Vangelis zenéi nemcsak a filmiparra voltak nagy hatással, hanem még az űrkutatásra is

2022. május 20. – 12:43

Vangelis zenéi nemcsak a filmiparra voltak nagy hatással, hanem még az űrkutatásra is
Fotó: Louis Joyeux / Ina / Ina via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

79 éves korában meghalt Evángelos Odysséas Papathanassíou, ismertebb nevén Vangelis, minden idők egyik legnagyobb hatású filmzeneszerzője, illetve az elektronikus zene egyik úttörője. A görög zeneszerző munkásságában egyaránt megjelenik a klasszikus zene, a progresszív rock, a világzene, a jazz, az ambient és persze rengeteg avantgárd és experimentális hatás. Sokan egyenesen new age zenészként jellemezték Vangelist, de a zeneszerző ezt kategorikusan elutasította, a Telegraphnak adott 2005-ös interjújában azt mondta, hogy a műfaj csak lehetőséget ad tehetségtelen zenészeknek unalmas zenét csinálni.

Vangelis egyedi stílusát és hangzását sokan próbálták már megfejteni és kontextusba helyezni, a legközelebbi meghatározás talán a szimfonikus elektronika, hiszen javarészt szintetizátoron írta a zenéit, de úgy, hogy azokat érezhetően orkesztrának vagy kamarazenekarnak szánta. Ez a finom monumentalitás hozta meg neki azt a világsikert, amelynek köszönhetően még Magyarországon is máig kifejezetten ismert és közkedvelt. Ebben a cikkben karrierje legfontosabb szerzeményeit gyűjtöttük össze.

Conquest of Paradise

Ridley Scott 1992-es filmje, az 1492 – A Paradicsom meghódítása elég nagy bukás lett Amerikában a jegypénztáraknál, és a kritikusokat is megosztotta. Amiben viszont valószínűleg mindenki egyetért, hogy Vangelis zenéje a filmhez már akkor instant klasszikussá vált. Különösen a Conquest of Paradise, ami olyan szinten nőtte túl magát a filmet, hogy több országban is a slágerlisták élére került. Ma már szinte hihetetlen, hogy ilyen zene bármilyen slágerlistára bekerüljön, de Európa több országában is (Svájc, Hollandia, Belgium, Németország) állati népszerű lett a dal. A Conquest of Paradise máig közkedvelt zenei választás például sporteseményeken, klubcsapatok és küzdősportolók is gyakran választják ezt bevonulózenének. Itthon Kovács Kati dolgozta fel a dalt.

Love Theme

Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Vangelis Ridley Scottal dolgozott, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Szárnyas fejvadász azért jóval fontosabb film, mint az 1942 – A Paradicsom meghódítása. Vangelis futurisztikus szintetizátorjátéka tökéletesen illeszkedett a film cyberpunkos, noiros világához, nem véletlen, hogy az Amerikai Filmintézet Vangelis zenéjét beválogatta a 25 legremekebb filmzene közé. A Love Theme-ben hallható fülledt szaxofon tökéletesen illeszkedett a Deckard és Rachel közt kialakuló románchoz.

Le petite fille de la mer

A L'Apocalypse des animaux filmzene Vangelis korai szakaszából való, amikor még az Aphrodite's Child nevű zenekar tagja volt, a soundtracket pedig Frédéric Rossif francia természetfilmes sorozatához készítette. Vangelis sok helyen lenyilatkozta, hogy általában úgy írt filmzenét, hogy addig nem kezdett hozzá, amíg legalább egy nagyon korai vágatot nem látott az alkotásból. Itt viszont nem kapott előre anyagot, csak annyit tudott, hogy vadon élő állatokról szóló felvételekhez kell zenét írnia. A legenda szerint Jon Anderson, a Yes frontembere annyira beleszeretett ebbe a zenébe, hogy azonnal felkereste Vangelist, majd később többször is együtt dolgoztak. A Le petite fille de la mer egyébként később feltűnt a Felforgatókönyv című 2006-os filmben is.

Titles / Chariots of Fire

Valószínűleg ez a legismertebb, legtöbbet használt szerzemény Vangelis teljes életművéből. A Titles az évtizedek során minden hatásvadász sportvideó kötelező zenei kelléke lett, ami annyira azért nem véletlen, hiszen ahhoz az 1981-es Tűzszekerek című filmhez készült, amelyben két futó versenyzik egymással, hogy ki nyeri meg az 1924-es olimpiát. Ez a dal is váratlan kereskedelmi siker lett, még az amerikai Billboard-listán is hetekig szerepelt, valószínűleg ezért is hívják sok helyen Titles helyett Chariots of Fire-nek, ami ugyebár a Tűzszekerek eredeti címe. A dalnak az a valószínűtlen siker is összejött, hogy 22 hét után mászott fel egészen a Billboard-lista első helyére.

A dal annyira összenőtt az olimpiával, hogy a BBC-nek ez volt a szignálja az 1984-es és 1988-as olimpián is, de ez a dal szólt 1996-ban Atlantában is a 100 méteres férfi futószám előtt is. A 2012-es londoni olimpia megnyitóján pedig szimfonikusok játszották el a dalt. Vangelist egy másik görög zeneszerző plágiummal is megvádolta, de a pert előbbi nyerte meg, mert sikeresen vezette le a bírónak, hogy az a rész, amit kollégája kifogásol, évtizedek óta ismert más zenei szerzemények esetében is.

L'Enfant

Vangelis több alkalommal is készített természetfilmekhez zenét, és nem egyszer dolgozott együtt a már említett Frédéric Rossiffal. Az Opéra Sauvage címet kapó soundtracket Vangelis egyik legjobb albumának tekintik, még az Egyesült Államokban is a 42. helyig jutott az eladási listákon. Ekkoriban volt Vangelis elektroakusztikus periódusa, és itt már Jon Anderson a Yesből is beszállt az egyik dalba hárfával.

Az album legjobb száma a L'Enfant, ami miatt sok minden egészen másként alakulhatott volna. A Tűzszekereket rendező Hugh Hudson ugyanis utólag elárulta, hogy eredetileg ezt a számot szerette volna a film nyitójeleneteihez, de végül Vangelis beszélte rá, hogy inkább ír egy másikat. Ez lett az előbb említett Titles / Chariots of fire. A dalt egyébként sokat játszották az 1980-as amerikai téli olimpián, de mi magyarok talán onnan ismerjük a legjobban, hogy A Hét című tévéműsornak ez volt az intrója.

Alpha

Vangelis közismerten nagy természetkedvelő volt, és rettenetesen érdekelte az űrkutatás és a csillagászat. Az 1976-os Albedo 0.39 című nagylemeze konkrétan egy konceptalbum, amit a bolygók albedója inspirált. Az albedó az egy felületre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési képességének mérőszáma, és valljuk be, valószínűleg kevés olyan zenész van, aki ebből egy komplett nagylemezt tud írni. Talán az Alpha lett a legismertebb szám a lemezről, amelyet gyakran használnak háttérzenének tudományos anyagokhoz, űrkutatással kapcsolatos dokumentumfilmekhez és más hasonló témákhoz. Vangelis akkora hatással volt az űrkutatásra, hogy még egy aszteroidát is elneveztek róla.

Cosmos

A Heaven & Hell volt Vangelis első olyan albuma, ami már erősen eltért a korai progrockos hangzásától, és rögtön egy konceptalbummal kezdett, amelynek fókuszában a dualitás áll. Ez volt az első lemez, amelyet már a saját londoni stúdiójában vett fel, de saját elmondása szerint néha egészen pokoli körülmények között dolgozott, mert a stúdiót még bőven építették, amikor ő már hozzákezdett a munkálatokhoz. A lemez egész szépen ment Nagy-Britanniában, de igazán akkor indult be, amikor a Movement 3 című szám lett a főcímzenéje a Carl Sagan: Kozmosz amerikai dokusorozatnak. Emiatt később önállóan is kiadták kislemezként a dalt, amelyet Movement 3-ként, 3rd Movementként és Cosmosként is szokás emlegetni.

Titans

A Nagy Sándor, a hódító Oliver Stone nagy próbálkozása volt arra, hogy valami igazán eposzi méretű filmet készítsen, de a többség valószínűleg inkább Vangelis zenéjére emlékszik, mint a kiszőkített Colin Farrellre. Stone éppen a történelmi görög kapcsolódás miatt kereste meg Vangelist, akinek csak az járt a fejében, hogy olyan zenét írjon a filmhez, ahogyan elképzelte az akkori emberek életét.

A rá jellemző kozmikus, elektronikus hangzást egy sokkal klasszikusabb filmzenei hangzásra cserélte (bár a saját bevallása szerint a zene 60 százaléka így is szintetizátorral készült), ezzel is drámai hangulatot teremtve a nagyobb csatajelenetekhez. Nem volt könnyű dolga, majdnem egy évig dolgozott a zenén, mert többször újra kellett vágni a filmet. Ráadásul Stone ragaszkodott hozzá, hogy már a forgatásra elkészüljön pár zene, ezért Vangelis voltaképpen vakon kezdett el dolgozni a projekten. Érdekesség, hogy miközben elég közepes fogadtatása volt a lemeznek a kritikusoknál, Magyarországon az eladások alapján elérte a platina besorolást.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom