Rejtélyes dróntámadás jelezheti, hogy új szintre lépett az iráni atomprogram elleni izraeli fellépés

Magyar idő szerint vasárnap kora hajnalban robbanásokra ébredt az iráni Iszfahán kétmillió lakója. A hatóságok szerint az ország harmadik legnagyobb városában található „üzemet” három apró drón próbálta megsemmisíteni, azonban az iráni légvédelem ebből kettőt leszedett, és a harmadik is csak minimális sérüléseket okozott a megtámadott létesítményben.

Annak ellenére, hogy a támadásról, majd a robbanás nyomán felcsapó lángok oltásáról videófelvételek is készültek, ezek alapján nehéz megbecsülni a kár nagyságát – főleg úgy, hogy a beszámolókban hadiipari létesítménynek leírt épület valódi rendeltetése sem egyértelmű:

Az első külföldi beszámolók, majd később amerikai hírszerzési források is Izraelt tették felelőssé a támadásért, de a zsidó állam szokása szerint nem kommentálta a történteket. Az iszfaháni támadás teljes történetét így valószínűleg sem a tettestől, sem az elszenvedő féltől soha nem fogjuk megtudni.

A hivatalos narratíva hiánya – illetve iráni részről notórius megbízhatatlansága – ellenére informális csatornákon kiszivárgó információk és az iráni–izraeli árnyékháború korábbi epizódjaival vont párhuzamok alapján nem tapogatózunk vaksötétben.

Minidrónokkal a nukleáris ipar ellen

Az izraeli titkosszolgálati akciókkal kapcsolatban hagyományosan jólértesült New York Times szerint a támadást az izraeli Moszad hajtotta végre, méghozzá távirányítású kvadkopterek bevetésével. A kvadkopterek előnye az, hogy kis méretük – a katonai célokra bevethető kvadkopterek is alig pár kilót nyomnak – miatt könnyen a célpont közelébe lehet csempészni őket, GPS-alapú vagy vizuális vezérlőrendszerük pedig több mint elegendő egy ipari üzem eltalálásához.

Azonban a lassú és sérülékeny kvadkopterek könnyű célpontot jelentenek a légvédelem számára, és maximális bombaterhelésük is 5-15 kiló lehet, szóval elképzelhető, hogy Iszfahánban valóban csak minimális károkat tudtak okozni. Az amerikai lap arra is felhívta a figyelmet, hogy Izrael az elmúlt években több titkosszolgálati akciójánál is felhasznált kvadkoptereket:

• 2019-ben ilyen drónokkal bombázta le a Hezbollah bejrúti rakétagyárát;
• 2021-ben kvadkopterek okoztak súlyos károkat a fordovi és a natanzi urándúsító üzemekben;
• 2022-ben hat, robbanószerkezettel felszerelt kvadkopter csapódott a kermánsahi drónösszeszerelő üzembe;
• és szintén 2022-ben kvadkopterek rongáltak meg egy Teherán melletti kutatóintézetet, ahol a nukleáris technológia mellett drónok és rakéták fejlesztésével is foglalkoztak.

Persze nagy kérdés, hogy pontosan mi is volt a célpont. Iszfahánban található Irán legnagyobb, 3000 embert foglalkoztató nukleáris kutatóintézete, mely négy, kínai gyártmányú kutatóreaktort üzemeltet – és folyamatosan a Moszad célkeresztjében áll –, azonban ennek létesítményei a városon kívül fekszenek. Márpedig a felvételek alapján egyértelmű, hogy egy, a városban található épületet ért támadás.

Az IRNA iráni hírügynökség lőszergyárról írt, de egyfelől valószínűtlen, hogy egy ilyen robbanásveszélyes üzemet egy kétmilliós városba telepítenének, másfelől pedig lőszergyárszintű konvencionális hadiipari létesítmények ellen Izrael nem szokott szabotázsakciókat végrehajtani.

Irán már több atombombára elegendő uránnal rendelkezik, és ezt Izrael nem hagyja annyiban

Az akcióval kapcsolatban mindenki megjegyzi, hogy ez az első – legalábbis az első nyilvánosságra került – izraeli támadás Benjámin Netanjahu miniszterelnöki visszatérése óta. Azonban ennek a ténynek inkább szimbolikus jelentősége van, hiszen Izrael az előző Bennett–Lapíd-kormány alatt és előtt is folyamatosan dolgozott a hivatalosan békés célokat szolgáló, valójában azonban a ballisztikus rakétafejlesztésekkel együtt a nukleáris csapásmérő képesség irányába mutató iráni atomprogram hátráltatásán-gáncsolásán.

Ahogy azt részletesen bemutattuk, az iráni atomfegyvertől jó okkal tartó Izraelnek láthatóan

nem okoz különösebb nehézséget az Iránba való behatolás, és ott a legváltozatosabb akciók megszervezése és kivitelezése a célzott likvidálásoktól a robbantásos szabotázsakciókig.

A Moszad dolgát jelentősen megkönnyíti, hogy az utóbbi években az Iránnal évtizedek óta feszült viszonyban álló Azerbajdzsán előzékenyen szemet huny az izraeli ügynökök mozgása felett.

Azonban úgy tűnik, a sorozatos szabotázsakciók sem tudták megtorpedózni az elmúlt két évtized blamázsai után decentralizált és jól védett (a Stuxnet vírus pusztítása után például az internetről lekapcsolt) létesítményekbe szétszórt atomprogramot, mely mára az atomfegyverhez szükséges minőségű- és mennyiségű urán előállításának küszöbére érhetett. Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazgatója a múlt héten épp arra figyelmeztetett, hogy „Teherán több atomfegyverre elegendő dúsított uránnal rendelkezik”.

A nemzetközi közösség nem rendelkezik nyomásgyakorló eszközzel az atomprogram lassításához, miután a Mahsza Amini meggyilkolása után kirobbant tüntetések elleni brutális fellépés (erről bővebben itt írtunk), illetve az Oroszországnak szállított harci drónok miatt lényegében befagytak a 2015-ben tető alá hozott, 2018-ban Donald Trump által tetszhalott állapotba taszított nukleáris megállapodás feltámasztására irányuló nemzetközi tárgyalások.

Nem véletlen, hogy az iszfaháni támadás mellett is egyre szaporodnak az Iránt fenyegető gesztusok.

Az izraeli fegyveres erők idén leköszönt parancsnoka a múlt héten arról számolt be, hogy az elmúlt fél évben két nagyszabású hadgyakorlatban is elpróbáltak egy Irán elleni komplex csapást, és hamarosan jön a harmadik próba. És annak ellenére, hogy Izrael többször is leszögezte, kész akár egyedül is megsemmisítő csapást mérni iráni nukleáris létesítményekre, egy ilyen akcióban valószínűleg legfontosabb szövetségese, az Egyesült Államok támogatását is maga mögött tudhatná.

A közel-keleti körútját vasárnap megkezdő Antony Blinken amerikai külügyminiszter az al-Arabíja hírcsatornának adott interjújában azt mondta, hogy „semmilyen eszközt nem zárnak ki”, megakadályozzák Iránt a nukleáris fegyverhez jutásban. Szavainak a múlt héten lezárult nagyszabású izraeli-amerikai hadgyakorlat kölcsönöz súlyt, melyben 140 légi járművön kívül 6400 amerikai és 1500 izraeli katona és tengerész vett részt. A két haderő F-35-ös vadászbombázói nagy hangsúlyt fektettek a légi utántöltési manőverek és precíziós légicsapások gyakorlására – olyan készségekre, melyekre egy Irán elleni légicsapás gerincét alkothatják.

A belpolitikai fejlemények is számíthatnak

A két ország közti konfliktus intenzitására nemcsak az iráni urándúsítás kritikus szintje lehet hatással, hanem az izraeli és az iráni kormányok belpolitikai válságai is. Benjámin Netanjahu hatodik kabinetjét már megalakulása óta egy kazal botrány tépázza a szélsőjobboldali miniszterektől az igazságszolgáltatás illiberális szellemiségű átalakításán át a megszállt palesztin területek még helyi szinten is kirívóan véres incidenseiig.

Péntek este évek óta az egyik legsúlyosabb lövöldözéses támadás történt Jeruzsálemben. Legalább heten meghaltak, hárman pedig megsérültek, amikor egy támadó lövöldözni kezdett egy kelet-jeruzsálemi zsinagógánál. A támadót, a 21 éves kelet-jeruzsálemi Alkam Hairit a rendőrség lelőtte. A rendőrség terrorcselekménynek minősítette a támadást.

Iránban pedig a karhatalom kegyetlenkedései és a bíróságok által osztogatott halálbüntetések sem képesek elrettenteni a rezsim ellen már ötödik hónapja tiltakozókat; az elégedetlenséget ráadásul folyamatosan fűti a rekordinfláció és a hiánygazdaság. Az ország elleni szankciók miatt a világ egyik legnagyobb szénhidrogénkincsén ülő Irán nem számíthat – legalábbis legális úton – az olajexportból származó bevételekre, a nemzetközi banki elszámolásokat bonyolító SWIFT-rendszertől való eltiltása minden importot körülményessé és drágává tesz. A nyilvánosságtól gondosan óvott felső vezetésben eközben a 83 éves, évek óta betegeskedő Ali Hamenei legfelsőbb vezető majdani utódlása miatt is uralkodik bizonytalanság.