Mindenki azt várja, mit lép Izrael a Hezbollah ellen a futballpályát ért rakétacsapás után

„A Hezbollah kétségkívül átlépett minden vörös vonalat, és a válasz is ennek megfelelő lesz. Közeledünk egy totális háború pillanatához a Hezbollah és Libanon ellen” – kommentálta Jiszráel Kac izraeli külügyminiszter a Hezbollahnak tulajdonított szombati rakétatámadást, amely a Golán-fennsíkon lévő, drúz többségű Madzsdel Samszban egy olyan futballpályát ért el, ahol gyerekek játszottak. Tizenketten meghaltak, amikor a becsapódás során felrobbant a rakéta 50 kilogrammos robbanótöltete, harmincnyolcan pedig megsebesültek. A halottak többsége iskolás gyerek. A sérültek közül hatan súlyos állapotban vannak.

Az iráni támogatást élvező libanoni síita fegyveres szervezet először azt közölte, hogy több tucat rakétát lőtt ki egy katonai támaszpontra a Golán-fennsíkon, Madzsdel Samsz közelében. Később azonban már azt állította, hogy a szervezet „semmilyen kapcsolatban nem áll az incidenssel, és kategorikusan tagad minden hazug állítást”.

Izrael 2017 és 2019 közötti budapesti nagykövethelyettese, Fares Saeb is drúz származású; a diplomata a hétvégi támadásban öt távolabbi rokonát vesztette el.

A kétfrontos háborút eddig nagyjából elkerülték

A rakétatámadás miatt Joáv Galant védelmi miniszter összeült az izraeli védelmi erők (IDF) főnökével, Herzi Halevi altábornaggyal és más magas rangú védelmi tisztviselőkkel, hogy értékeljék a helyzetet. Vizsgálatot is indítanak, miért nem sikerült lelőni a Libanon felől érkező rakétát. A CNN-nek nyilatkozók szerint mindössze öt másodperccel a becsapódás előtt szólaltak meg a légvédelmi szirénák, ha kicsivel előbb, úgy sokan eljuthattak volna a közelben lévő óvóhelyre.

A gázai háború elmúlt csaknem kilenc hónapja alatt sikerült alacsonyan tartani az Izrael és a libanoni síita milícia, a Hezbollah között október 7-e óta a libanoni szervezet rakéta- és dróntámadásaival és a válaszul végrehajtott izraeli átlövésekkel és légicsapásokkal felizzó konfliktus hőfokát. A kölcsönös önmérséklet főleg a kölcsönös elrettentésből fakad: Izrael fél Libanon lebombázásával fenyegetőzik, a világ legnagyobb nem állami fegyveres erejének számító szervezet pedig azzal, hogy Izraelre zúdítja több tízezernyi ballisztikus rakétáját – ezek nagy része Katyusa-szintű rövid hatótávolságú, igen pontatlan rakéta, azonban a Hezbollah szíriai és iráni segítséggel komolyabb csapásmérő fegyverekkel is rendelkezik.

Azonban Izrael részéről a Hezbollah jelentette puszta stratégiai fenyegetés, az Észak-Izrael több települését is lakhatatlanná tévő menetrendszerű belövések, a másik oldalon pedig az összesen félezernyi halott, a szervezet egyes kulcsfiguráinak likvidálása folyamatosan azzal fenyeget, hogy egy elméretezett incidens, a másik fél szándékainak félreértése egy újabb háborút robbanthat ki.

A Hamász a Gázai övezet felől október 7-én indított támadást, amelyben terroristák támadtak izraeli településekre, csaknem 1200 embert megöltek, közel 250 embert túszul ejtettek, akik közül több mint 120 továbbra sem szabadult ki, és bizonyos, hogy többen közülük meghaltak.

Izrael háborút indított a Gázai övezet ellen, de eközben nagyon súlyos konfliktus északon, a Hezbollahhal nem alakult ki, bár biztonságpolitikai szakértők már novemberben felhívták ennek lehetőségére a figyelmet – helyszíni riportunkat erről itt olvashatja –, jelezve, hogy mindkét helyen Irán mozgathatja a szálakat, amelynek akár érdeke lehet a konfliktus kiszélesítése is.

A Hezbollah akciója előtt Izrael részéről ért a Gázai övezetben egy iskolai épületet támadás. Az izraeli hadsereg szerint a lakosságot előre figyelmeztették, a terület elhagyására szólítva fel. Az IDF azzal indokolta a támadást, hogy az épületben a Hamász parancsnokságának egyik központja működött, azt fegyverraktárnak és támadások indítására használta a szervezet. A Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztérium szerint legkevesebb harminc ember halt meg, köztük 15 gyerek és 9 nő, közel száz ember megsebesült.

Palesztin források szerint az áldozatok száma a Hamász támadása után megkezdett izraeli offenzíva óta eléri a 39 ezret. Izrael vitatja az áldozatok számát és a civilek magas arányát a Gázai övezetben végrehajtott katonai akciókkal kapcsolatban.

Izrael válaszlépést ígért

A futballpályát ért szombati támadásért Izrael és az Egyesült Államok is a Hezbollahot tette felelőssé, és Izrael nem hagyhatja teljesen válasz nélkül a történteket. Az IDF szerint a támadást olyan Falak-1, iráni gyártmányú rakétával hajtották végre, amelyet Libanonban csak a Hezbollah használ.

Az izraeli légierő vasárnap több helyszínen is légicsapásokat hajtott végre a Hezbollahhoz köthető célpontok ellen, Dél-Libanon mellett az ország keleti részén lévő Baalbek település közelében is. Hétfőn pedig Izrael dróntámadásban likvidálta a Hezbollah két tagját. Az egyik drón egy autóba, a másik egy motorba csapódott Meisz el-Dzsabal és Sakra települések között – írta a Jerusalem Post. A Hezbollah szerint három további ember, köztük egy gyerek megsebesült a támadásban.

Vasárnap este egyhetes amerikai látogatásáról visszatérő Benjámin Netanjahu miniszterelnök vezetésével összeült a biztonságpolitikai kabinet. Ez felhatalmazta Netanjahu kormányát, hogy döntsön az Izrael által megszállt Golán-fennsíkon történt szombati rakétacsapásra adott válaszlépés „módjáról és időzítéséről”.

Antony Blinken kiállt Izrael támogatásának egyértelmű fenntartása mellett, az amerikai külügyminiszter ugyanakkor a Reuters szerint hangsúlyozta, hogy el kell kerülni a konfliktus kiszélesítését. A háború kiszélesedésének veszélyére figyelmeztetett az egyiptomi külügyminiszter, és ennek elkerülésére szólított fel az ENSZ főtitkára is.

A Fehér Ház tájékoztatása szerint az amerikai kormányzat diplomáciai megoldáson dolgozik, de kérdés, mit jelent Blinken eszkaláció veszélyének elkerülését célzó nyilatkozata az izraeli védelmi miniszter szavainak ismeretében. „A Hezbollah felel a történtekért, és keményen megfizet érte. Odacsapunk az ellenségnek” – idézte Joáv Gallantot a CNN.

Válaszul a Hezbollah képviselője pedig közölte: a fegyveres szervezet mozgósítást rendelt el. Az Mohammad Afif szavaiból nem derült ki, hogy ez mennyi embert jelent. Irán ezzel egy időben arra figyelmeztette Izrael, hogy óvakodjon bármiféle, Libanont érintő akciótól.

A BBC arról írt, hogy az izraeli politikai és katonai vezetés által eldöntött válaszlépések határozhatják majd meg, hogy továbbra is korlátozottak maradnak a harcok az izraeli–libanoni határ két oldalán, vagy pedig az eddiginél sokkal súlyosabbá válik a helyzet. A BBC szerint a Hezbollah ellen Dél-Libanon ritkábban lakott részein végrehajtott akcióval elkerülhetik az eszkalációt, míg ha Bejrútban akár civil áldozatai is lennének valamilyen válaszcsapásnak, vagy az kulcsfontosságú infrastruktúrát is érne, az a konfliktus kiszélesedése felé mutatna.

A Hezbollah elleni harc sokakat bevonhat a háborúba

Libanon – amelynek vallásilag megosztott, keresztény, síita és szunnita muszlim társadalma inkább elszenvedője semmint irányítója a libanoni folyamatoknak – arra figyelmeztetett, hogy nem lehet Libanonban kizárólag a Hezbollah ellen háborúzni, azaz, a konfliktus ezzel óhatatlanul kiszélesedik, magát az országot is belerántva.

„Egy Libanon elleni háború már regionális háború” – mondta a CNN-nek a libanoni külügyminiszter. Abdallah Bou Habib szerint a Hezbollah elleni támadás aktivizálja a jemeni húszikat – az Irán által felfegyverzett síita felkelők rakétái már korábban is elérték az 1600 kilométerre fekvő Izraelt –, az iraki milíciákat és „a Szíriában lévő milíciákat, amelyek nem is szíriaiak, hanem pakisztániak és afgánok. Ők mind bekapcsolódnak a háborúba”.

Habib szerint Libanon sem tehet mást, mint hogy támogatni fogja az izraeli támadás esetén a Hezbollahot. „Nem [a Hezbollahhal azonos] meggyőződésből, hanem mert bármilyen, országunk elleni támadás esetén támogatjuk a Hezbollahot” – mondta Habib, amivel közvetve utalt arra, hogy a szervezet állam az államban, politikai és katonai szárnya befolyása óriási, hozzá köthető a libanoni kormányfő, Rafik Hariri 2005-ös meggyilkolása is egy hatalmas robbantásos merényletben. (Ma az ő nevét viseli Bejrút repülőtere.)

Dél-Libanont két évtizeden át – egy súlyos, 241 amerikai és 58 francia katona halálát okozó merénylet után – tartotta ellenőrzése alatt Izrael, amely a 2000-es év első felében érzékelhető enyhülés jegyében csapatai kivonásáról döntött. Az enyhülést ígérő időszak rövidnek bizonyult, 2000 őszén kitört a második intifáda, nem sikerült megállapodni Kelet-Jeruzsálem státuszáról sem, de a dél-libanoni kivonulást ez nem húzta keresztül. A terület azonban a Hezbollah további térnyerésével egyre nagyobb fenyegetés maradt, ami a mostani konfliktus élesedésével kiemelt kockázatot – és a futballpályát ért támadás alapján is – valós csapásokat jelent. Tavaly ősszel Izrael már evakuálta a Golán-fennsík közelében lévő Kirjat Smona városának és környező falvainak lakosságát, mostanra mintegy 70 ezer embert, tartva a Hezbollah erősödő támadásaitól.

Stratégiai magaslat, síparadicsommal

A Golán-fennsíkot 1967-ben, a hatnapos háború utolsó napján foglalta el Izrael Szíriától, és a területet – némi nehézségek árán – az 1973-as jom kippuri háborúban is sikerült megtartani, jelenleg a „Golán”-ként emlegetett 1800 négyzetkilométeres régió kétharmada áll izraeli ellenőrzés alatt. Ez nagyjából Komárom-Esztergom megye területének felével egyenlő.

A Genezáreti (Kineret)-tótól keletre elterülő fennsík elsősorban a Jordán-völgye feletti stratégiai ellenőrzés miatt volt fontos a zsidó államnak, a magaslatokról ugyanis kiválóan be lehetett látni és be lehetett lőni Észak-Izrael jelentős részét, izraeli kézben pedig kulcsszerepet játszik a Szíria felőli iráni beszivárgások, rajtaütések felderítésében és feltartóztatásában. Annak ellenére, hogy a nemzetközi jog szerint a terület a mai napig Szíria része, Izraelnek esze ágában sincs visszaadni a területet Damaszkusznak, különösen amióta az Aszad-rezsim lényegében függőségbe került Irántól. A Golán-fennsíkot – Ciszjordániával ellentétben – Izrael 1981-ben annektálta, a terület elcsatolását Donald Trump elnöksége alatt, 2019-ben az Egyesült Államok is elismerte – a politikus nevét hálából felvette egy zsidó település.

A Golán-fennsíkot az elmúlt ötven évben elkerülték a nagyobb konfliktusok; az átlagosan ezer méter körüli, csapadékos terület az ajjúbida szultánok erődjeivel, nemzeti parkokkal és kóser ranchokkal és a libanoni–szír–izraeli hármas határon fekvő 2800 méteres Hermon-hegy sípályájával népszerű turistaparadicsommá is vált.

A fejlődés azonban együtt járt a helyi etnikai viszonyok megváltoztatásával: a mintegy 20 ezernyi drúz az aktív telepespolitikának köszönhetően mára kisebbségbe került a jelenleg 25 ezer zsidó telepessel szemben. A drúzok egy arabul beszélő népcsoport, mely identitását elsősorban sajátos, a keleti vallások motívumaiból építkező hitrendszerének köszönhetően őrzi. A Közel-Keleten valamivel több mint egymillió drúz élhet, többségük Szíriában és Libanonban. Izraelben csaknem 150 ezer drúz él; az ő helyzetük radikálisan különbözik Izrael arab állampolgáraitól. A drúz fiatalokra ugyanúgy kötelező katonai szolgálat vár, mint a zsidókra, a drúz származású izraeliek gazdasági-társadalmi felemelkedése előtt is kevesebb akadály tornyosul, mint az arabok előtt.