Huszonöt év, ezek szerint valamit jól csináltam – a Kreml gyengesége is lehet a súlyos ítélet
2023. április 24. – 22:20
Az eddigi legsúlyosabb ítéletet szabta ki hazaárulásért az orosz bíróság az Ukrajna ellen Oroszország által megindított háború kezdete óta. A Vlagyimir Kara-Murza ellen megítélt 25 év fegyház mellett elutasították a nyolc és fél év börtönre ítélt egyik ellenzéki politikus fellebbezését, ami az elítéltek szerint a Kreml gyengeségének jele. Kétségtelen, hogy a hatalom egyre keményebben lép fel a háborúnak nem nevezhető háborút elítélőkkel szemben, miközben egyre messzebb kerül az Ukrajnában kitűzött geopolitikai céloktól.
„25 év, ez a legmagasabb értékelés, amit kaphatok, ezek szerint valamit jól csináltam” – így kommentálta saját fegyházbüntetését Vlagyimir Kara-Murza, akit a múlt héten ítélt el hazaárulásért egy orosz bíróság. Az ítélet még nem jogerős, de így is példátlanul súlyos, még annak ismeretében is, hogy a hatalom egyre keményebben lép fel azokkal szemben, akik kritizálják a Kremlt, és háborúnak nevezik az Ukrajna ellen indított, hivatalosan csak különleges katonai műveletként említhető háborút. Ehhez politikusnak, közéleti személynek sem kell lenni, elég lehet egy gyerekrajz is az iskolából.
A 41 éves újságíró-politikust – az, hogy ezek a tevékenységek korábban is egybefolytak, nem volt szokatlan a posztszovjet Oroszországban – azért ítélték el, mert a vád szerint valótlan információkat terjesztett az orosz hadseregről, konferenciát szervezett a politikai elítéltek védelmében egy Oroszországban nemkívánatosnak minősített szervezettel, és hazaárulást követett el: a vádpontok egyike, hogy Arizona állam alsóházában arról beszélt, hogy Ukrajnában az orosz hadsereg civileket ölt, polgári objektumokat, iskolákat, kórházakat bombázott. Ezen kívül felszólalt a NATO-ban, a Helsinki Bizottság előtt Oslóban is, ez mind a hazaárulás kategóriájába esett az ügyészség, valamint az ítélet alapján a bíróság szerint.
A Kara-Murzát képviselő Vagyim Prohorov egyébként a múlt héten elhagyta Oroszországot. Az ügyvéd – aki korábban a 2016-ban a Kreml közelében a nyílt utcán lelőtt ellenzéki Borisz Nyemcovot is képviselte – arról számolt be, hogy figyelmeztetést kapott a hatalom közeléből egy ellene készülő eljárásról.
Tinédzser újságírótól mérgezett politikusig
Bár Kara-Murza 1981-ben született, pályafutása így is hosszú: már 16 évesen tudósítója volt a Novije Izvesztyijának, 2000-től az egykor nagy presztízsű Kommerszantnak, eközben főszerkesztője volt egy üzleti lapnak. 23 évesen már az RTVi washingtoni képviseletét vezette, végül nyolc éven át. (A tévécsatorna akkoriban a Kremllel szembekerült Vlagyimir Guszinszkij vállalkozóé volt, aki Vlagyimir Putyin hatalomra jutásának korai szakaszában Spanyolországba menekült.)
És ezzel párhuzamosan Kara-Murza aktívan politizált is, 1999-től több ellenzéki pártot megjárt, és Borisz Nyemcov tanácsadója volt 2003-ig, amikor még volt érdemben ellenzéki párt az orosz parlamentben.
A 2010-es évektől már a politikai szerepvállalás volt elsődleges, vezette a Parnasz ellenzéki szövetséget, amelynek élén az egykori kormányfő, a Putyin által 2004-ben elmozdított Mihail Kaszjanov állt. Kara-Murzát ebben a minőségében érte két mérgezés is, 2015-ben és 2017-ben, igaz, a nehézfémek magas koncentrátumát az orosz hatóságok eredményei hivatalosan nem mutatták ki, ellentétben a nyugatra küldött mintákkal. Ugyanakkor a kórház mérgezést állapított meg, annak megfelelően kezelte és mentette meg a kómában is tartott ellenzéki politikust.
A mérgezések nem múltak el nyomtalanul, márciusban kórházba kellett szállítani fogvatartása alatt.
Ügynök és bűnöző, aki nem ért egyet
A 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított háború új szintet jelentett az ellenzék elleni fellépésben – nem csak abban, hiszen egyszerű civilek is százával kerültek bíróság elé egy-egy poszttal, amelyik vitatta, hogy az orosz hadsereg indokoltan támadta meg Ukrajnát.
Kara-Murza tavaly áprilisban már külföldi ügynöknek minősült – azt a jelzőt mindig ki kell tenni azoknak a neve elé, akikről az állam úgy ítéli meg, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Ezt a bélyeget megkapta már színészek, zenészek, újságírók, közéleti szereplők sokasága, akik elmondták a Kremlével ellentétes véleményüket a háborúról.
„Eljön a nap, amikor (...) a feketét feketének, a fehéret fehérnek nevezik. Amikor hivatalosan is elismerik, hogy kétszer kettő négy. Amikor a háborút háborúnak, a hatalom bitorlóját a hatalom bitorlójának nevezik. Amikor mindenkit bűnösnek ismernek el azok közül, akik elkezdték ezt a háborút, nem pedig azokat, akik ezt meg akarták akadályozni”
– idézte a BBC orosz nyelvű oldala Kara-Murza utolsó szó jogán elmondott szavait. Mindezt egyébként ahhoz a bíróhoz intézte, aki épp Kara-Murza kezdeményezésére kapott személyes szankciókat az úgynevezett Magnyitszkij-törvény alapján.
A Magnyitszkij-lista
Szergej Magnyitszkij a brit Bill Browder vezette befektetőalap könyvelője volt, aki állítása szerint bizonyítékokkal tudta alátámasztani, hogy nem az alap, hanem az az ellen fellépő rendőrségen belüli szervezett bűnözés használta fel a céget adócsalásra, visszaélve az adataival. Magnyitszkij előzetes letartóztatásban halt meg – példátlan módon halála után mondta ki az orosz bíróság a bűnösségét –, ezután hozott egy szankciós listát az Egyesült Államok, ahová előbb azok kerültek, akiknek közük volt a Magnyitszkij elleni eljáráshoz, később már azok is, akik általában, akár más országokban a hatalom gyakorlóiként az emberi jogok megsértésével voltak vádolhatók.
A védelem jelezte ugyan, hogy a bíró ennél fogva nyilvánvalóan elfogult, ezt azonban elutasították. A bíró ezután kiszabta rá az ügyészség által kért 25 év fegyházat. „Miért, 15 év egy háborút ellenző plakátért nem túl nagy ár? Elvenni a szülők jogát, mert az állam úgy téli meg, hogy nem eléggé neveled a gyerekedet orosz hazafivá, nem túl nagy ár? Az emberek ma nagy árat fizetnek azért, ha nem hallgatnak. Igen, az ár nagy, de a rendszer ilyen, nem is lehetett tőle mást várni” – mondta Kara-Murza felesége az ítélet után arra a kérdésre, hogy nem áldozott-e fel túl sokat a férje a hatalom elleni küzdelmében. Jevgenyija Kara-Murza szerint ez nyilván nagy ár, de férje mindig is az elvek embere volt, ezért is vállalta, hogy visszamegy Oroszországba, és nem távolról nézi tétlenül, ahogy az országban diktatúra épül ki.
Kara-Murza brit állampolgár is, a brit nagykövet, Deborah Bonner részben erre hivatkozva állt ki mellette, követelve szabadon engedését.
A hatalom egyre nagyobbat üt
Az nem meglepetés hogy ez nem történt meg – ehhez elég ránézni Dmitrij Medvegyev legutóbbi posztjára, ahol a Vlagyimir Putyint 2008 és 2012 között lényegében átmeneti elnökként szolgáló politikus, jelenleg a nemzetbiztonsági bizottság elnökhelyettese – arról írt, hogy köp Nagy-Britannia szankciós intézkedéseire, az ország „mindig is örökös ellenségünk volt, van és lesz. Legalábbis addig, amíg, ezt a pimasz, visszataszítóan nyirkos szigetet nem nyeli el a végtelen hullám, amelyet a legújabb orosz fegyverrendszer kelt.” (A 19. században voltak ugyan gyarmati igényeik miatt ellentéteik, de a napóleoni háborúk során és az első, de különösen a második világháborúban az Egyesült Királyság és a Szovjetunió szövetségesek voltak, ám erről Medvegyev nem tett említést).
De nem meglepő azért sem, mert a múlt héten egy másik közismert ellenzéki politikus, a korábban decemberben nyolc és fél év börtönre ítélt Ilja Jasin fellebbezését elutasította a bíróság. Jasint a hadseregről szóló álhírek terjesztésében találták bűnösnek, mert beszámolt az orosz hadsereg által elkövetett bucsai mészárlásról.
A fellebbezés elutasítását már csak online követhette figyelemmel Jasin, aki ügyvédei útján reagált, megemlítve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyin ellen adott ki elfogatóparancsot:
„Furcsán alakul, ő a háborús bűnös, de én ülök rács mögött”
– mondta. Szerinte azonban a hatalom nem erejét, hanem gyengeségét bizonyítja az ítélettel, mert érzi, hogy csak példát statuálva, elnyomással lehet képes megálljt parancsolni a tiltakozásoknak, nem pedig azzal, hogy meggyőzően képviseli azt, amit igaznak tart.
„Tulajdonképpen nyertünk, barátaim. A pert az ellenség leleplezésének szánták, helyette azonban a háborúellenesség szószéke lett” – kommentálta az ellene szóló ítéletet Jasin.
Az ellenzék a kisebbik gond, a nagyobbik a valóság
Az orosz államnak valóban akadnak gondjai a villámháborúnak tervezett, de már 14 hónapja tartó „rendkívüli katonai művelettel” – valójában háborúval –, hiszen veszteségei nagyok, és kijelölt geopolitikai céljait nem érte el: Ukrajna nem kapitulált, a frontok megmerevedtek – még akkor is, ha a 600 ezer négyzetkilométeres ország ötödét tartja megszállása alatt Oroszország –, az ukrán társadalom ellenállása töretlen, ráadásul történelmi egységbe forrt a háborúban az inkább orosz ajkú keleti és az ukrán anyanyelvű nyugati országrész. Emellett a Nyugat politikai és katonai támogatása töretlen, ráadásul a NATO is bővül, Finnországgal, és idővel – miután majd a különutas Magyarország és Törökország is hozzájárulását adja – Svédországgal.
Egyes becslések szerint akár 180 ezer felett lehet az orosz hadsereg súlyosan sérült és halott katonáinak száma, az utánpótlás egyre nehezebb, nem beszélve a megfelelő kiképzés és felfegyverzés biztosításáról. Erre utal, hogy az orosz parlament a közelmúltban módosította a mozgósításról szóló értesítések kézbesítésének szabályozását: ezek után már nem kell személyesen átadni az értesítőt, elég emailben közölni azt. Amennyiben a címzett az így kézbesítettnek minősített értesítőben foglaltaknak nem tesz eleget – akár a behívásra, akár csak adategyeztetésre vonatkozóan –, akkor jogait csorbító intézkedések lépnek érvénybe: nem vezethet autót, nem vehet fel hitelt, és nem hagyhatja el az országot sem.
Az orosz vezetés 2022 folyamán sokáig tagadta, hogy mozgósítást tervezne, ez mégis megtörtént. A mostani szigorítás szintén a Kreml nehéz helyzetének burkolt beismerése, ahogyan Jasin és Kara-Murza szerint az ellenük szóló ítéletek is.