A Hezbollah korábban is tesztelgette az izraeli védelmet, csak akkor még nem figyelt fel rá a világ

240 szék csigavonalban a kisváros főterén. Első ránézésre ünnepi készülődésnek tűnik valami vidám közösségi játékhoz az észak-izraeli Kfa Vradimban. A székekre tett portrékból azonban látszik, ünnepről szó sincs. A fényképek arra a 240 túszra emlékeztetnek, akiket a Hamász terroristái raboltak el az október 7-i véres támadásukkor. Több mint 1400 embert öltek meg, amikor fegyvereseik áttörték a védelmi rendszert a Gázai övezet felől. Hasonló helyek máshol is vannak, a Tel-Aviv egyik terén felállított 240 ágyról itt írtunk.

Mindenütt a túszok életéért aggódó rokon

Kfar Vradim messze van az Izraelt sokkoló támadástól, amely után a hadsereg légicsapásokat, szárazföldi katonai akciót indított a terrorista szervezet gázai állásai ellen, aminek sok ezer – a Hamász által irányított palesztin egészségügyi minisztérium több mint tízezer áldozatról számolt be – civil áldozata is van, és amely során rendkívül súlyos humanitárius helyzet alakult ki a 2,3 millió ember lakta övezetben.

A civil áldozatok magas számát az is okozza, hogy a Hamász lakott területekre helyezi fegyverraktárait, bázisait, és igyekszik visszatartani a lakosságot attól, hogy az izraeli hivatalos felszólításnak eleget téve a Gázai övezet déli részébe húzódhassanak. Viszont a terület déli részére menekült sok százezer ember sem számíthat megfelelő ellátásra, kevés ivóvíz és élelmiszer érkezett a csak részlegesen megnyílt rafahi átkelőn, ami miatt az ENSZ humanitárius katasztrófára figyelmeztetett. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint a Hamász és Izrael is követett el háborús bűnöket. Szerinte a Hamász terrortámadásai és a túszok fogva tartása egyértelmű háborús bűnök, de a palesztinok kollektív megbüntetését és kitelepítését is annak tartja.

Kfar Vradimban a 230 kilométer távolság a támadás véres helyszíneitől azonban nem jelent biztonságot. Az alig ötezres településről is van túsz a terroristák kezén – egy 19 éves lányt a Nova Festivalról raboltak el, állapotáról semmit sem tudni, ahogy a többi túszéról sem –, és több lakó is van, akinek rokonát rabolták el. Egy asszony épp rendezgeti a fotókat, hogy a négy kép egymás mellé kerüljön: az unokahúga, annak férje és két kicsi gyerekük, a kisebbik alig 10 hónapos. Legalább a portrékkal legyen együtt a család, ha már a fogságban ez lehetetlen.

Ami délen a Hamász, az északon a Hezbollah

De az érintettségnek van egy másik oka is: északon járunk, alig néhány kilométerre a libanoni határtól, ahonnan a Hezbollah fegyveresei fenyegetik Izraelt. Itt van a legnagyobb kockázata annak, hogy a háború – Izrael már így nevezi az október 7. utáni helyzetet – földrajzilag és politikailag is kiszélesedik. Erről itt írtunk részletesebben.

Az Izraelben mozgósított 360 ezer tartalékos jelentős részét is leköti a libanoni határ őrzése, bár Haszán Naszrallah, a Hezbollah vezetőjének másfél hete tett nyilatkozata alapján a síita terrorszervezet valószínűleg ezúttal sem szélesítené ki egy ponton túl a konfliktust Izrael ellen. Azonban a szervezet láthatóan aktivizálta magát, folyamatosak az átlövések a határon, amire Izrael is tüzérséggel válaszol.

Egy magyar újságírócsoporttal jártunk múlt héten a térségben, ellátogattunk volna a libanoni határhoz is, ez azonban végül elmaradt, mert a tervezett érkezés előtt alig egy órával tüzérségi találat ért egy izraeli határ menti pontot, ahol legalább egy katona meghalt.

„Most leginkább katyusákkal lőnek, rakétáznak” – mutat körbe Izrael legészakibb pontja közelében a csupasz dombokon Gedeon Hariri. A magyar édesapától, orosz anyától származó 72 éves férfi fegyverrel áll a dombon, de golyóálló mellény csak rajtunk, újságírókon van. Látótávolságban Izrael legmagasabb pontja, a Hermon csúcsa. A Golán-fennsík közelében vagyunk, északkeletre a magaslaton túl Szíria, északra Libanon falvai látszanak. Sőt, a magaslatról már Damaszkusz is kivehető szabad szemmel, a repülőterével együtt, amely október 7. után már volt célpontja az izraeli légierőnek.

Pokol a paradicsomban

Hiába forrongó pont ez évtizedek óta, Hariri szerint ez paradicsomi hely, ha most pokoli is – és persze egyszerre biblikus: látszik a Jordán folyó, illetve a víznek köszönhető zöld völgy. Most viszont minden kihalt: a völgyben Kiriat Smona városa látszik, amelyet a környező falvakkal együtt evakuáltak.

40 ezer ember hagyta el a térséget, Hariri falujában is csak 78 ember maradt a hétszázból, afféle fegyveres járőrökként. Őket Hariri vezeti, hivatásos katona volt, mielőtt 32 éve végleg letelepedett a környéken. Azóta mostanáig csak egyszer, 2006-ban kellett evakuálni a térséget, ami jelzi a mostani konfliktus súlyát, hiába van a súlypontja Gázában.

Hariri szerint azonban a Hezbollah nem akar most nagyobb háborút, mert a Gázai övezetben a Hamász ellen már folyó háború újabb hadszíntereként jó lehetőséget adna arra, hogy Izrael bevesse haderejét az Irán által támogatott szervezet ellen is. „A síita Hezbollah Libanon irányítására törekszik, vezetőjük most kevésbé tűnik magabiztosnak, szerintem nem is tudott a Hamász készülő támadásáról. Elvégre azok szunniták, így ők jobban utálják egymást, mint minket” – mondta a veterán katona. Ezt azonban Izraelben nem mindenki gondolja így.

Síita, szunnita, két rossz barát

„Kétségtelen, ez nem egy természetes szövetség” – mondja a Hamász és a Hezbollah kapcsolatára utalva Szarit Zehavi. A katonai elemzéssel foglalkozó ALMA oktatási és kutatóközpont vezetője szerint azonban ez a szövetség most nagyon is élő, összehangolják lépéseiket a szervezetek, amelyek mindketten kapnak Iránból segítséget, legyen szó pénzről, kiképzésről, fegyverekről.
Zehavi nem csak papíron ismeri a Hezbollah és a Hamász működését. A háromgyermekes édesanya másfél évtizeden át szolgált az izraeli hadseregben, jelenleg tartalékos ezredesi rangban áll.

„Október 7. óta naponta vannak tüzérségi támadások Izrael ellen, sőt, egy hónapja volt egy kisebb áttörés is, két katonát megöltek” – ad példát az összehangolt akciókra Zehavi. Pedig a 2006-os libanoni háború után jó 15 évig viszonylag nyugodt volt a térség, az elmúlt másfél évben azonban érezhető a Hezbollah Izrael elleni aktivitásának növekedése. „Kilenc kilométerre lakom a libanoni határtól, a gyerekeim mégsem folyamatos rettegésben nőttek fel” – mondja Zehavi, akinek egyik fia most a hadseregben szolgál.

Idén februártól júniusig azonban hatszáz kísérletet regisztráltak, amikor a Hezbollah fegyveresei megközelítették a határon húzódó izraeli védelmi rendszert. „Tesztelték, meddig jutnak, többnyire csak megérintették a kerítést, és visszamentek” – Zehavi szerint ezek kifejezetten katonai célú akciók voltak, a 600 kísérletben nincsenek benne a migrációval, csempészettel kapcsolatos határsértések.

„De erre nem figyelt fel a sajtó, mert nem volt semmi látható következménye.” Pedig voltak aggasztó jelek: márciusban egy öngyilkos merénylő 80 kilométerre jutott Izraelen belülre, akciója szerencsére nem volt túlzottan eredményes, egy embert sebesített meg. Áprilisban már 36 rakétát indítottak Izrael felé, lőtték Ghadzsar települést is, amelyet egyébként alavita arabok laknak – a terület ugyanis nagyon vegyes. Síiták és szunniták adják a többséget a zsidó, drúz, alavita és keresztény közösségek mellett.

Libanont háborúba lökné Irán?

Zehavi szerint a Hezbollah a háború kiszélesítését akarja előidézni, Libanont is bevonva a konfliktusba. (Volt már ilyenre példa, 1982-ben állt háborúban Izrael és Libanon, amelynek déli részére Izrael végül 18 évre bevonult. 2000-ben azonban elhagyta a területet, a gesztus azonban nem hozta meg a stabil békét. 2006-ban újabb háború következett, miután a Hezbollah izraeli katonákat rabolt el és ölt meg.) A Hezbollah újbóli bevonása iráni érdek, mert ezzel többfrontos háborúra kényszerítené Izraelt – Zehavi szerint ez alapozza meg az együttműködést a Hamász és a Hezbollah között, mögöttük Iránt kell keresni. „Az ideológiai cél bevonulni Jeruzsálembe”, de Zehavi szerint a palesztin célok teljesen mellékesek Iránnak.

Az együttműködésre utal a Hamász katonáinak megjelenése Libanonban, de ezt jelzi egy tíz évvel korábbi propagandavideó is. Akkor a Hezbollah hirdette, hogy ötezer katonát küld Galilea városaiba – azaz Izrael közeli, északkeleti részébe –, hogy egy nagyobb számú rakétákkal operáló támadás után elfoglalja a főbb útvonalakat, civileket öljenek otthonaikban, és túszokat ejtsenek.

„Pont azt hirdette meg, amit most a Hamász végrehajtott” – mondta az elemző. Többről van szó, mint hogy a Hamász fegyveresei látták a Hezbollah 2013-as videóit. A Hezbollahot irányító Haszán Naszrallah a Hamász támadása előtti hónapokban iráni katonai vezetőkkel, az ország külügyminiszterével és a Hamász több parancsnokával is találkozott.

Az ukrajnai háború is bejátszhatott

Hogy miért pont most éleződött ki a helyzet, az több tényezővel magyarázható, szerepet játszik az, hogy Izrael az arab világgal való kapcsolatok normalizálódásában ért el eredményeket, 2020 folyamán Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek is elismerte Izraelt, és Szaúd-Arábiával is folyamatban volt a közeledés. A folyamat megnehezítené Iránnak, hogy konfliktust szítson Izrael és az arabok között. Ezen kívül szempont lehet az is, hogy zajlik a világ figyelmét eddig elvonó orosz–ukrán háború is.

Voltak hírek arról, hogy a Hezbollah a Wagner-zsoldosseregtől is jutott Pancir–Sz1 önjáró légvédelmi rendszerhez. Bár Zehavi szerint „Oroszországgal is számol az iráni mesterterv”, valószínűbb, hogy orosz fegyvereket Iránon keresztül kaphattak a terrorista szervezetek. (Hogy a Hamászt partnernek és nem terrorista szervezetnek tekintő Oroszországnak mennyire lehet érdeke az Ukrajna elleni háborúja idején egy kiéleződő közel-keleti konfliktus, és annak befolyásolására mennyi eszköze van, arról itt olvashat bővebben.)

Zehavi most családjával együtt a saját bőrén érzi a háborús feszültség növekedését. „Nehéz ezt átéreznie annak, aki nem itt él” – Zehavi szerint ezért is lehet, hogy a nemzetközi közösségben sokan relativizálják a Hamász tettét, és aránytalan lépéssel vádolják a Gázában katonai akciót végrehajtó Izraelt.

Egy tűzszünet már nem elég

„Mit jelentene egy újabb tűzszünet a családomnak? Éljünk tovább a fenyegető szörny mellett? Várjuk a következő támadást?” – kérdezte. Szerinte eddig Izraelnek minden akcióját a lehetséges civil áldozatok magas számától tartva kellett leállítania, ami végül az október 7-i támadáshoz vezetett.

„A Hamász pajzsként használja a civileket. Sajnálatos, hogy mecsetekben, óvodákban rejtik el a fegyvereiket, de a gonoszt le kell győzni” – úgy, ahogyan a második világháborúban is le kellett, a civil áldozatok ellenére is. „Izrael mindent megtesz, hogy elkerülje a járulékos veszteséget. Sokat invesztál ebbe a hadsereg, többet, mint bárki tette bárhol.”

Szerinte a Hamász és a Hezbollah fenyegetésével együtt élni lehetetlen, éppúgy, ahogyan Európában is az lett volna a nácizmussal. Márpedig egy tűzszünet semmiféle garanciát nem jelentene, vélte. Ráadásul „a Hezbollah erősebb, mint a Hamász”, és az Izrael elleni támadás után „a Nyugat lesz a következő. Mi időben figyelmeztetünk erre a veszélyre” – mondta Zehavi.

És ez a veszély nem az iszlámból fakad, hanem a terrorista szervezetekből. „A Hamász nem az iszlám” – ezt bizonyítja az is, hogy Zehavi intézetében is vannak munkatársak mindenféle közösségből. Ugyanakkor igaz, hogy Irán potenciális forrásként tekint az izraeli arab közösségekre is. Libanonban sem feltétlenül támogatja minden arab a Hezbollahot, de Zehavi szerint a szervezet ellen tiltakozó hangokat ott hamar elnyomják. A Hamász nélkül Gázában, a Hezbollah nélkül Libanonban azonban esély lenne arra, hogy az arab közösségek békés hangja is hallható legyen, vélte.

„Mindennap azért fohászkodom, hogy ne legyen szükség erre az elemzőközpontra – mondta Zehavi. – Az azt jelentené, hogy valódi béke van.”