Senki sem szereti a propagandát és azt, ha idiótaként kezelik az olvasót

Nick Thorpe Nagy-Britannia délkeleti csücskében nőtt fel, a Medway folyó mellett. Saját elmondása szerint azért is nyűgözi le annyira a Duna, mert a saját hazájában nincsenek ekkora folyók. Viccesen meg is jegyzi, hogy a környék hajózásilag leginkább azért ismert, mert itt szenvedte története legnagyobb vereségét az angol haditengerészet még 1667-ben a hollandok ellen. „Még egy képünk is volt a családi házban, amelyen azt lehet látni, hogy lángolnak az angol hajók a parton” – meséli. „Világéletemben folyóparton éltem, és előbb találtam rá Magyarországon a Dunára, mint a Balatonra”.

Szerinte a Dunának leginkább azért van akkora megbecsültsége Magyarországon, mert szimbolikusnak számít. „A magyarok gyakran érzik magukat kulturálisan és nyelvileg elzárva a külvilágtól, és talán a több országon át húzódó Duna az, ami miatt kevésbé érzik ezt a magányt. Talán Jászi Oszkár járt legközelebb a megfejtéshez, amikor a 20. század elején egy közös Duna-menti Köztársaság ötletével állt elő. Valahogy ez az elv vezérelte a tévéműsort is, miszerint a Duna egy olyan folyó, amely összeköti egymással az országokat.”

A tévéműsort heteken át forgatták, Thorpe elmondása szerint tíz nap jutott egy epizódra. A koronavírus-járvány annyira a feje tetejére állította a világot, hogy tudott egyszerre a BBC-nek dolgozni, és közben utazgatni és forgatni a Duna mentén. „Nekem óriási szerencsém volt, mert amíg az emberek nagy része kénytelen volt otthon maradni a karantén miatt, én folyamatosan utazhattam.”

Thorpe József Attila A Dunánál című versét idézi, amikor arról kérdezem, hogy utazásai során mit tanult meg a folyóról. „Mindig csak a felszín változik, a folyó ugyanaz marad” – mondja, majd arról mesél, hogy az utazásai során a Duna voltaképpen a barátjává vált, akivel gyakran voltak beszélgetései. Thorpe szerint az embernek a tengerrel nem tud ilyen kapcsolata kialakulni, mert amíg az nagy és távoli, a folyó mindig ugyanabban a mederben halad tovább, és sokkal személyesebb. Példaként a sorozat első epizódját hozza fel, amelyet a Duna-deltánál vettek fel Romániában. Az epizód végén tokhalat eszik, amely évtizedeken át a környék első számú bevételi forrása volt, de aztán megtiltották a halászatát Romániában. „Ha belegondolsz, nem túl gyakori, hogy egy műsor végén megeszed a főhőst” – teszi hozzá nevetve.

Az első rész egyébként tényleg nagyon érdekes szempontból mutatja be a Dunát, azon belül is a deltát Romániában (a későbbi részekben Bulgárián, Szerbián, Magyarországon, Szlovákián, Ausztrián keresztül eljutunk a németországi Fekete-erdőig). Miközben a környék a tokhalak halászata miatt tudta évszázadokon át fenntartani magát, mára teljesen elszegényedett, elnéptelenedett, főleg azért, mert illegális lett az országban a kaviárhoz szükséges ikrája miatt nagyon keresett, de lassan kihalás szélére sodródó tokhal halászata. Aztán bemutatja Sulinát, Románia legkeletibb települését, amelyről a helyiek szerint mindenki elfeledkezett, pedig izgalmas története van, kezdve attól, hogy egyszerre kapta a nevét a Napról és a Holdról, egészen addig, hogy egy 12-13 éves gyerek tartja a „tárlatvezetést” a helyi temetőben, ahol még brit tengerészek és kalózok sírjait is meg lehet találni.

Ugyan Thorpe láthatóan szívesebben beszélt volna még a Duna kiaknázatlan lehetőségeiről, muszáj volt rátérnünk az elmúlt időszakok médiaszempontból megkerülhetetlen témáira, mint például az amerikai elnökválasztás, amely attól hangos, hogy Donald Trump minden szakértői vélemény ellenére csalást emleget, és kikiáltotta magát győztesnek. Thorpe szerint szerencséje van, hogy a brit közszolgálati média alkalmazottjaként a pártatlanságot és az objektivitást kell szem előtt tartania, bár ez szerinte is hatalmas kihívást jelent a Twitter és a Facebook korában. „Nem szeretem a fake news kifejezést, nem is szoktam használni a cikkeimben, mert ma már tompa fegyverként használják az emberek, amit rá lehet húzni bármire. Bármilyen választáson, akár a magyar választáson is előfordulhat csalás, de ha valaki ilyet állít, ahhoz nagyon konkrét bizonyítékokra van szükség” – mondja, majd szóba kerül a magyar közmédia is.

Az MTVA 2015-ben döntött úgy, hogy az M1-et teljes egészében hírcsatornává alakítják át. Már akkor olyan dolgok hangzottak el a vezetőség részéről, hogy az új csatorna majd BBC- és CNN-sztenderdeket követ, de azóta többek között egy hírhamisító lett az MTVA vezérigazgatója, és hiába jelent meg több cikk is az évek folyamán arról, hogy dübörög a kézi vezérlés és a cenzúra a közmédiában, még idén márciusban is azzal vágott vissza a Politicónak a köztévé, hogy náluk bizony a BBC szerkesztési elveit követik. Az interjúnk előtt nem sokkal robbantotta ki a botrányt a Szabad Európa arról, hogy ténylegesen kézi vezérlés folyik az MTVA-nál: egy hangfelvételen Bende Balázs külpolitikai szerkesztő beszél arról, hogy náluk nem támogatják az ellenzéki összefogást, szóval akinek ez nem tetszik, annak nem kötelező itt dolgozni. Később hiába kérdeztünk erről fideszes képviselőket, szerintük a híradó nem hogy kormánybarát, hanem néha kifejezetten ellenzéki.

„Van egy 400 oldalas kis könyv, aminek az a neve, hogy BBC Guidelines, vagyis BBC-irányelvek. Csak azt tudom ajánlani az M1-nek és bárkinek, aki a BBC-sztenderdeket akarja követni, hogy szánjon rá egy délutánt, és olvassa végig alaposan ezt a kis könyvet” – reagál a témára Thorpe, aki egyébként 2010 előtt a Kossuth Rádiónak már adott szerkesztési tanácsokat, amelyekből párat akkor meg is fogadtak.

„Senki sem szereti a propagandát és azt, ha idiótaként kezelik a nézőt vagy az olvasót. Nagyon tisztelem az aktivistákat, akik a maguk módján próbálnak változtatni a világon, de szerintem óriási különbség van aközött, hogy valaki újságíró vagy aktivista”

– majd rátér arra, hogy egyre nehezebb helyzetben van munkaszempontból Magyarországon, mert amikor egy párt kormányoz tíz éve, egyre nehezebb hiteles forrásokat találnia, hogy minden oldalt megfelelően be tudjon mutatni. „Az újságírás egyik legfontosabb feladata, hogy számon kérje azokat, akik éppen hatalmon vannak, legyen politikusokról, főügyészekről vagy orvosokról” – mondja.

„Az újságíró feladata, hogy képet adjon a világ történéseiről, és beszámoljon azokról. Egy újságíró sohasem dolgozhat direkt a kormánynak, mert az propaganda vagy aktivizmus. Éppen ez a baj szerintem az ellenzéki pártokkal is, hogy azt fájlalják, hogy a kormánykritikus média velük szemben is kritikus. Ahogy egyébként ennek lennie kell! Sokszor úgy érzik, hogy ha ennyire erősen támadja őket a Fidesz-média, akkor a kormánykritikus média lehetne velük valamivel barátibb. De hát ez nem így működik, nem ez az újságírás dolga. Viszont ha a kormány alkalmaz téged, hogy újságíróként politikai propagandát folytass, akkor téged nem lehet újságírónak nevezni.” Ezt Thorpe azután mondja, hogy szóba kerül az a Magyar Nemzet-cikk és Bayer Zsolt egyik publikációja, amelyben keményen nekimentek a BBC tudósítójának, amiért elemzésében arról írt, Magyarországon gyakorlatilag megvalósulni látszik az egypártrendszer. Szerinte ott van a probléma, hogy a cikkét véleményként kezelte a kormánysajtó, miközben alapvetően egy elemzésről van szó.

„Évekkel ezelőtt megkért engem a német nagykövet, hogy mondjam már el, személy szerint mit gondolok a magyar politikáról, mert évek óta követi az írásaimat, de azokból nem derül ki. Ennél nagyobb bókot nem is kaphattam volna! Pedig egyébként megvan a saját véleményem, évtizedek óta itt élek, a gyerekeim ide jártak iskolába, én is az ország részének érzem magam. Nem az a feladatom, hogy véleményt nyilvánítsak, hanem hogy kritikusan álljak mindenhez. Az említett cikk egy elemzés, amely arról szól, hogy a Fidesz egyre nagyobb hatalomhoz jut többek között az olyan húzások miatt, mint az alkotmány folyamatos módosítása vagy az állandó gazdasági térfoglalás. Ezek miatt teljesen jogos a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e az, hogy ebben a helyzetben bárki más nyerje a választásokat, mint a Fidesz. Erre a válasz szerintem egyébként az, hogy igen, bár nem mondhatjuk, hogy egyenlő feltételekkel indulnak a felek politikailag. Persze ez nem akadályozza meg az ellenzéki pártokat, hogy faluról faluról járjanak, és megismerjék az ottani emberek problémáit. A Fidesz 2002 óta pont ezt csinálta, és újraépítették a pártot a választási vereség után vidéken és a kisvárosokban.”

Az interjú előtt átfutottam Thorpe Twitterét, és feltűnt, hogy meglehetősen sokszor reagál Boris Kálnoky német újságíró bejegyzéseire. Az erdélyi származású Kálnoky a konzervatív német Die Welt és osztrák Die Presse nevű újságoknál lett ismert újságíró, nemrég pedig a Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) médiaiskolájának lett a vezetője. Thorpe több retweetben is árnyalja vagy éppen cáfolja Kálnoky bejegyzéseit, ezért kíváncsiak voltunk, milyen a kapcsolat kettőjük között, vállalna-e például a néha szintén újságírást tanító Thorpe hasonló feladatkört, mint most Kálnoky.

„Nem, nem vállalnék el egy ilyen felkérést, de szerintem nem is ajánlanának fel ilyet. De Boris a barátom, ez az ő döntése. Egyébként a migrációs válság után a Heti Válasz mindkettőnket a címlapjára rakott, mert egymással vitatkoztunk a témáról. Szerintem éppen ez hiányzott a 2015-ös válság idején, hogy érdemi vita jöjjön létre a migráció kérdéséről. Konkrétan az egyik kevés példák egyike volt Magyarországon, amikor erről a témáról Boris és én civilizált vitát tudtunk folytatni a Heti Válaszban.”

„Remélem, hogy az lesz a munkája, hogy a fiatalokat rávegye az önálló gondolkodásra és az érdeklődésre a világ dolgai iránt. Nekem egy ilyen munka semmiképp sem menne, mert nem tudnám befogni az orrom, és elvégezni egy párt vagy kormány számára – akiktől a fizetésemet kapom – olyan munkát, amivel nem értek egyet. Nem akarok semmilyen kormányt vagy pártot sem képviselni, ezért sem lennék jó diplomata. De innen is sok sikert kívánok neki, és a jövőben is találkozni fogunk, ha időnk engedi”

– mondja, majd hozzáteszi még, hogy éppen ezért tartja hatalmas veszteségnek a CEU elűzését az országból, mert ott pont erre a kritikus gondolkodásmódra tanították a diákokat. Szerinte egyébként a CEU nem egy Soros-féle fészek, hanem egy remek egyetem, amely nélkül Magyarország és Budapest is szegényebb lett.

A végén az is szóba kerül, hogy politika és újságírás ide vagy oda, az emberiségnek sokkal nagyobb kihívással kell szembenéznie, ami pedig nem más, mint a klímaváltozás.

„Amikor a Dunáról forgatok tévésorozatot, akkor komolyan felmerül kérdésként, hogy vajon meddig lesz még víz a folyó medrében? Ezért is szomorít el egy kicsit, hogy a 2022-es magyar választásokon biztosan nem lesz téma a környezetvédelem, pedig most ez az, ami mindennél fontosabb. A kormány abszolút nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de az ellenzék is csak pár fokkal jobban. Ezért a kérdés nyilván az a 2022-es magyar választások előtt, hogy mihez kezd az ellenzék a Fidesz által létrehozott kétpártrendszerben. De mondom, engem sokkal jobban aggaszt, hogy mi lesz a környezetünkkel, mint az, hogy mi lesz a 2022-es választáson” – mondja Thorpe.

A Duna – árral szemben című műsor új részei minden vasárnap délután 3-kor láthatók a Spektrumon.