Veszélyben a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala, a Vörös-tengert is felforralta a gázai háború

Már két hónapja is indítottak Jemenből rakétákat Izrael felé és támadtak meg kereskedelmi hajókat, de a dróntámadások és szabotázsakciók száma az elmúlt időszakban úgy megszaporodott, hogy a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát, a Vörös-tengert sorra hagyják el átmenetileg a kereskedelmi hajótársaságok, ami megnöveli a szállítási és biztosítási költségeket.

A világgazdaságra leselkedő kockázatok keményebb fellépésre sarkallhatják a kereskedelmi hajókat eddig is védeni próbáló országokat. Az Egyesült Államok kedden bejelentette, hogy tíz ország együtt fog fellépni a Vörös-tenger hajóforgalmának védelmében, de az még nem világos, hogy ez miben fog kimerülni.

Két hónapja kezdődtek a Jemenből induló támadások

Először október 19-én jelentette az amerikai haditengerészet, hogy a USS Carney romboló a Vörös-tenger felett lelőtt négy robotrepülőt és több drónt, amelyek a jemeni partoktól Izrael irányába tartottak. Szaúd-Arábia ehhez hozzátette, hogy a saját légvédelme is leszedett egy robotrepülőt. A Jemen nyugati partvidékét ellenőrzésük alatt tartó húszik büszkén felvállalták az incidenst – amiről kiderült, hogy csak a nyitánya volt egy változatos eszközökkel és célpontok ellen végrehajtott sorozatnak.

A jemeni polgárháborúban a nemzetközileg elismert kormány ellen harcoló, Irán által támogatott húszik egyik fő célpontja Izrael vörös-tengeri kikötő- és üdülővárosa, Eilat lett, amelyet drónokkal, robotrepülőkkel és ballisztikus rakétákkal is célba vettek. A célpont Jementől való távolsága és az egyiptomi határhoz való közelsége miatt néhány becsapódás a szomszédba is jutott, de csak az egyiptomi Tabában rongálódott meg egy épület. Ez a minioffenzíva annyiban történelmi jelentőségűnek mondható, hogy az egyik ballisztikus rakétát az Arrow-3 izraeli légvédelmi rendszer a sztratoszférában semmisítette meg.

Közben a húszik elkezdték lőni a lövedékeiket leszedő amerikai rombolókat – eredmény nélkül, a szofisztikált légvédelmi rendszerek megbirkóztak a drónokkal és rakétákkal –, majd

célba vették Vörös-tengeren haladó kereskedelmi hajókat is.

Amerikai és brit hadihajók többször is segítettek a rakéta- és dróntámadások kivédésében, de ez nem mindig sikerült.

Az autókat szállító Galaxy Leadert helikopterről leereszkedő fegyveresek foglalták el, majd horgonyozták le – a 25 fős legénységgel együtt – a jemeni Hodejda kikötőjénél. A norvég MT Stindrát a múlt héten rakétatalálat érte, több szállítóhajót motorcsónakról soroztak meg gépkarabélyokkal. Az első polgári célpontoknál a húszik arra hivatkoztak, hogy ők csak Izraelbe tartó vagy izraeli érdekeltségű hajókat vettek célba – de ez az állítás nem állt meg a lábán.

A Galaxy Leader Törökországból tartott Indiába, a nemzetközi civil legénység tagjai között nincsenek izraeliek. A bahamai zászló alatt közlekedő hajó egy brit cég nevén van bejegyezve, amely részben Abraham Ungar izraeli milliárdos tulajdonában van. A hajót az incidens idején egy japán cég bérelte ki. A hajót üzemeltető cég szerint a Galaxy Leader lefoglalása súlyosan megsérti a nemzetközi hajózási törvényeket, valamint az áthaladás szabadságát, és veszélyt jelent a nemzetközi kereskedelemre is.

A húszik az X-en folyamatosan kommentálták a támadásokat, a Galaxy Leader elfoglalásáról pedig GoPro-videót is összevágtak:

A húszik egyik szóvivője azt állította, hogy a támadásokkal a gázai palesztinok mellett akartak kiállni, és azt is mondta, hogy addig folytatódni fognak az ehhez hasonló támadások, amíg Izrael nem engedélyezi elegendő élelmiszer- és orvosi segély bejutását a Gázai övezetbe.

A héten már a BP is lépett

Az itt haladó hajók azért is potenciális célpontot jelentenek, mert Jemen délnyugati csücske, a Rász Menheli-fok és a Vörös-tenger túloldalán található Rász Szijján-fok között alig 26 kilométer van, de a jemeni és a dzsibuti partok közötti átlagos távolság is csak 32 kilométer. A nagyobb szállítóhajók észak és dél felé is csak egy három kilométer széles sávban közlekedhetnek, azaz a húszik motorcsónakokkal is könnyedén meg tudják találni és el tudják érni őket. Arról nem is beszélve, hogy egy gerillamozgalomhoz képest meglepően fejlett fegyverekkel rendelkeznek.

A Vörös-tengernek ezt a déli kijáratát a hajósok évezredek óta veszélyes szakaszként tartják számon, innen a jemeni és dzsibuti partok közti szoros neve is: Báb el-Mandeb (A siralom kapuja). Ennek ellenére évente összesen 17 ezer teherhajó halad át rajta, a tankerek naponta csaknem kilencmillió hordónyi olajat és százezer köbméter cseppfolyós földgázt szállítanak – nagyobb részét a Perzsa-öböl felől észak, az európai piacok felé; ennél valamivel kisebb részét pedig Dzsidda és a több szaúdi olajkikötőből Kelet-Ázsiába. 2023 első félévének adatai alapján ez a mennyiség a globális tengeri kőolajszállítmányok 12, a cseppfolyós gázszállítmányok 8 százalékát teszi ki.

A húszi gerillák valószínűleg pontosan tudták, mekkora a szállítóhajók üzemeltetőinek tűrőképessége, ugyanis a múlt hét végétől a vezető szállítócégek sorra jelentették be azt, hogy a romló biztonsági helyzet miatt felfüggesztik a vörös-tengeri útvonal használatát. A norvég Maersk, a svájci székhelyű MSC és a francia CMA CGM csoport után hétfőn

a BP olajipari óriásvállalat is bejelentette, hogy szünetelteti a Vörös-tengeren keresztül történő szállításokat.

Laikusok számára kézenfekvő ellenlépésnek tűnhetne a szállítóhajók védelmének erősítése. Ahogy az a BBC elemzéséből kiderül, a két évtizeddel korábban, néhány száz kilométerrel délebbre garázdálkodó szomáliai kalózok jelentette fenyegetés elhárítására egy sor eszközt és protokollt kidolgoztak.

Azonban az LRAD magas frekvenciájú hangcsapás, a csónakmotor-bénító háló vagy a nagynyomású vízágyú szakértők szerint kellőképp felfegyverzett és eltökélt támadók ellen inkább veszélyes, mintsem eredményes – a rakétákkal és drónokkal szemben pedig maguk a szállítóhajók egyszerűen tehetetlenek.

Kalózok ballisztikus rakétákkal

Az elkövetők a nemzetközi médiában „húszik”-ként emlegetett jemeni milícia, mely a vallási értelemben a síitákhoz közel álló zaidi felekezetbe tartozó törzsekből verbuválódott a kétezres évek elején. Önmagukat ugyan Anszár Allahnak, azaz az Isten Frakciójának nevezik, de 2004-ben mártírhalált halt alapítójuk, Huszein al-Húszi és a mozgalmat domináló húszi törzs nyomán mindenki a húszi elnevezést használja. Ez a frakció eredetileg csak az ország északi-északnyugati hegyvidékén található zaidi törzsterületet fedte le, de 2014-ben a kormányzat általános népszerűtlenségét kihasználva meglepetésszerűen elfoglalta a törzsterületeitől délre fekvő fővárost, Szanaát, majd 2015 elején a legnagyobb kikötőket, Ádent és Hodejdát is.

Ez a terjeszkedés, és főképp az a tény, hogy a húszikat Irán katonai tanácsadókkal és fegyverekkel is támogatta, elfogadhatatlan volt Szaúd-Arábia és arab szövetségesei számára. Az akkor még csak oroszlánkörmeit próbálgató szaúdi trónörökös, Mohamed bin Szalmán úgy érezte, hogy hi-tech haderejével egy könnyű és látványos győzelmet arathat, ezért Szaúd-Arábia vezetésével 2015 tavaszán nagyszabású katonai intervenció indult meg a nemzetközileg elismert kormány visszahelyezéséért a hatalomba.

Azonban annak ellenére, hogy a szaúdiak és a velük szövetséges országok légiereje ellenállás híján akadálytalanul tudta szétbombázni az ország teljes infrastruktúráját, kilenc év alatt csak minimális eredményeket sikerült kicsikarni; 2019-ben még a szövetséges koalíció is kettészakadt. A pusztításban és emberi jogsértésben szintén jeleskedő húszik Áden kivételével az összes fontos hódításukat megvédték, és katonai erővel való elmozdításuk már évek óta nincs napirenden.

Viszont az alapvetően alacsony intenzitású konfliktus a világ legsúlyosabb humanitárius válságát idézte elő. A közvetlen áldozatok számát a „hivatalos” adatok nem hivatalos jellege miatt nehéz megbecsülni, de akár a félmilliót is elérheti. A 30 millió lakos 80 százaléka a fegyverszünet közepette is nyomorog; az éhínség, de különösen a járványok százával-ezrével viszik el az embereket.

A leköszönő Trump-kormány 2021 legelején külföldi terrorszervezetnek minősítette a húszikat, de a Biden-kormány ezt hivatalba lépve visszavonta. Ezt részben az iráni atomalku felújításához tett gesztus, részben pedig a jemeni humanitárius helyzet kezelése indokolhatta. A Fehér Ház most felülvizsgálhatja, hogy újra terrorszervezetnek minősítsék-e a húszikat.

Irán fegyverzi fel a húszikat

A húszi mozgalom bármilyen sikere egyben Irán sikere is: Teherán ugyanis a fegyverekben és kiképzőkben megnyilvánuló katonai támogatás fejében harcedzett és tettre kész szövetségesre tett szert.

Iránnak a harcias szólamokon kívül esze ágában sincs közvetlenül beavatkozni az amúgy szintén komoly katonai támogatásban részesített Hamász mellett, és az Iránnal szövetséges libanoni Hezbollah – annak ellenére, hogy a világ legnagyobb nem-állami haderejéről van szó – és Izrael konfliktusa is kimerül a belövések-válaszcsapások sorozatában.

Teherán megelégszik azzal, hogy a Hezbollahhoz hasonlóan a húszikon keresztül úgy tudja bizonyítani a palesztin „ellenállással” való szolidaritását, hogy közben ő maga közvetlenül nem válik hadviselő féllé. Irán hagyományosan a „háborúzok is, meg nem is” átlátszónak tűnő, azonban az eszkalációs fenyegetések közötti lavírozást lehetővé tevő klienspolitikát visz.

A hajózásra mért csapás bizonyos szempontból nem meglepő; Irán az elmúlt évtizedekben sokszor fenyegetőzött már a Perzsa-öböl hajózásának ellehetetlenítésével, és a húszikon keresztül fenyegetését a Hormuzi-szorostól eggyel nyugatabbra, a Báb el-Mandebnél válthatta valóra.

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó pénteken Izraelben járva azt mondta, hogy a Vörös-tengeren hajókat támadó, eltérítő húszik megfékezését az Egyesült Államok nemzetközi együttműködés keretében képzeli el, és ő is emlékeztetett, hogy miközben a ravaszt a húszik húzzák meg, a fegyvert Irán adja a kezükbe.

A tíz ország koalíciója rendezné a helyzetet

Ez a nyilatkozat is arra utalt, hogy az Egyesült Államok azt biztosan el akarja kerülni, hogy belerángassák egy közvetlenebb katonai konfliktusba, azonban valamit tennie kell, hogy ne eszkalálódjon tovább a helyzet a Vörös-tengeren.

Ha a nagy tankerek és konténerszállítók a Szuezi-csatorna helyett Afrikát délről kényszerülnek megkerülni, akkor az Európába 40, az Egyesült Államok keleti partjára 30 százalékkal hosszabb útvonalat jelent; ráadásul az Indiai-óceán nyílt vizei sokkal viharosabbak, ami szintén idő- és üzemanyag-veszteséggel járhat. A BBC-nek nyilatkozó iparági szakértő szerint az útvonal megváltoztatása mellett az ilyen konfliktusok miatt a társaságok biztosítási költségei is garantáltan megugranak, és a költségnövekedés végül mindig a fogyasztókon csapódik le.

A vörös-tengeri forgalom részleges felfüggesztése komoly csapás a háború miatt eleve komoly kihívásokkal szembenéző izraeli gazdaság számára: Eilat kikötőjének forgalma már december közepére 80 százalékkal csökkent. A másik nagy vesztes a gazdasági szempontból agyaglábakon álló Egyiptom, mely a 2022–23-as pénzügyi évben 9,4 milliárd dolláros bevételhez jutott a Szuezi-csatornán áthaladó forgalomból – ez az éves GDP nagyjából 2 százalékát teszi ki.

Azonban a tengeri szállítmányozásra nem leselkedik olyan veszély, mint amikor 2021 tavaszán az Ever Given konténerszállító hajó közel egy hétre eltorlaszolta a Szuezi-csatornát, ugyanis a globális ellátási láncok ma már jóval olajozottabban működnek, mint a Covid-járvány idején. Azért az egész fenyegetést érdemes helyén kezelni, mert 2023 decemberének Vörös-tengere nem változott 1942 májusának Atlanti-óceánjává; és valószínű, hogy a fenyegetést hamarosan el fogják hárítani.

Izrael már – meg nem erősített értesülések szerint – november 30-án bombázott egy, a jemeni főváros, Szanaá közelében található fegyverraktárat. Kedden pedig az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi koalíció alakult a vörös-tengeri hajózás védelmére. Ebben az Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Kanada, Bahrein, Franciaország, Norvégia, Spanyolország és a Seychelle-szigetek is részt vesz.

Ez akár azt is jelentheti, hogy akár napokon belül megkezdődhetnek a húszik csapásmérő eszközei elleni célzott támadások. És annak ellenére, hogy a húszi mozgalom Irán jó évtizede hű szövetségesének számít, többször is bebizonyították, hogy elsősorban a saját érdekeiket nézik, azaz esélyes, hogy a keményebb fellépés elveszi a kedvüket a további szabotázsakcióktól.

Nem súlyos, de nem is elhanyagolható kockázatot az jelenthet, hogy ha a húszik komolyan „az amerikai hajók temetőjévé” akarják változtatni a tengert, akkor a drónok rajokban való alkalmazása kimerítheti a járőröző rombolók légvédelmi rakétakészletét (melynek nagysága titok, de 90-100-ra rúghat). Az amerikai hadihajók eddig magabiztosan szedtek le akár 10-12, egyidejűleg támadó drónt is, azonban véges számú rakétával rendelkeznek, ahhoz pedig, hogy a Phalanx-gépágyúrendszereiket használják, veszélyes közelségbe kéne engedniük a hajó felé tartó lövedékeket.

Mondjuk az amerikai flotta nagyságát ismerve valószínűleg nem fog gondot okozni a hadihajók rotációja. A Pentagon is inkább a költségek miatt szívja a fogát, ugyanis ahogy azt már az Ukrajna elleni orosz dróncsapásoknál láthattuk, miközben a támadó egy néhány ezer, legfeljebb néhány tízezer dolláros eszközt vet be, addig egy-egy szofisztikált irányított rakéta ára egymillió dollárnál kezdődik – a rombolókon használt legmodernebb, SM–6-os rakéták ára 4,5 millió dollár.