Külföldi foglyokból és saját politikai elítéltjeiből mazsolázott a Kreml, hogy visszakapja gyilkosságért elítélt ügynökét

Alekszej Navalnij nem érhette meg, pedig az amerikai nyilatkozatok szerint a sarkkörön túli börtönében, részben a szándékosan rossz körülményekbe, orvosi kezelések elmaradásába belehalt ellenzéki vezető is részese lehetett volna annak a fogolycserének, amelynek keretében Oroszország 16 elítéltet adott át 8, nyugati börtönben ült vagy már eljárás alá vont orosz állampolgárért.

Az Ankarában csütörtökön végrehajtott fogolycserével kiszabadult az orosz fogságból Evan Gershkovich, a Wall Street Journal riportere és Paul Whelan, egy korábbi amerikai tengerészgyalogos, de Alszu Kurmaseva, orosz-amerikai újságíró, valamint Vlagyimir Kara-Murza, a hazaárulásért 25 évre ítélt orosz disszidens is hazatérhetett a családjához. Az oroszok pedig többek között visszakapták az FSZB Németországban gyilkosságért életfogytiglanra elítélt ügynökét, Vagyim Kraszikovot.

Az ügylet méretében és minőségében is egyedülálló volt: a hidegháborús, szovjet–amerikai ellentétre épült kétpólusú világában megszokott gyakorlatban is ritka volt, hogy ne csak kémeket cseréljenek ki.

Először fordult elő, hogy Oroszország orosz politikai elítélteket adott át egy fogolycsere során. A Szovjetunió megszűnése óta nem érintett ennyi embert fogolycsere Oroszország és a Nyugat között.

Az elítéltek cseréje önmagában nem szokatlan – bár mindig nagypolitika van mögötte: 2022 végén a Kreml visszaszerezte a „halál kalmáraként” ismert, fegyverkereskedelemért elítélt Viktor Butot. A 2012-ben 25 évre elítélt But azután szabadult, hogy az orosz fél elengedte az egyik orosz klubnál kosarazó amerikai Brittney Grinert, miután hasisolajat tartalmazó szert találtak nála. A kétszeres olimpiai bajnok 9,5 évet kapott, de 10 hónap után szabadult. Jelenleg ismét az amerikaiak olimpiai csapatában van Párizsban. Az ügylet idején a már említett tengerészgyalogos neve is felmerült, ám az oroszok akkor végül csak Grinert adták át.

Legmagasabb szinten fogadták a foglyokat

Mindkét oldalon elnöki szinten fogadták a foglyokat hazaszállító gépeket. „Szevasz!” – köszöntötte informális gesztussal Vlagyimir Putyin az FSZB ügynökét, aki egy csecsen vezetőt ölt meg Berlinben fényes nappal. Vagyim Kraszikovot – akivel Putyin korábban lőgyakorlatra is járt közösen – régóta haza akarta vinni a Kreml, amit jelez az elnöki fogadtatás is, noha Putyin olykor állami vezetőket sem köszönt a repülőtéren. Putyin Kraszikov neve említése nélkül, korábban egyértelműen rá utalva beszélt „egy hazafiról, aki semlegesített egy banditát” – mindezt úgy, hogy Kraszikov kötődését az FSZB-hez Moszkva tagadta, emlékeztetett a New York Times.

A másik oldalon Joe Biden amerikai elnök és a választástól való visszalépése után lényegében már elnökjelöltnek tekinthető alelnöke, Kamala Harris fogadta a gépet, amelyen az Oroszországban elítélt vagy ítéletükre váró politikai foglyok voltak. „Elképzelhetetlenül hosszú szenvedés és bizonytalanság után az Oroszországban bebörtönzött amerikaiak biztonságban vannak, szabadok, visszatérhetnek családjaikhoz” – írta az X-en Biden. A gép leszállása után azt mondta, biztos volt benne, hogy végül sikerül kiszabadítani az érintetteket, akiknek rokonait Biden a Fehér Házban is fogadta nem sokkal a gépek leszállása előtt.

Az elnök arra is kitért, hogy az európai szövetségesek közbenjárása is sokat számított – elvégre az ügylet hét országot érintett, köztük Szlovéniát, Németországot, Lengyelországot, Norvégiát, ahonnan elítélteket vagy őrizetben lévőket engedtek el, írta a CNN. A szövetségesek megemlítése valójában már a novemberi elnökválasztásra szóló üzenet, a republikánus elnökjelölt hívei felé. Donald Trump ugyanis rendszeresen olyan célzásokat tesz, amelyek gyengítik a transzatlanti szövetségi kapcsolatokat, mondván, azzal Amerika csak költségeket vállal magára, érdemi haszon nélkül. „A mai nap ékes példája annak, miért jó, ha vannak barátaink”.

„Biztos voltam benne, hogy a börtönben halok meg, hihetetlen, ami történik, még mindig azt hiszem, hogy az omszki cellámban álmodom” – mondta családjának telefonon a hazaárulásért elítélt újságíró és politikus, ifjabb Vlagyimir Kara-Murza, akire Biden társaságában az ovális irodában vártak.

Újságírók, politikusok, aktivisták az FSZB-ügynökeiért

Az ügylet részeként 25 évre elítélt politikai foglyokat, jogvédőket, ellenzéki aktivistákat, a Wall Street Journal kémkedés címén elítélt, orosz származású újságíróját és egy volt amerikai tengerészgyalogost adott át Oroszország az elmúlt évek legnagyobb fogolycseréje során a Nyugatnak.

Evan Gershkovichot július 19-én 16 évre ítélték el, Putyin akkor már utalt rá, hogy szó lehet fogolycseréről vele kapcsolatban. De a Nyugatra visszatértek közül a legtöbbet a hasonló váddal szintén 16 évre elítélt Paul Whelan ülte le. Az amerikai, kanadai, ír és brit állampolgársággal rendelkező egykori tengerészgyalogost 2018-ban vették őrizetbe, amikor egy ismerőse esküvőjére érkezett Oroszországba, ahová 2006-tól többször ellátogatott, oroszul is megtanult. Az ítélet szerint kémkedést bizonyító anyagokat találtak nála őrizetbe vételekor. Ő már korábbi fogolycserénél is felmerült, de akkor nem szabadult.

Moszkva cserébe a már említett Kraszikovon túl visszakapta több titkosszolgálati ügynökét és olyanokat, akiket kémkedésért ítéltek el Szlovéniában, Norvégiában, valamint kiberbűnözésért – bankkártya adatok és pénzek ellopásáért, számítógépes rendszerek feltöréséért – az Egyesült Államokban. Szlovéniában kémkedésért egy orosz házaspárt ítéltek el, ők két gyermekükkel együtt mehettek Moszkvába csütörtökön. A Dulcev házaspár gyerekeivel együtt kapott vissza Moszkva tíz orosz állampolgárt, az ügylet szigorúan véve tehát az Oroszországba tartó irányban 8 felnőttet érintett.

A két gyerek sorsa különösen érdekes. A szülők, Anna Dulceva és Artyom Dulcev egy IT-szektorban és egy művészettel foglalkozó vállalkozás tulajdonosaiként éltek Szlovéniában, argentin állampolgárokként. Gyerekeik is ebben a tudatban nőttek fel, azt sem tudták, hogy ők oroszok, nem is beszélik a nyelvet és Putyinról sem tudtak semmit – írta róluk a Meduza. Ez nem példátlan, 2010-ben is volt egy fogolycsere, amikor az orosz ügynök Anna Chapman mellett olyan alvó ügynökök tértek haza, akik maguk is évtizedek óta éltek külföldön, és gyerekeik sem tudtak arról, hogy oroszok lennének. A fedősztori akkor is dél-amerikai származás volt.

Putyin spanyolul köszöntötte az orosz ügynökök két gyerekét, akik mindaddig azt hitték magukról, hogy argentinok – mondta az orosz elnök szóvivője.

Dulcevéket 2022 végén tartóztatták le, kiderült, hogy hazudtak származásukról, a férfi az oroszországi Baskíriában, a nő Nyizsnyij Novgorodban született, mindketten orosz hírszerzők voltak. A szlovén hatóságok a házkutatáskor gépeiken a Moszkvával való kapcsolattartás nyomait is megtalálták.

Orosz részről azonban a csereügylet főszereplője Kraszikov lehetett, már csak azért is, mert korábban úgy tűnt, a fogolycsere csupán két személyre korlátozódik: az FSZB ügynökére és Gershkovichra.

A kétszemélyes csere azonban ebben a formában nem jött létre, vélhetően azért, mert Kraszikov Németországban volt, Gershkovich pedig amerikai állampolgár, az oroszok – és talán a németek is – inkább német érintettségű személyt vontak volna be az ügyletbe, nem mellesleg pedig Moszkva az amerikait további alkudozásra is alkalmasnak tarthatta. Az újságíró egyébként 1991-ben az Egyesült Államokban született a Szovjetunióból 12 évvel korábban emigrált szülők gyermekeként.

A Kreml többször is nekifutott Kraszikov hazahozatalának, de végül csak akkor ért célt, amikor bőven volt már nála annyi külföldi – valamint német–orosz kettős állampolgár – és közismert hazai elítélt, akikért cserébe alkudozhatott.

Megkerültek az eltűnt foglyok

Az oroszok átadták azokat a közismert politikai elítélteket is, akiknek az elmúlt napokban nyomuk veszett, miután börtöneikből ismeretlen helyre szállították őket, és a hatóságok nem voltak hajlandók közölni róluk semmit a hozzátartozóiknak.

Közöttük van a már említett Kara-Murzán kívül

• Ilja Jasin liberális ellenzéki, akit tavaly ítéltek jogerősen 8 és fél év börtönre – hivatalosan a hadsereggel kapcsolatos, valótlan hírek terjesztéséért;
• a legrégibb orosz jogvédő szervezet, a sztálini bűnök feltárására létrejött, mára már betiltott Memorial társelnöke, a 71 éves Oleg Orlov, akit a hadsereg diszkreditálásának tekintett bejegyzés megosztásáért ítéltek el két és fél évre;
• Andrej Pivovarov 43 éves vállalkozó, aki 2019 után két évig a Hodorkovszkij alapította Nyílt Oroszországban vállalt vezető szerepet, emiatt 2022-ben négy évre ítélték el;
• a néhai Alekszej Navalnij stábjának három tagja, Kszenyija Fagyejeva, Lilija Csaniseva és Vagyim Osztanyin – akik az ellenzéki vezető által létrehozott, a hatalom által szélsőségesnek minősített, majd betiltott Alap a Korrupció Elleni Küzdelemért (FBK) való részvételükért kapták többéves börtönbüntetéseiket.

A csereügylet során Nyugatra engedték az egy kerékpáros szervezet aktivistájaként is ismert szentpétervári jogászt, German Mojzseszt, aki előzetes letartóztatásban volt Európába szóló tartózkodási engedélyek megszerzéséhez nyújtott segítséggel kapcsolatban, de az ügy részletei nem nyilvánosak. Feltételezések szerint májusi őrizetbe vételének legfőbb – nem jogi, hanem gyakorlati – oka, hogy a 39 éves jogásznak az orosz mellett német állampolgársága is van, azaz, jól jöhetett a Németországban elítélt orosz FSZB-ügynök cseréjéhez.

Hasonlóan ahhoz a 19 éves, a Fekete-tenger közelében élő orosz–német fiatal férfihez, akit alig 17 évesen ítéltek el hazaárulásért, mert az ítélet szerint katonai objektumokat fényképezett, és az adatokat külföldre juttatta el. Kevin Lick szintén eltűnt az utóbbi napokban őrizete helyszínéről, családja is már csak a cserében való részvételkor értesült hollétéről. Szabadulhatott a részben amerikai állami támogatással működő Szabad Európa Rádió (RFE/RL) munkatársa, Alszu Kurmaseva is. A kétgyermekes nő 6 és fél évet kapott.

Hosszú folyamat ért most véget

A folyamat valójában évekkel korábbra nyúlik vissza, a részleteiben titkos tárgyalások legalább fél éven át zajlottak, sőt, a 2019-ben Németországban elítélt Kraszikov ügyében már évekkel korábban, mire a gépek kölcsönösen megérkezhettek csütörtökön. Ettől valószínűleg nem függetlenül kapott kegyelmet a héten a Belaruszt harminc éve irányító Alekszandr Lukasenkótól is a Vöröskereszt német munkatársa, akit halálra ítéltek egy robbantásos merénylet vádjával. A vasúti sín melletti robbanásban senki sem sérült meg, Rico Krieger beismerte tettét – bár a kihallgatási módszerek ismeretében ez önmagában nem bizonyíték, nem tudni, hogyan érintett az ügyben, tény, hogy munkatársai sem tudták, hogy Belaruszba utazik –, és könyörgött a sajtón keresztül a német kormánynak, hogy mentsék meg az életét. Ez a kegyelem alapján megtörtént, ő a 16. aki orosz, bár hivatalosan belarusz részről alanya a cserének.

Németország év elején szerette volna, ha cserébe Navalnij is szabadulhat. Ám nem sokkal később jött február közepén a hír, és szokatlanul gyorsan kapott hivatalos megerősítést is, hogy az ellenzéki vezető meghalt börtönében. 47 éves volt, halálához minden bizonnyal köze van fogvatartásának körülményeinek, az orvosi felügyelet megtagadásának, de Moszkva ragaszkodik hozzá, hogy a politikus természetes halállal halt meg. Nem tudni, hogy Moszkva valóban kiadta volna-e őt, de felmerül a gyanú, hogy a Kreml így akarta rövidre zárni a tárgyalásoknak ezt az irányát.

A tárgyalások az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat és az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) között zajlottak – mondta az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov. Amerikai részről a nemzetbiztonsági tanácsadó, Jake Sullivan vitt a tárgyalásokon vezető szerepet. Elmondása szerint a tapogatózás legalább két évre nyúlik vissza, és Kraszikov átadása nélkül nem jöhetett volna létre – írta a BBC. A nyugatiak többször tettek ajánlatot, Kraszikovot nem említve, ám ezek a javaslatok mindig visszapattantak Moszkváról. A németek hozzáállása így meghatározó lett, de Olaf Scholz kancellár végül csak februárban jelezte, hogy nem utasítják el kategorikusan Kraszikov elengedését. Ekkorra a CIA már bevonta azokat az országokat, amelyek szóba jöhettek partnerekként orosz elítéltek, őrizetben lévők elengedéséhez.

A cserét Ankarában bonyolították le, a gépek onnan indultak el nyugatra és Oroszország felé. Az amerikai gép magyar idő szerint péntek reggel hat óra körül szállt le egy marylandi katonai bázison.

Törökország egyre gyakrabban válik köztes helyszínné, így volt ez az Oroszország által Ukrajna ellen megkezdett háború első heteiben is, amikor a felek Isztambulban tárgyaltak, majd több megállapodást török közvetítéssel hoztak tető alá, így gabonaszállításról szóló megállapodást is, amely mára ugyan érvényét vesztette, de a gyakorlatban a Fekete-tengeren át Ukrajna továbbra is exportálhat gabonát, Oroszország ennek nem állja útját – bár ehhez az is kellett, hogy az orosz haditengerészet meglepően nagy veszteségeket szenvedjen el a flottával nem is rendelkező Ukrajnától.

Oroszokat oroszokra?

Az ügyletben vannak külföldi állampolgárok, de zömmel oroszok voltak az alanyai mindkét oldalon. Ez nem példátlan, de mindenképpen ritka. A szovjet időben Vlagyimir Bukovszkij volt az elsők között, aki szovjet állampolgárként mehetett a csereügylet nyomán nyugatra cserébe egy Egyesült Államokban elítélt chilei kommunista politikus mehetett a Szovjetunióba. Viszont oroszokat oroszokra, pontosabban szovjet állampolgárokat szovjet állampolgárokra először 1979-ben cseréltek. Moszkva egy szovjetellenes tevékenységért és két, gépeltérítési kísérletért elítélt állampolgárát adta két, kémkedésért elítélt, fedésben az ENSZ-nek dolgozó KGB-sért cserébe – idézte fel a történelmi kontextust a Meduza.

Már Mihail Gorbacsov alatt – de még a peresztrojka meghirdetése előtt – adta következő, elítélt állampolgárát a Szovjetunió, két, Amerikában elítélt csehszlovák kémért cserébe. A szovjetektől elengedett személy Natan Scsaranszkij volt, aki később Izrael kormányában négy miniszteri tárcát is betöltött. A posztszovjet Oroszország alatt azonban arra még nem volt példa, hogy orosz politikai elítélteket cseréljenek ki orosz ügynökökre.

Jogilag is szabadok lettek

Hivatalosan az Oroszországban elítéltek elnöki kegyelemben részesültek, mielőtt átadták őket. Ennek formálisan nem előfeltétele a bűn beismerése, bár előfordul, hogy ezt mégis megkövetelik. (Mihail Hodorkovszkij 10 év börtön után mehetett Nyugatra, Putyin elmondása szerint az elnöki kegyelemhez az egykori milliárdos el is ismerte a pénzügyi bűncselekményeket, Hodorkovszkij szerint azonban ilyen nem történt.) A Wall Street Journal jogtalanul elítélt újságírójuk szabadulásaként fogadta Gerschkovich hazatérését.

A mostani elítéltekkel kapcsolatban a Kreml csupán annyit közölt, hogy az elnöki kegyelem megadása szükséges volt ahhoz, hogy a Nyugaton elítélt orosz állampolgárok hazatérhessenek. Elméletben tehát a most elengedett oroszok akár haza is térhetnének, bár egyrészt nem valószínű, hogy erre kísérletet tennének, másrészt könnyen indíthatnak távollétükben új eljárást velük szemben, hogy ez fel se merüljön bennük.

Vannak még elítéltek Oroszországban, akikről azt remélték, szintén szabadulhatnak a csere révén, ám továbbra is börtönben maradtak. Egyikük az amerikai Marc Vogel. A pennsylvaniai tanár 14 éves börtönbüntetését tölti Oroszországban 17 gramm, orvosi célú marihuána birtoklása miatt. De az országban van legalább 300, politikai elítéltnek tekinthető orosz állampolgár is a börtönökben, köztük az az amerikai állampolgársággal is rendelkező Kszenyija Karelina, akit oroszországi hazalátogatásakor vettek őrizetbe, mert 52 dollár adományt küldött az Egyesült Államokból az ukrán védelmi erőknek. Egy színdarab miatt – amely a bíróság szerint a terrorizmust propagálta – hatéves börtönbüntetését tölti Jevgenyija Berkovics rendező és Szvetlana Petrijcsuk dramaturg is.