Sokan tartanak a következő lépésektől a Hamász vezetőjének teheráni meggyilkolása és a bejrúti légicsapás után

Gyors egymásutánban két rakétacsapást hajthatott végre Izrael, miközben egyre több szó esik az ország kétfrontos háborújának és a gázai harcok kiszélesedésének veszélyéről. Az izraeli védelmi erők (IDF) be is jelentette kedd este, hogy a Hezbollah egyik katonai vezetője ellen intézett légicsapást Bejrút külvárosában, majd az éjszaka folyamán a Hamász politikai vezetője halt meg a hírek szerint egy légicsapásban, miután Iszmail Hánije Teheránban járt.

Frissítés: Habár a Hamász csapásról beszélt, a New York Times csütörtökön hét közel-keleti, köztük két iráni és egy amerikai forrásra hivatkozva arról írt, hogy Hanijét egy olyan robbanószerkezettel ölhették meg, amelyet már két hónappal korábban elrejtettek a Forradalmi Gárda vendégházként szolgáló komplexumában, és a távolból hozták működésbe.

Az iráni vezetés és a Hamász Izraelt vádolta Hánije meggyilkolásával, és annak, hogy a 62 éves palesztin politikust épp Irán fővárosában ölték meg, külön üzenete van az Izrael létét el sem ismerő Irán felé. Ugyanakkor Izrael nem vállalta magára a teheráni csapást, sőt Benjámin Netanjahu miniszterelnök el is tiltotta ilyen nyilatkozatoktól minisztereit. Ennek ellenére a kabinetből többen – olykor utóbb törölt X-posztokban – kifejezték örömüket. „Így vesszen el minden ellenséged, ó Uram!” – írta ki például Slomó Karhi kommunikációs miniszter a Times of Israel szerint. Az Egyesült Államok külügyminisztere, Antony Blinken szingapúri útján tagadta, hogy az USA-nak köze lenne a történtekhez vagy tudomása lett volna róluk.

Az izraeli kormány arról is beszélt csütörtökön, hogy egy július 13-i légicsapásban megölték Mohamed Deifet, a Hamász katonai vezetőjét és az október 7-i terrortámadások egyik kitervelőjét. Azt korábban is tudni lehetett, hogy Deif volt a Hán Juniszt ért csapások célpontja, akkor legkevesebb kilencven palesztin halt meg al-Mavaszi sátortáborában, írja a CNN.

Maszúd Pezeskian frissen beiktatott iráni elnök szerint Izrael meg fogja bánni Hánije „gyáva” meggyilkolását, és szerinte Irán „meg fogja védeni területi integritását, becsületét, büszkeségét és méltóságát.” Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője szerint Teherán kötelessége megbosszulni a Hamász-vezér halálát, és Izrael „rászolgált a kemény büntetésre”.

Miért éppen Iránban?

A BBC egyik rövid elemzése egyenesen szeizmikusnak nevezte a történteket. Felidézik, hogy a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után Benjámin Netanjahu kiadta utasításba a Moszadnak, hogy fel kell lépniük a terrorszervezet vezetői ellen, bárhol is legyenek. Január 2-án szintén Bejrútban, Libanon fővárosában történt robbanás egy lakásban, ahol hét Hamász-tag, köztük három vezető tisztségviselő volt. Közülük az első számú célpont Száleh al-Arúri, a terrorszervezet politikai szárnyának helyettes vezetője, katonai szárnyának egyik alapítója, a Hamász de facto ciszjordániai vezetője volt.

A Hamász politikai vezetője, Iszmail Hanije nem tartozott a legvédettebb vezetők közé a nyugati országok többségében terrorszervezetként számon tartott Hamásznál. Katarban élt, feladata épp a nyilvánosság előtti szereplés volt, ellentétben a katonai vezetőkkel. Nem volt olyan rejtőzködő életmódra kényszerítve, mint egykor Oszama bin Láden vagy Abu Bakr al-Bagdadi, az al-Kaida és az Iszlám Állam vezetői. Több Hamász-tisztségviselővel együtt sokáig a dohai Four Seasons Hotelben lakott, és több újságíró is arról számolt be, hogy nem ütközött különösebb nehézségekbe az elérése – így valószínűleg egy Moszad-különítmény is simán likvidálhatta volna.

Katarban azonban Izrael nem akart beavatkozni. Ezzel ugyanis elidegenítette volna magától a régiós terrorszervezetekkel való tárgyalásokban és alkukban kulcsszerepet játszó emírséget. Netanjahu diplomáciai csatornákon keresztül ígéretet tett Dohának, hogy Izrael nem fogja támadni Katar területén a Hamász vezetőit. A gázai háborúban közvetítő katari vezetés fel is tette a kérdést:

„A politikai gyilkosságok és a gázai civilek folytatódó célbavétele az éppen zajló tárgyalások idején felvetik a kérdést, hogy tud a közvetítés sikerre vezetni, ha az egyik fél meggyilkolja a másik oldal tárgyalóját?”

Így eshetett a választás az iráni helyszínre, ami Izrael számára kedvezőbb terepnek számít; a zsidó állam titkosszolgálatainak az elmúlt évtized tapasztalatai alapján nem okoz különösebb nehézséget az ország elhárításának kijátszása; ennek köszönhetően Izrael a legváltozatosabb akciókat tudta megszervezni és kivitelezni a célzott likvidálásoktól a robbantásos szabotázsakciókon át a kvadkopteres támadásokig – noha ezek végrehajtását általában nem ismerte el. Áprilisban, az Izrael területét közvetlenül célzó, példa nélküli iráni rakéta- és dróntámadás után Izrael azt is megmutatta, hogy mélyen a határ mögött is képes légi/rakétacsapást végrehajtani egy jól védett objektum ellen, ezért – ha valóban igazak az első hírek – egyáltalán nem valószínűtlen egy Teheránban végrehajtott precíziós csapás.

A New York Times forrásai később a távolból működésbe hozott robbanószerkezetről beszéltek, miután biztossá vált, hogy Hanije a szobájában volt. A detonációban egy testőre is meghalt a források szerint. A források szerint Hanije korábban többször is ezen a helyszínen szállt meg, amikor Teheránban járt.

A BBC emlékeztet, nem minden Iránt érő vagy érintő csapásnak lett súlyos következménye: amikor 2020-ban az amerikaiak likvidálták Kászim Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda legfontosabb vezetőjét Bagdadban, a teheráni fogadkozások ellenére sem borult lángba a Közel-Kelet. Ellenben a kilátásokat borúsabbá teszi a tény, hogy az Izrael és Irán közti, és áprilisban közvetlen csapásokig jutott árnyékháború már most is lényegében több, párhuzamos fronton zajlik: a gázai háború mellett a Vörös-tengeren a jemeni húszik, a libanoni határon a Hezbollah, Szíria felől síita milíciák támadják több-kevesebb rendszerességgel – és inkább kevesebb sikerrel – a zsidó államot.

A túszok hazahozatala nem lesz könnyebb

A Hamász szerint Hánije halála az eddigieknél is bizonytalanabbá teszi a Hamász által október 7-én elrabolt túszok sorsát. A csaknem 250, többségében civil túsz alig felét sikerült hazahozni, nagy részüket még októberben egy hatnapos tűzszünetért és palesztin fogvatartottak elengedéséért cserébe. Néhány túszt katonai akció során sikerült kimenekíteni. Az feltételezhető, hogy a még Gázában lévő túszok közül többen meghaltak, de a többség sorsa egyelőre ismeretlen.

Ugyanakkor egy egykori brit nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Hánije feltételezett likvidálása nagyon erős üzenet Izrael részéről, amivel jelzi, hogy képes a régión átívelő akció végrehajtására. „Ezzel Izrael politikai mozgásteret kap, hogy lezárja a gázai műveletet, miután [Netanjahu] elmondhatja, hogy képes volt Hánije vezetése ellen hatékonyan fellépni” – mondta Peter Ricketts, aki szerint ettől még nagyon veszélyes maradt a helyzet a Közel-Keleten, hiszen a Hamász ezután kevésbé lesz hajlandó a tűzszünetre.

Az ellentmondás indokolt, ugyanis könnyen lehet, hogy Hánije halála valóban nem mozdítja elő a gázai háború lezárását, sőt. Egyfelől a Hamász nem olyan hierarchikus, mint a dzsihadista terrorszervezetek; tevékenysége sem korlátozódik a Gázai övezetre. Politikai szárnyának vezetősége Katar, Libanon és Törökország vendégszeretetét élvezi, gazdasági érdekeltségei is Kartúmtól Isztambulig terjednek A Hamász politikai és katonai szárnya, a gázai és az emigráns vezetés sok szempontból egymással párhuzamosan működik – utóbbiak között stratégiai kérdésekben komoly nézetkülönbségek is feszülnek.

Fontos momentum még, hogy Hánije részt vett a tűzszüneti és túszszabadítási tárgyalásokon, így ezek folytatását kétségessé teszi a halála. Ez főleg igaz amiatt, mert a Hamásznak most meg kell találnia új politikai vezetőjét, ami hosszadalmas folyamat lehet.

Izrael október 7. után elsősorban a Hamász gázai vezetőinek likvidálását tűzte ki célul, azonban Jahjá Szinvárt, a terrorszervezet gázai első számú vezetőjét a mai napig nem sikerült megtalálni. Mohamed Deifet, a Hamász katonai szárnya, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigád parancsnokát, az október 7-i támadás fő kitervelőjét július közepén nyolc tonnányi bomba leszórásával próbálták likvidálni, azonban az élete során több merényletet is túlélő Deif halálhírét a következő hetekben nem sikerült megerősíteni.

A gázai egészségügyi minisztérium több mint 90 halálos áldozatról számolt be a támadás idején, de mindeddig tagadták, hogy Deif a halottak között lenne. Izrael mostanáig csak azt erősítette meg, hogy likvidálták Rafa Salamát, a Hamász hán júniszi egységének vezetőjét.

Ugyanakkor az izraeli védelmi miniszter csütörtökön az ő halálát is kész tényként kezelte nyilatkozatában.

Joáv Gallant szerint Deif halála mérföldkő a Hamász, mint katonai és kormányzó erő felszámolásához a Gázai övezetben – kérdés, hogy ez véget vet-e az erőszaknak, vagy csak átrendezi az erőviszonyokat. Nem bízik az izraeli katonai hírszerzés abban, hogy a Hamász végleg felszámolható – írta a Times of Israel egy nem hivatalos, a katonai körökben keringő dokumentumra hivatkozva még február végén.

A Hamászban bizonyosan megrázkódtatást jelent Hánije likvidálása és az is, ahogyan ezt Izrael végrehajtotta – Teheránban, legnagyobb ellensége központjában, írta a New York Times cikke. Szerintük az, hogy Izrael Irán mélyén iktatta ki annak egyik fontos szövetségesét, kérdésessé teszi, meg tudja-e védeni barátait Irán. Sőt, az is felmerül, biztonságban vannak-e saját országukban az iráni vezetők.

2017 óta volt a Hamász vezetője

Hánije 1987-ben, az első intifáda idején csatlakozott a Hamászhoz. Hamar az alapító Ahmad Jasszin sejk kedvence lett, gyorsan lépett előre a ranglétrán (megjárva izraeli börtönt is), 2006-ban pedig rövid ideig palesztin miniszterelnök is volt, mielőtt a rivális Fatahhal kiéleződött a szembenállásuk.

A 2017 óta a Hamász politikai szárnyát (száműzetésben) irányító Hánije a Gázába irányuló csempészet megsápolásából meggazdagodott; egyes becslések szerint családján keresztül csaknem négymilliárd dolláros vagyona volt – egyik fiát egyiptomi határőrök több millió dollár készpénzzel kapcsolták le, egyik vején keresztül pedig óriási ingatlanokat vásárolt Gázában. A Hamász-vezetőnek egyébként összesen 13 gyereke volt, közülük hárman – több unokájával együtt – idén áprilisban izraeli bombázásban vesztették életüket (állítása szerint közel 60 családtagja halt meg eddig a háborúban). Hánije három lánya Izraelben él, a Negev-sivatag egyik beduin törzsében, sőt, az ő – közelebbről meg nem nevezett – gyerekeik közül többen az izraeli hadseregben is szolgáltak.

Hánijéről a Reuters portréjában azt írta, hogy mérsékeltebb tárgyalópartnernek tartották, bár májusban a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze Szinvár és Deif mellett Hanije ellen is elfogatóparancs kiadását javasolta – ahogy Netanjahu ellen is. A hírügynökség felidézi, hogy amikor 2012-ben rákérdeztek, abbahagyja-e a fegyveres ellenállást a Hamász, Hánije határozott nemmel felelt, hozzátéve, folytatni fogják mindenféle formában: „népi ellenállásként, politikai, diplomáciai és katonai ellenállásként” is.

A BBC három embert feltételez esetleges Hánije-utódnak: Jahja Szinvárt, Haled Mesált, aki Hánije előtt vezette a Hamászt, és kevésbé szélsőséges, valamint Zaher Dzsabarínt, aki az izraeli börtönökben lévő palesztin foglyokért felel.

De mi lesz a kétfrontos háborúval?

Amikor a Hamász 2023. október 7-én a Gázai övezetből Izrael elleni terrortámadásokat hajtott végre – csaknem 1200 embert megölve, majdnem 250 embert túszul ejtve –, és Izrael megindította a palesztin szervezet felszámolására irányuló szárazföldi harcait Gázában, azonnal felmerült a kérdés, mit lép majd az Észak-Izraelt fenyegető Hezbollah, aminek hátországa Libanonban van.

A síita fegyveres szervezet hagyományosan élvezi Irán támogatását – és ezen keresztül döntő befolyása van a vallásilag megosztott, keresztény, síita és szunnita iszlám Libanonra –, de jó ideje a Hamász is kap támogatást Iránból, a szervezet katonai vezetői az elmúlt években is egyre rendszeresebben konzultáltak Iránnal és a Hezbollahhal.

A kétfrontos háború képe rögtön felsejlett, de a Hezbollah – ami állítása szerint nem tudott előre a Hamász október 7-i támadásáról – eleinte visszafogottan reagált. Később azonban aktivizálódott, voltak izraeli katonákat érő lövések a határ túloldaláról, a határvédelmet folyamatosan tesztelgették a Hezbollah emberei. Szombaton jött Libanonból egy rakétatámadás, amely a Golán-fennsíkon fekvő egyik drúz falu futballpályájánál csapódott, ahol gyerekcsapatok játszottak. 12 ember, főként kisgyerek vesztette életét. A Hezbollah az érintettségére utaló kezdeti jelentések után visszautasította, hogy köze lenne a támadáshoz.

Izrael jelezte, hogy a síita szervezet átlépte a vörös vonalat, keményen megfizet a történtekért. A védelmi miniszter szavait követte a bejrúti akció, ami Izrael szerint likvidálta a Hezbollah katonai szárnyának egyik vezetőjét, az egyebek mellett Faud Sukr néven is említett, az amerikaiak által is keresett parancsnokot. A Hezbollah hivatalosan nem ismerte el Sukr halálát, de a Reutersnek szerdán két libanoni forrás azt mondta, a romok között megtalálták a holttestét. A német Tagesschau úgy tudja: Sukr halálát a Hezbollahhoz közel álló források is megerősítették.

Már a várható válaszcsapás előtt jelezte az Egyesült Államok, hogy az eszkalációt el kell kerülni, ám az Izraelt közvetetten visszafogottságra felszólító üzenetet semlegesítette is azzal, hogy közölte, a Hezbollah áll a drúz falut ért támadás mögött.

Libanon – bár az 5,5 milliós, ám Magyarország alig tizedénél nagyobb ország kevéssé önálló szereplője a régiónak – szintén figyelmeztetett arra, hogy ha Izrael a Hezbollah ellen indít háborút, az az országot érő, így az eddigi konfliktust kiszélesítő lépés lesz, amibe a Szíriában lévő milíciáktól kezdve a jemeni húszi lázadókig többen is bevonódnak. Hasonlóra figyelmeztetett Egyiptom is – ez azonban nem állta útját az izraeli akciónak.

A válaszcsapással kapcsolatos fogadkozások épp csak elhangzottak a Hezbollah részéről, amikor Teheránban megölték Hánijét, amit sokan úgy értékeltek, hogy Izrael üzenetet küldött, hogy milyen messzire elér a keze.

Mick Mulroy, a Trump-kormányzat idején a Pentagon Közel-Kelettel foglalkozó tisztviselője borúlátóan nyilatkozott a Washington Postnak. Mulroy szerint az utóbbi tíz hónapban még egyszer sem volt a régió ilyen közel egy nagy háborúhoz. Carl Bildt volt svéd kormányfő, külügyminiszter és boszniai főképviselő is azt írta az X-re, a bosszú és eszkaláció fog főszerepbe kerülni, szóval „be kell kötnünk a biztonsági öveinket”. A török kormány részéről elhangzott, hogy ezzel az időzítéssel Izrael voltaképp nem is akar békét, hisz egy ilyen gyilkosság nagyon megnehezíti a tárgyalásokat.

Az korábban is kiderült az összes szereplő nyilatkozataiból, hogy egy nagy, regionális háborút elkerülnének. A CNN arra emlékeztetett, hogy ennek szándéka még nem feltétlenül elég, ha valamelyik fél nem jól értékeli a másik szándékait. Az utóbbi tíz hónap veszélyes fellángolásai mind elhaltak a diplomáciai nagyüzemnek köszönhetően, de ha most az eszkaláció útjára lépnek a felek, a mindenféle milíciával tűzdelt, etnikai-felekezeti konfliktusoktól is sújtott Szíria és Irak is nehezen úszná meg a bevonódást.