Reagált Putyin az ukrán ellentámadásra, és a feje tetejére állította a háborút

Megérkezett a válasz a szeptember eleji ukrán ellentámadás sikereire: bármiféle visszavonulás helyett tovább eszkalálja a háborút Oroszország Ukrajnában. Kedd délután hirdették ki, hogy „népszavazásokat” tartanak az orosz hadsereg által megszállt ukrajnai megyékben az Oroszországhoz csatlakozásról. Szerdán reggel pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök tévébeszédet tartott, és bejelentette: részleges mozgósítás keretében tartalékos katonákat akarnak küldeni az ukrán frontra. Rácz András Oroszország-szakértővel elemeztük a helyzetet.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszternek a Putyin-beszédet követő nyilatkozata arra utalt, hogy a mozgósítás nem érint minden hadkötelest, nem érinti a diákokat, hanem olyanokra vonatkozik, akik korábbi katonai tapasztalattal rendelkeznek. Ez körülbelül 300 ezer tartalékost jelent. Mielőtt bevetnék őket, katonai kiképzésben részesülnek majd.

Mind a két orosz terv erősen ingatag lábakon áll: míg a „népszavazásban” érintett négy ukrán megyéből hármat nem is szállt meg egészében az orosz hadsereg – kettő pedig még az orosz jog szerint is Ukrajna integráns része –, a moszkvai hadi vezetés még azt sem dolgozta ki, hogyan válogatja össze a megkívánt 300 ezer emberét.

„Itt valami nagyon hirtelen fordulat történt” – mondja Rácz András Oroszország-szakértő. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint

a hétvégére tervezett álnépszavazások és a részleges mozgósítás is arra utal, hogy Putyint meggyőzhették a moszkvai háborúpárti „héják” a háború folytatásáról.

Annak ellenére is, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök úgy nyilatkozott a múlt héten, hogy az orosz elnök hajlana akár az ukrajnai harcok lezárása felé is.

Azt hitték, csak hónapok múlva lesz referendum

Kedd délután hirdették ki, hogy szeptember 23. és 27. között „népszavazást” rendeznek azokban az ukrán megyékben, melyeket részben megszállt az orosz hadsereg. Először csak a teljes egészében megszállt Luhanszk megyében hirdettek referendumot, azonban később Donyeck, Zaporizzsja és Herszon megyékben is.

A népszavazások kérdése hónapok óta a levegőben lógott: már május végén felmerült, hogy a Donyecki és a Luhanszki „Népköztársaságokhoz” hasonlóan a déli Herszon megye megszállt területein is egy szakadár kváziállamot kellene létrehozni, és egy népszavazással kiszakítani Ukrajnából. A nyár folyamán pedig olyan sűrűn lebegtették a kérdést az oroszok, akárcsak az ellentámadási terveiket az ukránok.

Szeptember elején viszont az ukránok tényleg végrehajtottak egy sikeres ellentámadást – az eredeti jóslatokhoz képest nem is csak Herszon megyében, hanem északkeleten, Harkiv környékén is. Több ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza az orosz megszállóktól, éppen azokban a napokban – a szeptember 11-i orosz egységes választási nap idején –, amikorra kitűzték volna a megszálló erők a népszavazás napját. A visszafoglalt területeket az Institute for the Study of War térképén kékkel lehet látni:

„Mindenki úgy készült, hogy az eredetileg szeptember 11-re tervezett »népszavazást« talán november elején meg lehet csinálni, de lehet, hogy csak jövőre lehet megrendezni” – mondja Rácz András. Az eredeti tervek szerint ugyanis ahhoz kötötték volna a referendumok megtartását, ha az oroszoknak sikerül a megtámadott kelet-ukrajnai megyék egészét, de legalábbis Luhanszk megye után Donyeck megye teljes területét is elfoglalni.

Ez nem jött össze, és néhány nappal ezelőtt arról beszéltek hivatalos orosz források, sőt, Herszon és Zaporizzsja megye szeparatista vezetése is, hogy egyelőre nem lesz népszavazás. „Azt pontosan nem lehet megmondani, miért most történt” – értékelte a hirtelen bejelentést Rácz. „Orosz ellenzéki források úgy interpretálják, hogy Putyin környezetében végül a háborúpártiak kerültek fölénybe, és meg tudták győzni az elnököt, hogy ezt a háborút csak úgy lehet sikeresen befejezni, ha Oroszország szakít azzal, hogy csak nagyon korlátozottan vet be erőforrásokat.

Másképp fogalmazva: Moszkvában van egy olyan elitcsoport is, amelyik nem békepárti alapon ellenzi az úgynevezett különleges katonai műveletet, hanem éppenséggel azt szeretné, hogy Oroszország minden erejével koncentráljon a háborúra, »háborúzzon rendesen«. Úgy tűnik, ők kerültek fölénybe”

– mondta Rácz. A moszkvai „héják” szerint ugyanis a korábbinál nagyobb erőforrásokkal, nagyobb létszámmal és intenzívebben kellene elkezdenie Oroszországnak háborúzni – és ebbe a képbe illeszkedne az is, hogy minél hamarabb lefolytassák ezeket a „népszavazásokat” a megszállt területek elszakításáról.

„Borzasztóan fontos, hogy ezeket a népszavazásokat mindig idézőjelben kell emlegetni, vagy álnépszavazásnak kell nevezni, mert azt egy pillanatig sem gondolhatja senki, hogy ezek bármilyen mértékben legitimek volnának. Szeptember 20-án jelentették be, hogy 23. és 27. között kerül majd sor a »népszavazásokra«, tehát a semmiből kell referendumot csinálni három nap alatt. Nyilván ez semmilyen mértékben nem tud reprezentatív lenni, hiszen nincs is lehetőségük szavazni azoknak, akik elmenekültek például Herszon és Zaporizzsja megyékből, de továbbra is ottani lakosok.

Ráadásul ez a »népszavazásnak« nevezett showműsor semmilyen tekintetben nem felel meg a népszavazásokkal kapcsolatos legelemibb követelményeknek sem, így nem is tud legitim eredményt sem adni. Nincs lehetőség arra, hogy kampányoljanak például az Ukrajnától való elszakadást ellenzők, nincs kampányidőszak, nincsenek egyértelmű szabályok, és ennyi idő alatt nem lehet létrehozni a lebonyolításhoz szükséges infrastruktúrát sem. Értelemszerűen nincs lehetőség objektív megfigyelésre sem, sem a szavazás, sem a szavazatszámlálás folyamán. Pillanatnyilag azt sem tudjuk, hogy technikailag hogyan lesz végrehajtva a népszavazás” – mondja Rácz.

„Van olyan verzió, hogy a szavazóbiztosok rendőrök kíséretében, házról házra fognak járni, és úgy kérdezik meg az embereket, hogy szeretnének-e Oroszországhoz csatlakozni. Így viszont beazonosíthatóvá válna a szavazók véleménye, tehát ez nem is lenne titkos szavazás.”

Szavazólapokból fügefalevél

Rácz szerint láthatóan kapkodva és óriási sietséggel próbálja az orosz államigazgatás megvalósítani ezt a „referendumot”. A cél pedig a Krím félsziget 2014-es annexiójához hasonlóan az, hogy jogilag is minél hamarabb bekebelezzék a kelet-ukrajnai megyéket. A Krím esetében például két nap sem telt el a referendum és a Moszkvához csatolás között.

Igaz, a krími szavazáson még az embereknek lehetett érdemi választása a félsziget Oroszországhoz csatlakozása, és a széles körű autonómiát biztosító 1991-es alkotmány visszaállítása között, mondja Rácz. „De a krími szavazás időpontját is egyre inkább előre hozták, fokozatosan rövidült a szavazásig hátralévő idő, így ez sem volt legitim semmilyen tekintetben. Viszont ez, ami itt most a megszállt megyékben történni fog, ez még a Krímhez képest is abszurd.”

A hétvégére tervezett voksolás legitimitása annak fényében is megkérdőjelezhető, hogy míg a Donyeck és Luhanszk megyei szakadárok kváziállamát Moszkva még az invázió előtt két nappal elismerte függetlenként, addig Zaporizzsja és Herszon megye az orosz jog szerint a mai napig Ukrajna integráns része.

Rácz szerint viszont nem fog gondot okozni a moszkvai törvényhozóknak, hogy az orosz jogot hozzáhajlítsák a politikai szándékhoz: „Tegnap írta Bendarzsevszkij Anton [kutató, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója], hogy mivel a szeparatisták Herszon és Zaporizzsja megye egész területére igényt tartanak, ez azt a helyzetet fogja eredményezni, hogy annexió esetén hirtelen ukrán csapatok fogják megszállva tartani Oroszország területének egy részét orosz jog szerint. Nyilvánvalóan teljesen abszurd az egész.”

Ráadásul míg a két szeparatista kváziállamnak, a Donyecki és a Luhanszki „Népköztársaságnak” legalább van egy adminisztratív értelemben vett államisága, a Herszon és Zaporizzsja megyét megszálló erőknek ennyi sincs. „Az sem egyértelmű, hogy ezeken a területeken egyáltalán ki és milyen jogszabályok alapján csinálna népszavazást. Ott orosz megszálló katonai közigazgatás van, de ennek nincsenek kidolgozott jogszabályai.

Minden tekintetben teljesen abszurd és nevetséges az egész népszavazás – ez egyszerűen arra szolgál, hogy Oroszország »fügefalevél« módjára legitimálja a katonai megszállást.”

Bár hihetnénk azt, hogy még így sem lefutott meccs a hétvégi „népszavazás” eredménye, az orosz állami televízióban már arról beszélnek, hogy a voksolás után mind a négy megye „visszatér” Oroszországhoz. Igaz, Rácz szerint Zaporizzsja és Herszon megyék esetén a rendezetlen státusz miatt semmi sem biztos: „Kilencven százalék fölött van a valószínűsége, de biztosan még nem tudjuk, hogy Oroszország annektálná-e ezeket a területeket. Donyecket és Luhanszkot biztos, hogy annektálják, Herszon és Zaporizzsja vonatkozásában ez kérdésesebb – de ott is döntő valószínűségű az, hogy annexió lesz.”

Annexió esetén pedig az orosz jog szerint Oroszország elleni támadásnak tekintendő, ha az ukránok lövik ezeket a területeket – hiszen hirtelen a katonák Oroszország területén találnák magukat. „Ha ezeket a területeket támadás éri, akkor Oroszország belföldön alkalmazhat sorkatonaságot, szükség esetén tömegpusztító fegyvert is bevethet, és általában a sajátjaként kezelheti ezeket a területeket.

Bőven benne van a pakliban egyébként, hogy az annexió után Oroszország a frissen megszállt területek lakosságát fogja mozgósítani, tehát megpróbál ukránokat harcba küldeni ukránok ellen. Ezt kicsiben Donyeckben és Luhanszkban már megcsinálták, hogy a szeparatista területek lakosságát kényszersorozták, és bevetették őket az ukrán hadsereggel szemben.”

Mennyi? Hova? Hogyan?

Valószínűleg nem véletlen, hogy a „népszavazások” bejelentése után nem sokkal, kedd estére tévébeszédet hirdetett Vlagyimir Putyin – ami aztán végül elmaradt, és szerda reggel jelentkezett be a képernyőn. Az orosz elnök abból a szobából beszélt, ahonnan több mint fél éve bejelentette az inváziót Ukrajna ellen, a szerdai beszédben pedig sűrűn ostorozta a szomszédos ország mellett a nyugati hatalmakat, majd bejelentette:

részleges mozgósítást rendel el Oroszországban.

Ez volt az a lépés, amit nagyon sokáig el akart kerülni az orosz hadi vezetés, hiszen eddig csak önkéntes alapon toborzott katonákat küldtek Ukrajnába. A mozgósítással azonban felkeresnek 300 ezer embert, akik nem tagadhatják meg a katonai szolgálatot – nemhiába indultak tömegesen útnak külföldre fiatal férfiak kedden, majd hirdetett kiutazási korlátozást számukra az orosz rezsim.

Bár Oroszországban az elméletileg mozgósítható férfiak száma 20 millió körül van, ebből pedig körülbelül 2 millió tartalékos katonája van az orosz hadseregnek, Rácz szerint fontos hozzátenni, hogy Moszkvának sosem volt arra elegendő erőforrása, hogy egy kiterjedt, jól működő tartalékos rendszert létrehozzon és fenntartson. „Akkor hatékony egy tartalékos, ha rendszeresen, évente részt vesz emlékeztető képzéseken, tehát frissen marad a tudása. Oroszország ezt sosem tudta nagy léptékben megcsinálni.”

Éppen emiatt nem lesz könnyű összeszedni azt a 300 ezres létszámot, főleg úgy, hogy még egyáltalán nem tudni részleteket a sorozás körülményeiről. „Elsőre ijesztőnek tűnik ez a szám, mert nyilván ha a fele megvalósul, már az is nagyon sok. De nem tudjuk, hogy milyen ütemezésben fognak hány embert behívni egyszerre, és milyen képzésen vesznek részt. Ezekről lesznek alsóbb szintű jogszabályok, de ezek még nincsenek meg.”

Rácz András hangsúlyozza, hogy egyszerre nem is tudna mit kezdeni az orosz hadigépezet 300 ezer emberrel: „Nagyon szűk keresztmetszet az, hogy hány tartalékost tudnak elhelyezni, hány tartalékost tudnak felruházni, felszerelni, és főként kiképezni. Ezzel a 300 ezres célszámmal elsősorban olyanokat mozgósítanának, akik már szolgáltak, tehát már voltak katonák, akár szerződésesen, akár hivatásosan, vagy épp nemrégiben szereltek le a sorozott haderőből. Nem teljesen zöldfülűeket, nem teljesen újoncokat soroznak be, de ezzel együtt valamiféle emlékeztető képzésre szükségük van.”

„Nagyon komplex feladat, hogy mi szerint szelektálom, hogy éppen kiket hívok be. A katonai tapasztalat hossza szerint? Vagy aszerint, hogy mennyire frissen szerezte azt a tapasztalatot? Fegyvernem szerint? Haderőnem szerint? Ez egy borzasztóan sok változóból álló függvény, és nem tudni, hogy mit fognak csinálni pontosan. Néhány tízezernél több tartalékost egyszerre biztosan nem tudnak kiképezni, úgyhogy már csak ezért is több részre kell majd bontani a mozgósítást.”

A nyilvános információk alapján egyszerre legfeljebb 130 ezer újonnan behívott embert lehet képes kezelni az orosz hadsereg – ugyanis ennyi embert soroznak be tavasszal és ősszel a katonaságba. „Akiket múlt ősszel soroztak, azoknak most jár le az egy évük. Ha őket kibocsátják, és az ő helyükre nem soroznak újakat, akkor fel fog szabadulni 130 ezer hely a laktanyában és 130 ezer főre elegendő képzési kapacitás – ez egy lehetséges módja annak, hogy a tartalékosokat gyorsabban átképezzék. De ha megcsinálják az őszi sorozást, ami jellemzően október 1-jétől kezdődik, akkor egyszerűen nem lesz szabad kapacitás.” Rácz szerint bár nagyon gyorsan változnak az események, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy nem engedik haza azokat, akiknek lejárt az egyéves sorkatonaságuk. Igaz, ez sem szabadítana fel kapacitásokat.

„Valószínűnek tűnik, hogy ugyanaz fog történni, mint az önkéntes zászlóaljaknál: minimális emlékeztető kiképzés után nagyon vegyes felszereléssel kerülnek Ukrajnába. Az is kérdés, hogy ezeket a tartalékosokat ki fogja vezetni: honnan lesznek megfelelő tisztek, meg tiszthelyettesek, akik képesek vezetni ezeket az alakulatokat.”

Ennyit az önkéntességről

Rácz hozzáteszi, hogy a mozgósított erők első néhány hulláma az úgynevezett „harcba vethető tartalékosok”, azaz a BARSz különleges katonai egységéből kerülhet majd ki, akár néhány héten belül. Korábbi elemzésünkben azt írtuk, hogy a BARSz-osok olyan katonák, akik „nem olyan régen szereltek le a hadseregből, tehát már katonaviseltek, még megvan a tudásuk, még megvan a fizikai állapotuk, még megvan a pszichés állapotuk, és rendszeresen részt vesznek emlékeztető kiképzéseken is”.

A föderatív egységek szintjén felállított önkéntes zászlóaljak tagjai is eddig nagyrészt BARSz-katonák voltak, akiknek nem volt szükségük hosszú, hónapokig tartó kiképzésre. Azonban míg eddig önkéntes alapon hívták be a nagyjából ötvenezer fős alakulatból az embereket, mostantól formálisan is mozgósítva lesznek, mondja Rácz.

Ez alól pedig nehezebb lesz kikerülni a héten meghozott új orosz törvények szerint. Bár Putyin a szerdai beszédében sem hirdetett háborút Ukrajna ellen – Oroszországban ugyanis február 24. óta „különleges katonai műveletként” hivatkoznak a konfliktusra –, ergo nincs hadiállapot Oroszországban, a sorkatonai szolgálat megtagadása kedd óta szigorúbb büntetéssel jár.

„A hét elején megjelent törvények ennek a kivédésére szolgálnak, de azért ezzel együtt is figyelembe kell venni, hogy ez az orosz valóság. Az egy dolog, hogy mi van a törvényben, és egy másik, hogy mi valósul meg belőle. Nem lehet megmondani, meg tud-e valósulni, de valószínűleg a 300 ezer ember jelentős részét előbb-utóbb be tudják hívni. Nem biztos, hogy pont azt a 300 ezret, akit eredetileg szerettek volna, de a létszám előbb-utóbb valószínűleg meglesz. De nem azonnal, tehát sok idő kell majd hozzá, rengeteg konfliktus és feszültség lesz belőle”

– mondja Rácz András.

A feje tetejére állt a háború

Az orosz elnök a részleges mozgósítás mellett beszélt még szerda reggeli tévébeszédében az atomfegyverekről is: Putyin szerint a NATO tagállamai „nukleáris elnyomással” fenyegetnek, a kijevi vezetés pedig nukleáris fegyvereket követel – legalábbis a CNN szemléje szerint, akik hozzátették, nem tudják, hogy mire utalt ezzel Putyin. Hozzátette: „nem blöfföl”, amikor azt mondja, hogy minden eszközzel megvédi Oroszországot.

Rácz szerint viszont mindez a szokásos információs elrettentés része:

„Ukrajnáról pontosan tudjuk, hogy nem követel atomfegyvert. Csak az ukrán közbeszédben vetődött fel a háború elején, hogy lehet, hogy 1994-ben – majdnem harminc évvel ezelőtt – hiba volt lemondani az atomfegyverekről. De az, hogy itt Ukrajna atomfegyvert követelne, ez teljesen abszurd. Ez az orosz belföldi közönség hiszterizálására és mobilizálására szolgál.”

Putyin bejelentésével párhuzamosan megszólalt Szergej Sojgu orosz hadügyminiszter is, aki március óta először közölt adatokat az orosz veszteségekről. Állítása szerint kevesebb mint 6 ezer katona halt meg eddig az ukrajnai harcokban, miközben ukrán oldalon szerintük már több mint 60 ezer katona halt meg. Igaz, Rácz szerint mivel a hadviselő felek által megosztott információkat eleve érdemes fenntartásokkal kezelni, ezért az orosz hadügy állításainak igazságtartalma is megkérdőjelezhető: „Azt lehet tudni, hogy Sojgu biztosan hazudik. Ennél sokkal-sokkal több orosz oldalon a halottak száma.”

Rácz szerint Moszkva valószínűleg azért vallott be egyelőre 6 ezer áldozatot, mert ennyi halottat már lehet azonosítani a közösségi médián és más forrásokon keresztül is. „Ha meghal egy orosz katona, akkor a családja rendez neki temetést, a temetésről körbemennek az infók a közösségi médiában – és a Kreml nagyon alaposan monitorozza a közösségi médiát.”

Felmerülhet kérdésként, hogy az egyre hidegebb idő közeledtével meddig tarthatnak az aktív földi harcok a háborúban, és mikor vonulhatnak kényszerpihenőre a harcoló felek a közelgő tél elől. Rácz András szerint viszont az elmúlt napok eseményeinek hatására egyelőre nem lehet semmit sem megjósolni.

„Nem tudni, hogy a fejlemények fényében Ukrajna tudja-e és hajlandó-e folytatni az offenzívát, vagy a pozíciói megerősítésére fog koncentrálni. Most ezt nem lehet megmondani, mert éppen most állt a feje tetejére a háború eddig látható kifutása. Kezdettől fogva lehetett tudni, hogy a háború lefolyása szempontjából az egyik kulcsfontosságú változó, hogy Oroszország mozgósít-e. És ez most bekövetkezett.”