Nagyon kevesen tudnak annyira bátran hozzányúlni a magyar népzenéhez, mint a Mordái

Ma hivatalosan is megjelent a magyar népzenét jazzel és rockkal ötvöző Mordái zenekar második nagylemeze, az Álom esett a szememre. Az album szép csöndben már október végétől elérhető az igazán lelkeseknek, ugyanis egy geolokációs appnak köszönhetően az ország különböző pontjain már hozzá lehetett férni, mint például a Normafán és más kirándulási pontokon. Most viszont a kevésbé aktív hallgatók is hozzférnek az albumhoz, miután felkerült minden fontosabb felületre.

Amíg a 2020-as debütáló album egyértelműen a Morphine zenekar hangulatát idézte meg füstös énekkel és népzenei motívumokkal, addig a mostani nagylemez már egy sokkal komplexebb, érettebb munka tele egészen fantasztikus megoldásokkal. A zenekar tagjait különböző magyar formációkból (Osaka Crack, Giliszta, Moped Loewen, Freakin Disco) már lehet ismerni, az énekes, Nóvé Soma pedig a Middlemist Red frontembere.

„Sok népzenésszel beszélgettem, Porteleki László például magnókazettáról mutatott archív felvételeket, de végighallgattam az Új Pátria terjedelmes népzenei gyűjteményét is. A zenénk olyan szempontból autentikus, hogy őszintén és tisztelettel kezeli a népzenei hagyatékot, de közben újító is akar lenni”

– mondja Nóvé a sajtóközlemény szerint, és való igaz, hogy miközben a giccses népieskedés hosszú évek óta reneszánszát éli a magyar popzenében, egyre több underground produkció igyekszik újra értemezni a hazai népzenei hagyatékot modern kontextusban.

Az albumot nyitó Galagonyát például egy moldvai népdal ihlette, a refrénjét pedig egy Weöres Sándor-versből vették hozzá. A dalnak kifejezetten borús, vészjosló, már-már háborús hangulata van, amelyre csak rátesz egy lapáttal, ahogy be-be száll bizonyos részeknél a csorda vokál a háttérben. Ezzel szemben az Álom, álom egy sokkal finomabb dal, ami aztán óriási katarzisba érkezik meg a refrénre. Ez a dal már korábban megjelent, és talán azt is ki lehet róla jelenteni, hogy a legjobb, legbefogadhatóbb refrén, amit Nóvé valaha is írt, a kórustól konkrétan kiráz a hideg.

A Lassan a kocsis és a Siralmas már sokkal inkább jazzes, improvizálósabb számok, utóbbit Szörényi Levente és Sebestyén Márta Siralmas a világ című száma inspirálta, de a szaxofonra John Coltrane munkássága is megjelenik. Ezután következik a Tavaszi szél, amit valószínűleg mindenki ismer minimum Freddie Mercury miatt, azonban a Mordáinak sikerült teljesen a saját stílusára formálni a dalt, és alig-alig van áthallás a közismert verzióval. Ezt a monumentálisabb dalt az Erdő-erdő követi, ami jóval nyugodtabb, lassabb, intimebb, és szerepel benne Petőfi Sándor Rég elhúzták az estéli harangot című verse is. A vokál pedig azért tűnhet szokatlannak, mert egy régi koreai sámán népdal ihlette. Az Át a kőtengeren egy Dresch Mihály-dal nagyon erős átdolgozása, a Magas hegyről pedig egy nagyon finom és lágy lezárása az egész lemeznek.

A kezdetektől követem Nóvé Soma munkásságát, és azok közé tartozik, akinek gyakorlatilag mindegyik projektjét kifejezetten kedvelem, de egyik sem hasonlítható ehhez az új Mordái-nagylemezhez. Nóvé hangja és énekstílusa rengeteget fejlődött, sokkal játékosabb és bátrabb, mint valaha, és mintha kényelmesebben is érezné magát a magyar népdalok éneklésével, mint az angol dalszövegekkel. Régóta próbálkozik már a Muzsikás és más magyar népzenék ötvözésével, de itt érzem igazán, hogy minden dalnak minden apró részlete nagyon szépen ki van dolgozva, nemcsak egy képzett tagokból álló zenekar játszik népdalfeldolgozásokat.

Különösen a vokálra fordított figyelmet értékelem, mert ugyan Nóvé hangja sosem volt ennyire tiszta, mégis nagyon jót tesz a hangulatnak rengeteg háttérvokál, a csordaének és más hasonló megoldások, amitől jobban kijön a népzenében rejlő őserő. Aki mondjuk kevésbé fogékony az improvizatív jazzes megoldásokra, az pár helyen lehet unni fogja a lemezt, de összességében az Álom esett a szememre egy annyira bátor, progresszív, néhol kifejezetten unortodox lemez, amellyel viszonylag ritkán találkozni itthon. A Mordái az újabb bizonyíték arra, hogy igenis óriási potenciál van a magyar népzenei hagyaték újraértelmezésében (lásd még Deva, Platon Karataev, Bohemian Betyars, Kaláka-feldolgozáslemez), és most már van egy generáció, amely képest ezt jó ízléssel, eredeti ötletekkel és őszinteséggel képviselni.

Az albumot a Mordái élőben január 21-én a Magyar Zene Házában mutatja be, és tényleg érdemes rá elmenni, mert én pont most láttam őket élőben Veszprémben a Music Hungaryn, és annyira fantasztikusan egyben voltak, hogy öröm volt nézni és hallgatni.