

Kurucz Marion: Ez egy elég komplex csomag, kicsit jogásznak, kicsit pszichológusnak kell lenned, miközben szerencsés, ha a színészethez és a tánchoz is van érzéked. A kommunikációs-közvetítő szerepünk mellett pedig rengeteg a papírmunka is.

Egyed Bea: Moderátorok vagyunk a szereplők és a rendező közt; arra dedikált emberek, akiktől lehet kérdezni és megosztani velünk a félelmeket, az esetlegesen felmerülő kellemetlen érzéseket – olyasmiket, amiket egy szereplő nem szeretne megosztani a rendezővel, mert szégyelli vagy egyszerűen nem akarja ezzel terhelni. És kvázi intimmozgáskoordinátorok is vagyunk.

Vegyünk például egy átlagos szexjelenetet. Ezt ki koreografálja?

Kurucz Marion: Egyes rendezőknek elég konkrét elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és nem akarnak elfogadni semmilyen koreográfiai inputot. Volt, aki például azt sem akarta, hogy a próbán ott legyek, pedig ez tényleg alap. De ezt is el kell fogadnunk, ha a színészeknek is megfelel. A flexibilitás kulcsfontosságú.

Egyed Bea: Másfelől viszont a #metoo óta nagyot változott az alkotók hozzáállása a szexualitáshoz, és talán át is estek arra az oldalra, hogy már félnek bizonyos dolgokat kérni.

Kurucz Marion: És ettől még fontosabbá vált a szerepünk. Sokszor tényleg az derül ki, hogy nem a színésznek, hanem a rendezőnek van szüksége ránk, mert, mondjuk, nem mer valamit kimondani.

Több rendezővel találkoztam, aki rögtön azzal indított, hogy „én nem az a típus vagyok”, „én semmi olyat nem akarok”.

Aztán persze kiderült, hogy csomó mindent szeretne, csak fél. Ilyenkor tud támaszkodni ránk. Ugyanez igaz a férfi színészekre is. Sokszor azt lehet érezni, hogy annyira igyekeznek tisztelni a női partnert, hogy inkább rá bíznának mindent. De ez sem szerencsés, mert így meg az összes felelősség a nőt terheli, neki kell kijelölnie mindkettőjük határait. Holott a férfinak is fontos lenne erre reflektálnia. A félelem a jelenetnek sem tesz jót, muszáj, hogy a szereplők felszabadultak legyenek. Azt viszont nem csodálom, hogy mindenki óvatos, mert nagyon rövid idő alatt változott meg, hogy mit szabad és mit nem, és gyakran a következményei is beláthatatlanok.

A néző észreveszi, ha volt intimitáskoordinátora egy filmnek?

Egyed Bea: Szerintem ez pont azon érhető tetten, ha a korábbinál bevállalósabb, mégis érzékenyebb dolgokat látunk a filmben. Mint például egy mellbimbó érintését, ahogy láthattuk azt most A Fehér Lótuszban. Ami egyébként a szexualitás része az életben, de a filmes szexben nem nagyon merték korábban használni.

Nagyon fontos az érintés minősége, hogy azt hogyan lehet érzékibbé, érzékletesebbé tenni egy intim jelenetben.

Nézőként is ledob magáról a film, ha kellemetlen szimulált szexet látunk.

Vagyis pont a merészebb megoldások irányába terelitek az alkotókat?

Egyed Bea: Igen, hiszen a segítségünkkel kreatívabb megoldásokat is lehet eszközölni, lehet róla tisztábban beszélni, és ez felszabadítóan hat.

Kurucz Marion: Én is azt gondolom, hogy ilyen körülmények között sokkal bátrabban lehet alkotni, amitől a szexjelenet is jobb lesz. Tavaly dolgoztam egy indie filmben, ami a 90-es évek szoftpornóvilágában játszódott, ezért megnéztem néhány korabeli erotikus thrillert, többek közt az Elemi ösztönt. Mai szemmel pedig ezek a szexjelenetek nagyon rosszak, sőt kicsit bénák is. A szoftpornókról nem is beszélve, ahol minden színésznőnek szinte végig spiccben volt a lába. Ehhez képest érdemes megnézni például a Normális embereket, mennyire természetesnek és valódinak tűnik benne a szex. Amit egyáltalán nem olyan könnyű elérni.

Most akkor bátrabb vagy óvatosabb lett a filmvilág?

Egyed Bea: Éppen ez az érdekes ellentét a korunkban: hogy egyszerre van jelen a valódiság iránti vágy és az attól való félelem. Egyszerre elég a műanyagból és a kamuból, másfelől az emberek a saját testükhöz fűződő viszonyukban soha nem látott dilemmákat élnek meg.

Előfordul, hogy minden elővigyázatosság mellett is úgy érzi egy színész, hogy sérül a munka során?

Egyed Bea: Tavaly volt egy ilyen esetem. Eredetileg a jelenet a forgatókönyv szerint meztelenséget tartalmazott volna, ezt fürdőruhára változtatták. A stáb mindent elkövetett, hogy a színész biztonságban érezze magát, de így is kellemetlenül élte meg. Nehéz helyzet, hiszen ez is egy munkaviszony, bizonyos belső folyamatokat nem lehet elkerülni a legkörültekintőbb figyelem ellenére sem. Tökéletesen profin megcsinálta a jelenetet, a végére azért fel tudott szabadulni.

És erőszakot hogyan lehet létrehozni erőszak nélkül?

Kurucz Marion: Dolgoztam egy filmben, ahol egy jelenetben egy intim érintésnek kellett átfordulnia egy vad, aztán gyilkos mozdulatba, fojtogatásba. Ezen a jeleneten például egy kaszkadőrkoordinátorral kellett együttműködnöm, ő segített technikailag megoldani, én pedig nemcsak érzelmileg támogattam a színészeket, hanem az intimitás fizikai kifejezésén is sokat dolgoztunk. Többször elpróbáltuk, nagyon jó hangulatban telt a munka, és napokkal később is azt mondták a színészek, mennyire jól érezték magukat a forgatáson.

Egyed Bea: Nekem színházi munkám volt hasonló, és ott is, amennyire drámainak hatott kívülről, annyira lazán ment a próbák során. Megtanulható az a fajta tudatosság, hogy a színész lelkileg ne haljon bele ezekbe a helyzetekbe.

Amerikában hol tart most a jogi-szakmai szabályozása a produkciókban megjelenő szexnek és meztelenségnek?

Kurucz Marion: Ha például a Netflixnek dolgozol, először is az egész stábnak át kell mennie egy anti-harassment (zaklatás elleni) kurzuson. Emellett az amerikai színészszakszervezet,

a SAG-AFTRA erősen ajánlja az intimitáskoordinátor használatát, de csak szimulált szex és meztelenség esetében.

Ahol az is nagyon precízen meghatározott, hogy mit jelent a meztelenség. De annak ellenére, hogy a szakszervezet nem írja ezt elő, a nagy stúdiók és streamingszolgáltatók egy ideje mégis kötelezik magukat arra, hogy a produkcióikban szerződtessenek intimitáskoordinátort. Így ha egy színész egy nagy stúdiófilmben nem kér maga mellé, akkor is kap. A független filmeket viszont semmi nem kötelezi, ők nem mindig alkalmazzák.

A színész alapszerződésében egyébként nincs szó meztelenségről, legfeljebb annyi, hogy nem vállal teljeset vagy hasonló. Ezen túl van egy simulated sex and nudity rider nevű dokumentum, amiben rögzítik azokat a feltételeket, amikben a rendező, a színész és az intimitáskoordinátor együtt megállapodott a vonatkozó jelenetekről vagy blokkokról. Ebben rögzítik nagy vonalakban a koreográfiát és a meztelenség részleteit. Ez egy lényeges jogi dokumentum, és nagyon fontos, hogy a jelenet forgatásáig a szereplő is aláírja.

Színházban hogy működik a feladatkörötök?

Egyed Bea: Színházba ezt a feladatkört sokkal nehezebb integrálni. Ott az utóéletét is követni kellene és más szabványokra is van szükség, mint a film folyamatában. Eleve mást jelent a meztelenség a színházban, mint a filmen, és az sem mindegy, hogy a Trafóban vagy egy emelt színpadon kell egy színésznek levetkőznie. Nemrég Keresztes Tamás rendező meghívott, hogy segítsek a Minden jót, Leo Grande című film színházi adaptációjának próbáinál, a Bástya Színházban. Felmerült, hogy ahogyan a filmben is, ez a törékeny testiség akár a meztelenségen keresztül is megjelenjen, de nem volt rá szükség, mert Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs érzékeny játékában ez mind benne van. A Bástyában ráadásul zavarba ejtően közel vannak a nézők, ez önmagában nagyon intim helyzetet teremt. Ezért a munkám egyfajta érzékenyítés volt, a mozgáson keresztül. Emma Thompson egyébként kifejezetten nem akart intimitáskoordinátort a film forgatásánál.

Olivia Colmannek milyen intim feladata volt az itt forgatott filmjében?

Kurucz Marion: Többek között egy csoda szép táncjelenet a Wicker című filmben, amiben közte és a férfi partnere közt felvillan több szexuális mozzanat. A jelenetet egy fantasztikus magyar koreográfussal, Molnár Vicával, és brit intimitáskoordinátorával, Ita O’Briennel dolgoztuk ki, aki a szakma első számú legendája. Szerintem nagyon szép lett a végeredmény, Olivia pedig hihetetlenül profi, kedves ember, nagyon könnyű volt vele a munka.